Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-17 / 46. szám

V. év. Zalwgepweq, I9Q4. noirember 17, 46. szám. EióflMtéal ár: Sgj ém 4 korom*. Kél ém 2 korosa. Negyed ért* 1 kor. KgyM óim 8 fillér. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Hirdetések dija. megegyezés szerÍDt, Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-utcza 26, Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK: HETEJTKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. '/3o fillérnyi iparczikk. — ősslnte szó a kereskedőkhöz. — 11 Sokáig azt gondoltam, hogy a kereskedők az irántam való ellenszenvből tértek vissza régi szerelmök tárgyához, az Union féle sárga-fekete linczi gyufához. Ennek pedig ez volna a históriája. A hazai iparczikkek hangoztatásakor mikor erről az V30 fillérnyi gyufaszálkáról volt a szó, én mindannyiszor egész lélekkel ajánlottam kereskedőnek és közönségnek az Emke féle temesvári gyújtót, s a Tanitókháza gyufáját is. Meg is indult az áradat s ezek kezdték kiszorítani az augsburgi uniont, a Bárga feketét. Hanem a zalaegerszegi kereskedők igy gondolkozhattak: Hohó! Mit akar ez az ember! Fellármázza ránk a publikumot a temesvári gyár érdekében? Bizonyosan érdekli a dolog. Vagy atyafiságban van a temesvári gyárossal s a Tanitókháza gyufának a gyárosával, vagy busás jövedelmeket vág zsebre a reklámokért. Tehát azért sem! És készakarva avagy véletlenségből kitűnő ürügyre bukkantak. Jó indulatból é, avagy másféle számításból hozatták aztán a temesvári mellett és ellenére a budafokit, győrit, szombathelyit s a többi már felszámlált teve, pinczér, kenyér, munkás, költő stb. féle gyu fát, magyar gyárakból. Ámde ezek között csakugyan vannak, sajnálattal kell kimondani, de igaz, hogy vannak gyenge gyártmányok is. És a kereskedő nyertesként büszke diadallal perczegteti orrunk alá most a rossz gyufát, mondván: íme, mindig mondtuk, nem hiszi az ur, lám csak hogy önnek nincs igaza, nekünk van igazunk; lássa, nem jó a magyar gyártmány. Kénytelenek vagyunk a külföldit hozatni. Eddig van a história. A színleges história. Most jöjjön a magyarázat. Tehát nem hazafiatlanságból fordulnak a linczi sárga-feketéhez, amint az első czikkem végén emlitém, hanem kényszerűségből. Deelőször megczáfolom a temesvári gyárossal való atyafiságomat. — Tévednek, ha azt hiszik, hogy érdekből hirdetem az Emke gyufát. Érdeknek érdek ugyan, a miért pártolom, mert 5°/o cziméu ezreset ad a legnagyobb magyar művelődési Egyesületnek. Ezért hirdetem. De ez nem egyéni érdek. Hirdetem továbbá azért is, mert határozottan nem csak a legjobb készítmény Magyarországon, hanem jóságban teljesen egyenrangú bármelyik külföldi svéd gyújtóval. Már pedig ez is közérdek. Ha minden ilyenféle közérdekű hirdetésemért fizetnének, akkor én Magyarország első virilistái között volnék. Már pedig azt jól tudják, hogy egy kissé hátrább vagyok. — Atyafiságom sincs a temesvári gyárossal. Azt sem tudom, hogy szőke, vagy barna. A nevét sem tudom. — A Tanitókháza gyufagyárosával sem vagyok atyafiságban. Azt sem tudom, hogy Béké3gyulán, vagy Szegeden lakik é. De sokat hirdettem ezt is, mert elég jó czikket csinál és kitűnően humánus dolgot segélyez: a tanítók ügyét. Hálából egyszer csaknem sajtópört kaptam tőle, a miért rosszaltam a dobozán felfedezett sárga fekete borítékot. Tehát ez sem lehet atyámfia, arabárhogy egyik nagyanyámnak Pálfi volt a neve. További magyarázatul megemlítem, hogy csak a félszeg-hülyének mondhatják a kereskedők, hogy a magyar gyártmány rosz. Csak a félszeg-hülye hiheti el, hogy egy-két rosszért a többi 8—10 jót is rossznak kell tartania. Hát persze önök a magyar közönséget botornak tartják. Szomorú igazság, hogy van is egy kis ok reá. Elhiszi a közönség, amit önök mondanak. Már pedig csak félszeg-hülyével lehet elhitetni, hogy önök kénytelenek a sárgafekete linczi gyufát hozatni. Bizonyos, hogy vannak rosszak. De az is hizonyos, hogy nem egyenlő rosszaságuak. Van kőztök fokozat. Egyik jobb, mint a másik. Tessék válogatni. A jobbakat kell fo galomba hozni. A pártolás következtében az életrevalók megerősödnek, annyira, hogy még a reményen is tul tesznek s jutalmukat