Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-14 / 15. szám

2 MAGYAR PAIZS 1904. márczíu* 116. varrólányt és a nemes, nemzetes és vitézlő ösök bármiként is forogtak a czimeres koporsókban, annak rendje és módja szerint elvette. Az asszony varrt, vasalt, mosott, egy pár év múlva gyer­mekeket nevelt. A szakállas vén diák tanított, tanult és néhány év múlva diplomát adott neki az orvosi fakultás. Hogy ugy mondjam mint a történelmi regény­írók szokták : 1833-at irtak. A fiatal doktort ki­küldték, hogy menjen ebbe, meg abba a faluba kolera-orvosnak. Olyan örömmel meut, mint bátor katona a csatába. Csodákat mivelt a mediczinái­val, mikor haza szólitotta egy rövidke izenet. Én még láttam azt az öreg betűs, sárga papirt, amelyre ezt irták : Meghagyatik az nemes község érdemes magiszt­rátusának, hogy kolerás falvainkban szolgáló N. N. orvos doktor urnák sürgős forspontot adjon, mivelhogy emiitettnek hitvestársa és gyermeke az pusztitó nyavalya prédáivá lettek. X. Y. viczispán. Hej, de keserves forspontozás lehetett ez! Hanem hazudott a hivatalos irás. A familliából egy gyerek megmaradt. A többi kint pihent anyjustul együtt az óbudai temetőben. Az otthon hagyott mediczinák nem tudták megoltalmazni szegényeket. Hiányzott a két delejzö szem, amely azt parancsolta, hogy nem szabad meghalni. A legkisebb gyereket meghagyta az Isten szána­lomból, hogy az, aki annyi életet mentett meg, a munka után a magáét oda ne dobja az ördög­nek, vagy meg ne tébolyodjék. Hát a vén szittya? A kolera nem fogott rajta, a dobszó ölte meg. Mikor az agarakat, lovakat hezitálták, megütötte a guta. II. Szegedre választották meg a szomorú doktort. Még a harminczas években költözött ide az alsó­városra. A fia vidám, élénk fiu volt, annyira élénk, hogy a piarista atyák iskolájából minden pillanatban ki akarták csapni. A doktor ugy gon­dolta, hogy anya kell a gyereknek. Megnősült. Egyszer észrevette, hogy az uj asszony a fiúnak válligérő göndör haját olyanformán fésüli, hogy a gyerek könnyei potyognak a fájdalomtól. Ki­vette a fésűt az aszony kezéből. — Elmehetsz haza! Ettől a pillanattól kezdve maga öltöztette, fé­sülte a gyermeket egészen addig, mig pesti juratus, majd 1848 ban fiskális lett belőle. A bánatban menekülő, kifosztott polgárokból szabad csapat alakult Szegeden. Nem jut eszembe az ezredes neve, tán Dedinszky volt, Dobsa Lajos, aki akkoriban jött haza Parisból, őrnagya lelt a csapatnak, AZ újdonsült fiskális kapitánynak állott be. Az öregedni kezdő doktor itthon maradt. A betegeit nem vihette magával, azok se mehettek volna utána. Akadt dolga elég. Alsó/árosi házi­kója előtt kocsi tábor álldogált naponta. Olyan össze vissza vagdalt embereket emelgettek le a kocsikról, hogy némelyiket alig lehetett egy •darapbaa beczipelni a doktorhoz. Kereste a pénzt, küldözte a fiinak, aki a csata­téren fizette belőle legényeinek a zsoldot. A haza kasszájából nem igen telt ilyesmire. A váge az lett, hogy egyszer a fiskális-kapitányt is behozták a többiekkel együtt az orvos sz /bá­jába. Szöreg alatt szedték fel. Valami bolou.los Jó még a vállpereczét is