Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-30 / 26. szám

4 MAGYAR PAIZS 1904. junius 2. dolgok, amelyek, bár sarkalatos kérdésekként lép­nek előtérbe, a kormány intézményei körében — és ilyen az Országos ipartanács is — nem fesze­gethe'ők. Igy a többek közt nem emiitette fel senki, hogy addig, amig improduktív Cíólokra száz és meg több milliót kel! áldoznunk és amig ez okból a magyar állam iparfejlesztési czélokra csak évi 2—3 millió koronát áldozhat, addig nagyobb szabású iparfejlesztésről szó sem lehet. Arról sem igen esett szó, hogy önálló, magas fokra fe ;lődött ipar megteremtésének a közös vámterület útját állja. Képesek lesznek-e ezeket a nehizségeket a kereskedelmi miniszter, Szterényi miniszteri taná­csos, Wekerle Sándor ós mások, akik a nagy­munka keresztülvitelének élén állanak, leküzdeni, azt a jövő mutatja meg. Aí emlékiratba foglaltak és az ánkéten elmondottak kétségkívül igeu üdvös dolgok, de majd tapasztalni fogjuk, hogy az állam buzgalmát a pánz hiánya, az egyesek vállalkozási kedvét az osztrák verseny rendkívül lelohasztják és örülhetünk, ha csak tizedrésze is teljesül annak, amit elerni óhaj'unk. Ezért mondjuk, hogy ebben az ügyben az elmélet és a gyakorlat igen távol, szinte meg közelithetetlen távolságban állanak egymástól és, ha Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter ós munkatárfai buzgalmának sikerül a két ellentétes pólust közelebb hozni egymáshoz, a nemzet örök hálájára tarthatnak számot. Zalaráegye szabályrendelete a vásárrend­tartásról. Zalavármegye vásárrendtartási szabályrendeletet hozott. E szerint az országos ós hetivásárok a vár­megye egész területén nyári hónapokban, vagyis április 1-től rktóber l-ig reggeli 6 órától este 7 óráig, télen azaz október 1-től április l-ig reggel 7 órától este 5-ig tartatnak, mely időn kívül sem sátorokat verni, sem árukat kirakni nem szabad. A vásártartási helyek és állási sorrend meg­állapítása a vásártartó község bírójának és helyet­tesének joga. Az egyforma áiuczikkre a vásárokon a helyek egy csopoi'tban jelölendők ki ós ezen áruczikkek csak a kijelölt helyen árusíthatók. Az egyes csoportok a következő sorrendben áll'.tandók össze : I. Kalaposok, szabók, szürszabók, szűcsök, czi­pészek, csizmadiák, bocskorosok. II. Rőfösök, gyolcsosok, rövidárusok, ós föl­dönárulók. III. Könyváiusok, bábosok, fésűsök, bádogosok, lakatosok, rézművesek és szitások. Bccsáiiatot kérek Diderot szelleműtől, de őszin­tén kimondom, hogy a szicziliiai uők ezen szokása éppen nem nyugtalanító. Sőt az sem nyugaiani fott volna, ha alaposan a szemem közé néznek. Mert hizony szegények formátlanok, véznák, kóczoóak és éppen nem szépek. Nem a müveit osztályról irok. A müveit nő sohasem rut, mert sohasem hiányzik belőle a vonzóerőnek valamennyi eleme. Ha nem szép az arcza, hát szép a kifejezése ; ha alakja szögletes, de dus a haja. Lehet a keze csontos, de jól van gondozva; lehet a hajszíne fakó, de szépen van fésülve. Ila egyáltalán meg­tagadta a természet a hajnak varázsát, de a műveltség megadta neki a lélek báját. Mindig bir a müveit nő olyan fegyverrel, amely hódit és lelánczol. Az egyik férfi belebolondul a formás csípőbe, a másik nem tud ellenállani a csipkének, a harmadik rabul esik egy ötlet miatt. Milyet) csekélység egy kön>cíepp. Ennyi óleny, ennyi köneny, ennyi klór, ennyi nátrium ós kész a köny. Sósviz. De ez a sósvig, ha alkalmas pillanatban gördül végig a müveit nő arczán, bál milyen rut is legyen, az a nő — ez a sósviz: egy férfi életének sorsát, boldogságát, végzetét, dicsőségét, szerencsétlenségét dönti el. Hetek 'eforgása alatt egyetlen formás nőt sem láttam a tömeg között. Sem leányt, sem menyecskét. A lányok fejit tlenek. Válluk keskeny, mellük iapos, csípőjük hegyes, lábszáruk vékony, a ruha Tienj áll rajtuk, hanem lóg. Hajuk borzas, hang­juk rikácsoló, aiczuk csontos. IV. Famunkások, asztalosok, székesek, bog­nárok, kádárok és esztergálvosok. V Tarisznyások, szíjgyártók, és kötelesek, ez utóbbiak közel