Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-02 / 22. szám

V. év. Zalaecefszei;, S504. juníus 2. 22. szám. Elöri*etési ár: Efy évre 4 koron*. Kél évre 2 koron*. Jíegyed évre 1 kor. £gyes szám 8 tillér. Hazai iparcikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS JWLEQ-JELENIÍE: HETEKKÉNT C S ~Cr T Ő K. T IK: Ö IST EST Más népnek más törvény kell. Lichtmann S. és Denker J. budapesti vállalkozókat én nem személyeknek tekintem. Egy jókora tömegnek a tipusat teszik ők. Egv bizonyos fajta élet-elvnek a képviselői. Mikor tehát e két nevet emlitem, akkor tulajdonképen egy csúf tipust ismertetek és egy rosz elvet hibáztatok. És nem személyeskedem. Ök sem vennék személyeskedésnek. <3k is jól tudják, hogy a magyar fővárosban sok ezer, százezer ember van olyan, mint ők. Lichtmann Sándor szabómester azt hirdeti országszerte, és hirdeti az újságokban is, hogy a legfinomabb gyapjú szövetből csinál egy rendes férfi ruhát 18 frtért. Mikor felveszi az ember, akkor látja, hogy nem a legfinomabb; de még nem is gyapjúszövet, — hanem pozdorja-csepü; 24 óra múlva a varrás kifeslett s háromszor 24 óra múlva egyebütt is elszakadt. Itt egyik fél csalódott, de ez nem Lichtmann S., hanem a közönség. Lichtmann Sándor urnák ezt az eljárását nem lehet helyeselni, de kemény szóval sem szabad illetni, mert pört indit becsületsértésért és rágalmazásért; a pört megnyeri s elveri rajtunk a port. S nem elég, hogy a ruhával megbunktunk ; most a törvényen is megbukunk. Lichtmann Sándor ráveszi az újságírókat is, hogy százezereknek hirdessék az ő hirdetményét, s látom, egyik fővárosi elsőrendű napilapban is ott van, nem is hátul, hanem a szerkesztői rovatban, még pedig ilyen czimen: „ A magyar munka diadala/" S az újságírók nem tudják, hogy evvel nem tesznek jó szolgálatot a nagy közönségnek, — holott az újságírással a nagy közönség érdekéért rántunk kardot. Lichtmann S. azonban a pénzünkért, ha nem is épen olyant, amilyent igér, ha gyengébbecskét is, de ad valamit. S a viszonyokhoz képest ezért neki még hálával is tartozhatunk. Denker J. már hivebb kifejezője a kornak és a magyar fővárosnak. Teljes nevén: „Denker J. Budapest forgalmi központi áruház Hernád-utcza 54." ur. Az országnak csaknem mindenik hírlapjában jól megígért árért hirdetteti, hogy tőle vegyen a közönség fájin portékákat, mert ő ráadásul ingyen háztartási mérlegeket s több efféle ajándékot ad. Mintegy 300 újságban hirdethet, hol 50, hol 100 korona kontó csinálással. Lehet neki igy legkevesebb 15—20 ezer korona tartozása egy csapásra. S ha már ilyen erővel dolgozik, lehet neki ugyanerre a csapásra 30—40 ezer korona jövedelme. A jövedelmet zsebre vágja, de a tartozást nem fizeti meg. Ha bepereljük, akkor sem fizeti meg s a perköltséggel másodsior is mi bukunk. Mert Denker-féle áruház Budapesten nem létezik. Hihetőleg valakinek felfogadottja. Maga hónapos szobában húzza meg magát s mindegyre vándorol. Jelenleg nincs semmije. Pár év múlva azonban talán emeletes palotákat építtet Budapesten, s közgazdasági tevékenységéért országos képviselőnek választják, majd tanácsosi ranggal tüntetik ki s az újságok méltatják érdemeit. Ha én azt mondanám, hogy Denker J. csaló: keserves pörveszteség zűdulna a nyakamba. Talán be is zárnának. De én azt nem mondom. Inkább azt mondom, hogy derék, becsületes ember. Ezért nem pöröl be. De azt már jó következtetéssel mondhatom, hogy a földgolyóbison a magyarok fővárosában van aránylag a legtöbb szédelgés, csalás. Keresse az okokat az olvasó. Azt is mondhatom, hogy a magyar törvénykönyvek kellőleg nem védelmeznek meg minket a szédelgőktől, sőt utólagosan sem nyújtanak kellő orvoslást bántalmaztatásunkra. Lehetnek szigorú törvényeink a magyar bűnökre : a káromkodásra, részegségre, verekedésre, emberölésre, talán asszonyszöktetésre is; de ki gondolt arra, hogy törvényt, szigorú törvényt hozzon egy alig létező fogalomra: a csalásra. magyar ember hamar főbe kóllintja szomszédját, még a testvérét is egy rosz szóért, vagy elveszi a just erővel ; de a csalást nem ismeri. Gondolom ezért nem hoztak erre szigorú törvényt. Ismerte a magyar a cselvetést, mikor az erény volt: a fegyverháboruban; de mióta bűn lett belőle, azóta nem ismeri. Sokan szidják néhai Csemegi törvényhozót, hogy csak a magvar bűnökre hozott szigorú büntetéseket, a többivel szó'rmentiben bánt. Talán elég naivul ugy gondolkozott, hogy egy országban csak egy nemzet van s minden