lerúgta. És mire a váll­perecz meggyógyult, izentek a torony alól az öregnek, hogy jó lesz eldugni a fiát, mert keresik. A vén doktor maga maradt. Egyszer volt egy kis családi öröme, mikor az aradi zsandárok szánkóhoz kötözve, csikorgó télen hazaszállították a fiát Szegedbe. Az aiadi beamterek azt izenték az öreg doktornak, meg a toronyalatti policzájok­nak, hogy jó lesz a fiúra vigyázni, hogy ki ne merészkedjék Szeged határából, hanem tartsák figyelemmel a notórius rebellist (Makón a zsandár tiszttel megduellúlt; gyakran vörös bort ivott, paprikást evett és hangosan társalkodott.) Az is bűne volt a dezentornak, hogy németül nem akart beszélni, pedig az anyja sváblány volt. A vén doktor rendkívül boldog volt. A liu el­fagyott lábait reparúlgatta, a vállat fáslizta, a hátát piócázta, reggelenkint keserű pálinkát adott neki és mikor a tékozló fiu jóllakolt a kánforral, pióczával és keserű pálinkával, ugy elpárolgott otthonról, hogy a tulajdon édes apja se tudta merre van. (Az erdélyi színpadokon hös-szerel­meskedett.) Ma gára maradt a vén doktor, nagyon sokáig ugy élt mint a remete. A fiának megjött az esze, megnősült fiskáliskodott valahol. Hivták oda az öreget, de biz az nem mozdult volna el száz világért sem a szentháromság-utczabeli kis ház­ból, melyet ő épített; nem hagyta volna el a kiskertet, melyet ő ültetett, azokat a szépen bugó páros galambokat, melyeket miudeunap a kezéből etetett. III. Egyszer mégis megmozdult. A nagy vizkor történt meg ez a dolog. Elhagyta a házát, azaz a háza hagyta el az öreget. Összeomlott a szeme láttára a Tisza szennyes hullámu árjában. A vén doktort erőnek erejével húzták a lapra. Nem akart mozdulni, ott akart meghallni a házzal, a kerttel együtt. Ott ringott a vizén a nagy virös dívány. A kék galambok, a fehér galambok rá­szállottak rajta himbálóztak. A vén doktor sirt, veszekedett a megmeutöivel. ulyan volt, mintha az esze ment volna el. Mikor a családját lopva, orozva legyilkolta a nyavalya, nem örült meg. Hát jobban szerette a szentháromság utczai kis kvártélyt, mint az óbudai asszonyt, a gyerekeket? Hjah, addig jár a korsó a kútra, mig egyszer eltörik. p, Arra még emlékszem, hogy nálunk, Szentesen még éjszaka is harangoztak. A Tiszára vigyázott az egész város. A házunknál katona kvártélyozott, aki igen szidta a Tiszát é» sokat sírt. Hová való volt, melyik ezredbeli, nem tudom, de igen­csak ilyen formán hajtogatta. — Anyám, szögény, édes anyám! . . . IV. Éjszaka kopogtak, nagyon kopogtak az abla­kunk alatt. Vendégek jöttek, kocsin érkeztek. Kik voltak, nem tudom. Azt tudom, ^a szegedi árvízből húzgálták ki őket. Belerekedtünk az ebédlő szobába, a fü.'gönyt félrehuztuk. Apánk ugy nézett mint a tigris és ös»zefont karokkal sétált. Egy hófehér szakállú, próféta arczu aggastyán édes anyám vállára bo­rult és sirt, sírt mint a gyerek, akit megvertek. — Fiaim, koldus lettem, hetven esztendős munkám veszett a Tiszába ! Kilenczven esztendős koldus vagyok ! Belepu eztulok. Nem pusztult bele még akkor mindjárt. Más­nap ott ült velünk a Kurcza-parton, papír csó­nakokat csinált és nádsipokat faragott. (Do