Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-21 / 29. szám

V. év Zalaeoerszeg, Í304. julius 21. 29. szám. Előfizetési ár: Sfivy érr« 4 koron*. ¥éi évre 2 koron*. H«gyed érre 1 kor. Sgyen szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 koron*. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcz* 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETEKKÉNT O 8 "Ű" T Ö R T O K Ö N ESTE. Eitoer Zsigmond orsz. képviselő a választói előtt. Nem tudom, hogy a Zalaszentgróti-választó kerületben kik voltak eddig képviselők. Azt sem tudom bizonyosan, hogy meg-megjelenték é választóik előtt, s hogy tartottak é beszámolókat .; de a vasárnapi beszédekből hadottam, hogy a sümegi választók előtt eddig még nem tartottak beszámolót. Es ez elég jellemző. De semmiesetre sem hátrányos Eitner Zsigmond képviselőre, aki vasárnap fényes beszámolót tartott választói előtt Sümegen és Zalaszentgróton. * * * Második megjegyzésem az, hogy ez az ujságczikk politikai tárgyú, de nem politikai tartalmú. Ezt a gyöngébbek kedviért emlitem meg. G}akran kell ismételni, hogy ez a lap nem politikai lap s ennél fogva nem lehet benne politizálni, vagyis egyéni véleményt kifejezni, eredeti fejtegetéseket cselekedni. (Elég baj.) De másolni lehet. * * * Eitner képviselőt nagy tiszteletben tartják a választói. Azért mert nem idegen ember közöttük. Igazi polgártársuk. Nemcsak akkor fog velük kezet, mikor választás van. Köztük született, velük élt, érettök dolgozik. Nem tartja eszköznek a választókat, hogy azokon keresztül érje el czélját, a képviselőséget; hanem eszköznek tartja a képviselőséget, népének, polgártársa inak at>oldogitására,a közügynek javára. Érzi ezt az ő közönsége s ha talán szavakban nem tudja kellőleg kifejezni, kifejezi jelvényekkel, kifejezi Ősi romlatlan szivérzelmét látható jelekben, amint kifejezte vasárnap is virágbokréták átnynjtásával, a legszebb természetességgel, a természetnek legszebb ékességével. * * * * A zalaszentgróti kerületnek országos képviselője nem tartozik a régi hírnevesei b képviselők sorába. Életkora sem nagy, képviselőségesem régi, működési köre sem nagyon terjedelmes. Azonban a magva-ság szent eszméjét romlatlan s/ivében hordozza, népének a boldogságát, lelkes szeretettel sürgeti, a nemzeti jogok diadalmát esengve várja, hittel reméli, erős akarattal és törhetetlen karakterrel munkálja. A jobbak közé kell hogy tartozzék. * * * A vasárnapi beszámolókon hallottam Sümegen az országos képviselőktől egy szót, ami igen jól esett és megnyugtatott; mindenesetre erősségül szolgált arra nézve, hogy a közönség is helyesen gondolkozik igen sokszor. — A nemzeti jogokról van szó. LegfŐképen az anyanyelvről. Ez már aztán igazán nem politika. Még nem is tudomány. A nyelv először húsdarab, másodszor hang és beszélés. És isteni rendelés az, hogy ki hogyan csinálja a hangot. Az állat csak hangot, az ember beszédet is. Az ember beszéde is sokféle, valaminthogy az állatok hangja sem ugyanaz. De az Isten rendeli, hogy mindjárt születése után a pacsirta énekeljen a disznó röfögjön, a holló károgjon s a kutya ugasson stb. De nem lehet, hogy a holló röfögjön s a disznó károgjon; a pacsirta nem ugat s a kutya nem énekel. A közönséges