Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-05 / 18. szám

V. év Zalaegerszeg, 1304. május 5. 18. szám Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona, ^•gyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassic8-utcza 26, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT C S "Ö" T Ó R T U K Ő N ESTE. Kontárok az ipar terén. A kisiparosok érdekében számtalan üdvös akcziót látunk, de mindezek szerintünk czélfcöz nem vezetnek és pedig azért, mert e törekvések részletekre terjednek ki és nem a rosszul lerakott fundamentum javítására irányulnak. A kisiparosok helyzete ma azért silányabb, mint ralaha volt, mert a kisiparost nem pártolja eléggé sem törvény, sem a közhatóság, ellenben adókkal és mindennemű terhekkel nagyon is megvannak látogatva. Legsúlyosabb teher az 1884 évi törvény (az uj ipartörvény revíziója készülőben van), mely nem biztosit részükre semmi előnyt. Ezen törvényt, melyet pedig a kisiparosok érdekében hozott a parlament abból a czélból, hogy a kontárok eltilthatók legyenek az illetéktelen munkától, tágkörü intézkedései miatt éppen az ellenkező eredményt szüli. A kontárok a helyett, hogy kiszorultak volna, inkább megtízszereződtek és a tisztességtelen verseny ma sokkal nagyobb, mint a mekkora volt a törvény életbe lépte előtt. A törvény kiforeatása avagy bárhova leendő alkalmazása teljesen az illető tisztviselő belátására van bízva. Igy nagyon természetes, hogy a ki soha sem tanult semmiféle ipart, az is könnyen nyerhet iparigazolványt, ha az illető tisztviselő lelkiismerete megengedi! Sőt nem mondunk nagyot, mikor azt állítjuk, hogy még iparigazolvány sem kell, mert anélkül ma már épen annyian dolgoznak, mint azzal. És dolgozhatnak is, mert a hatóság legtöbb esetben felmenti őket, vagy ha már fel nem mentheti, akkor olyan enyhe büntetést mír rajok, hogy azt a kontárok fel sem veszik. Kiállják vígan az egy napi büntetést és dolgoznak tovább. Ezen körülmény mindenesetre mélyen sérti a kisiparosok érdekeit már csak azért is, mert ma már az iparos tanonczot sokan fel sem veszik, ha legalább három polgári osztályt nem végzett; hogy pedig iparos lehessen, még 3—5 évig kell segédeskednie, mig végre önálló lehet, tehát az önállóságért 15—16 évig tanul, mig a kontárok legtöbbször iskolába nem is jártak, ipart annál kevésbbé tanultak. Igy jutottunk oda, hogy ma több a kontár, mint a tanult mester és sokkal nagyobb a tisztességtelen verseny mint volt azelőtt! Vájjon miért nincs meg a végzett" iparosoknak az a kiváltsága, mint minden végzett embernek ? Miért ne lehetne oly törvényünk, mely arról szólna, hogy az illető iparágat más ne művelhesse, csak az, aki arra képesítést szerzett ? Hiszen az iparos is ugy küzd az ipar elsajátításáért, mint bármelyik végzett ember. Szerintünk, de minden helyesen gondolkodó ember szerint a rákfenén segíteni kell, még pedig olyformán, hbgy az ipartörvény módosítva legyen, a mi ma-holnap be is fog következni a mivel egyidejűleg megannyi baj orvosolva lesz. Vége szakad ezzel a régi korhadt rendszernek s a kisiparos végre a megérdemlett védelemben fog részesülni. A magjai iparról. Nem törődöm vele hogyha beverik is a fejemet azért, mivel folyton a magyar iparról irok, legalább nemcsak a számon, hanem azon az ütendő léken keresztül is hirdethetem, hogy van magyar ipar. s amint a nyomdai ipart tollamra veszem: rátolakodik a ruházati iparral egyetemben a puskás ipar is. Sajnálom, hogy nem a versenyképességről irhafok ; szavamat csak azért emelem fel, hogy az illetők meghallva törekedjenek versenyképessé tenni az ipart. Egvik köztisztviselő uri ember fegyveréhez uj csöveket szándékozott, a közelmúltban készíttetni s e végből felkereste Fiala Venczel budapesti fegyverkészitőt. Költségül Fiala ur 110, 140 koronát jelölt meg, a végösszeg nem ismeretes előttem; igy tehát 110 koronánál olcsóbban — gondolom — nem lett volna hajlandó elkészíteni a csöveket. De nem azért magyar a magyar, hogy magyar legyen, hanem azért, hogv a németet pártolja. Igy az emiitett uri ember is a magyar iparos után Vemig Péter ferlachi (Karinthia) puskás mesterrel lépett alkuba, aki végső összegül ama Krupp aczélból készítendő