Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-07 / 14. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. márczius 10. nyoknál a meg nem engedett é^ olcsóbb pótanyagokat használnak fel. Igy népünk, és általában a magyar fogyasztók, az eddiginél is hitványabb az az hamarább romló, — szétmenő kender, len ós posztóféléket kapnak magasabb áron, ugy hogy ezek egyszerre rongygvá lesznek, s a nép mai keresetéből ujjat venni alig képes, és igy fokozódik a szegénység és elégedetlenség napról-napra mig végre forradalomra és lázadásra vezet. Mivel pedig az egész Tisza völgye, az azelőtt ártórt képezett buja, korhanyós televényes talaján ;buzát termelni alig sikerül, ezen területen padig a legkitűnőbb l

1^—2 öles kendert termelt, a mint azt a Sárospatakon általam létesített kendertermelési szövetkezetnél is láttuk, ezért a kendertermelés ós lenteimelésnek széles alapon, országosan való felkarolását Nagyméltóságoduak figyelmebe ajánlani bátoi kódunk. Ezzel a sok-sok száz milliót elnyelt tiszaszabályozás koltíégei és terhei is lassan visszafordulnának ; a nép pedig egy olyan télen-nyáron munkát és keresetet nyújtó termelési ágat karolhatna fel nagyban és kiCoinyben, mely a magyar ipar fejlesztése szempontjából is valódi nemzeti szükséget pőtclna. Annál is inkább bátorkodunk a hazai kender ós leutermülé.-sel kapcsolatos ipu fejlesztést — mint háziipart — s ennek országos felkarolását Nagyméltóságodnak és a kormánynak ajánlani, mert népünk ugy a felvidéken ós a nemzetiségi videkeken is a fonásban szövésben kitűnő háziipari czikkeket előállítani na?y ügyességgel bir, s a mint a karácsonyi népszanatórinius kiállításon is láttuk, nemcsak a belfóldöo kelendő, hanem a külföldön is keresett női munkákat és házi ipar czikkeket tömegesen állit elő. IIu tehát a kender és lentermelés jobb, nagy horderejű felkarolása megtörténik, nem csupín a házi szükségleteit és ruházatát fogja a nép itthon olcsóbb anyagból előállítani ; nemc sak jobb ói tartósabb ruházathoz jut, hanem a saját szükségletén felül eladásra is dolgozhat, — sőt kivi telre is. A nagy birtokosok által felkarolandó keuder és lentermelésnél. vagy a szövetkezeteknél pedig állandó és jó keresetet nyeruínek, s igy szüntetné meg több oldalú jő hatasávtl a keuder és lentermelés részben a mii keresetliiánvt, ami végül a nyugodtabb és munkás elttie vezetné reá a ma rakoncátlankodó elemeket. Midőn mindezen nagyon is figyelemre méltó körülményeket Nagyméltóságodnak előterjeszteni bátorkodtunk, tettük azért is. hogy a kiegyező Beknél a vám

:zerződéseknél a kender, len ós gyapjú eddigi vámm ntes behva talanak nemzetgazdaságilag okoíoti károkra is figyelmét felhívjuk, hogy a megkötendő uj kereskedelmi szerződéseknél többé sem Ausztriával, sem más országgal a kender, len ós gyapiu stb. vámmentes behozatalba beleegyezni ne méltóztassék, st-.mmi áron fi magyarnyelv. (511.) Irta : Babos László. Kazinczy nyelve ilyen : Hatalmas mesterének egy szava Miként hozá ki a puszta semmiből Ezt a tömérdek mindent, és önmagát. Az érthetetlen, a megfoghatatlan, Nagy mestert fejtők leczkéid nekem, Oh e helyett, hogy e mélységeket Előttem felnyitnád, kérlek borítsd el; S kikapva e szép világból, hol magamnak Honn lenni látszom, és a hol szemem Gyönyörködése millió tárgyait, A legvarizsb sötéttisztában és Nem elvakító fénynél látni szokta, Nem kényszeríti, időn sürön keresztül Addig repülni, hol csak fény lakik, És a holott én, durva í'öld fia A féay miatt magamra nem találok, Ifiu koromnak boldog reggele óta Mindaddig, a