az állatvásárhoz. VI. Edényesek. VII. Zsír-, szalona-, kalács-, pecsenyeárulók, stb. A vásártéren a felsorolt csoportokban az egyes iparosok akként helyezendők el, hogy első helyen a vásártadó községbeli iparosok, ezek után sor­rendben ugyanazon járásbelkk, majd a vár­megyebeliek, aztán a más vármegyebeliek, végül a külföldi iparosok ós kereskedők foglaljanak helyet. Az elsőbbség megállapítása ugyanazon iparág ós egy helybe való iparosok között az iparjegy kelte szerint történik, melyet minden iparos ós kereskedő a vásárra magával hozni tartozik. Azon eladónak, aki a vásár megkezdése után érkezik, nincs joga a kiilömben őt tán megille'0 első helyet követelni, hanem ipiros-társai után rakodhatik ki áruczikkeivel. Ugyanazon iparos ugyanazon iprrigazolvány alapján csak egy helyen árulhat, miért is két vagy több sátor felállítása meg nem engedtetik. Aki valamely árura az eladóval alkuban áll, mindaddig, mig az alku tárgyát ott nem hagyta, előjoggal bir, miért is szigorúan tilos két fél közti alku alatt egy harmadiknak közbeigérni. Káromkodás, botrányt okozó perlekedés, a vásárban előíllott sérelmeknek az illető felek által a vásár színhelyén való lármás elintézése szigorúan tiltatik. Tanonczoktatás. Az ipar és kereskedelem, mint gazdasági ós nemzeti életünk tényező , fokmérői, s{a kereskedők, iparosok, mint társadalmi középosztályok erkölcsi és szellemi nyelésének biztosítása, nem képezheti a paedagogia másodrendű feladatának tárgyát. Hisz az ipar és Kereskedelem az, melynek kedvező föltételei teszik alkalmassá a nemzetet meggazda­godásra, boldogulásra, következőképen lett is a nemzetek jólétének és kultúrájának kritériumává. A jelen tanonczintézeteink azonban a tanerők Ugybuzgósága mellett iem felelhetnek meg kielé­légitő módon, a tanonczképzés magasabb czéljai­nak megvalósi'ására. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a tanonczko­dási évek néha nehéz fizikai munkákkal járnak, ugy hogy ekközben a munkától fölszabadult tanoncz csekély «zabadságáuak fölhasználásával még nehe­zebb szellemi munkával foglalkozzék, midőn éppen pihenésre volna szüksége. Ez a természetes munka­tölosztáseal ellenkezésbe jön. A tanonezoktatásra vonatkozó reformjavaslat gyökeres módosítás ós,az Ügy helyesebb megoldása volna Lényege az, hogy a tanonczkodási évek Menyecskéről pedig beszelni sem lehet, mert az nincs. Meuyec->ke. Milyen gyönyörű szó! A magyar népléiek lovagias szellemének van-e tündöklőbb bizonyítványa, mint ez a szó? Ennek a szónak nyelvtani értelme és erkölcsi valutája: egy kis mennyország. Egy része annak a m nny­nek, amelyhez a zavartalan boldogságnak, öröm­nek. szépségnek és örökéletnek szent ábrándjai fűződnek. Van-e menyecskéje az olasz, német, franczia, angol nyelvnek? Tudtommal nincs. Már pedig, ha volna menyecske azoknál a népeknél: ki is tudnák fejezni a fogalmat. De hát menyecskéje csak a magyarnak vau. Nálunk sem minden asszony menyecske. Ez a fogalom időkort, vidámságot, egészséget, rugal­masságot, rithmikus vonalakat, bájt, hangulatot, tetszelgést, vágyat és remóuyt összesít magában. A húszéves még nem menyecske, mert éretlen Az ötveüéves már nem menyecske, mert túlérett. Egy jól megtermett és nehéz munkával el nem csigázott, súlyos gondoktól el nem hervadt nőnek varázslatos menyecske-ideje harmincz évig is eltart. De magyar legyen. Nem mondom, hogy fajmagyar legyen, mert bérczeink, vö'gyeink, pusztáink, folyóink, búzánk, szokásaink hatással vannak a nem fajmagyarokra is. Zsidó menyecske, szerb menyecske, oláh és cz'gáuy menyecske aránylag annyi van, mint faj magyar menyecske. A menyecske anyagi és erkölcsi fogalom. Testi­lelki épség kell ebhez. Sápkóros, aszott, életunt, felvuvalkodott, unalmas, ronda, pedáns menyecske nincs. Aki menyecske, az jóizü, kedves, szó­megkezdése előtt a tanonezok két éves coursust hallgatnak, melyben szakmájuknak és igényeiknek megfelelő oktatást nyernek ós esetleg a kivánato3 általános műveltség megszerzésére is megadja az alkalmat illetőleg az