furcsa, meg most is hallom a nádsip hangját.) Aztán nézett a szeliden, hullámverés nélkül folydogáló Kurcza vizére. Ugy peregtek a könyei szegény öregnek. Eszébe jutott valami, talán a piszkos, szenyes, vad hullámu Tisza . . . Mikor a víz elment, visszajött a portához. Nem tudott meghalni nálunk. Órákig ott ült a romok fölött, ott szorosgatott és nézte a felhőket. Ebbe belefáradt. Ágyba kívánkozott, ott kellett egy ki* kalyibát összeütni a szenthárjmság utczai portán. Levelet irt a fiának. — Csak semmi czerimónia ! Eleget fáradtam, jól esik a pihenés. A portát ne add el. A küszöb alatt régi pénzek vannak. A fia ugy ült a kocsira Szentesen, hogy Gár­gyánnál, aki akkor még ott lakott, egy nagy fehér sirkövet vett, felvésette rá az öreg doktor nevét és elhozta. Elég jókor érkezett. Az öreg még megismerte. — No, csak semmi gyerckeskedés. Meglátoga­tom az édes anyádat. . . Ha van menyország, már ezóta régen együtt vannak. * Kerestem a nagy fehér sirkövet az alsóvárosi tenntóben. Nem találtam meg, a kurta nap hamar rám esteledett. Majd tavasszal, ha az ibolyák nyílnak, megkeresem. Ültetek mellé virágot is. Óbudáról hozatom, az óbudai temetöböl. Felelős szerkesztő: Z. Horváth Lajos Lapkiadótulajdonos az Alapító. Nyomatolt Tahy Rozália könyvnyomdájában Zalaegerszegen. Gőzmalom bérbeadás. Eíry kitűnő karban lévő 5 járatos 3-3 B sr M 40 lóereju stabil géppel bérbe­adandó. A bérbr-venni szándé­kozók bővebb felvilágosításért forduljanak a kiadóhivatalhoz. Az élet megújítása és meghosszabbítása az eredeti amerikai „ZElektroph-or^-ral. Villamos orvosi gyógyító készülék magánhasználatra. illarnosság élet I iKvr­A szenvedő, gyengélkedő és gyenge szervezetit emberiség figyelmét felhívom arra, hogy ezt a vil­lamos ké-vidéket használja, mert az Elektrophor erősíti az idegeinket, megújítja a v rün­ket, élesíti az érzékeinket, a vér keringésének és idegrendszerünk- jj nek szabályos mű­ködését biztosítja és megó* bennünket minden betegségből, Booarg sár* tanár, a párisi egyetem orvosi fakultásának tagja, az Elektrophor" ­ról a következőképen nyilatkozott: ,»V V' ^ »Nemcsak köszvényt, reumát, gör­v csökét, idegességet ,és asthmát vt X gyógyítottak, vagy legalább is enyhítettek, ezer meg ezer olyan esetben Elektro­phorral, a melyben az orvosok tudo­mánya már csődöt | mondott, hanem idegbetegségek, fejfájás, kólika,fül­zúgás, álmatlanság és hipochondrikus állapotban levőknél, de különösen szék­rekedésben és aranyérben szenvedők baja ellen alkalmazva egynéhány nap múlva, de sok esetben néhány óra múlva is csodá­latos enyhülést észleltek. Fájdalmas női betegségekben szenvedők majdnem bizlos enyhülést és gyógyulást nyernek. Áid-Ht állapo'ban levő nők is sikerrel alkalmazhatják. ISTem romlik I Egy teljes kis| készülék ára : 10 kor. zetüe ge szerve­zetüek részere. Örökké eltart I Egy teljes nagy készülék ára : Ofí j/np Idült betegség UV l\Uli gyógyítására. A pénz előleges beküldése, vagy utánvét mellett szállítja az »Eleklrophor Co. Limited® 9—10 európai vezérképviselője : Auffenberg József Budapest, VII. lluszár-u. 6

Next

/
Thumbnails
Contents