Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-08 / 36. szám

V. óv Zalaeweraiefl, Í9Q4. szeptember 8, 36. szám. Előfizetési ár: Egy évra 4 korona. Kél óvra 2 korona. Negyed évre 1 kor. £qyes 8*ám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése i'éláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és ' kiadóhivatal: Wlassics-ntcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK: TT ETENKÉNT QSÚTŐETOKÖN ESTE. «SB Tanév elejéhez. A tanév kezdete azon időpont, melyen az ifjúság oly pályára lép, a hol szoros kötelességévé tétetik törekedni nagy és nemes czélok elérésére; és pedig törekedni a lelkesült sziv hatalmával s azon hűséggel, a mely tudatában van annak, hogy magasztos, szent ügy szolgálatában áll. Kötelességemnek tartom őszintén kijelenteni, miszerint nem hihetem azt, a mit sokau hangoztatnak, hogy tanuló ifjuságunk általában kifáradt s éppen azért munkaképtelen volna és hogy a kellő munkakedv is hiányzik benne. Ellenkezőleg, hajlandó vagyok elhinni azt, hogy túlnyomó része türelmetlenül, reményteljesen, tudvágygyal és életszomjjal néz a legközelebbi jövő elé. Sőt azt hiszem, hogy nem csalódom, ha fölteszem róla, hogy komoly szándékkal, erős lélekkel és tiszta szivvel hozzálát majd az igazi tudomány megszerzéséhez, szóval a tanulmányozáshoz. A serdülő ifjaknak szólnak ezen soraim, azon ifjaknak, a kikre a tudomány legnemesebb feladatai várnak; akik uj viszonyok közé lépnek, hogy ott mestereket keressenek föl, hogy vezetése alatt tanulhassanak és barátokat keressenek, a kikkel élni akarnak. Azon ifjaknak szólnak soraim, a kik engedélyezett szabadsággal egyúttal az önuralom kötelességét is magukra vállalják. Dolguk elég lese, előttük a gazdag adományok ; csak fogjanak hozzájuk, egész szivvel, lélekkel fogjauak a — munkához. Egy szivvel és lélekkel! Mert nyugalmat, kényelmet nem fognak találni; de melyik igazi ifjú keresné is a kényelmet, a nyugalmat? A nemes lelkű ifjúhoz illik, hogy a legmagasabbat is tartsa elérhetőnek és hogy egész lelkével, meleg szivével törekedjék a magas, nemes czélok elérésére. A sziv nem nyugodhatik és nem is kiván nyugodni, a sziv működni akar. Olyan a tudomány s olyan a hivatás, hogy azt egész szivvel meg kell ragadni. Közönyösen, ked/ és szeretet nélkül a tudomány munkáját végezni nem szabad, nem lehet, ha azt takarjuk, hogy az czélt és értéket kölcsönözzön az egész életnek. Oly működést, oly tevékenységet kell választania az ífinak, a melyet egész lélekkel egész életén át megtarthat és folytathat; oly hivatást, a mehben komoly munkát talál a sziv; mert kü' ben haszontalanná válik et ész élete másokr. ézve és megelégedés nélkül fog az lefolyni az í.jura nézve. Azonban nemcsak a tudományt kell az ifjúságnak egész szívül felfognia, hane:?i az uj viszonyokat is, amelyekre lép, sőt a7 letet magát is. Igaz ugyan, hogy vannak bizonyos aák, melyeket a szokás és a divat teremt s a melyeknek kerékvágásában kényelmesen illedelmesen mozog az élet; oly fonnák :zek, a melyeket az, aki őket teljesen ur i 11 nem tekints nem is érez bilincseknek, hanem oly kényelmes eszközöknek, a melyek biztonságot, sőt védelmet nyújtanak neki az esetleges durvaság és tolakodás ellen. De ez azután miaden, a mit ezen formák nyújthatnak, többre nem képesek. Ezen formák külsőleg szabályozzak az életet; de nem képesek neki benső tartalmat s értéket kölcsönözni. Hát mit szóljunk azon viszonyokról, melyek az embereket tartósan és szilárdabban összekapcsolják? Hogyan lenne képzelhető a kollegialitás, a barátság, a családi élet, ha melegen és hűen nem vernének egymásért a szivek ; ha nem vennénk részt mások örömében és fájdalmában? Barátság és szeretet! Magasztos kincsek, melyekért küzdeni már nagy nyereség, boldogító előny s a melyek nélkül örömtelen, sivár volna az élet. Csak az szerezheti meg ezeket, a kinek keblében meleg sziv dobog; oly sziv, a mely nem nyugodhatik, hanem folyton teremteni akar; oly sziv, a mely adni és létrehozni is képes azt, — a mit maga másoktól követel s óhajt. Kívánom, hogy az ifjúság szelleme és szive gazdag munkát találjon, nemcsak a tanulmányozás rövid idejében, hanem egész életén át és hogy nemes, nagy czélok felé törekedjék. Ez legyen jelszava a tanév elején! Gselkó József. A nagy kőrisfa alól Toroczkó. Kedves barátom! kívánom, hogy e levelem liiss és jó egészségben találjon. Igy szokta levelét kezdeni FüiepSamuka, mikor Prásmárról a Miklóshuszároklól levelet ír haza edes anyjának. Minthogy pedig nem akarja nagyon megijeszteni édesanyját azzal, hogy ő ispotályban fekszik — betegen, igy irja le állapotját: „Én hála Istennek jól vagyok, meit olyan jó helyt vagyok, hogy séma nap nem süt meg, sem a ló nem rug meg: nem dolgozom semmit". No hát az én levelem nem épen ilyen szomorú czelzatu. Habonlóaág a kettő között csak annyi, hogy ő is dologtalanul hever, én is; de ő ispotályban k njában, én meg a nagy kőrisfa alatt, jó kedvemben; őt, ha akarja sem rúghatja meg a ló, engem azonban akaratom ellenére is megdöfhet a Pencsi* s megmarhat a Pincsu.