Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-20 / 42. szám

V. év. Zalaegerszeg, 1904

. október 20, 42. szám. Előfizetési ár: JH fl|\ |l Wl

M: ÍR Kin Í^S] Ül í ^MM FlÍl Hirdetések dija • •HH HU n 0 «|SW Mf'fié mlmi Ml • jg§W| 1 • B ^k™ megegyezes szerint E

gy évre 4 koron.. •••• BB\ B^ W fii K SS I K ^ ^yilttér 1 Fél évre 2 koron*. • M B MM • Í

M Bj iH • — Bmm M M £ m Negyedévre 1 kor. B IBlB B fü B í Hf B flrffil B 8 B MflH

1 • B B B Szerkesztőség és IfBfl fti i griil) 1 i/llfcü. wí:r.r». Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEO-JELENIE: HETENKÉNT C-S ~Ű" T Ó R T o K ö isr ESTE. A tapolczai borvásár. 5íem győzzük eléggé dicsérni azt az eszmét, és a kivitelt, hogy a Badacsonyvidéki Bortermelők Szövetsége megalakult s gyakorlati működését meg is kezdte. Megkezdte avval, hogy e hó 21, 22. és 23. napján Tapolczán borvásárt rendez. Ez egyesülésnek az elnöke Hertelendy Ferenez nagybirtokos, aki egyúttal főispán is; tagjai: Hondléry Gusztáv, Frisch László, dr. Fischer Gyula, dr. Kovács Vilmos, Ley József, Takács Jenő, Br. Putheány Géza és Tuss Antal birtokosok. — Hertelendy Ferenez nagybirtokos háládatos munkát végez már régóta az ő buzgóságával a gazdasági egyesület élén is. Az egész bizottság iránt elismeréssel kell lennünk azért is, hogy tagjai a hosszas elmélkedések helyett azonnal nyélbe ütötték a dolgot. Ugyan mi égetőbb kérdés és mi becsületesebb munka, mint segítségére menni a földmivelőnek, akit támad a szárazság, a hosszas esőzés, a fagy, a dér, a jég s a záporeső, a fillokszera és — most már a muszka— török—tatár helyett a talián is. Ez a szövetség segítségére siet a föld emberének. Ez a borvásár megkönnyíti a boros gazdának az eladást és megkönyiti a vevőnek a vásárlást. A szövetség irodát tart Tapolczán s szétküldött értesítőjében és bejelentő lapjain bőséges magyarázatok vannak mindkét fél számára. Előnyös kényelmi feltételek mindkét félnek s különösen az eladó szőlős gazdának a részére. A brrvásárnak az a czélja, hogy a termelő és vevő közönséget egymással közvetlen érintkezésbe hozza, hogy egy helyen minél kevesebb időpazarlással minél nagyobb mennyiségű és lehetőleg minden ízlésnek megfelelő bort mutasson fel, a venni szándékozóknak kellő tájékozást nyújtson s a vásárlást megkőnyitse. És czélja az is, hogy a gazda értékesítse a borát. Erre a borvásárra felhívjuk a vendéglősöknek s más borvásárlóknak a figyelmét ez utolsó nap is. És óhajtjuk, hogy jó eredménynyel járjon ez a kezdet. Megjegyezni pedig megjegyezzük a jövőre való tekintettel a következőket. Mert a legnagyobb elismerés mellett is egy pár észrevételt kell tennünk. Azt óhajtjuk, hogy a Badacsonyvidéki bortermelők helyett terjedjen ki ez a szövetség az egész megyére, akár összefüggőleg egy szervezetben, akár külön-külö három csoportban : 1. Balatonvidéki, 2. csácsi—henyei— zalaegerszeghegyi, 3. muravidéki csoportban. Mért ne lehetne, egy szervezetben'? A badacsonyi szövetség bizottságának a tagjai mind tagjai a Gazdasági Egyesületnek s ez esetben ebből az egyesületből kezdődnék a szervezkedés. Legyen bár külön önálló a bárom csoport, de bizonyos, hogy bármi alakban szükséges ilyen szövetség a zalaiaknak is, a muravidékieknek is — épen azért, mert kisebb gazdák. Másodszor — s itt egy kis ellentmondás látszik a badacsonyi értesítőben — lehessen tagja a szövetségnek mindenik bortermelő, ha kisebb gazda is, nyerjen előnyt s értékesíthesse a borát, ha egy hektót is akar értékesíteni. Hiszen a kisebb gazda inkább rászorul a segítségre. Az értesítő első sorában ez van: „a badacsonyvidéki összes bortermelők részt vesznek." S a 14 sorban ez van: Eladásra bejelenthetők bármely évjáratbeli és jellegű borok, ha azokból egyenként vagy összesen a készlet 20 hektónál nem kisebbEz a két mondat nem fér össze. De hát édes istenem, akinek 20 hektó bora van, az jócskán ur. Épen a szegényebb embernek van inkább szüksége a szövetkezés áldására. A kinek 19 hektóbora van, az nem adhat el ? Annak nem volna szüksége pénzre? A kinek hat hektóterem, de csak hármat tud meginni, a másik hármat nem kellene eladnia? Nem tudom mért ne lehetne ugy csinálni a szervezetet, hogy egy htktót, akár tgy akót is eladhasson az ember. Végül a badacsonyi tervezet szerint csak kereskedő vehet bort. Azt sem lehet megérteni, hogy magán ember mért ne vehetne ott bort a saját számára. E néhány megjegyzésnek figyelembe vételét óhajtjuk s e néhány megjegyzés mellett üdvözöljük a gazdák javára czélzó szövetségnek tapolczai borvásárját. B. Gy. Visszapillantás. — A magyar nemzeti ébredés akadályai. — (XV. Folytatás.) Szocziáldemokrac/ia, gróf Széchenyi István tintás levese, s ezeknek