ember ebből az okoskodásból indul ki s azt mondja, hogy a magyar ember és magyar nemzet nyelvének is magyarnak kell lenni, még pedig születésétől fogva. S ez a közönséges ember, vagyis a közönség erősen csudálkozik, mikor a nagy tudósóktól, köztök országos képviselőktől is azt hallja, hogy a magyarnak még várni kell, még nem jött el az az idő, hogy az anyanyelvén beszélhessen. A közönséges ember, mondom, nagyon csudálkozik s a tudós képviselők szavára kétségbe vonja előbbi sáját logikáját. Legalábbis habozik, töpreng: Hogyan lehet! Még nem jött el az idő! Már ezer esztendeje, hogy megszületett a czivilizált magyar nemzet s még nem beszélhet az anyanyelvén ! Jól esett azonban hallani a sümegi beszámolást, hogy az ott levő h;irom képviselő is azon a nézeten van, hogy egy ezer esztendős nemzetnek már itt az ideje, hogy saját Isten rendelte anyanyelvén végezhesse ügyétbaját. Ezek a képviselők azt erősítik meg, hogy a közönségnek a logikája helyes. * * * A beszámolóról a következő részletes ismertetést közöljÜK. A zalaszentgróti beszámoló. Délelőtt 10 órakor közeledtek a kocsik Sümegről, honnan Eitner Zsigmond kepviselő jött dr. Lengyel Zotán.dr.Ráth Endre kepviselő társaival,Németh J. tümegi plébánosnak s többek társaságának a kíséretében. Érkeztek kocsik még a szomszéd községekből is és jött a határon szembe nagp porfellegben egesz kocsi-sor Szentgrótról, hogy üdvözöljék népszerű képviselőjüket. Horváth Imre városbíró tartott itt meleg üdvözlő beszedtt. Zalaszentgiót szélén pedig d'szkapu volt állítva isten ho/otM felirattal. A tűzoltó testület Saly János főparancsnok helyettes vezetése alatt sorfalat állo t a nagyközönség között s Weis Lajos az iparos egylet elnöke lelkes beszéddel fogadta a menetet, melyie Eitner képviselő felelt, megköszönve a diszes fogadtatást. Temp'omo/ás végeztével a sétatéri kertben gyűlt össze az állvány körül a közönség. Az ünnepélyt Semetke József gógáffai birtokos, pártelnök-heiyettes nyitotta meg rövid talpraesett beszéddel, megemlítve a küzdelem tárgyát, az évenkénti két millió több-kiadást, melyet törvénnyé akarnak emelni, de a mellyel szemben óriási küzdelmet fejt ki az ellenzék, melynek Eitner is a tagja. A bevezetést folytatja aztán Eitner Zsigmond képvíse'ő, kit felálláskor zugó tapssal és éljennel fogadott a hallgatóság, Eddig is tul volt terhelve a nemzet, azt mondja, de a nemzeti jogainkat n m bántották annyira soha, mint mostanában. Az ő pártja azonban (Szederkényi-Bartha Miklós párt) törhetetlenül szembeszáll a nemzetrontó javaslatokkal. A mohácsi vész óta nemzeti küzdelmeinkben a hántásoknak szakadatlan lánczolata szorongatja nyakunkat, szivünket. Felemlíti nagy bántalmakként a Chlopy-i parancsot, a galaczdebieczeni német levelet, a nemlétező magyar udvartartásnak horribilis költségeit, melyet most még emelni akarnak pusztuló szegény magyarfajunknak a koldusbotia jutásáig. Felemlíti a kouupcziót, hogv az ilyeneknek keresztül vitelére mindent megpróbáltak már, Héderváry idejében még a pénzzel való megvesztegetést is^ Felsorolja a történelem példáit, hogy mindig a vezetők árulták el a jobb ügyet, nemzeti ügyünket. Az ők kicsiny seregük, ha húszan, ha tizen, ha hárman vannak is, utolsó véi hullásig