Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-12 / 19. szám

4 MAGYAR PAIZS 1904. junius 146. Mert szeretnünk kell a természetet, a földet és terményét, legkivált a növény életet, mely egészséget ad a testűnknek és üditőleg hat a lelkűnkre. Borbély György. Visszapillantás. A magyar nemzeti ébredés akadályai. — (VIII. Folytatás.) A földmivelö nép elhanyagolás 7, az iparos- és kereskedelmi pálya kicsinylése, kevésbevevése, lenézése. — Minden allauaban legfontosabb e három foglalkozás: a földmwelés, ipar és kereskedelem. Mind a hármat egyforma gondossággal, buzgósággal jóakarattal és szeretettel kell ápolnunk, mert a' három közül bármelyiket elhanyagoljuk, azt nemcsak a másik Két főfoglalkozási nem, hanem az egész ország is megerzi sőt megsínyli. A dolog természete hozza magával, hogy a három fő-foglalkozási nem közt — különösen nálunk -- eíső es legfontosabb a földmivelós, a Dyers termenyek és nvers anyagok előállítása, mert csak ezekből ós ezek által lehetséges az ipar és keieskedelem. E három szorosan egymásraható és egymássá

1 elválaszthatatlan összeköttetésben levő főfoglalkozást talán legtalálóbban hasonlíthatjuk egy erős, nagy és monumentális épülethez, melynél az alapot: (fundamentum) a földmivelós, a falakat: az ipar, a tetőt ped.g a kereskedelem képviseli. Ki látott már erős, nagy ós monumentális épületet gyenge fundamentu nmal ? / Senki sem látott még eddig ós látni nem is fog, mert ez fizikailag lehetetlenség. Hát éppen ily lehetetlenség azt kivánni, hogy egy agrár állam virágzásra, erőre, nagy hatalomra tehessen szert akkor, ha a földmivelést lolyton-folyvást gyengítik, ennek fol«tán az vérszegény, erőtlen, elhanyagolt nyomorgó és fülig eladósodott lesz. Ilyen államban minden meginog, ricseg-recseg, mindenki elégedetle jkedik, sir, jajgat, zug, morog, s kezét ökölbe szorítva egyik a másikán erőszakoskodik, hogy helyzetén segítsen, de vájjon ekképen orvosolhatók-e, a bajok, s volna-e jobb, okosabb, czélravezetőbb, az alap okon, az alap bajon segíteni? ! A mely földmivelö államban éppen a legfontosabb foglalkozási nem: a földmivelö nép elhanyagoltatik, törvényes intézményekkel meg nem védetik, oit lehetuek egyesek talán jobb módúak, de maga az állam szegény, s az állam lakosai nak milliói szegények. egykor talán gyümölcsözni fog; mert egy nemzet életében egy emberi eletkor csak néhány óra, perez." Igy beszólt a szónok a hazabölcse. Hogy irt Kossuth : álljon itt egy két szó megvilágosítására fénves irályának, ékesszólásának, szép anyanyelvének a m.'gvarnak dicsőségére; midőn Budapest főváros tanácsának felelt, s a közhitet czáfolvt mely a késő öregséget a gondviselés kiváló kegyének tekinti. Akiket hozzánk a családi szeretet köteléke füz, azok annak tekinthetik, ha minél később üt az elválás órája, mert a hátramaradottakra meg azután is a bus emlékezet fajdalmi vár, mikor az elköltözöttnek már semmi sem fáj. De annak aki viseli, a késő öregség bizony nem egyéb, mint egy hosszú haldoklás, melyet kínossá teszen az, hogy öntudatos. A halál maga sem lehet kin, de az öntudatos hosszú haldoklás keserves egy állapot. A beteg gyógyulni, a vizbefuló menekülni, a csaták harezosa sértetlen maradni, a halálra itóit megkegyelmeztetni remélhet, de a késő öregség az reménytelen." — Lesni a sülyedő hajó födélzetóiől, hogy miként merül el vonalonkiut az a pár hüvelknyi recsegő deszkafal, mely még a víz szinén felül lebeg, bizony nem kellemes időtöltés. Ilyen a késő öregség! Demosthenes vagy Cziczero r.em tudták volna a gondolatot szebben kifejezni. Igy beszéltek s igy irtak szónokaink. Költőinkről : Petőfiről, Aranyról, Vörösmartyról, Jókayról nem beszélek, ezek nyelvót ismeri mindenki. Tudjuk, ezek nyelve mily csábosán liheg, — fenségesen haragszik, csattog a csalogánynyal, zúg az ős«rdő hangján, borúból lágyan ömlik miot a Nálunk sem a földmivelós, sem a földmivelö nép megfelelő védő intézményekkel el nem láttatott, minek