igazságosan megkapva, diadalmaskodnak. A gyengék versenyre kelnek s vagy elérik ós el is hagyják társaikat, vagy büntetésöket igazságosan elérve elsodortatnak a létért való küzdelemben. Egy perczig se mondják önök, hogy kénytelenek a sárga-fekete linczi gyufát hozni ránk és kénytelenek a magyar gyújtót mind elhanyagolni. Egy perczig sincs igazuk. Nincs. Hiszen saját magok sem hiszik el ezeket az okokat. Nem azért cserélik fel, önök a hazait a külföldivel, mert a miéink nem volnának jók, vagy mert a miéink között nem lehetne jót találni; nem is az irántam való ellenszenvből, mintha én fizetettségből csinálnám a reklámot, — még gondolatban sem vádolnak önök engem avval; nem is hazafiatlanságból követik el azt a hazafiatlanságot, hogy nyakunkra hozzák a sárga-fekete linczi gjufát, hanem csupán abból az önszeretetből, mely nagyobb a hazafiságnál is, nagyobb a mennybéli üdvösségnél is. Abból az önszeretetből, hogy a sárgafekete linczi gyújtók vétel-adásában 100 fillérenként egy-két fillérrel több hasznok van, mint a hazai gyújtók közvetítésében. Kövezzenek meg, ha nem igy van a dolog. Ez az egyik őszinte szó. A másik őszinte szó a fogyasztó közönséget illeti. Ha a közönség egy ember volna, és ha azt mondaná, hogy nekem hazai gyárból hozd az iparczikket: akkor a kereskedőnek az önszeretete meg lenne törve a hazafiasság javára. De a közönség nem is egy ember, s nem is mond semmit, sem egészében, sem egyenként. Mert nincsen a lelke ebben az irányban fejlesztve. Azért hangoztatta szerény szavam szerint már régen az ipar védő egyesület, azt az elvet, hogy a honi iparvédelmet az iskolák kezdjék meg a gyermekekkel, a gyermeknek a lelkébe, szokásába kell csepegtetni azt a törvényt, hogy csak hazai iparczikket vásároljon, mint a hogy szokásává lesz a köszöntés, a kalaplevevés s „Dicsértessék a Jézus Krisztus" mondókája. Igy aztán felnővén az uj nemzedék, az egész tömegnek vérébe száll az iparvédelem törvénye Egyesületek nélkül is és politikai „ vámsorompók

K nélkül is. Én azonban még azt is hiszem, hogy ilyen tömegnevelés nélkül is czélt lehetne érni. Ha a felszínen lévő s a tömeget képviselő egyesek szólanának egy szót. Csupán egyetlen egy árva szót. A pap, a tanitó, a körjegyző, vagy a földes ur, aki a faluban a legnagyobb. Én nem hiszem, hogy az a kiskereskedő, szatócs, vagy a hogy közönségesebben mondják, az a „zsidó" ellene merne cselekedni. Ha Kemendollárban Szily Dezső, Andráshidán Nagy László, Pacsán Szentmihályi Dezső, Csáktornyán Ziegler Kálmán, Gógánfán Semetke József, Misefán Bosnyák Géza, Sármelléken BogyayMáté, Felsőrajkon Tánczos Lajos, Lesenczetomajon Hertelendy Ferencz urak csak egyetlen egyszer is azt mondanák a „zsidónak," hogy barátom — uram! többet ide sárga-fekete augsburgi gyújtót ne hozz! én nem hiszem, hogy többet vinne. De nem mondják. Mert — bizonyosan — kicsinylik a dolgot. De a mi még igazabb, sokan azért nem mondják, mert azt hiszik, hogy a hazafiság első sorban szónoklatokban nyilvánul. Pedig ez nem igaz. Én azt hiszem, hogy a legvalódibb ok a nem szólásra az, hogy az ilyen kicsinységeknek látszó dolgokra nézve még a müveit embereknél sem vált vérré a hazafiság. Ebien a tekintetben a véneknek is elől kellene kezdeniök az iskolás gyermeki kort. Ez a második őszinte szó nem a kereskedőknek szól. Közbe-közbe felelevenítem az V30 fillérnyi iparczikk vesszőparipámat, s a mosolygásra kész olvasót felkérem, tegyen egy futólagos számítást saját községe lakosságánál, a megye lakosságánál s azután az ország lakosságánál — én már ugy is többször felmutattam a számításomat, hogy e haszontalau kis portékából mennyit fogyaszt el a mi népünk, s hogy az V30 filléres, vagy Veo krajczáros gyújtó szálka évenként hány százezer, hány millió koronát forgat meg, s küldi idegen országba, vagy maraszthatná hazánkban. Legyen Zalamegyének 400.000 lakosa, az országnak 19 millió. Ezt a számítást megtehetnék a kereskedők is, még jobban. Azonban tennének bár a kereskedők egy más, könnyeb számítást. Nézzék meg hány fillérrel, avagy évenként hány koronával nyernek többet annak a linczi sárga-fekete gyufának az árusításával. Nem mehet az olyan