Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-17 / 11. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. márczíu* 17. kolerát okozó rengeteg hivatalokat é3 növeljük a pénzkiadást, adót, mi az ördögöt. Hanem a rosz útnak egyetlen orvossága az, hogy csináljuk meg az utat, mert ha nem csalódom, a gutorföldi emberek is fizetnek útadót. Népg JÖlél. Vasárnap d. u. Vs2 órakor a vásár­téren az építőmunkások népgyűlést tartanak. Márcziusi hó. 13 án reggelre vastag hó borí­totta a zalaegerszegi világot. Estig elolvadt, de a hidege móg másnap is tartolt. Márczius 15-óre kiderült az idő. Terjesszétek a „Magyar Paizstl~ Megyeiek. Kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Lángh Lajos zalaegerszegi számvizsgálót a zala­egerszegi m. kir. pénuzügy igazgatóság mellé ren­delt számvevőséghez pénzügyi számtanácsossá kinevezte. — A m. kir. belügyminiszter Ellmann Béla andráshidai segédjegyzőt anyakönyvvezető hel;ettessó kinevezte — A nagykanizsai kir. tör­vénvszék elnöke Kovács Kálmán napidijes hiva­talszolgát a letenyei kir. járásbírósághoz III oszt. hivatalszolgává nevezte ki. Nagy tüzek. Königmayer János neszeleji bir­tokosnak a falu mellett levő majorja csütörtökön este leégett. Este szürkület tájban gyúlt ki a cselédház — hihetőleg gyermekek játékából. A cselédházak, pajták mind leégtek és sok takarmány, néhány juh is belepusztult. A kár mintegy 6—7 ezer korona. — Bogyay Máté földbirtokos ország­gyűlési képviselőnek Sármellék mellett levő lábos pajtájában pénteken este az összes takarmány el­égett. A kár 10—15000 korona. öngyilkos sikkasztó. Ilyen czirnü hírünkre nézve értesítenek, hogy Filipich Kálmán utbizíos nem ment a Dráva folyóba, hanem Nagykanizsára a fogházba. Öngyilkos pénzügyőr. Saláta Sándor 27 éves nagykanizsai pénzügyőri vigyázó betegsége miat fi elkeseredésében szolgálati fegyverével halántékon lőtte magát ós azonnal meghalt. Léghajóval a Balatonon át. Mint velünk tu­datják, Kresg koi mányozható léghajójának első felszállása a Balaton taván fog megtörténni. — Kress jelenleg Oroszországban időzik, de már áprilisban Mágyaiországba jön es Veszprémben telepedik le az előkészületek megejtésóre. Állatbetegség. Száj és körömfájás: keszthelyi, sümegi, z.-egerszegi j. 3 u. Hólyagos kiütés: pacsaí, zalasz< ntgróti j. 8 u. Rühkór: leteuyei j. 1 u. ló. Sertésorbáncz: tapolczai j. 9 u. Sertósvész: Csáktornyái, kanizsai, letenyei, novai, picsái, perlaki, tapolczai, zalaegerszegi j. 96 u | A Magyar Paizs nem politikai lap de azonkívül mindenkitől és mindentől teljesen fíigyeilen társadalmi újság. Távoliak. Uj gyárak. Újvidékén szappan gyár léte<ü't. — Temesságon tégla gyár. — Kaposvárott júta gyár. — Szombathelyen rizshántoló gyár. — Czailán fémkiválasztó gyár. — Sárvarott selyem gyár. — Temesvár virágtelepével magyar Erfurt lesz. A zsolnai iparkiáliitásról többször is meg­emlekeztünk mar s a mag-ar ipar becsületének j-z érdekében elítéltük azt a szédelgő eljárást, hogy voltak, akik bécsi raktár br-1 vásároltak por­tékát és saját munkájokként állítva ki magas dicséreteket raktak zsebre, míg a becsületes igazi munkás hátraszorult ezek mellett. Ez csak az eg)ík oldala a zsolnai kiállításnak. Van egy másik oldala is, s az s<m fényesebb. Ide s tova egy eve ro?r a kiállításnak, aztán deficzittel záró­dott. DE hát ez megesik máshol is, máskor is. A bukásnak ki van téve minden ember és minden tigy. DJ még máig sincs elszámolás. Ezért türel­metlenkednek sokan. — Eltussolásnak szent or­szága, mikoi ebredíz Önérzetre'? A hamis biró. Magunk fajta ember, ha tör­vényszéki biró előtt áll, az előszobában hagyja a ka apját, a felső kabátját és alázatos arcczal vá­laszol a biró kérdéseire. Hej mert uagy ur a biró. A földi igazságot ő osztja es egy szavába kerül, hát nem mienk az igazság. Nagy szó ám ez, — hogy biró. Az igazságos biro lelkéu egy maku­lányi foltnak sem szabad lenni, olyan tiszta kell hogy legyen a lelke, mint a frissen