következménye lett, hogy a nép napról-napra jobban és jobban elszegényedett, mórtéken felül eladósodott, s jobbára most már csak haszonbérlője saját ingatlanának, s mikor már ezt igy sem tarthatja meg. veszi a keserves váodor botot, s itt hagyja ezt a természetből termékenységgel, kincsekkel és szép°égekkel megáldott hazát, hol mindenki jobb sorsban részesül, mint aki turja-marja az áldott földet, hogy megszerezze a mindennapi imánkban kért mindennapi kenyerünket. Létminimuma nincs biztosítva; a kinek kéthárom hold földje van, melynek termése saját családja fentarlására sem elegendő, ugy megadóztatik, mint kinek van száz, ötszáz, ezer, tízezer, húszezer stb. hold birtoka, holott az 2—5 holdas gazdának nemcsak hogy tisztajövedelme nincs, hanem a csekély termésből családja életét is alig-alig hogy tudja tengetni, de azért ugy fizeti az adót az egy-két hold után, min'ha volna neki tízezer hold, s ebből fizetne két hold után, p-dig óriási különbség ott fizetni adót igsn sok félét ós pótlókot hol egy fillér tiszta jövedelem nincs és ott egészen feleslegben marad száz, ezer, tízezer, százezer stb. korona Mindaddig míg a ló'minimum, — mely szerint a család elengedhetetlen és legszükségesebb fentartásához szükséges bizonyos számú hold föld az adófizetés kötelezettsége aló! fel nem mentetik, a többire nézve pedig a fokozatos adózásinem be nem hozatik, s nem történ.k gondoskodás arra nézve, hogy a szegényebb földmwes is oly olcsóbb kölcsönhöz juthasson, mint teszem fel a kereskedők juznak, s míg a szegény ember a maga nyomoruságáoan egyedül magára hagyatik, s nem megy segítségére mindaz, kinek ez hazafias kötelessége, s ki van téve lépten-nyomon a csalóknak és kiszipolyozóknak; mindaddig pusztul ez a nemzet ós nem bir felebredni, mert ezeknek a millió embereknek a karjában, [munkásságában, röghöz kötötségében, x hazaszeretetében van az az áldott erőforrás, honnan erőt, táplálékot nyerhet mindenki, de ha e< a milliónyi kar lehanyatlik, elerőtlenedik : akkor zsibbadás, elernyedés, elkeseredés, s elégedetlenség száll az ossz szervezetbe. A ki támadja, s pusztítja a földmivelö népet, támadja és pusztítja magát a hazát. Becsüljétek meg jobban a földmi"elő népet! . . . (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal A mai és a régi társadalom. (Párhuzam.) Krisztus születése előtt milyen társadalmi nyomorúság! hulló köuyek, élő szépség ez a nyelv, melvnek dis-e es lönsege felülmúlhatatlan ! (Bartha Miklós.) Ezt a nyelvet, ezt az irodalmat, mely latin koit, jármot, igat, germanizatiot, Maria Therezia korát kiállta nemesen, csak ima között nevezzük, mert a magyar ennek köszöni lételót; mikor a kor mány Becsben volt, az országgyűlés Pozsonyban, a törvény latin volt, a főnemesség németül beszélt, a nemzet tetszhalott volt — mi ébreszté fel ? A dal! A költészet, a nyelv, az irodalom szülte a magyar hazafisagot, ez teremtette a szabadságot, s ez szülte a magyar államot. A költőnek, ironak, a nyelvnek ós irodalomnak erdeme több a haza érdekeben, mint az államférfiaké, azok több szolgálatot tettek a nemzetnek, mint a politika. Mit szerez a politika a hóinak ós nemzetnek? bajt, szenvedést, ntkán örömöt, boldogságot, megelegedest; de a költészet gyönyört okoz, dicsőseget áraszt a hősökre, neveiket fentartja, emiéköket megörökíti, s azokat, kik érte küzdöttek, harczoltak, szenvedtek, kőbe vési, lelket eszméket hint a nép köze, honszerelemre tanítja az ifjút, s a történetben megjósolja a jövőt, a nemzet sorsát; ő alkotja meg a nemzeti szellemet, a nem zeti érzést, a nemzeti jellemet. Rákosinak igaza van : a nemzeti nyelv által ól a nép, ez nyom eltörölhetlen jelleget lelkére, ez az a lelkifközösség, mely által nemzeti kötelekben nemzeti érzésben, vágyban egyesülnek, egygyó, nemzetté, szabaddá, hatalmassá, igazi magyarokká válunk. Az Istenek példája egy általános féktelenség az összes társadalmi jolót gvökerére, t. i. a csa'ádra tette fejszéjét. A nő