utat, ha azokban bizonyos fokú önbizalmat fölébresztett. Az egyéni érdekek megvédése mellett a reform javaslat a művelt iparos ós kereskedő körökben sokszorosan vissz­hangra talált s legtöbb helyen örömmel fogadják, mert ez esetben megszűnne a tanoncz munkájá­ban a folytonossági hiány. A tanoneznak viszont az a kedvezménye lenne, hogy ez által tanoncz­kodási évei rövidülnének és erősebb fizikai alkat­tal ós megfelelő szellemi képzettséggel foghatna hivatásának betöltésére. A oírzus hallgatása habár kötelezővé nem is tétetnék, előre látható okokból nem mellőznék s nem is végeznének meddő munkát az illetékes orgánumok. Az intézet tanáraiul hivatottság szerint keresk. isk. tanárok alkalmisak és alkalmaztatnak, részint mint az intézet rendes, részint mint rendkívüli tanárai. A coursusba azok jelentkezhetnek, akik az elemi iskola (6) hat, vagy a középiskola két osztályát elvégezték. Tanulmányaik külörmen: számtan, levelezés, kereskedelmi ismeretek, a könyvvitel elemji ós áruismereti vizsgálatokban domborodnék ki. Az ilyen intézetek hóoagpitló 03 gyümölcsöző eredményét abban is láthatnák, hogy magasabb szak mii veit-.ég üt is erre a térre vonzana — a mit csak Nyugaton találunk —de mire nálunk is nagy szükség van. Kiknek képzettsége biztositana bennünket arra a társadalmi és politikai aktióra, mely előfeltétele hogy ipart ós kereskedelmet teremtsünk. Igy jön létre intelligens középosztály, számitó takarékos kereskedő, ügyes vállalkozó iparos, ki könnyen tanulja kifürkészni utánozni a kelendő portéka elkészítésé^. De jelenben mit tapasztalunk: a? kereskedelm 1 isko'ák, melyeknek egyedüli czélja az volna, hogy a kereskedelem részére vezérlő elméket teremtsen, hallgatóikban nincs meg az az ambiczió, mely őket a kereskedelmi élet tevékeny terére vonzaná, hanem ehelyett egyrésze talán a szellemi munká­tól kimerülten, másrésze pedig jobb példa hiányá­ban örül ha valamely állami hivatalba msghuzód­hatik. Mikor tehát a tettek jkövetkeznánek czélt tévesztve más uton halad. Nincs meg ő benne a mi a kereskedelmi szellemet táplálná, ennek értel­mében a vállalkozó kepességót ós szerzési vágyát megindítaná. Rövid kitérést csak azéit tettem, hogy jelen állapotainkat megvilágítsam, mert hisz az is igaz, hogy nem állhatunk az ipar akereskedelem olyan sziuvonalán, mint legtöbb nyugati állam, mert ha már fóldmivelő nép vagyunk,jnyilván nem jelenthet' azt, hogy a kultura színvonalán állanánk|; egyesek műveltsége nem érvényesülhet és nem mérvadó gazdasági életünk euielesébeD. Ha keressük hibáin­kat, azt csak separasticus sajátságainkban talál­kimondó, hamis. Ritkán csalódik, hamar csal. S'emes, eleven, dolgos, tiszta. Hajlékony, minta párduez dereka, egyenes, mint a fenyőszál, ós mosolygó, mint az almavirág. Ezek a szicziliai fejletlen leányok férjhez ­menetelük napján vénasszon/okká válnak. Mikor csecsemőt láttam valamelyiknek a karján, mindig csodálkoztam, hogy itt a nagyanyák szop'atnak. Nem ismerem a gyors vónülés okát. Talán rosz­szul sült el az a kereszteződés, mely Szicziliában a görög, rómii, normán, arab, karthágói és egyip­tomi vérből jött létre. Kaczórságnak hire-pora sincs. Taorminában legelsorangu vendéglő a Hotel St.-Domenico, mely évek előtt a Domokosrend zárdája volt. A modern Olaszország elvette a dominikánusoktól, eladta egy olasz berezegnek és ettől bórbevette egy vendéglős. „Az iatenházából csárda!"— kiáltók fel Petőfivel. Különben akár itt száll míg az idegen férfi, akár a többi vendéglőbeu: annyi, mintha szerzetesi fogadalmat tett volna. Kötni, varrni, ozsonálni, pletykázni, gyermeket fésülni az utczán szoktak a nők, házuk ajtaja előtt. De háttal ám az utczának. A járókelő cseveghet, kaczaghat, csörömpölhet, — egyik sem fordul a nők közül az utcza felé. Nem kíváncsiak a férfiakra. Mintha haraguduáuak, miként a nős­tény pók az udvarlójára. Annál jobban megnézik az embert a ránezos, vén banyák. És ez a kép ezt a virágos kertet még tüskésebbé teszi. Bartha Mlklta.

Next

/
Thumbnails
Contents