Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-06 / 40. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1904. október 6. Mayer ur, a kis hamis... — Magyar czégér alatt osztrák svindli. — (A Somogyi Ilii lapból vettük ki ) Mayer utat ne tessék félteni, a Mayer Mór Fia nem elveszett ember. Élelmes és mert macska­termész tü, talpra esik. Szóval ravasz. Valószí­nűleg nem mint ember, hanem mint gyáros, mint kereskedő, vagy mi az isten sistergő nyila Nem ismerjük a Mayer Mór Fiának a gyárát. Pedig azt hirdeti, hogy Szombithelyen nagy gyufagyára van. Bijosan. Nem gyár lesz az, hanem valami forgalmi vállalat. Magyar mez alatt osztrák gyárt­mányt forgat Magyarországon. Vagy gyáros más gyártmányaivá! is felrevezetheti a közönséget? Tarr Lajos, Surd község derék körjegyzőjeuek más fogalmai vannak a kereskedelmi tisztesség­ről és a magyar ipar fontosságáról ós ezért a helyiségében levő szatócsüzletben nagymennyiségű gyufát foglaltatott le, mert Mayer Mór Fia szom­bathelyi czég az osztrák árut, mint magyar gyárt­mányt hozta Magyarországon forgalomba. A Mayer Mór Fiagyártása annyiból állott, hogy a csomagnak idegen szöveggel telenyomatott fedelét átragasz­totta a következő magyar feliratú szines papírral: ,.Magyar Biztonsági Gyújtó. Mayer Mór Fia Szombathely." .... Mayer úr, a kis hamis . . . „Yarasd-Teplicz" gyógyforrásának ismertetése. (II. Folyt.) A hivatalos fürdő évad, május 1-től szept. 30 ig tart. — Évenként átlag 3000 intelligens vendég, és 40—50000 földműves osztálybeli, s iparos, — magyar, horvát, steier és tíumei, trieszti, — látogatja es élvezi a hatásos hőfor­rásnak, gyógyító erejét. Továbbá megemlékszem a gyógyforrás helyétől, 8 a kiránduló helyekről. A gyógyháztól gesztenye fa-sorok és árnyékos boglárfák között, az országúton át vezet az út a ligetbe. A bejárat előtt római fogadalmi tábla díszeleg ; mindkét oldalán „Nympfákkal", mely egy részét teszi, a hires „Nyrapheumnak." A hőforrás, mely kéjlak alakú tető alatt, négyszögben körülvéve régi római márvány em­lékkövekkel, hitregetani alakokat ábrázol. A sokféle diszes szőnyeg virágok közt, — melyeket Antal Dostál főkertész ápol, — kies séta útak vezetnek a fenyő boglár, tölgy fák és virágoktól elbájoló fensikra, ahol virág ágyak kőit, gránit oszlopon áll, a „Rosario Madonna" fénylő szobra, melyet egy zágrábi kauonok állított fel. A séta útak közt, látható még, a „Mária" képe, egy tölgyfa sudarán. A gyönyörű liget legmagasabb pontjától, egy tölgyfa erdőhöz, melynek legmagasabb pontján lévő fensikról, mely „Tonimir" néven ismeretes, s a fürdő ven­dégek, legkedvesebb kiránduló helye, a hol jó ozsonna, tej, kávé ós bor, csibe kapható, elragadó szépségű kilátás nyilik, a varasdi és muraközi síkságra, a dél stiiiai hegyekre, az alacsony ós kedves szőlőhegyekre. Végül messze látjuk Csáktornyát, a Drávát, a a mint a nagy síkságon kígyózik. Másik kiránduló helye, a „Bednya" völgyben van, mely a rendezett tehenészethez vezet. Itt is kapható, tej, kávé, sajt, csibe és bor. Van még egy kiránduló hely, a turisták részére, a „Bründl", itt található fel, a legjobb ivó viz. — Egyszóval a merre csak tekintünk, mindenfelé más látképet nyerünk. Mielőtt közleményemet befejezném, magát, a hőforrásu gyógylürdőt körül övező Varasd-Tep­licz nagy községet, igyekszem íöviden megismer­tetni. A nagy község templomát, márvány oszlopok, kiváló festésű képek, freskók díszítik. Érdekes itt a harangozás, mert itt a harangot sem em­ber, sem gépezet nem hozza mozgásba ; a harang áll,' s csak az ütőjével ütik a harang egyik s másik oldalát. Iskolája emektes ; nagy tantermekkel, tágas udvarral s nagy terjedelmű kerttel ; az épület­ben van a két tanító ós tanítónő csinos lakása. Az iskola, a