Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-18 / 7. szám

V, év. &a!aedei*8zeg, §304, február 12. 7. sxánrc. Előfizetési ár: -j, Kgy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. ÍT«gyed évre 1 kor. íi-jes saám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK ET E T E 3ST DEC É ÜST T O © TÍ T Ö R T I ) N TJ ESTE. Hamvazó szerdához. — Mementó homo ! — „Emlékezzél meg ember, hogy por vagy és a porba térsz vistza." Az egyház szolgája, a pap, e fontos és mély értelmű szavakat mondja, midőn e napon hamuval a mulandóság és a halál jelével keresztet csinál homlokunkra, hogy figyelmeztessen bennünket, hogy testünk a mint porból lett, ugy egykor porrá is fog válni. Ezzel egyszersmind arra is felhívja figyelmünket, hogy nincs itt marandandó hazánk, most elébb vagy utóbb a kérlelhetetlen halál kiköltöztet innen bennünket. Mert minden ember bármerre járjon is, mégis előbb vagy utóbb oda ér. Az egyik ifjúkorában, a másik öregkorában lesz á sirnak lakója. Az egyik az évek hosszú során át szenvedve, a másik hirtelen és véletlen halállal múlik ki e világból. Ha találkoznék az emberek sorában legalább egyetlen egy, aki a halál gyilkos kaszáját kikerülte s vmint valami élő szobor maradna meg a kihaló nemzedékei között, hogy mint valami nagyszerű emlékoszlop hirdesse a jövő szézadok szülöttei előtt a. rég letűnt időket: akkor akármelyikünk magát azon édes reményben ringathatná, hogy ő lesz az egyetlen, aki megmenekedik, aki nem hal meg. De még egyetlen egy ilyen kivétel sincs, s nem is lesz. Elvégeztetett, hogy minden ember meghaljon. Kezdettől fogva, a halál minden emberre kimondatott. A hamu, melyet az egyház szolgája a mai napon fejünkre hint, a szavak, melyeket hangoztat: a halált juttatják eszünkbe. A halált, a mely velünk van anyánk méhétől fogva, velünk a házban s a*c uton, az asztalnál s az ágyban; ő adja élelmünket, ruházatunkat és lakásunkat; a halált, amely nem ismer irgalmat, a mely nem néz sem kort, sem érdemet, hanem mindekit ragad, magával visz egyaránt. Mint valami erős kartól fogott kard a csata tömegében, ugy kaszabol a halál kaszája az emberek soraiban Jobbra is vág, balra is sujt; eléri a magasan ragyogó koronás fóket épen ugy, mint a porban élő szegény koldusokat. Ha sujt a halál kaszás, esni kell az ártatlan csecsemőnek, a ki még alig tudja létezését , ép ugy mint az életerős férfiúnak, vagy az élte tavaszán levő ifjúnak, virágzó hajadonnak. A halál otthonos a nagyvárosok falai között csak ugy, mint a falusi hazakban; neki az mindegy bár ki vagy is, bármit tész. is? otthon ülsz-e családod körében, vagy messze földön utazol ? a legsötétebb éjfélén csak oly biztosan rád talál, mint fényes léiben; azzal o

ara törődik, ba vájjon a háznál szorgoskodva találja-e a nőt, vagy pedig táncz közepette, — zsákmányul ejti a legjobbat és a legroszszabbat, az ártatlant és a bűnöst; nála süket fülekre talál minden könyörgés, rimánkodás; hasztalan mondod neki: ne bánts, mert én vagyok a kenyérkereső, nélkülem földönfutó árvák lesznek gyermekeim; én vagyok a a szüleim kedvencze; ha én elmegyek, utánam halnak; én a betegápoló vagyok, az én helyemet senki sem képes betölteni: én oszlopember vagyok, egy egész társadalmat tartok fel, mely, ha én nem leszek, összedől — ő mindezzel nem törődik, senkit meg nem szán, mert nincs szive; mert elvégeztetett, hogy minden ember meghaljon; mert minden ember porból lett és vissza is tér a porba, Ha valaki egyszer a halál hatalmába került, soha többé onnan ki, nem szabadul; s ba valaki egyszer belépett az örökkévalóságba, akkor a világ számára örökre megszűnt létezni. A meghalt ember az él'Ók számára csak egy emlék, s legfölebb csak nevét emlegetik, de azt sem sokáig. A temető Tjeresztje talán még tovább őrzi nevedet, mint az emberek — de a festéket is csakhamar lemossa az eső, a vésett betűket eltakarja a moha, a fát megőrlik a férgek, a szél földre dönti, a járókelők eltapodják, s többé senki sem tudja, hogy ki voltál. — Néhány évtized múlva kihányják poraidat, azt a néhány maradék csontot., hogy mást temessenek oda, a kire szintén a te sorsod vár. —• Porból lettél ember, és a porba térsz vissza. Mementó! CJselkó Jőzsef. & magyarnyelv, (ii.) Irta: Baboss László. Isten az embernek egy nyelvet adott, de elkellett széledniük, a nyelveknek megszületni, mert az éghajlat, a föld, a geográfiái fekvés, az ellenkező érdekek, ugy parancsolják. A szükség födözve levén, nyelvekre ébred az ösztön, s a lelki élet elő áll. De ami ezt szüli, az a fon tos tényező, az a „szabadság s ezt más nem szülheti, csak a nemzetiség. Mi olvaszt össze népeket? Mi ruházza fel erővel hatalommal a népeket érdekeik védelmére, erkölcsi hatalmi tekintélyök megszerzésére ? a nemzetiséget mi tartja fenn ? a nyelv, az anyanyelv, mit az anyatejjel szi magába a szopós gyermek! Van-e oly erős érzés, oly erős láncz, oly hatalmas erő, mely ugy össze kössön, ugy csatoljon hazádhoz, alkotmányodhoz, mint az anyanyelv? Van-e oly nép, mely ha erős, amely ennek érvényt nem szerez? Van-e egység nyelv nélkül, van-e ennélkül az egység nélkül akarat? ennélkül tett"í ennélkül nemzeti erő, nemzeti nagyság? Mit érne nekünk a hideg angol nyelv, a számító, a kereskedők nyelve, a világot felölelő darabos angol nyelv? Hol van belőle a meleg, a sziv, a kellem, a szépség, amit a mienkbe Vörösmarty megteremted s belelehelt? Mit érne nekünk, a lágy epedő olasz, mit az ég a szerelmesek számára adott, bájoló, epedő hangjával, hányatva benső tüz által? Mit érne nekünk a franczia ? ez a szalonnyelv, I