követ kezménye : a magyarság züllése Gróf Széchenyi István a magyarok tintás leveséről 1844 október első napján tartott beszédjeben tesz emiitest, midőn a zsidók iránti törvényjavaslat volt szőnyegen. Hogy annál tisztábban, világosabban megérthessük a legnagyobb magyarnak e felette kényes és fontos kérdésben elfoglalt álláspontját, ezért közlöm beszédjét egész terjedelmében. Bölcs előrelátását e beszédje is igazolja : „Ha az ember tekinti, hogy Magyarországban ezen szerencsétlen és elnyomott népfaj egy idő óta mennyi ipart fejt ki, lehetetlen, hogy az ember valami sympathiat iiánta ne érezzen ; és hogy itt és más alkalommal is hallottam, miszerint érettök felszólalások történnek, s hogy mélt. Zay Károly gróf őket* minden jogokkal felruházni kívánja, felfogni tudom ; de másrészről megvallom, hogy ha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni e tekintetben azon igen nagy engedékenységet. Nem akarom azt most vitatni, hogy a nemzetiség dolga mennyire érdekes, — meglehet, hogy nagy részben talán aberratión alapul meggyőződésem ; hanem nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressio — nem kell. Erre állitok mindent, e nél*) t. i. a zsidókat. Dr. K. a magyart érti. Sz. kül, mondhatom, egy zagyvalék-nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, — a dögbőröket talán drágábban eladhatjuk stb., de ez engem nem mozdít ; mindenek előtt áll előttem hűség a fajtámhoz. Uj bizonyságát adja a magyar tágkeblüségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja az ágat és a nélkül, hogy észrevenné, vízbe esik, és később megbánja a dolgot. A magyal nemzetiség még nem régóta oly körülmények között volt, hogy bizony csuda — és abban látom a legnagyobb garantiát a nemzetiség jövendője felett, — hogy t. i. annyi erővel és óletszikrával bírt oly közel a sirhoz, miszerint az élet felé fordult, ekkor ugyan intoleránsok voltunk, mi igen természetes, — de egyik tulságból a másikba menvén most az emberiséget a zsidókkal együtt szivünkhöz szorítjuk és most a legnagyobb liberálisták vagyunk ; de helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet ugyanis elibertálhatta a zsidófajt, mert ha póidáúl én egy palack tintát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül migihatja a nagy angol elemben a zsidó transeát ; ugyanez áll Francziaországra nézve is ; de ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember. De más példát bozok fel : ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyermeke és ha a bál kába bejön a viz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki és a másikat bentartom, azt az újságban fogják hirdetni ; de biz én a magam gyermekét conserválom, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalismus egyenesen a nemzetiség (magyai) rovására történik , és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilvféle kedvezés csorba a nemzetiségre (magyarra) nézve. Tehát annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most oly elemnek, melynek több intelligentiája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson. Megvallom, hogy csak néhány évvel ezelőtt mindenféle tolerantiának a lehető legnagyobb ellensége voltam, mert nem akartam magammal következetlenségbe jönni, átlátván, hogy nemzetiségünk csak egy hajszálon függ, és valamint másra a magunk terhét lökni nem akartam, úgy mások terhét magamra sem kívántam vállalni ; de másrészről tapasztaljuk, hogy egy idő óta nemzetiségünk szilárdabb alapon áll, és kivált azóta, hogy a fejedeimi szó és minden viszony, mely fejedelem és nemzet között létez, magyar. — Mondhatom, hogy talán egy kissé tágult bárkánk, úgy hogy másokat is lehet abba beléptetni, ámbár ebben is van veszély, mert ebben a biztosíték következtében az emberek ezentúl — legalább a kö/dolgok magyarul fognak menni. — elalusznak, és azt hiszik, hogy meg van mentve a dolog, és így házi köreikben nem fognak annyit tenni, mint akkor tettek, mielőtt ezen biztosíték létezett volna. De mindamellett nem vagyok az ellen, hogv amint nemzetiségünk szilárdul, bárkánkat egy kissé tágítsuk és most példáúl némelyekre nincs oly szükségünk, mint azelőtt; teszem azelőtt a világért a sarkantyút le nem vettem volna a csizmáról, mert ebben is láttam a nemzetiségnek egy kis g^rantiáját; eddig a bajuszomat a világért le nem vettem volna; most ha hoszantja az orromat, meglehet, hogy leveszem ; de mondom, ezelőtt le nem vettem volna, mert ebben is voP a magyarságnak egy kis symbóluma. Mindezeknél fogva vélekedésem az volna, hogy ne tegyünk hátralépést. de nagy előrelépést sem kivánok tenni, és legjobban szeretném, ha azon nyomot követnők, melyet a mult országgyűlés alkalmával kö-