nagy község végén emelkedik a magasba ; hol háboritlan csendes nyugalmában, a körül ölelő hegyek és szőlőkből, tantermeibe az élenyt tartalmazó üde levegő, csak ugy öm­lik ablakain át. Tanitó kollegáira vendégszere­tetétől alig tudtam szabadulni. Van a városban sok szép épület — gyógytára első rendű. Van 3 fővendéglője, — azonfelül több másodrendű. A fővendeglők közül kiemel­kedik és a többit jóval feiül múlja: a másod számú szálloda. Ez a belatinczi születesü, s igaz magyar érzelmű VVeiss József vendéglője, aki nemcsak hogy szobd ár raelle't jó magyar ételek­kel és italokkal szolgál vendégeinek, hanem azonfelül, mint kitűnő zenész, estenként hegedű­jén, kizárólag magyar dalokat előadva, mulattatja és vidám kedélybe hozza azokat. Kereskedelme virágzó. Ott találjuk Kráusz Jakab és Rózenberg Ferdinánd vegyes kereskedő­ket ; akik magyar tejet szíva magukba, kedvesen eltársalognak, és szives útbaigazítással szolgál­nak, az itt gyógyulást keieső magyar elemnek. — Gyümölcspiacza látogatott. Ezek után I-tennek hálát rebeg ajkam, hogy a fürdő egészségemet vissza adta ; nemkülömben hálás köszönetet mondok, előzékenysége és 8zive?fégéért a fürdő-Igazgatóságnak, az orvos­nak s mindazoknak, akik rövid ott időzésemet kellemessé tették. Tihanyi Lajos. Körmöczi kavicsok. — KÍ8ztihand ! — Jó napot ! Igen, én mondok jó napot, s tovább billegik. Hát a szelíden sóhajtott kísztihand vájjon kire marad ? Kimondja azt ? Mondják kis púposhátú, göibelábu, tömpe orrú gyermekek. Mondják horpadt meliű, vörös kezű cselédek. Mondják vén, összeesett és összeaszott anyókák. De mondják e vidék kreténjei is, azok a törpe, fogoriú, ráncos bői ű sárga ki., ember­kék is, nyakukon golyvával, hátukon koldue­ta Í8znyával. Igen, ők mondják. S szégyen rátok magvar gavallérok, ha még ezentúl is avval hódoltok, hogy — kisztihand ! * * • Kötmöczbánya háromszor van aláaknázva. Egy kis földrengés — 8 Szerbiában sírnak-rínak a Bogurailik. Repülnénk a föld alá valamennyien, de ott volna velünk r.«kis balkán állam összea ezüstje, aianva. Itt. csinálják a pénzüket. Hát tie/.tiek is vágyakodva-epekedve Duna-Tisza tája fele, várják-várják a csengő-pengő dinárokat, mert kell nekik, nagyon kell — az aprópénz. * » * M. kir. Pénzverde. Egv seramitmondó, ütött­kopott épület. Néhány kémény és meg van. Egyik okadja a fekete füstöt, kettő meg a fehéret. Bent sürögnek-forognak, kavarnak, mérnek, reszelnek, a egy furfangos gép ontja a fényes váltó pénzt. Kívülről rsak a pénz csörrenését hallani, mert egy ferde faköpönyeg ásitoz a néző felé, azokból a régi jó időkből, mikor még addig takaróztak az emberek, ameddig a faköpö­nyeg ért . . . * * * A tornyot azt már őrzik. Boldogabb helyeken az óra üt, itt meg az órát ütik. Ha egy negyedet üt az óra, oda se néz neki a kevély őr. Csak füttyent egyet. Ha két negyedet üt, kettőt füttyent. És így tovább. De ha már négy negyedet üt, nem állja meg a füttventésnél, hanem fogja a kalapács nyelét, s olyanokat üt, hogy hat, órajárásnyira is meg­süvegelik érte az emberek, — de csak déltájban. * * * Itt egy utcza, ott egy utcza, lépcső itt, lépcső ott s csaturna mindenütt. Kutat nem fúrnak itt, csak bányát. Tehát vízvezeték van. — Mi fiszfezedéket iszunk, mondja az itteni német. Olyan kemény, hideg a vize, hogy mikor egyet kortyant az ember belőle, először meg­melegíti a szájában, s csak ezután sóhajtja nagy jámboran : menj be a te uradnak örömébe. * * * Göcsejnek fővárosa : Kötmöczbánya. S ezennel ünnepélyesen meginvitálom a m. t. Ippeng Tong­got, fogja azt a krajezáros bicskával kiczifrázott botját, s térjen Japániából ide-övéihez. Meit hegy van elég. Mászhat itt olyan görbe utczákat, | olyan meredek hegyeket, hogy hiába mászná i meg észszel, úgy