Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-28 / 30. szám

V. év. Zalaeperszeg, Í5Ö4. julius 25, 30. szám Előfizetési ár: Egy érre 4 korona. Fél évre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. Sgyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcz* 26, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS m e g j E^x^ej^nsr ik: hetenként ost^törto itst ESTE. Törpe lelkek .. Törpe lelkek, korcs utódok, Léha fattyak kora ez; Az erénynek, becsületnek Sora ritkul, nyoma vesz. A porondon pálmaágért Lándsa-törni nem divat: Pénzért veszik a borostyánt, Bolond, ki maga arat. Igaz érdem a szerénység Kuczkójában meglapul, Mig a hitvány a piaezon Oidit irgalmatlanul. Üres fejek táborával A fórum benépesül, S a bölcseség elkotródva Gyökeret iág egyedül. A szolgalom kérges: kezét Gyakran éhség marja meg, Mig a herét bőség ölén Hordozzák az istenek. A milliók porbahajló Hátán a kény lovagol; Mészárosát pásztorának Nézi a bolond akol. Füleli a szabadságot A szolgaság vérebe, S a hóhérh-oz kéznyalásia Jár a martir gyeimeke . . . Törpe lelkek, koics utódok, Léha fatlyak kora ez; Az erénynek, becsületnek Soia riíku

1, nyoma vesz . . Farkas Antal. Van-e még szabadulás? llogy a mi korunk csakugyan beteg: ezt egy értelmes ember sein tagadhatja. Ez a nyugtalan kor török zeneka rai játszik minden téren és az alaphangokat ágyudörgéssel s a gőzkazán nyiregő fiit} ülésével kisérteti. Mi őrölt vadászatot űzünk ismeretlen czélokra; ugy, hogy nagy nehezünkre esik mégőrizni igazi bensőnket. Lelket rázó nyugtalanság hatja át a népek összes rétegeit s mindenütt észlelhető, bizonyos nyomasztólag ható, aggasztó elháuiarkodottság és tapogatódzás. Mi folyton kísérletezünk. Egész világon segédeszközöket keresünk a bajok ellen, a melyek bennünk rejlenek, okoskodunk, argumentálunk a fölött, a mi beteg és rothadt és a szabadulás, a menekülés biztos útját nem találjuk. Ma építünk és holnap ismét bontunk, gyorsan, mohón, türelmetlenül, lázasan élünk és kinlódunk. Ez a mi korunk betegsége! A sociális kérdés korunknak tulajdouképeni kifejezése, ez pedig jelentkezik lázas nyugtalanságban, hiába való kapkodásban egy uj eszmény után, pessimismusban és világfájdalomban. Ha a most uralkodó állapotok állandóan megmaradnának : akkor csakugyan nehéz volna megmondani, hogyan érdeklődjék valaki tovább is az emberiség rendeltetése iránt. A zenében legtöbbnyire nyilatkozik az énnek kiengesztelhetetlen küzdelme az objektumok világával; ez a Jorradalmi eszmék zenéje. A regényben éppen a legnagyobb mesterek kegyelem nélkül izga'ják az olvasót; nincs ott nyugpont, nincs megállás; mint a megbokrosodott ló, ugy rohan a vad phantasia. Némely nemzetnek csak a kétségbeesés s a világfájdalom az irodalma. Csalódás, nagy csalódás érzete fogja el azt, aki az irodalomban békét keres és harmonikus nyugalmat. Az emberiség, a mek , mint Faust, mindig megismerést és boldogságot keres, — ez az emberiség még talán soha sem volt oly távol attól, mint most, hogy odakiáltsa a jelenkornak : megállj, várj csak; hiszen te olyan szép vagy! Műveltség és civilizáció messzire terjeduek és birtokba veszik a legvadabb világtájakat. Ahol még csak tegnap sötétség uralkodott, ott már ma napfény világit. Mindennap uj, meg uj csodálatos találmány keletkezését látja ; mely a földet lakhatóbbá, a lét viszontagságait tűrhetőbbé, az emberi életnek nyújtott kielégítéseket különbözőbbekké teszi. Azonban annak dacaára, hogy a kényelemnek összes föltétele; annyira megszaporodtak : az emberiség mégis sokkal elégedetlenebb, izgatottabb es vigasztalanabb ma, mint bármikor azelőtt. A kulturvilág olyan, mint egy óriási kórház, a melynek levegó'jét szivszorongató sóhajtás és nyögés tölti be s a melynek ágyain ott hentereg különféle alakokban a—szenvedés. Járjuk be sorba az országokat, s intézzük azt a kérdést hozzájuk: ,,Itt lakik-e a megelégedés'? Élveznek-e itten az emberek nyugalmat és boldogságot?" S mi csak azt a választ nyerjük mindenütt: „Menj csak továtb szegény utas; nálunk nincsen meg az, a mit te keresesz". Igy néz ki a dolog a mai emberiségben ; s csakugyan Oiyan is. Vad mohósággal és kétségbeeséssel s izgatottsággal rohannak az emberek. És hová? Keresnek nyugalmat és békét, boldogságot s üdvöt, és sehol se találják ezeket, mert eltévesztették az irányt; eltévedtek attól, a ki egyedül az, vt. az igazság s az élet. És nem találják meg a mit keresnek, nem