nemzetnek csak a saját karaktere van meg: vegyitményekre nem gondolt. Azt sem értette ő, mit mond Kölcsey a Zrínyi dalában. „Más faj ült a kihalt helyébe." Pedig ugy van. A fővárosban más faj van. S más népnek más törvény kell. Borbély György Az uralkodók czivillistája. Egy angol lap érdekes összeállítást tett közzé a világ uralkodóinak évi czivilistáiról. E kimutatás szerint az egyes uralkodóknak évi fizetési járandósága, a járandóság nagysága szerint a következő : Korona A török szultán 21.357.7l0 A porosz király 18,863.155 Az olasz király 14,300.000 Az angol király 8,712.000 Az angol királyi család 3,823.000 A japáni császár 12,200.000 A spanyol király 6,650 000 A spanvol királyi család 2,850.000 A bajor király 6,483 792 A szász király 3,770.086 A szász királyi család 780.076 A belga király 3,135.000 A svéd és norvég király 2,829.689 A würtembergi király 2,399.204 A württembergi királyi család 165 076 A badeni nagvherczeg 2,220.095 A portugál kiiálv 1.898 000 A hesseni nagyherczeg 1,598 228 A dán király 1,315.000 A görög király 1,284.000 A holland királynő 1,200 000 A weimari nagyherczeg l,'l52.000 A román király 1,148 000 A szerb király 1,140.000 A meiningeni herczeg 473 432 A koburgi herczeg 360.000 Az oldenburgi nagyherczeg 306.000 A montenegrói fejedelem 99.200 Ebben a kimutatásban nem szerepel az orosz czár. Ebből azonban nem kell azt következtetni, mintha az Észak hatalmas uralkodója önkéntea könjöiadományokra volna szorulva. Korántsem. Az atyuska czivillistája az a földbirtok,' amelyet koronabirtokok neve alatt ismernek Oroszországban s melynek terjedelme több mint egy millió angol négyszögmértföld, tehát körülbelül 8 szór akkora, mint Magyarország. Ennek a birtoknak jövedelmeitől nyilvános számadás nem vezettetik, de feltehető, hogy még orosz gazdálkodás mellett is felérnek Rothschild és Roekefeller összetett jövedelmével. Ép igy nem ellenőiizhető a persa sah, a chinai és koreai császárok, a siami király én a mecklenburgi nagyherczeg jövedelme sem. Ezekben az államokban ugyanis az ország tgész jövedelme tulajdonkepen az uialkodóé, aki uaját bölcs belátása szerint juttat belőlük az ország czéljaiia. A kis német uralkodók aránylag magae czivillistájának megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy azok államaik modern átalakulásánál összes fekvő birtokaikat valamint őket megillető szeméhes jogosítványaikat önként az állam birtokába bocsátották s ennek ellenértékéül kötöttek ki maguknak örökös járadékot. A kimutatásból az az érdekes tény derül ki, hogy nem a leggazdagabb népek látják el legdusabban uralkodóikat, jlgy pl. a lista tetején a török szultán áll, aki bizony édes örömest elcserélné az ő rozoga birodalmát az angol királyéval, aki családostól együtt csak félannyit kap, mint az igazhivők uralkodója. Az angol király czivillistája azonfelül nagyon is meg van kötve és ő brit felsége csak másfél millió korona felett rendelkezik szabadon. A többi pénz a parlament határozata szerint az udvartartás pontosan megjelölt czéljaira fordittatik. A dúsgazdag Hollandia bájos uralkodónője körülbelül akkora fizetést huz, mint Péter, Szerbia szorongatott királya. Igaz, hogy a királynőnek óriási magánvagyona van s édes atyja III. Vilmos maga szuggerálta a czivillista leszállítását ezelőtt negyven évvel. Norvégország, a mely királyát illetőleg körülbelül olyan viszonyban van Svédországgal, mint mi Ausztriával, korántsem gondolktwik olyan gavallérosan, mint mi. A norvég ember azt tartja, hogy ha a királyság fényét főleg Svédország élvezi, fizesse a nagyobb részt. Igy Oszkár király czivillistájából 2,178 345 koronát fizet Svédország, mig Norvégia csak 651.344 koronával járul a calvilistához. A mi királyunk a tervezett emeléssel a kimutatás élére keiül. (22 millió.) A czivillista emeléséről szóló törvényjavaslat, indokolása kiemeli, hogy az utolsó évtizedben a megélhetési viszonyok jelentékenyen megdrágultak, ami kissé különösen hangzik, midőn egy huszonkét milliós fizetésről van szó. Ilyenkor, midőn a királyi udvar szorult viszonyairól hallunk, jó, ha emlékünkbe idézzük Ferencz czászár mondását: — Und vveDn der Napoleon mir alles nimmt, 80 ziehe ich mich zurük, und bleibe doch der reichste Privatier in Európa. Ez a mondás még ma is áll, mert a császári hitbizomány, a családi alap és a Ferdinánd-féle hagvaték, amelyeket Bécsben a központi császári és családi igazgató kezel, a legszerényebb becs-