esett hóé vagy a most született gyermeké. Nem gyerek­játék az Igazsáj és nem tréfa az, ha valaki igaz­ságot oszt. A ki b !ró akar lenni, a ki Igazságot akar osztani, ember legyen ám a talpán a javából és ne hajoljon a lelke rem jobbra sem balra, hanem mindig oda, ahol az iga^ág van. Eddig nem is volt ugyan panasz a törvényszéki bírák ellen, hanem a most esett hó kőzött is találkozik olyan pehely, mely bepiszkul a levegőben. Em­berek vagyunk gyarló halandók és nem nagyon láthatunk bele az emberek veséjébe. Hát bizony találkozott egy bird, a kinek nem volt tiszta a lelke, az igazságtól áthatva a szíré Oda osztotta az igazságot, a honnaan megkenték. Soós Kál­mán törvényszéki biró a minap törvényt állt nyolcz rendbeli vesztegetésért' társa egy Schvarcz Ábrahám nevü zsidó ügynök volt, a ki segített neki oly módon, hogy közvetítette a teleket. Nagy bün az emberek ós I-iten előtt, mikor egy biró pénzért osztja az Igazságot. Meg is büntették érte keményet? ("három esztendei fegyházra ítélték, zsidó bűntársát meg harmadfél esztendőre) és nem sajnálja senki sem mert magvetést érdemel az olyan biró, a ki pénzért ad igazságot. Meg­vetéssel fordul el tőle minden ember ós ha egész életén keresztül is vezekel nagy bűneiért, kérdés, hogy akkor is vezekelt e eleget? Vasipari szövetkezet alakult Aradon, melynek czélja a vas és szerszám ipar emelése és a Magyarországon eddig még elő nem állított vas­áruk gyártása. A „Turul". Arról a hirhedt Turul czipógyárról van szó, mely a mult években idegen gyártmá­nyok becsempészésével olyau nagy feltűnést és felháborodást csinál. Most ugy látszik, a javulás útjára lépett, mert, amint a közgazdaság irja, most már a czég mödlingi czipő gyárát feloszlatta, s kizárólag saját temesvári gyártmányait hozza a piaezra, s tavaly 3.2 millió koroua értékű czipőt készített. — Ha így van, jól van. A kunok uj faluja. Néhány évvel ezelőt het­venkilenc kun család megvásárolta a soraogy­megyei görgetegi püspöki uradalmat és a taka­rékos nép csakhamar virágzó telepet létesített, A l.unok most községet akarna Görgeteg melleit alapitarii Kuotelep névé. Tervük a közeljövőben már meg is valósul, mert a vármegye közgyűlése kedvezően intézte el kérésüket. Most már csak a belügyminiszteri jóváhagyás van hátra. ,Csak oly magyar felírású portékát vásárolja­ok, melyről meggyőtSdést szereztek, hogy at hazai gyártmány!" Különfélék. A kihágás. Ha a Pipahegyröl, vagy a Jankáról kadarka áztatta fővel jövök haza s széles jó kedvemben elrikkantom magam: kihágást ko /ettem el s a rendőrség megbüntet — talán 3 vagy 10 koroua erejéig. Előállott I'esten egy ember, egy idegen nevü, da bizonyán magyar állampolgár, tudós tanárnak, magániskola igazgatójának hirdette magát, a ki jó péuzért minden pályára megtanítja a szűkölködőket s pompás bizonyítványokat szerez­hetnek általa. Volt olyan hónapja, hogy csak a beiratásból 10 ezer koronát zsebelt el. Kisült, hogy a leggaládabb rabló. DJ minthogy magán panaszos uem volt, csak kihágásért büntették taláu 3 vagy 10 koronára. Árlejtések. (A közölt árlejtésekre vonatkozó közelebbi adatok az illető hivataloknál eseteckint pedig a m. kir. Kereske­delmi Muzeumbau is megtudhatók.) A m. kir, ál'amvasutak szegedi üzletvezető é­géhez márczius 19-ig a Szeged-Tisza pályaudvari árunktár épité'-ére. A mármarosszigeti államepi­tészeti hivatalhoz márczius 30 ig a mármaros­s/iget-kirlibábai állami közút szakaszán építendő felsővisói Visóhid helyreállítására. — A szegedi törvényszék elnökéhez május 7-ig a törvényszók ós ehhez tartozó járásbíróságok helyiségeinek fűtésére. — A zágrábi kir. erdőigazgatóságnál márczius 31-en eladatni fognak a fahozamok. — A nagyváradi államépitésze'i hivatalhoz márczius 24 ig a debrecen-fehér'emp'omi közút szakaszán levő 13. számú híd építményére és munkáira. A szerk. levele. L. F. Gellénháza. Megjöttek S mennek is majd. L. R. J. Alsófakos. Gondo­lom 1 K 50 f. — Nagy h'ts. Ebbe belefájulhat