Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-04 / 5. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. február 4. tott áldozatok magasan fellobogó lángjaiként fohász alakjában szállnak az Egek felé, áldást könyörögve vármegyénkre ós a magasból hirdetve, hogy ma oly frigy létesült Méltóságod ós a vármegye közt, a mely erőinket ós tevékenységünket is összesitvén, hinni, remélni s a szeretet viiágánál előrelátni is engedi, hogy vállvetett munkálkodásunk üdvöt hoz drága megyénk hooszeretö népére. Ezen ünnepélyes alkalommal elkerülhetlen tgy pillantást nem vetui a vát megyei intézmény múltjába, mert hisz egyrészről ez a hosszú, a történetírás itélőszékén átment és szerfölött tanulságos mult jelölheti meg legbiztosabban azt az irányt, amelyet követnünk kell, ha ezt a tü/próbát kiállott intézményt megakarjuk tartani annak, amivé ezer óv előtt kifejlődött: nemcsak egyszerű közigazgatási szervnek, hanem az egyéni és társadalmi függetlenség és szabadság biztositékának és olyan templomának, melybe azonképen, miként a rómaiaknál a dicsőség templomába, csup'tn az erény templomából lehet átjutni; másrészről pedig csakis ebből a múltból meríthetjük azt az erőt, állhatatosságot és lelkesedést, amely nélkül a vármegyei intézménnyel történetileg összeforrt nagy fontosságú feladatok hazafias betöltése nem is képzelhető. Ez a majd ezer éves mult arra tanít bennünket, hrgv a vármegyei intézmény nem annyira iiott törvényen, miDt inkább a haza, alkotmány és szabadság iránti szereteten s ebből folyólag a közjó és közérdek m gvalósitására irányzott törekvésen, tehát — hogy ugy mondjam — a honfiak közérzületén épült fel nemzeti és állami életünk oly szilárd oszlopává, melyeu a legsötétebb időknek mindent lerombolással fenyegető legádázabb viharai is megtörtek s am-jlvnek ma nem kevesebbet, mint legdrágább és legféltettebb kincsünket: hazánk, nemzetünk ós ősi alkotmán)unk fennállását köszönhetjük! Igaz, hogy ennek a páratlan hosszú múltnak sötét pontjai is vannak, melyeket a széthúzás, a viszszavonás szült. Ámde hatalmas folyónk, a Duna is lerakja iszapját hosszú folyásában ós a napnak is vannak fol'jaí. Azért ne is takargassuk ez árnyakat, hanem inkább okuljunk 03 vonjuk le ti Iságul belőlük, hogy semmi más, csak a közéi^k lebegjen szemünk előtt, mert nemzedékek megkeserülhetik, hogy, Eötvös szavaival élve, önösek voltunk. Egyedül az emiitett értelemben vett közérzület lehetett az a dus talaj, melyben erős gyökeiet verhetett ez az intézmény: a vá:megye, amely — ha&onlóan a szabadon tenyésző óriási tölgyhöz — százados viharok nyomait viseli ugyan, am ly azonban éppen ugy, mint a hatalmas tölgy, mégis bámulatot keit erejével, nagyságával és életképes marad, üde lombokat, illatos virágokat és dus gyümölcsöt hoz mindaddig, amig az életet adó talaj terméketlenné nem válik : amig az emiitett közérzület ki nem hal keblünkből; mert hiszen minden magasztos eszmének és nagy tettnek, amely az emberiség, vagy egyes népek sorsát előbbre vitte, ősidók ota kizárólag a honpolgároknak a közjó és közérdek iránti érzülete adott létet. Ez a történeti mult kétségen kivül biztos záloga a jövőnek, ha a salus reipublicae, a haza és a vármegye üdve, a közjó és közéidek ve^erel bennünket, s ez esetben teli reménységgel bizhatunk abban, hogy vát megyénk a nagy múlthoz méltóan és hiven fogja betölteni magas hivatását. A közérzület mellett a törvény, jog és igazság magasztos eszméit kell követnünk eljárásunkban, ami a?t jelenti, hogy az állami akaratot kifejező törvényeknek a jog és igazság sarktételei szerint kell érvényt szeieznünk, hogy ezzel a törvény uralmát, az igazságot, ami az államok alapja, biztosi tsuk. De nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt sem hogy a közigazgatás úgyszólván maga az élet, amennyiben folyton érintkezik azzal ós hogyan élet napról napra változik, a folyvást módosuló viszonyokhoe képest, a maga sajátos követelményeivel. A közigazgatásnak tehát a mellett, hogy jelentékeny tényezője az állam fentartásának, az előrehaladás úttörőjének kell lennie és m'nt ilyennek számolnia kell a kor szakadatlanul fejlődő igényeivel, amelyeknek