Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-14 / 28. szám
%S. év Zalaegerszeg, Í304. julius 14. 28. szám. Előfizetési ár: jlgy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. T«gyed évre 1 kor. Jgyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT O S ~Cr T Ö K, T O K Ő N EST E. IS. fill. 1' wiagyarság a vizekben. Esdeklő, rimánkodó szavunkat fordítsuk immár más felé. Kérjük meg az orvosokat, a teimészettudósokat, hogy tanulják meg, ismerjék meg, szeressék meg és terjesszék immár ennek a mi saját földünknek is a tulajdonságát, — miután már a külföldi hegyeknek és völgyeknek, vizeknek és köveknek, füveknek, fáknak és foljóknak elég jól ismerik áldásos tulajdonságait és elég hatalmasan hirdették eddig. Hirdessék ezután a mi földünknek is a jóságát. Esdeklő, rimánkodó szavunkat eddig?, ugye, általában csak a közönséghez irányítottuk és irány itjuk — az önérzet fölkeltéséfe. Kérve kértük és kérjük, hogy ébredjen föl benne az önérzet, hogy szeresse, becsülje, tisztelje saját hazáját, hazájának a földjét, füvét, vizét, levegőjét, halát, vadát, madarát; szeresse, becsülje, tisztelje testvérének, honfitársának kezeniunkáját, hogy ismerje meg és használja a külföldi helyett saját honi erdeinek, füvének, fájának, vizének és levegőjének gyógyító «zr^afnáí|\hogy_a nyá*. üdülők és gyógyulok menjenek a mi fürdőinkbe s ne liordjáií ki a pénzt messze idegenbe. Természetes, hogy ez a sok beszéd oknélkül való. Azt mondja erre a közönség, hogy mit értesz te liozzá s mi közöd neked az én dolgomhoz? Csehországba megyek, mert oda megy az én baratom is, a szomszédom is, s a többi úriember is; ugy hallottam az apámtól is, a nagyapámtól is, hogy ott van uri élet s csak ott lehet meggyógyulni. Sőt ezt egyenesen rendeli is nekem az orvosom. Hát persze! i katonák. Nem velem, a barátommal beszélgetett egy katona, egy tartalékos huszárhadnayy. Arról volt Szó, hogy melyikük bírná ki jobban a gyalogo'ást pl. valamelyik szomszéd faluig : Szentivánig, vagy Bakig. A katona nem engtdetr. Mert hát katona. Annak önérzetesebbnek kell lenni, mint egy czivilnek. Hozzá még tiszt. Sőt huszár. Vitatta a a leendő jó eredmenyet és fogadást tettek. Csak azon csodálkozom, nem gondolt arra, hogy a katonatisztek ügyesebbek s edztt'ebbek is lehetnek a más hivatalbeli uraknál, de nem a közlegény né!, s főképen, hogy a huszárnak épenbéggel nem mestersége a gyalogolás. Hiszen a huszár épen arra büszke, hogy rossz gyalogló. Hanem azért fogadtak. Bakig és vissza kellett gyalogolni, 12+12=24 kilómétert. Én is részt vettem harmadiknak, ö'ödik kerékként. A tartalékos huszár hadnagy természetesen összehasonlithatlanul elmaradt az uton. Később megint szóba jött a társaságban a gyaloglás. Szintén egy tartalékos katonatiszt tette löl most azt a javaslatot, hogy nagyobb távolságra kell ám menni, pl. Keszthelyig; ez valami|50 kilóméter ; hogy Pt biztosan elmerad a czivil ember; ő pedig bízván bízik a katona-erőben. Nagyobb előnye is van már, mint az előbb em litett húszainak, mert ő gyalogos tiszt. Hanem a gyakorlati oldala mégis elmaradt a dolognak. Valami akadály miatt bizonyítás nem is történt. A doktor mondta neki is, az apjának is, a nagyapjának is, s a doktor fogja mondani kitudja hányadik unokánknak is, mindaddig, amig Magyarorszag szolgahad lesz még a tudomány terén is. —Nem egyesekről beszélek. .^Mondok egy példát. A Stájer határon van egy hegy. Rajta ugyanazok a fák és füvek, benne ugyanaza főid s ugyanazok a kövek. Belsejében egy nagy medencze. Két ágban bugyog ki belőle a víz. Az egyik séd tul a határon s ratkérsburginak hivják, a másik sió innen a határon s hol petánczinak, hol Széchenyi forrásnak nevezik. S láttam egy ifjú embert, természetes hogy magyar ifjú volt, kéket, zöldet tajtékozott a szája, ugy vitatkozott, hogy a határon tul levő ratkersburgi viz johb, mert abban több és jobb ásványrtszek vannak, mint az innenső Széchenyi vízben. S vérbe düledező szemmel rohant a könyvnek és bizonyított az írással. Igy esküsznek Magyarországon a szent tudományra. De ez az ifjú ember nem tudja, hogy Magyarországon a tudomáuyt is külföldi emlőkből szopják. Ez az ifja ember nem tudja, hogy a magvarországi ásy =,.y vizekről, fürdőkről nem igen irtak könyveket. Édes-keveset. A mit irtak, azt sem magyar ember irta, egyetkettőt kivéve. (Dr. Hankó Vilmos foglalkozik legújabban a magyar vizek terjesztésével az Emke szellemében) A ki magyar irt, többnyire az sem irt, csak fordított. Ez az ifjú ember nem tudja, hogy tőként a reáltudományokból nemcsak a közönség között, de még az iskoláinkban sincsenek magyar könyveink, tnnélfogva