a te fejed is. Inkább csak rövid tudósítás es nem, a mit igérsz. — F. A. Szeged. Csak küld­jed. 100 elkel gondolom. Rajta leszek. Előre nem csinálok semmit. Csarnok. ft tárczaGzikk faló. Irt»: Tihanyi Lajos. Tudjuk jól, hogy a tárcza és vers íróknak a tavasz: az újra ébredés és az ősz: az enyészet, tehát e két évszak váriácziója igen előnyös prob­lémájuk megoldásánál; mert onnan veszik az örömöt ós fájdalmat. Tehát: Ködös és melánkonikus novemberi nap volt, s mint ilyen, az ember kedély-világát u kíméletlenül érintve, egész lelkivalómat és testi szervezetemet elzsibbasztá. A mint missionáriusi napi teendőmet elvégez­tem, a zúzmarás idő hatásától lesújtva, s igy attól szabadulva, bezárkóztam a nap sugaraitól elhagyatott, kis szobám csendes zugolyába, hogy mély gondolataimba merülve, senkitől sem zavar­tatva, nézzem ablakomon át a pusztulást. Tűnődésemet, csak a házak és az elhervasztott, virág nélküli és minden dísztől elrabolt kertek felett, czelirány nélkül s lomhán elrepülő varjok szenvedést jósló és jajveszóklő seregének károgása zavarta meg. Szegény madarainknak a tavasz kikelete éa a nyár érlelő erejének gyors, s nyomtalan lejártával, vajmi csekély tápanyaguk maradt, s ezt a keveset is a kegyetlen ősz sivár szele ós a zord, hideg tói zuzmorája, szét hordva a száraz avar felett, — mindazt végkép letarolva, eltemeti lelketlenül. Vidám dalossainkat az előre sejtő eledel-hiány és a dermesztő hideg elnémította; az enyészetn ;k diadalt ült győzelmi mármorába, a sorvasztó szél megindulást keltő accordja is, olykor-olykor jó kedvüen bele sivít. Mindőn gondolataimban igy elmerülve, gyakran ki-ki tekintek, — imittt-amott egypár sors ül­dözött vándort is megpillantok, a mint az uteza szélén hóna alatt botját szorongatva, uttalanul el elsurran, hogy a bizonytalan jövővel tépelődve, meleg ételt találjon. Mindez, s a nyár és ősz közti nagy változat, lesújt, szivemet ennek tekintete, mély fájdalom­tölti el! A mint igy elmerengek a kinos hatású válto­záson, kopogtatás zöreje ébreszt fel. Lelkileg táradtan, a szoba ajtajához lépek, s kérdem: ki a.? É-i vagyok! hallatszik a válasz. Kinyitom az ajtót, s látom hogy egy leány alak követ engem : Kőhidi Sándor isk. gondnoknak a leánya volt. Kezdező tekintettel nézek a .leánynak köny­nyekkel áztatott arczára. (E; is jó időben jött, a hangulat éppen megfelelő.) Kérdem uus baj van? Miért kesereg? E szavakra az előbb üde, s piros pozsgásu arezot, esakliamar sápidt szín, s itt ott sárga foltocskák boriták el. — Z iklatásomra a leány j megszólalt, s mondá: Édes apíin, aki egyedüli I jóltevőm s gondozóm volt, meghalt; holnap te­metjük, kérem szíveskedjek a teuiitésére el­jönni. Tiszteltem az öreget, részvétem nyilvánításá­val tehát megígértem, hogy elmegyek. Kikisór'ük Kőhidi Sándort, a honnan nincs visszatérés. Mire Bajuóczi Norbert plebíuo3 segédlelkószé­nek assistálasával, — megáldottá a sirgödört, s az örök nyug.nomra tóit halandó tetemét.'; A sírkertből távozásomkor, móg egy pillantást vetettem a fris földdel felhantoít sírra, s önkény­telenül eszembe jutott a születés, a küzdéssel telt elet ós a végzet, határtalan ereje : a halál! Hogy az elme ezen borzadalmas ós vert lázító lánczolatatól szabaduljak, — melynek eredete és végzete az enyészet, feltettem magamban, hogy magamra maradok. Léptemet meggyorsítottam, remélve, hogy igr hamarább kiűzöm keblemből, a bág>asztólag ható, sivár érzelmeket. Úgy is lett. A mint utamban eső X. nagy községben beértem, — találkoztam a község jegyzőjével nejével és a körorvossal. A jegyző Borbereky Elemér, erős, magas ós marezonás alak; egesz nap hivatalában a közi­gazgatás bebogozott ágazatait bojkotálja, s öröm napot ülne, ha a gordiusi csomóbol, a kultura vezérfonala, — mely hazánk jövőjének sarkköve, — hiányoznék. Különösen a? isk. igazolatlan mulasztások pénz­birságának a behajtása, okoz neki szomoiu, a kellemetlen napokat. ­J

Next

/
Thumbnails
Contents