mely társalgásra, fecsegésre alkalmas, tiszta ilágosságával, szabatosságával, mely pereg, koppanlk, fút, de nincs meg az olasz andalító zenéje, az angol változatossága, kimerítő gazdagsága, de a magyar erőteljes rithmikus zengése sem. A könnyelmű mindenen elfutó franczia is alig tudná használni a darabos gondolkodó németet. Ha az irály az iró jellemét, akkor a nyelv, melyet valamely nemzet beszél, annak szellemét, lelkét tükrözteti vissza; bizonyos, a nyelv az emberiséggel lassan fejlődött, először az indulatok, szenvedélyek törtek ki hangokban, azután a tárgyaknak adtak nevet, s végre kifejezték a fogalmakat. De bár külső befolyás módosította is azokat s a szervezet másként adta vissza, a hasonló emberi szervezet a különböző nyelvekben is fentartott némi hasonlóságot. Balogh Benedek irja Japánból, hogy este midőn nyitott ablaknál ült, s japán beszédet hallott, ugy tetszett neki mintha otthon lenne a pusztán, a béresek közt, s magyarul hallaná őket beszélni (Szili Kálmán a Bpesti hírlapban). Az anyanyelv gyökei a lélekben lehetnek, s boldog az, aki kiskorában idegen nyelvet nem halva, nem tanulva, sajátította el a magyar nyelvet. HZ a nyelv eredeti igazán, mely a jelentések természeti tulajdonságait leghívebben tükrözi vissza. A magyarnyelv eredeti nyelv, s az uralaltaji (középázsiai vagy szittya) nyelvcsaládhoz tartozik, közel áll a finnyelvtóhöz & ennek ágaihoz: a vogulhoz, osztyákhoz, de testvérnyelvi rokonsága egyikkel sincs. Vannak ugyan egyes hasonlatai más nyelvekkel, de ez csekély, 1—2 érintkezés befolyása. Munkácsy B. csak a napokban bizonyította be a nyelvről, hogy a magyarok legrégibb lekóhelye a Kaspitenger éjszaknyugati vidéke; azok a helynevek melyekben a magyarszó jelző, erre a helyre vezet, hol ugor-bolgár törzsek laktak, s amelyeknek „unugur" ága szoros kapcsolatban volt a magyarokkal, kiket ungri név alatt ismertek. Munkácsy B. kimutatja, hogy a magyarnyelv azon szavai, mik az ugor-török nyelvvel egyeznek, unugur szavak ; amik pedig az álánnal, azok oszét szavak, igy : asszony = acbszin, ezüst = ávziet, gond kond, gazdag ==• ghazdag, legény -=— lákvan stb. A szók hasonlósága meglepő. Egy iskolatársam Somogyi Ede budapesti lakos nyelvbuvár, egy jeles kis munkát adott ki: a szumirokról, tavaly; az idén pedig szintén fejtegette, hogy az etruszk műveltség a legrégibb, régibb mint a héber, ind stb. Halis István is azt akarja leolvasni a szemmiklósi korsóról, hogy magyar a felírása. „Nyilas, porgán, besenyői, Knéz." A turulos edények s a Babiloniában kiásott emberfejü szörny, a szittya emlékek gyűjtésére hivják fel e derék tudós figyelmét; s a pecséthenger rúnáiból, s az aranyedényok rúnáiból, a turulosedényekből kihozza, hogy őseink nyomában vagyunk. Egy időben én is gondolkoztam felőle, hogy miért egytagú majdnem minden része az emberi testnek, s ugy gondolkoztam, hogy bizonyára erre volt legelőbb kifejezni legtöbb szükségök az embereknek, de hogy kimondhassák könyen s gyorsan, rövid szót választottak: fej, haj, fül, orr

r száj, szem, kar, láb, fog, nyelv, kéz, has, czomb, ujj stb. Folyt. köv.