önálló magyar professzoraink síncsenek ; nem tudja, hogy professzorain < német könyvekből tanulnak s azokból írnak, ha írnak aranemsgaMMEi KanE***""™-""^^ 0031 3 rcratasasas Egy harmadik társaságban ugyancsak egy tartalékos tiszt szólal föl s nem mondja ugyan, hogy elgyalogol Keáz-helyig, de hivatkozni hivatkozik katona voltára, hogy a katonaságnál miiven erős „marsokat" vitt végbe stb. Ekkor már eszembe jutott az egykori vadász e'őadása, hogy: Kimegyek az e.dőszéhe, rögtön jön egy medve, vesiem a puskám, puli'! a medve elteiül. Ivet perez muíva jön egy másik medve, veszem a puskám, puff! a medve elterül. Erre a történetét hallgató baiá'ji felemeli a kezP; „Ei>y szót se többet! pofon váglak, ha még egy medve jonl" Szúrta az oldalamat, hogy csak a társaságban gyalogolunk a félliteresek mellett. Még inkább szúrta az oldalamat az a fordulat, hogy a társaságban, — nem a katonák és neui's a hetvenkedő gyalogolok, felállították azt a tétéit, hogy 50 kilo métert nem lehet ugy elgv<logo!ni egy huzamban, hogy átlag egy kilóméterre 10 perez essék, hanem ennél több, 14—15 peicz síb. 10 perez alatt nem lehet megtenni az utat. Ez esetben az 50 kilométernek 8 óra 20 perez keltene. Szúrta az oldalamat, hogv ezek az urak semmit sem hallottak a Kolozsvári Athletikai Club tagjainak a gyalogversenyeiről. Én nem szóltam erről semmit. Úgyis kikaczagtak volna, ha én 6., 7., 8 perczes tempóról beszélek. A helyett ide írom most a hivatalos évkönyvből a K. A. C.-nak 1883—9. évi eredményeiből a jobbakat. aj Rövid távolság: {P/4 kilométer 1 óra; kilométerenként 6 perez és 4 mpercz. — 14 kilométer 1 óra 30 p., kilóméterenként 6 peicz uj köm, vet, s azokból magyaráznak az egyetemen az iíju sarjadéknak, s ez az ifjusarjadékamititt tanult, azt hirdeti tovább vén szakállas korában is. S igy tovább. Ez az ifjú ember nem tudja, hogy a magyarországi iskolákban a tankönyvek, többet mondok, a magyarnyelvtani tankönyek is német szellemben és rendszerben, németes konstrukczióval vannak „csinálva". Ez az ifjú ember nem tudja, hogy a tudománynak nemcsak a megszerzési módját tanuljuk el, hanem magát az anyagot is, a tárgyat és a tartalmat is külföldről vesszük át. Erre megint mondok egy példát. A magyar orvosoknak van egy úgynevezett bolneogologiai társasága. Eunek egy tavalyi kiadványában fel vannak sorolva a fürdők. Ott vannak talán még a kamcsatkai fürdők is, de a magyar fürdők és. ásványvizek nincsenek Jelsorolva. Ila a német tudós ismeri, akkor mi is ismerjük, ha ő nem ismeri, akkor mi sem ismerjük. Ez a valóság. A hogy ő ismeri és állítja, ugy ismerjük és állítjuk mi is. Igy esküszik szent esküvéssel a ratkersburgi forrásvizére az előbb emiitettem ifjú ember is. S erre mondám, hogy külföldi fürdőre küldi bizony az orvos a közönséget, amint küldötte annak az apját is, a nagyapját is, s küldeni fogja dédunokánkat is, mindaddig, amig a némettől kérdezzük meg, hogy melyik a jobb fürdő. Mert az a német tudós, aki elárasztja a világot könyvvel, nem bolondult meg, hogy legelő; b a csíki havasokra menjen tanulmányútra s mindenekelőtt a borszéki, koroudi, eló'pataki, hévizí, tátrai és petánczi vizekről irjon legrészletesebb és leglelkiismeretesebb könyvemig ggga ^g'c^^Qiiazgwi'^ ^ K ra fjvwrut imm u I M WI és 25 mp, — 25 kilométer 2 óra 36 p., kilométerenként 6 p. 15 mp. — 30 kim. 3 óra 51 p., kilométerenként 7 p. 43 mp. I) Közép távolság: 45 km. 6óra 5p., kimként 8 p. — 50 kim. 6 óra 12 p, kimként 7 p. 26 mp. — 57 kim. 7 óra 9 p. kiként 7 p. 30 rnp. — 65 kim, 8 óra 44 p. kiként. 8 p. 3 mp. c) Nagy távolság-. 104km lőóra2 p. kimként 8 p. 41 rop. — 120 kim. 17 óra 12 perez., kiként 8 p. 36 mp.. — 120 kim. 14 óra 58 p. kilométerként 7 p. 29 mp. (L. Kuszkó István K. A. C. III. Évkönyv Kolozsvár 1888—90) Igaz, hogy akkor még nem volt fejérhajunk — mert magam is köztük valék, 20—25 éves bolond legények valánk ; de katonák sem voltunk miudnyájan ; én vo:tam a legnagyobb hős, mert már kiszolgált fiájter valék. A később említendő franczia katonákkal való összehasonlítás okáért meg kell említenem, hogy ezeket az eredményéket nemcsak egyesek tették meg, hanem az elindult csapatnak csaknem mindenik tagja; némelyik 1—2 órával kérőbb, de megtette, és nem bujdosott el sem az eidőben, sem a túlvilágra. És meg kell említenem, hogy a 100 s 120 kilóméteres szakadatlan gyors gyaloglás után megérkezve az ünneplő városba „kivilágos virradtig" rúgták a „szupó" csárdást, a kik ehhez is értettek, mert én ehez már nem értettem. Mondom, ezeket nem mertem említeni a társaságban, mert talán megfigyelés alá vettek volna. Ők 15 perczről beszélnek.