lealacsonyodásba sülyedt, a gyermekeknek pedig gyakran nem volt több joguk, mint a házi állatoknak. A romai 12 tábla törvénye azt mondja : ha a gyermek torzalak: azonnal ölje meg az atyja! Seneea pedig a haragról szóló írásában azt tanítja : megöljük a veszett kutyát, a vad bikát, vízbe fulasztják gyermekeinket, ha mint torzalakok vagy gyöngék jöttek a világra. Ez nem történik haragban, ez okos dolog, ez annyit jelent, hogy megszabaduljunk attól, a mi haszontalan. Az egészséges gyermekeket a rabszolgákra bízták nevelés véget'. Ezeknek élethelyzete is csak nagyon inhumánus vala, s a spártai emb rnek minden meg vo t engedve velük szemben. M nden évben legalább egyszer ütlegelték ő^et azon cselből, hogy el ne felejtsék, hogy ők rabszolgáé. Rómaban némelyek lánczon vetettek. A rabszolgák számára volt a vessző, a bot, korbács, ég folt, a kereszt gyakran minden ok nélkül csak — szeszélyből. Igy akarom, igy parancsolom, az indokolás — az én akaratom! Sie volo, sie jubio . . . . ! Juvonal szerint; s a rabszolga férfi, nő, gyermek egy iránt keresztre került. Az isteni Augusztus egv fürj miatt keresztre fes/.ittetett bizonyos Erőst. Ciligula pedig rabszolgáinakatestévelétetteacirkus bestiáit. Mert hát a rabszolgának semmiféle joga nem volt. Servile caput nullum jus habét. És ilyen szerencsétlen emberek számi milliókra ment! Az emberisé? jogának ezen kicsúfolását, lábbal tiprását, p:dig nem csak védelmezték, de dicsőitették is, tették ezt pedig : Plató a politikai szükség, Arisztoteles, a természeti törvény, — Epikur, a gyönyörködés, — Thukidides a történelem, Nenoph in pedig az allamgazdaság uevóben. Az öreg Hesiodjazt irta hidegrórüen, hogy a rabszolgagazdagemberre nézve az, ami a szegénynek, az — ökör. Varró pedig a gazdasági eszközök közé számítja őket, mint az ökröt s az — ekét, csak azon különbséggel, hogy a rabszolga beszól, az ókör bőg, az eke pedig hallgat. Hát, a szegények ? Ezek iránt nemcsak órzókketlenek voltak az emberek, hanem megvetették sőt utálták is őket. Egyptomban a koldulásra halálbüntetést szabtak. De a betegek ápolása iránt se volt. érzéke a kereszténység előtti po„'ány?ágnak. Gyönge óa nvomorék gyermekeket Tayge-uszon tette ki a régi görögök Lykurgus törvénye tr elmében. Maga Piató is a legkeményebb szivü határozot^sá^Kat nyilatkozik a hosszadalmas és körülményes gyógyulás' kísérletek ellen. Halljon meg mielőbb a beteg, fél-egészséggel nem használhat az államnak. A szegény betegek ott heverhettek az uton, sem az állam, sem pedig a magán tevékenység nem gondol megmentésükre. A nepmulatságok erkölcstelenek és kegyetlenek valának. Legtöbb gyönyört talált a rómii nep, a királyok idejében, ha meglátta hogyan gyilkoljak egymást az emberek, hogvan szaggatják szét őket a yadállatok és hogyan gúnyolják a színpadon a szemei metességet. A vértől kábultá lett a nép A színházban ott ülnek első sorban a lovjgok. senátorok s a vestali szüzek (Vesta istennőnek prpnői.) Ha a gladiatorok kifáradták a tiarczban, akkor az egész, amp'iitheaírum feléjük kiabálta: Vtrbera, occide, ure! üsd, Öld, égesd a lomhakat; égesd izzó vaussal. Rettenetes Róma ! Seneea mondja: misericordia ánimi vitium est. Bűnnek tekintették a könyörületességet. Hát lehettek ott nemes hivatalnokok, jó kormányzók, rendezett törvényes államgazdaság ? lehetett ott nemzetjog? Történt e a társadalomban változás a kereszténység által ? Lássuk csak rövid néhány szóval ! A nő hütársnőjéve lett a férjének ; a szemérem, a szűziesség tiszteletben részesült; a gyermekek emberekké lettek; meggyilkolásuk nagy büntetéssel tiltva volt, kellő nevelésben részesülnek. Beszüntettetek lassanként a rabszolgaság. Ápolásban ós gondozásban részesülnek a szegények, betegek és az idegenek is. A népmulatságok szelídebb ártatlanabb jellemet nyertek, noha a színpad még ma is meglehetősen erkölcstelen. Az egyéni szabadság támogatva van, a szolgáló osztályok, főleg a munkások védelemben rész«sülnek.