sem érné föl-lábbal. Ne féljen, I vonatunk az van. Lassú, személy, gyors, expresa. Olyan magasan repül, mint a daru, s egyik lyukból ki, a másikba be, csupa alagutakon járkál. írja meg hát, hogy nem jön. * * • Dimb-domb maga a város is. Piacza egy nagy lejtő. A temploma meg olyan magasan áll, hogy — ejnye, de csodálatos — öreg asszonyt nem látni benne. A barátok temploma az alant van. Oda járnak hát a reszketős fejű anyókák. Dühös­ködnek is eleget érte a barátok. De hát. uram Istenem, nem azért léptem ki én is ? . . . * * * A nép. Az áldott Isteni nép. Fapapucsban tipeg-tapog, 8 beszél magyarul, németül, tótul, arabul, stb. stb. Körülbelül itt állhatott valamikor a híres Bábeli torony. Majd megnézem. Földmiveléssel nem igen foglalkoznak, mert az aranyércz ós az aranykalász esküdt ellenségei egymásnak. Van itt pipagyár, festékgyár, bőr­gyár. egy kis papírgyár, no meg a pénzverde.. Hát eldolgozgatnak napi 40—50 krajezárért, s nem szólnak egy szót sem. Nem boldogság az f * * * Valamit az intelligens osztályról is. Jártak önök Egerszegen ? Hát Keszthelyen ? Sümegen is ? Igen? Hisz akkor önök nagyon okos em­berek. Önöknek már semmi újat sem lehet mondani. Annál is inkább, mert már a költő is azt mondta : járjatok be minden földet — teremi tette, teiemtette I * * » Iskolái szépecskén vannak. Óvoda, népiskola^ leány polgári, főreál, no meg a mi kis siketnéma intézetünk. Uj emberek vagyunk még itt. Az intézet tavaly létesült. Megnézik a növendékein­ket, de meg minket is. Az utczán ránk muto­gatnak : — Ni, ez tanítja a siketnémákat beszólni.. S mindenre olyan, de olyan nagyon kíván­csiak. Ugy-e, furcsa is, hogy a néma ajkok megnyílnak. Szerkesztő úr engedelmével egyszer majd erről is írok. (Tessék. Sz) * * * É8 még egyet. De nem ! Nem irhatok többet, mert szemközt muzsika szól, verburálnak, azaz .... Kü'önben, araint vesszük. Kis lányok zongoráznak, tyuhajoznak, s falhoz üsse a fejét az . . . Semmit sem szóltam. Házunk előtt egy fekete sárgára mázolt hintó állt meg — s én. elfordultam az ablaktól. Adomcsók </­A Hévízről. A Balatonvidék laptársunknak ,.A hét" czikk-. irója rossz néven veszi, hogy a múltkori czikkera­ben említést tetcem a Hévízről s annak tulajdo­donosáról, gróf Fesztetich úrról. Támadásnak mondja az Írásomat, és olyannak tünteti fel, mintha a megyei hírlapírók szövetkezetének érte­kezletéből táplálkozott volna ez az iráa. Ennek a tisztázására kell felelnem egy pár sorban. A legeslegelső, a mire nyilatkoznom kell, az, hogy nekem, legalább is ebben a tárgyban, nem az értekezlet adott eszmét, sem irányt, sem ta­nácsot, fem utasítást. Az értekezleten egyes ügyekről speciálisan nem is tárgyaltunk Csak általános elvekről volt szó. A Hévízről ón már ezelőtt is irtam volt, a mikor szövetkezeti érte­kezletnek hire-pora sem volt, ezelőtt néhány évvel. Másodszor: Én nem mondanám támadásnak, még kevésbé hántásnak azt a kis megjegyzést, a mit tettem. Nem mondható ez még a HóvizrőS 8 annak tulajdonosáról való írásnak sem. Csupáa érintőlegesen ée például emiitóm, hopy íme itt vau ez a thóma is. Inkább a hírlapíróknak irtam 8 inkább ezeket támadtam (ha már támadásnak nevezzük), hogy mért nem adtak s mért nem adnak intelmet a Grófnak, jobban mondva kör­nyezetének, tanácsadóinak arra nézve, hogy tegye azt a nagy kincset Magyarország első fürdőjévé, tegye világhírű ós világkeresett fürdővé. Harmadszor: A Balatonvidéknek egyes téte­leit is meg kell világitanom. Köszönettel veszem, hogy a Magyar Paizs-t jó lapnak tartja s mun­kásait becsüli. De igazságórzetemre hivatkozva csudálkozik, hogy csak hallott dolgokra támasz, kodom s égbekiáltó igazságtalanságnak mondja, ezt a kifejezésemet: „A fürdőn 30—40 embe

Next

/
Thumbnails
Contents