Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-01 / 35. szám

V. év. Zalaegerszeg, 1904. szeptember 1 35. szám. EWüaetési ár: Sgy évr« 4 korona. Fél évre 2 koron«. SS»gyed évre 1 kor. %yw siám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyihtér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEQ-JBLJSNIK HETENKÉNT OSTÜTTÓIRT O K Ö N ESTE. A soproni jajszó. »A kereskedelmi kamarák Sopronban a kiállítás alkalmával értekezletet tartottak. Bizonyos, a kereskedelmi minisztérium fele szálló hódolatkifejezések mellett ugylátszik a legélénkebb vitát a fogyasztási sző. etkezetek kérdése idézte elő. Reá kell erre mutatnunk és ki kell emelnünk azt is, hogy a felhozottakban alig találunk valami ujat. Az érvelés halad a régi csapáson, a kívánalmak szintén. Külön törvényt akarnak a fogyasztási szövetkezeteknek, persze nem azért, hogy felvirágoztassák őket, hanem hogy agyonnyomják. El akarják tiltani a köztisztviselőket, a lelkészeket és tanítókat attól, hogy mint igazgatók működhessenek a szövetkezeteknél. Sőt még azt is kívánnák, hogy a hitelszövetkezet a fogyasztásival kapcsolatba ne legyen hozható. Ezekből a mérges kirohanásokból két dolgot kell megállapítanunk; az egyik az, hogy a szövetkezetek ereje napról-napra nő, a másik, hogy a tisztelt kamarai titkár urak egyoldalú érdekek szolgálatában állanak. Régóta figyelemmel kisérjük az ipar- és kereskedelmi kamaráknak a legtöbb esetben ineddő működését. Tudjuk azt is, hogy aránylag keveset gondolnak az iparnak, főleg pedig a kisipainak érdekével és valamit érő alkotásra ugyan kevés kamara hivatkozhatik. Es ha ők most, szemben mindazokkal az érdekekkel, melyek a kisemberek nagy tömegének talpra állítását követelik, az ellentáborba sorakoznak, csak természetes, ha a politikusok lelkében az a meggyőződés érlelődik meg, hogy a kereskedelmi kamarák jelen szerkezetükben fenn nem tarthatók. Ha lehet, oly szervezetet kell adni nekik, amely mezeit az általános érdekek gondozói legyenek, ha pedig nem lehet, akkor le kell .számolni velük és felmenteni azokat, akiknek garasaiból élnek, ezen úgyis nehezen viselt teher alól. Nagy garral tiltakoznak az ellen, hogy a szövetkezetek valami támogatásban részesüljenek az államtól, azt azonban természetednek találják, hogy a nagy tőke vállalkozóit az állam minden tőle telhető eszközzel gyámolitsa, hogy százezreket adjon ki uj gyárak alapítására, milliókkal segítse a gőzhajótársaságokf t, refakcziákka) a nagyobb czégeket. Egyszer majd, ha időnk lesz hozzá, összeírjuk számszerűleg azokat az összegeket, melyeket a nagytőke az államtól magának megszerez és ezekkel szembe fogjuk állítani azt, amit a kisemberek és ezek keretében a szövetkezetek kapnak. Es azután feltesszük azt a kérdést, hogy cserébe azért, hogy a szövetkezetektől az állam megvonja támogatását, lemoLdanak-e a í agy vállalatok urai azokról a szubvencziókról, amit ők kapnak? líiváncsiak vagyunk a feleletre s a túlsó tábor jól teszi ha erre készül, mielőtt a kérdés fel lesz téve. Ami pedig a papoknak és tanítóknak eltiltását illeti, az a legképtelenebb kívánság, melyet valaha önzésből formuláztak. Megvonni a lehetőséget azoktól, akik a népnek természetes vezetői, hogy idevágó feladataikat teljesítsék, olyan kívánság, melyet elfogulatlan ítélettel és tiszta szívvel követelni nem lehet. Nem pedig azért, mert ha ezt megtesszük, egyenesen a szocziálisták karjaiba kergetjük a népet. Ez azonban a kamarai titkár uraknak ugylátszik kevésbbé fáj, mintha a nép a szövetkezetek révén, a szatócs kikerülésével, boldogui. Egy szavunk van még ahhoz a javaslathoz, mely a hitelszövetkezetek elválasztását illeti a más fajuaktól. Ha valaki azt mondaná, hogy az osztrák-magyar banknak és a hitelintézeteknek tiltassék meg, hogy a nagyipart támogassa, ezt bizonyára őrültnek bélyegeznék. Pedig az a javaslat, amelyről szólunk, körülbelül éppen ennyit jelent és jellemző, hogy a kamarai titkárok értekezletén volt ember, aki elég merészséggel bírt ennek megtételére, anélkül, hogy a felhivatalos jelentés szerint, keményen visszautasították volna.