áll a magyar nemzeti jogoknak védelmezésébeu. — Beszédét nagy tapsviharral éljenezték. A Szederkényi páitot „Bizony Isten" Ellenzéke pártnak nevezi, melynek tagjai utolsóig elvérzenek a küzdelemben, de nem adják meg magukat, nena adják fel elvüket. Kárhoztatja a Kossuth FerenczThaly féle leszerelést. Az ezer millió koronás költségvetésnél idézi Aponvít, aki őrültnek mondá ezt e löldmüvelő országban, hol egy májusi esőtől függ a létünk. A czivillista emelést elítéli, mert az nemhogy a magyar ipart segítené, hanem az udvar még ivóvizet is Bécsből hozat. Kívánja az önálló független magyarság megteremtését, magyar hadsereget, önálló vámterületet, magyar udvartartást stb. Dr. Lengyel Zoltán hosszabb beszédet tartott s azzal kezdte, hogy itt békesség nem lesz, mig a magyarnak egy ellensége lesz. Magyarországon a magyar faj legyen az uralkodó. Érdekesen jellemzi a korrupcziot s a kisebbrendü szegónynépet. Mintha a nemzetnek csak a csizmasarka volna becsületes, a kalapját mindig lefújja a szól. A czivillistára azért nem ad egy hunczfut veres krajczárt sem, mert van itt elég csaló, zsaroló, még a német lakájokat is mi tartsuk? Egy erős jelítmvonás vonul végig összes beszédjein. Ostorozza a kislelküeket. Nem elég a nemzeti ügy védőjének lenni. Rendületlen hittel kell harczolni utolsó lehelletig. Ezért különbözött ő meg a Kossuth Feiencz pártjával. Eifuert se válasszák meg, azt mondja, ha hűtlen lenne zászlójához. Ó hisz a magyar ügy diadalában, mert él még a« Isten, s az Isten igazságos. Mos* a még fiatalabb dr. Ráth Endre lépett az emelvényre s meg tüzesebb beszédet tartort, rokonszenves hangon, ugy, hogy a tömeg lelkesülten belekiáltott: „Ott leszünk!" A harangszó végeztével kezdte beszédét, hogy más helyen a nemzet dicsőségét zúgja a harang, nálunk csak rimánkodást küld ÍZ égbe, a sanyarú népnek könyörgését. Két fát pillantott meg ekkor maga előtt: egy virágzót s egy kiszáradtat egymás meilett. Hasonlattal beszólt rólok. A fa a földben, a nemzet életfája is lent gyökeredzik, a népben. Két dolog kell nekünk: 1. hogy a magyar elena uialkodjek, 2. hogy a szegény munkásnép is érvényesüljön. Delben közös ebéd volt a Koronában, Lukács Gábor vendéglőjében. Az első köszöntőt Bogyay János csabrendeki bittokos mondta az ellenzékiek koalicziójára. Eitner Zsigmond a választókra * Horváth Imre községi bíróra; Horváth a képviselőlire, Frankovits Mihály polgárvárosi iparos, ki a csatagolyók között tanulta a hazaszeretetet, a kitartásra ürített poharat. Dr. Fürst János ügyvéd a jelenlevő képviselőket köszöntötte szép beszédben Érdekes megjegyzéseket tettek hosszabb beszédeikben Lengyel ós Ráth képviselők a nagyvilági panamákról. Délután átrándultak Sümegre, hol sokkal nagyobb közönség előtt nyitotta meg az ünnepélyt újra Semetke József egy szép beszéddel. A beszámoló fokozottabb tartalmú es még lendületesebb volt itt. Külön megjegyzés illeti a Lengyel Zoltán beszédjét, ki hosszas humorizálás után ódai magaslatra emelkedett hatalmas «rős dikczióban beszóltaz elő'te meredező sümegi várromokról s a templom keresztjéről,szenvedéseinknek a s'ánbolumairól. Élő fát ültessetek a ti bizalmatok földjébe, vagyis karakteres embert, s ne féljetek magyarok! Igy végzé.