lelik a békét s boldogságot, mert elnézték az emberiség rendeltetését, elfelejtették és megtagadták; és mert az érzékiségnek, a vágyaknak jegyében keresik üdvöket és szabadulásukat. Cselkó József. Földművelés Gyümölcstermelés. „Szánts, vess, ültess, lakat növelj." Hagyá testamentumban a fiának Tompa Mihály. Én pedig avval kezdem beszélgetésemet, amivel máskor is kezdtem, mikor a szántás-vetésről volt szó, hogy a hazaszeietetre legnagyobb prédikáczió a főldmivelés. Hazaszeretet már magában maga a földmüvelés. A cultus és cultura latin szók valamivel való foglakozást, valamihez való ragaszkodást, valaminek az ápolását, művelését, tiszteletét, szeretetét jelentik. A templomi cultus istentisztelet ; a Petőfi, Vörösmarty és Kossuth, Jókai. Munkácsy vagy Feszty-cultus szeretetet jelent; fóldmivelésnek hivják azonban azt a müvemet, ha szántok, vetek 8 fát ültetek. — Az egésznek együttvéve pedig műveltség a neve. Legideálisabb a hazaszeretet. Pedig ennek alapja kézzel leginkább megfogható, leanyagiasabb szeretet. Könnyen megérthető. Megszántom, megkapálom a földet, tehát megművelem. Ó nekem kenyeret, gyümölcsöt és ruházatot ad, mint édesanya a gyermekének. Igazságos háiádatosság tehát, hogy jobban ragaszkodjam hozzá, mint a hűcéges kutya a korbácsoló gazdájához. Minél jobban megművelem, annál jobb kenyeret ad, s minél jobb kenyeret ad, annál inkább szeretem. Az én földem ptdig az én hazám Ugyanegy tehát az agricultuia a hazaszeretettel. Oda vagyok kötve. Benne gyökeredzik az életem. S erről mondjuk, hogy e kivül nincsen számomra hely. Ezek a gondolatok ötlöttek belém, mintegy tolakodtak rám, mikor a napokban végig mentem Zalagógánfa utczáján, egy egyszeiü kisded falucskának az utczáján. Szerény kis község az egész, sőt ha jól ki nem nyitjuk a szemünket, jelentéktelen szegény községnek tartjuk, nó, hát csak azért is. mert kicsiny. De ha kinyitjuk a szemünket, látjuk, hogy értelmes, józan eszű, szorgalmas munkás nép lakik itt, s ennélfogva nem is nagyon boldogtalan. Látjuk, hogy saját érdekében összetartó. Az idő parancsolatját megértve, községi fogyasztó szövetkezetet-tart fen s magán önkányü kereskedést nem tür. Ha" belépünk egy szegény zseilér munkásunk egy' szobás házába, élőnkbe mosolyog a takarékos tisztaság, a csin, a rend : a fehérre meszelt há/fal, a magasra ve'ett ágy, a portól letörölr butordaiabkák kis asztal, egy láda, három szék s a házigazdának saját kezén készül! ajtósarka nem csikóiog, éra ketyeg a falon, függöny az ablakon s légy sincs a tiszta levegős szobában. A munkás tiszteli és szereti az urát, mert az ur megbecsüli a munkást: korholja a lustát s borral kínálja a szorgalmast. Tárgyamnak jellemzéseül szolgálnak ezek az észrevételek is. Leginkább hatott rám azonban — végig menve a tisztára sepiegetett utczán, kétfelől az a két sor gyümölcsfa, melynek zöld levelei enyhületet zdnak a fáradtnak, s melynek keiek piros almáiról, mintegy az emberek orczáiiól leolvashatom az életnek szebbik részét. Két sor almafa az útszélen! De mindegy, ha alma, ha körte, ha baraczk, ha dió. Kecskeméten pár héttel ezelőtt egyetlen egy éjjel száz vasúti kocsit raktak 'ele baraczkka! s három hosszú tehervonat vitte külföldre. A száz »waggon« baraczkeit jó kis összeg pénz jött Kecskemétre. Gógáüfa utczáin, mely kitehet egy kilómétert, ha ötmeterre vannak a fák, kétfelől 400 almaíá vafi, s- ha égy ia esák~ 10 dalab almát terem, négyezer alma piioslik az utcza levegőjében és ha az értéke közpénztárba megy, két fillérjével, a község pénztálába, évenként 80 korona hull önként, ingyen, mint a manna Ha nem kö/ös kasszái a terem, az érték amúgy is rászáll egyenként az egyesekre, — s ha akár közösben, akár egyesben nem s/ámitunk is semmi ilyes anyagi értéket: vájjon evvel vége van-e az utczai gyümölcsiák áldásának'? Nincs vége. Még a falusi emberek között is tudják már az értelmesebbek azt, hogy a növényélet egészségesebbé teszi a levegőt az emberek számára. Azt pedig egyenesen is megéiti, milyen jó mikor a meíőiől hazatérve leül a kapuba a fa árnyékába s fáradt homlokáról letörli az izzadságot. Messzebbre nyúlik már a negyedik haszna. Ezek a fák is nevelik az embert, a falu aprajátnagyjáí, mint az iskola, mint a templom. Fogékonyabbá teszik a szerves-élet iránt. Kíméletesebbé teszik a növény-állat és embervilág iiánt. Érzékenyebbé a bántalmak iránt. A növényvilág szem lélése gazdagabbá teszi a képzeletet, szelideb