szükségszerű érvényesülése a méltányosság gyakorlását is előírja azon határok közt, amelyeket a legékesebbenszólóan s egyúttal a legigazabban is megvont egy nagy nevü franczia államférfiú azzal a mondásával, hogy a közigazgatásnak az állam lelki^rneretét kell képviselni! i Végül az elénk szabott kötelesség pontos megtartása az, amit mindenkitől meg kell várnunk, mert Cicerónak örökké megszívlelendő szavai szerint a kötelesség teljesítéséből származik az élet minden tisztessége, elhanyagolásából pedig minden gyalázata ! Méltóságos Főispán Ur! Az előadottakban a főiiányelvek szerint vázolt feladatoknak annál könvnyebben megfelelhetünk, mentül nagyobb mértékben fog méltóságod támogatni." E tekintetben nemcsak reményt táplálunk, ha nem hatátozott biztosítékot találunk egyrészt Méltóságod imént elhangzott szavaiban, másréazt pedig azon tényben, hogy Mó'tóságod eddigi közpályáján is a komoly tettek s az előrehaladás embere volt ós gazdag tapasztalatait, megedze'.t ereiét hozza szeretett vármegyénk fölvirágoztatásának szentelt munkánk istápolására De biztosítékot látunk abban is, hogy Méltóságod, mint vármegyénk szülötte, oly feloldhatlan kapoc-^cs^l van e vármegyéhez fűzve, hogy bizonyára nincs és nem is lehet nemesebb vágya és lángolóbb óhajtása annál, hogy e vármegyét nagyságra ós dicsőségre, arra a dicsőségre ós nagyságra vezérelje, amelyben Méltóságod ahhoz a művészhez hasonlóan, aki nemcsak eszméjét, hanem saját nevét is megörökíti halhatatlan müvében, önmagának fog ércznél is tartósabb oly emlékoszlopot emelni, amely a késő utókornak is a mü ós mester nagyságát hirdeti! Azon tényből kifolyólag, hogy Méltóságod e vármegye keblén növekedett fel és zalamegyei egyáltalán nem kelthet minálunk visszhangot az a régi mondás, hogy nemo profeta in patria sua. Sőt ellenkezőleg ez az örvendetes tény viszont a vármegye közönségét is Méltóságodhoz köti olyan szorosan, hogy Méltóságod biztos lehet abban, hogy a mint Antaeus, a félisten, mindaddig leküzdhetlen volt, amig anyját, a földet érinthette, amely uj ós uj erőt adott neki minden érintésnél: azonképpen Méltóságod is mindaddig, amig a vármegvere támaszkodva ós azzal egyetértve működik a lnza ós a vármegye boldogságára ós jólétére, mindig uj és oly erőt gyűjthet e vármegye ragaszkodásában, elismerésében és hálájában, amely csak diadalra segítheti MéPóságodat ui közpályáján ! Adja a Mindenható, hogy igy legyen! Isten hozta, Isten áldja és tartsa itt Méltóságodat! Kováts Gyula üdvözlő beszéde. Méltóságos Főispán Ur! Engedje meg Méltóságod, hogy ez ünnepélyes ' alkalommal, amidón vármegyénk kormányzói székét elfoglalni méltóztatott, mi a vármogve községi és körjegyzők egyletének képviselői — vármegyebeli kartársaink egyeteme nevében — szintén üdvözölhessük Méltóságodat. Nem a puszta szokás, avagy a közönséges gyakorlat az, amely bennünket ez ünnepélyes pillanatban Méltóságos főispán ur elé vezet, hanem amaz őszinte szívben lakozó vanzalom és ragaszkodás, amely megilleti a vezért, ki a hadsereg élére áll. Igen a vezért! Mert Méltóságod e percztől kezdve Zalavármegye közigazgatásának vezére s felséges Urunk Királyunk és felelős kormányának politikai megbízottja lett. Mert e percztől fogva Méltóságod kezében leng vármegyénk vezetésének dicső zászlója, a melyet e vármegye sok nagynevű és történelmi nevezetességű lia tett híressé és örök emlékezetűvé. Eljöttünk tehát mi is, mint Zalavármegye közigazgatásának szerény határőrei, hogy a Méltóságod által ma megkezdett magasztos, de tövi&es vezéri útjához szerencsét és kitartást kívánjunk. Méltóságos főispán ur nem uj ember e vármegyében. Hisz itt ringott bölcsője, itt nevelődött fel, tehát ismeri nagyon jól a vármegyét, s annak viszonyait. Nem uj ember a közigazgatásban sem, hisz hosszú ideje egyik kimagasló tagja a közigazgatási bizottságnak s mint ilyen, élénk résztvevője vármegyénk közigazgatási életének S \égül nem ismeretlen tényezője a politikai életnek sem, mert mint törvényhozó lép a föiispáni székbe s mint kipróbált honatya hagyja el ama politikai küzdteret, amelynek viharos harczai felett még mindig kétesen lebegteti szárnyait a béke és nyugalom