* Máskülönben jó menedéket nyújt a semmittevőnek ez a százados kőrisfa. Ha kecskéim volnának, ebben a szárazságban egész gazdaság volna lombozatja: tiz kecskét is kiteleltethetnék belőle. De mert kecském nincsen, a családom használja fel a nagy fa nvujtotta élvezetet: a terjedelmes sürü árnyékot s a tövében fakadt remegően bugyogó üdítő forrást. Itt e nagy fa alatt ütöttem fel tanyámat, úgynevezett irodámat, s hogy a szél ÖBSze ne kuszálja, gondolataimnak keservesen megszületett eredményét, egy-egy lapos kővel lapítom meg papírjaimat. Ha pedig ehhez még hozzá veszed azt is, hogy írásaim között órák hosszat lapulok, akkor — sajtó hiba ne legyen benne — láthatod, hogy a laposság most az én Jegkidomborodottabb tulajdonságom. Különben nem *Az Ila (Ilona) nénö bivalya és kutyája. — Szerk. arra való a szünidő, hogy ekkor nagyon vjltson az eszünk, elegendő ha csak valamivel van több eszünk, mint a vajorban* úszkáló sobin** oknak. Ezt a kevéssel több eszet pedig — a ki nem akarja magát megerőltetni, —arra használja fel, hogy a sobinokat összefogdossa. Én is összefogdostam egy pír milliót, s meghizlaltam vele két réczét s néhány csibét, de azért egvgyel sincs kevesebb, mint a mennyi voit. Meg is ijedtem kissé, hogy hát ha mégis csak a sobinok nyaralnak több életrevalósággal, mint en, azért felhagytam kegyetlen üldözésükkel s a csalánok kiirtására adtam fejemet, szenteltem legjobb ásómat s legrosszabb nadrágomaí. Nem mondhatnám, hogy e fáradozásomnak nem volna meg eredménye: egy helyébe kettő fakadt. A nagyokat kiirtottam, hogy ne lássam, mitől kell óvakodni, s kibuitak a k csínyek, melvektől óvakodni sem lehet. Miután e vállalkozásaimmal ekként udarezot vallottam, megváltoztattam életfilozófiám 1,:. Nem a gonoszok kiirtására kell törekedni, gondolám, (mert ez hiába való dolog!) hanem a jóknak, nemeseknek megerősítését tűztem ki feladatomul. Igy jutottam el aztán a virágos kert ós a rózsafák ápolásáig. Minthogy pedig — szerényen szólva — a magam mivoltját ia a jó és nemes dolgok közé kell hogy sorozzam, a nyári filozófiámból következőleg a magam ápolását is ujabb teendőim közé soroztam. A szünidő elején feltettem magamban, hogy kedves Dani bátyának módja szerint nyaralok, azaz: a vizet a mosdásra sem prédálom. Tiltotta •vajor — a forrásnak medenczében felfogott, összegyűjtött vize, a milyen Toroczkón több van. V. J. Weihen, Weiher. • * sobin = félszeg uszó, mely a friss forrásvizet igen kedveli. tzt a jelen évi na ,y szárazságban emberséges érzületem is. De minthogy nálunk nem ugy van, mint más szegény ember házában — mert nálunk a pinezóben is viz fakad bor helyett — annyi a viz, hogy kénytelen az ember megfürödni is. Még hozzá, lehet válogatni is: ki a szobában, ki az udvaron, ki a kertben. Kinek a 20 íokos, kinek a 14 fokos, kinek a 10 fokos. Ennyi csábitásnak lehetetlen ellenállani. Itt van a magyarázata, hogy még a tyúkjaink is megfürödnek, akár tetszik nekik, akár nem; mert Palkó fiunk leönti őket a ketreezben. Mert vitéz egv legény ám Palkó! Aratáskot mult két esztendeje, hogy először fürdött életében, de már zaklatja a Pencsit meg a Pincsut, ugat a kutyának, mekeg a kecskének, kukorékol a kakasnak, bömböl a tehénnek ós bőg, ha — majdnem elesett. Bandi egy óv tapasztalatával bölcsebb az öcsénél. Ő a kerti székekből vasutakat, iskolákat rendez be, lóvá teszi öcsét és ugy lovagol. Majd tanácsokkal szolgál az anyjának, mondván: díszítsük ki az utczaajtót és kaput, hogy vendég jöjjön. Nem szólva a legkisebbről, még csak a legnagyobb fiunkról emlékezem meg, a ki most érkezett Kalocsa vidékéről. Rossz tiu, mert csak 10 napra jött. Fel akarnám vinni a ránk boruló Székelykó're, de mint aféle agyagtaposó, azt mondja, hogy rátott ő már székelyt eleget, követ még többet, elég volt, nem kór többet belőle. Én pedig, mivel hogy Sára néni megfőzte már a lucskos káposztát, s hinak is az ebédhez, nem fecsegek többet, megyek. Én azonban sokat kérek belőle. Borbély Sándor.