« Ezeket irja a Hazánk mélléklete, a „Szövetkezés." Pótlásul mí is hozzáteszünk egy megjegyzést. Csupán egy megjegyzést. A magyarországi kereskedelem és a magyarországi ipar ugyanegy kamarában absurdum. Összekeverése a tűznek és a víznek. Tsmétlem : Magyarországon absurdum.Nem tudom, melyik rész milyen számmal van képviselve, de azt már lehet tudni, hogy melyik viszi a főszerepet. És benne van az egy kamarában a kereskedelmi czim mellett az ipari czim is. Pedig más a kutya, más a macska. Emberemlékezet óta egy udvaron tanyáznak, de még soha egy tálból nem ettek, csak a Barnum czirkuszában. Szíveskedjenek csak elmélkedni az érdeklődők. Ha józanul gondolkoznak, átlátják, hogy — bár a világon mindenütt egybetehetik, de -—Magyarországon nem egy akolba s nem egy kamarába való a kereskedelem ügye és az ipar ügye. Tessék csak gondolkozni. Mindenki rájöhet ennek az okára. A soproni iparkiállitás, 11. Folytatás. Mult héten a var> fémipari kézi és gyári munkákat soroltuk fel. Ez a leggazdagabb csoport s főként j a srproniak számra nézve is, jóságra nézve is tündökölnek benne. Most folytatjuk a többi ágakkal. II. Csoport, a) Fonó-szövő ipar. Borsch Lajos kárpitos es díszítő-szalon és szobabútorok. Első magyar czipő rugany, szalag és huzógy ár (Welles, Schweitzer és Társai) — ruganyos szövöitáiuk. Geyschláger A. kékfestő gyáros, — pamut, félvászcn, vászonszövetek, tarkázotr és festett pamutszövetek. Jekel Konrád fehérnemű varró, aranyhímző— egyleti zászlók, asztalterítő, keresztelési vánkos. Krausz Károly posztógyáros — posztók. Pecz Károly kelmefestő — különféle kelmék. Steinhofer Káioly köteles — kötelek, zsinorok, övek, hevederek. Schopf János köteles — kötéláruk. Thurner József özvegye kárpitos — szobaberendezés. Teicher Károly kárpitos és diszitő — berendezett szobák. Török Mihály ós fia — gombok, zsinorok, paszomántok - Soproniak. Bodizs Gyula műszövő — asztalkendő, terítő, törülköző. Rádóczkisujfalvi. Elsinger M. J. és fiai — vízhatlan szövetek, kocsi és letakarok, fecskendőc^övek. I. magyar jutafonó és szövőgyár Részvénytársaság — jutazsákok, szövetek, jutafonalak Lajtaujfalviak. Huber János ós fia — selyemszövetek. Vimpdczi. Koller Alajos — szőnyegek, limbriquin szövetek. Putsch Sándor — lótakarók, pokróczok, daróczposztók. Pinkafőiek. Kováts József kötélgyártó — kötéláruk. Fertőszentmiklósi. Magyar hímző ipar (Soukup és Korb> — hímzések, fehérnemüek. Kőszegi. Major Vendel műszovő abrosz, — asztalkendők, törülközők. Csabrendeki, Pvegensperger Ferencz kékfestő gyáros — kékre és spinesre festett gyolcs és vászon. Keszthelyi. Scholz Béla kárpitos — szalonbeiendezés. Szombathelyi. Tóth Péter műszövő — lenszövetek, damasztasztalruha, vászon. Ivánczi. Iíj. Wagner Frigyes köteles — kötéláruk. Szentgothárdi. Mindezek igen szép munkák, de láthatjuk, hogy számra nézve ez a szakasz a legkisebb. A szomszéd országok gyárai fojtogatják a magyarországi len- és kendertermelést s ezzel együtt szövő- és fonóipirunkat. Ez a rendkívül fontos mezőgazdasági és ipari foglalkozás országosan pusztul. Némely vidéken, 'gy Zalában is eltűnt a főid színéről. Pedig egyes embernek is, nemzetnek is reális életét két, sarkalatos kellék adja: az étel és a ruha. Ezt az egyik sarkalatasos kelléket: a ruhát, a len- és kendertermelé3t, a szövő-fonó ipart pusztítja nálunk a külföldi gyár, nó meg a magyar kishitűség, hogy ne mondjam : majomság. Ezzei a len- és kendertermeléssel, a szövés- fonással van kapcsolatban a testvér iparág, a szabóipar is. A szerint honi vagy külföldi ízű ez is, amint a honnan veszi táplálékát. A ruházati ipar e kiállításon tlég szépen van képviselve. Lássuk tehát. b) Ruházat. Indra és Gasparics — egy polgári s egy férfi lovagló rendöltözet (József foherczeg számára). Jády Károly — remek téli kabát. Neufeld Izidor — díszmagyar attila, frack, téli kabát, felöltő. Kovács István czipész — két pár czipő. Zalaegerszegiek. Braun Miksa — ruhanemüek. Dávid Lajos —• polgári és egyenruha. Farkas Ferencz — ruhanemű. Feigelstok Ignácz — öltöny, felöltő, mellény. Fi

icher Karolina — fűzök. Gayer József — kalapok. Gerencsér József udvari szállító — két díszmagyar, téli bunda s több polgári ruha. (Több kiállításon kitüntették). Hacker Ferencz ruhanemű. Horváth István — ruhanemű. Horváth Józ.-sf — ruhantmü. Iliás János — ruha. Josefovics F. Hermán — iuha. Kozák Endre -»- ruhanemű. Krenn Gyula — kalapok. Labach György — kalapok, félkalap kellékek. Mayer Frigyes — különféle ruharemüek. Singer Alajos — öltöny, felöltő, mellények. Sifter Márton — női kabátok. Tóth János — ruhák. Trink Adolf — ágynemüek. Weiler József — öltönyök. Wanek Béla — szűcsmunkák. Bók László — czipőfelsőrészek. Both Lajos — csizmák. Fülöp József — czipők. Gyurasics Terer.cz — czipők. Horváth János — csizmák. Karnitscher János H. orthop. czipész — különféle czipők, csizmák. Kiss Miklós — czipők. Kurczweil János — czipők. Mangold Mór — czipők. Nagy József — czipők. Pócza Jáuos — czipők, czizma, czipő minták, rajzok. Schwarcz Ignácz — czipők. Ujházy Sándor — czipők,