midőn havat az ősz Fejemre még nem kezde hinteni, E viszketeg gond kínzott engem is. Lángoltam látni, megkapni a valót És mint menyasszonyt keblemhez szorítni', S uj szebb, jobb éltet élni karja közt. De ő futva a vakmerőt s az éj Lidérczei közt eltűnve, nem haraggal De mint ki később újra visszatérend, Kétség s elcsüggedés rohant rám Kérdeztem bölcseinket: ők csevegtek, Az itt előadottakból is meggyő ődni méltóztatik, hogy a M. V. E. Önzetlon, komoly és mély nemzeti érdekeket kiván szolgálni, a mivel Nagyméltóságod különös támogatását biztosítani reményű. A Magyar Védő Egyesület nevében : Lóherer Andor ügyvezető igazgató. á szabadság. Mortuus, sepultus est, resurrexit! Igy hangzik az apostoli hirdetmény legrégibb formulája. Mind a négy evangelista megegyezik abban, hogy a húsvét kora reggelén, vagyis miután elmúlt a Sabbat, több nő ment a város kapuja előtti sirhoz, melybe pénteken este nagy sietséggel tették le a keresztre feszitett Krisztusnak holtestét, hogy még az utolsó tiszteletet adják meg a szeretett Mesternek. Várakozásuk ellen nyitva és üresen találták ezek a nők a sirt; egy angyal szájából pedig azt az utasítást vették: hogy a tanítványokat küldjék Galilaeaba, ott látják meg majd saját ígérete szerint az Urat. Ha valaki az angyal megjelenését talán mythikus dolognak is tartaná: ettől eltekintve mégis az a puszta tényállás marad főn, hogy a nők nyíltan és üresen találták a sirt — húsvét reggelén. Vannak emberek, kik a holtak fóltámadásának lehetőségét tagadják és pedig azért, mert nem tudják elképzelni azt: miképpen történhetuék a föltámadás. E« felületes rationalismus és oly együgyü okoskodás, a mely maga tele van flagrans ellenmondásokkal. Ezen raczionalismtis ellen P.il apostollal különféle példákat hozhatnak föl a természetből. Legvilágosabb a vetó'mag képe, a mely főidbe rakva uj életbe ébred és napfényre hozza azt, ha mindjárt más alakban is. Ezzel azonban nem azt akarta mondani Pál apostol, hogv a mi földi testünk semmikép sem jön figyelembe a föltámad ásnál, hiszen ö maga legnyomatékosabban követeli, hogy e földi test a S entlélek templomának tekintessék s azért b/.entnek tartassák. A húsvéti hit nem nyugszik egyedül a nyílt üres, siron, hanern az élo Krisztusnak S bizonytalanabbá tőnek, mint valék, Barátim vállat vontak, s hallgatának. Aranykorom használtalan r ipült el S büntetve voltam kábasígomért, Többé nem őriztem a futót, s magamba Vonulva azt kérdém, a mit tudhatok. És a mit tudnom használ. S ő jutalmul Megtért, s igy szóla: »Lásd! Amit keressz, Nyúlj be kebledbe, s feltaláltad.« Kisfaludi Sándor még magyarossabbá, kedveltebbé tette a nyelvet regéivel, tiszta nemes tar talom olvadt itt össze a müvésziessel és népiessel, a nemzeti elem fort át az emberibe. Igaz ! hogy rímei egy kissé egy hangnak, de dictió.ja, heve, elbeszélése, s indulat-festése a nyelvnek nagy simulékonyságát, hajlékonyságát adta tudtunkra. Berzsenyi, aki mértéket is rímet is el Dem fogadott, oly erőt adott ódáiban a nyelvnek, a szavaknak oly különös érzelmet, oly merész szófűzést használt, mit kora bámult. Üe volt Kecskeméten még egy költő : Katona, aki biz nyers kifejezéseket használ, nem sima, nem elegáns, de aki ugy hat mint Berzsenyi. Ámde bármiként igyekeztek is ez írók és költők pallérozni a nyelvet, igazi költői irályt, költői nyelvet teremteni nem tudtak. Tinódi, Zrínyi, Gyöngyösi óta pedig a nyelv nem fejlődött, sőt hanyatlást mutatott, csak későn jöttek arra a gondolatra, hogy a nyelvet önmagából fejlesszék, s ne vigyenek be