csövekért 60 korouát kért. T. olvasóim! Itt ennél a ténynél állapítsuk meg, ha vájjon helyesen tette e az az uri ember, hogy mellőzte a magyar ipart! ? Erre — mint magyar embernek — nem-mel kell felelnem ; a pártatlan igazság azonban kívánja, hogy az anyagi kérdést dobjam a mérleg másik seipenjőjéb, 8 hogyha a 110—60—50 korona különbözetet kapunk, ez pedig már olyan összeg, a melyet ha nekem módomban lenne megadnék csak azért, hogy magyar iparost segítsek vele előbbre; hanem az az uri ember azt mondta: „Hát hunczutsággal szerzem én a pénzemet, hogy ily könnyen kidobjak 50 koronát?" Jellemző ez a cselekedet édes mindannyiunkra. Ha nincs aki kezdjen, követő nem akad. Jajgatunk, hogyhát adjanak magyar iparterméket, akkor készséggel támogatjuk az ipart, de mivel igy — és csakis igy — gondolkodunk, azért pang a magyar ipar. De ennek nemcsak mi fogyasztók, hanem az előállítók is okai. Az előbb Írtakból láthatjuk, hogy mekkora árkülönbözettel dolgozik egymással szemben a magyar és osztrák iparos. Az anyagot (Krupp aczél) mindkettőnek Németországból kell hozatnia. A vámegyezmény szerint — tán mert távolabb van, pár fillérrel többe jön Fiala urnák az aczél kgmja, mint Vernignek. Fiala 110 koronáért; Vemig 60 koronáért tudná elkészíteni ugyanazon" dolgot, ugyanazon anyagból. Hát hogyan lehet ez? Én vádolni nem szeretek senkit, de ez, azt hiszem, a helyzet kiaknázására enged következtetni. Az ilyen dolgot a köznép nyuzásnak nevezi. Azt mondja : miért pártoljam a magyar iparost, hogyha az viszonzásul engem megnyúz ? Miért akar hirtelenében meggazdagodni, hiszen többet ér a sürü garas, mint a ritka forint!? Bocsánat érte, de ide kell hogy keverjem a ruházati ipart is. A napokban egy kész férfi ruha üzletben tekintettem széjjel. Mi tagadás, egy bugyogó irányában patvarkodtam, s a kereskedő nagyott nézett, amikor magyar földön előállított szövetből, magyar iparos által készített ama disciét ruhadarabot kértem. „Olyan nincs és talán nem is lesz", mondá a kereskedő oly különös hangsulylyal ejtve ki azt a „talán" szót, mintha létét veszélyeztetné az ellenkezőt jelentő : hátha !*) *) Meg kell nevezni néven azt a kereskedőt. Szerk. Városiakhoz.*) Irta : Farkas Antal. Hogy nem szakad le rátok e magasra Épült odúknak taika tömege? Hogy nem fojt sorra e díszes szemétdomb, Hol túr urak, koldusok serege, Hol a kenyérért vivott harcz zajától A hit galambja félve bujdokol; Hol egy sarokban részeg menny tivornyáz, A másikban sir, jajgat a pokol... Hol durva küzdés szennyes tengerében A becsület hajója elmerül, S meghalt szerelmek buo hattyúja vérzik, Haldoklik némán, bucsu-dal nélkül; Hol az apostol megszentelt nyomába Gazok, zsiványok vad csordája hág; Hol ha születnek ujabb Messiások : Mind Júdás nélkül adja el magát. Legújabban megjelent könyvéből. Én futok innen, mig le nem tipornak, Mig le nem fúlaszt ez a levegő, Amig e vásár kábító zajától Húzódni, futni van bennem erő. Nézzétek ott, hol ég a földet éri, Kint a szabad tér milv más képet ölt; Maga az Isten öleli a földet S magát az Istent csókolja a föld. Féltett remények zöld tengereképen Vetések öntik el a láthatárt, Benne mosolygó, fehér tanya-házak, Rájok galambok kék csapatja szállt. .. Felcsillan itt-ott a paraszt ekéje A délibábos lágy ugar felett... Lehet, hogy sirva kapargatja nyáron, Amit tavaszzzal vigan elvetett. Érzitek-e méltóságát e csöndnek? Munkálkodik a néma nyugalom: Hol még kopár, ott nemsokára zöld lesz, Halász-tó reng a száraz ugaron. Halljátok-e a márcziusi szellő A megfagyott talajnak mit regél? Tudjátok-e, mi a páia fölötte? Szabadság-vágya, ősi szenvedély. Ki éveken át ezt lelkébe szívta, Nem fog hajolni az, még él, soha! Nem fogja őt magához csalni rabnak Palotáitok zsibongó sora; Nem fogja fényért, külső csillogásért E nagy szemétdomb alját túrni fel . . . Pacsirta sem cseréli el a léget Aranykalitka kényelmeivel. Mily szép az élet ott kint a szabadban ! Mily rut az élet e falak között! A kenyerünkért marakodni, futni, Mint kósza eb, mint vad, mely üldözött. Ki a szabadba! — táguló tüdőmet A szűz, erős lóg hadd repeezsze meg És márczíuB szellője hordja szerte Szabadságról álmodó lelkemet!