angyala. Az ilyen mult tehát elég biztos záloga a jövő nek s annak, hogy az a zászló, amelyet mint e vármegye főispánja ma kibontott Méltóságod, még a legnagyobb viharok közepette is magasan és dicsőségesen fog lobogni vezéri kezébeu. Mi pedig, a vármegye 126 községi és körjegyzője nevében e magasztos pillanatban ünnepélyes ígéretet teszünk Méltóságos főispán urnák, hogy e zászlóhoz hűek, a nagy és terhes közigazgatási munkában buzgók és a küzdelemben kitartó s tántoríthatatlan közharczosai leszünk vezérünknek. Mert nem kételkedünk, hogy a legközelebb megvívandó ama csatában, amelyben a mostani általános, de különösen a községi ósdi és rósz közigazgatás teljes megsemmisítésével egy uj s a mai kor követelményeinek minden megfelelő jó és modern közigazgatási rendszernek kell győztesen kikerülnie, Méltóságod is élénk részt fog venni, s hathatós tevékenységét és nagy befolyását megfolelö sulylyal fogja vármegyénk részéről a mérlegbe vetni. Mindezek utáu fogadja Méltóságos főispin ur a vármegyei községi és körjegyzői kar szereucsa és üdvkiv ínataival párosult ama forró óhajtását, hogy az egek Mindenhatója Méltóságod nagybecsű személyét kedves családja boldogítása, a Magyar szent haza jólétének előmozdítása és e drága vármegye felvirágoztatására igeu igen soká éltesse A lelkiismeret. A mai modern társadalomban, hol a született urak közé a spekuláczion meggazdagodott börzianerek is vezér szerephez jutottak s igy össze vegyülve együttesen mint pénz illetve pínzes emberek képviselik az úgynevezett nudaru társadalmat. Az ilyen társaialom aztán a tisztes munkát vagy kevésre, vagy pedig semmre nem becsüli, azt lenézi ós lelkiismereti kérdéssé teszi. Egy szegény, ki a gondviselés mostohasága miatt szülei vagy rokonai után nagy vagvont nem örökölt, hanem a sor3 szeszélyére bízott megélhetéséért küzdeni kénytelen, hogy culádjánaka mindennapi kenyerét becsülettel a tisztesség : korlátai közö t megkereshesse s a számára ki, jelölt úgynevezett társadalomban helyét betölt\ hesse, számot kel vetnie a modern társadalom i sújtó kritikájával. Ha a szegény ember egy jó nadrágra tett szert, azt már a kritikusok lelkiismereti kérdéssé teszik, hogy a nadiágot .:ol ós miből szerezte? — Hát ha még a kenvér irigység rettenetes kérdése merül fel, mi minden provintiában az ugy nevezett társadalmi elet nélkülözhetetlen beszéd tárgya. Jaj annak a szegénynek, ki a modern társadalom előtt fejet nem hajt s önérzete a izolgalelküségre nem hajlandó. Ha egy felvidéki vármegyében lelkiismeretlen uzsorán meggazdagodott potenta tek-ntélyre akar szert (enni, csak lakását tegye át aha'oaik vármegyébe, hol köztudomássá dobolják nagy vagyonát s mint tőke pénzes rögtön tekintélyre tesz szert s a modern társadalomban vezér szerephez jut s az iiyen emberek aztán a tisztességes munkát lelkiismereti kérdés é tesük. Innét van az, hogy az önérzetes tisztességes munkát végző közép osztály ugy a társadalommal, mint ön magával meghasonlén él. Szóval a küzdő szegény embernek a tőke pénzes szerint jó ruhában öltözui egyenlő a lelkiismeretlensóggel es ha módja akadna, a neki nem tetsző küzdő szájából a mindennapi kenyeret kivenné csak azért, hogy tekintélyét éreztethesse vele. Szereucse, hogy a gondviselés máskép szolgálta'ja az igazságot, s így a hitbe helyezett bizalom szolgál támaszul azoknak, kiket a modern társadaíom kebeléből kizár s azok bírnak a vallásosság igaz lelkiismeretével, melynek tudata felér mindenkor a lelkiiímeretleuség árán össze harácsolt bármilyen nagy vagyonnal. Z. Batyubál volt Schill Imre róm. kath. kántor tiszteletére folyó hó 2-án a kaszaházi vendéglő összes termeiben. A batyubált, a farsangi hangulatot felhaszuálva, az ünnepelt vezetése alatt álló úgynevezett, »alkalmi dalos kör,« női és férfi tagjai tartották. Schill Imre kántor ur ez ünnepeltetést, a szó teljes értelmében, igazán, méltán megérdemelte. Az a buzgó odaadás, a melylyel az éneknek lelket ölő tanításán fáradozik, nála igazán bámulatos. Sokoldalú elfoglaltsága mellett, nem kímélvén időt, erőt, szívesen készséggel fogadja a meghívást, amikor arról van szó, működni kellene az »alkalmi daloskörnek!«