a magyarnyelvbe száz meg száz idegenből fordított szavakat, mint Kazinczy tette, s ne árasszák el idegen kitejezésekkel, idegen fogalmakkal a magyar gondolkodást. önbizonságán, vagyis a feltámadott Urnák életéről való tapasztalaton. Ez tényleg nem is egyedül azon fölfedezés teremtette húsvéti hit, hogy az emiitett nők üresen találták a sirt a húsvét reggelén; de igenis befolyásolta eló'segitette ez a fölfedezés a hitet; s az üres sir igenis oda tartozik a húsvét történetébe. Mi okozta tehát, mi idézte elő és erősítette meg a húsvéti hitet? Erre a feleletet maga a hagyomány szolgáltatja. nekünk. Ez pedig az, hogy az Ur mint erő jelent meg feltámadása után az övéinél. * * * Itt van ismét a szexit idő, a melyben a mi Urunk és Üdvözítőnk egykor az ő tanítványaival Jeruzsálembe vonult cs velünk előre közölte mindazt, amit ott majd szenvedni fog. Oly idő ez, a midőn összekapcsolódniuk és egyesülniük kellene a sziveknek azon egy lényben, a ki minket szeretett egész halálig. Egyesülniök kellene sziveinknek annyival inkább, mert az idő, a melyben élüuk, a szétválasztásnak, a felbomlásnak a kora; a midőn gyengül a hit és meghidegül a szeretet. De ha szivünket és tekintetünket Üdvözítőnkre irányítjuk és irántunk való határtalan önfeláldozó szeretetét megindítjuk: akkor egyesülve maradunk ő benne s egyesülve egymásközt és az ő szenvedéseivel vigasztalódhatunk a mi szenvedésünkben is. Kövessük Krisztust az ő szeretetében. Embertársainkra nem a mi szemünkkel, hanem Jézus szemeivel tekintsünk, a melyek mindig csak szeretettel, könyörülettel, hittel és reménynyel nyugosznak rajtunk. Kövessük őt abban is, hogy gyermekeinkre ne tekintsünk ugy, a milyenek ők a régi természetükben; hanem lássuk bennük Krisztust a ki annyira szerette őket is, hogy mindegyikükért feláldozta életét. Éppen azért tekintenünk kell a régi természeten tul az újjászület és elrejtett csiráiba, melyeket a keresztségben nyertek. Gyermekeinknek is szüksége van most a könvörület nagy mértékére; mert oly idő áramlatba kerültek, mely alig lehel veszélyesebb^. A megbotránkoztatások kora ez; oly idő, Berzseuyi igy követi a Horatius fordulatait, festöiségét, szórendjét, sőt sokszor mondat szerkezetét, Kölcsey a németeket Vöro-martyra várt a feladat, hogy magából a nyelvből indulva ki, abból képezzen szavakat, kifejezéseket, abból keressen ki fordu'atokat Vörösmarty aj s/ókat alkot, uj költői nyelvet. Jól mondja Kemény Zsigmond báró, hogy az ö nyelve nem a/, a szómetsző, sima, válogatott, csiszolt feszes, idegen kifejezéseket lefordító, német, szófüzéseket átül tető nselv, hanem az a hangzatos, merész színező, erődus, majd simulékony, majd lágy, majd zengő; Vörösmarty a magyar nyelv szellemében igénybe vette a táj szavakat, hogy találóan, bensőséggel, gy ermetegen, s ha kellett nyersen szólhasson, a festői jelzők bühájt, ragyogó szint kölcsönöztek irályának, s különös nagy érdeme, hogy ismert szóknak uj átvitt értelmet tu lott kölcsönözni, ó diságokat mint ujszavakat, s eredeti s/ófüzés< ket le emelt; azért bár nincs oly műfaj mit nem cultivalt volna a népdaltól az epiyiammaig, nyelve mindenikben érvényesül, simul az érzés és gondolathoz, hajlik a forma után, kifejez minden érzelmet. A dalban csattog mint a csalogány, az eposzban méltóságosan hömpölyög mint a legtisztább folyam, az ódában felszáll mint a sas, szóval játszik a sziv ós nyelv összes húrjain. Ö utánna csak Petőfi, Arany bántak szebben a nyelvvel, kezelhették, bírhatták, használhatták, hiszen az ő nyomain jártak ! (Folyt, köv.)