Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-07 / 19. szám

MAGYAR PAIZS 1903. márczius 150. ket veszi pártfogás alá. A beteg emberiségnek az orvos\ Nagy Megváltónknak sem kellett a czafrangos büszkesőg, hát még a nagyhangú farizeusokat és Írástudókat hogy elitéli ! a társadalomiéi megvetett alsóbbrendű emberekkel barátkozik, a szegény halászokat, vámosokat veszi maga mellé, süketeket, sántákat bélpoklosokat, gyógyít, belép a szegények házába s megáldja lakóit, és a gazdag kufárokat ostoiral veri ki a templomból. Ebben a tekintetben Jézus is ebionita, vagy megfordítva: tanának ez a része ebionismus, Ha ezt nem volna szabad mondanunk, akkor azt sem volna szabad mondanunk, hogy Krisztus urunk a kereszteny valláshoz tartozik, holott 0 alapította, mert akkor ez a szó igy: Keresztény vallás, még nem létezett. De ez az eszme nem hal ki az emberekből, sem egy, sem kétszázadnak a letűntével. Az ebionismus költészetnek egész raja van Petőfinek Ő sem szereti a nagyhangú de kiégett szívű, kis lelkű emberek világát. Inkább elmegy az útszéli kocsmába s ott egyenesen a farizeusokra mondja : „Láttam én csárdákban tisztább sziveket már, Mint kit naponként lát térdelni az oltár." Tán azért szereti a szegényeket, mert viszont ő is szerettetik tőlük: „Itt egy sötét nagy kastély taszít magától el, Ott egy fejér kis kunyhó barátként üdvezel." Vagy csak önzéstelenül, jó indulatból, hogy vigasztalja nyomorúságukban. „Kis házikókra száll lelkem, mint a gólya, S egyszerű nótákat kerepel le rola." Vagy : Oh, szent a szalmakunyhók küszöbe, Az ég a Megváltókat ide küldi be ... . Tovább: Lehajtom fejem e szűk, de szent födél alatt; Áldjatok iám áldástokat s ón rátok adom [áldásomat. Ezek a Petőfi szavai. És miért szeretik ugy a nyomorultakat? Felel erre Schopenhauer ellentétei philosophiája, amint Madách mondja: „Csak gyöngeség mit az erő szerethet, Mint a védő szülő gyámoltalan Voltát karolja leghőbben fiának." Ez ellentét és hullám elmélet megint visszavezethet minket: „Jaj néktek gazdagok, mert szegények lesztek, pokolra vettettek, hol lészen sírás, jajgatás és fogaknak csikorgtása" stb. Petőfi talán még szelidebben mondja: „Ne gőgősködjél ugy gazdag ur, Azért, hogy most oly jó dolgod van, Majd e szegény magasabbról néz le, Ha ő a menyben lesz s te a pokolban." Itt is: Ne féljetek szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő, Ha mult s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő." „A nagy urak csak a mulandc' Ág pásztortüzei; a szegény költők kis csillagok, de tovább tartanak." S vigasztalja önmagát is: „Sebaj! — Annál fényesebb jövendőm, minél rátabb jelenem." De hogy ne und meg, felhozok egy tréfást is. Az is ide tartozik : „Szép szivárvány ! . . . Mint életem, olyan tarka, S olyan fényes, mint jövendőm, S mint a paradicsom madár farka." Az előbbi demokratikus féle hangot megtalálhatod az ó szövetségi könyvekben is. Ott menyderög. Olvasgasd Amost, Ézsaiást, a zsoltárokat s Enokh könyvét. Nem egyéb ez, mint a fel és alá ellentétnek vilagra szóló philosophiája. Csak ugy vagyunk Petőfiként mint a fa, mely virágzik és elvirul, mint a hullám, mely dagid, azután lesimul, mint a kő, melyet felhajítunk, azután lehull, mint a vándor, ki hegyre mász s azután leballag, fel és alá!" E hullámzáson keresztül kell menni mindennek és mindenkinek. Egyik életben a hullámnak csak egyik oldala van s hogy mindkét oldalát bejárjuk, szükséges egy második élet. S ha már a jelen életben a teljes egyenlőséget jobban mondva : a kiegyenlítést el nem érjük, minthogy el sem érhetjük : a jelen és jövő élet viszonyában állítják azt fel a nagy szellemek. Lukács 16 szerint egy gazdag és a koldus Lázát a túlvilágon vannak. Lázár csendesen pihen, de a gazdagot égeti a tüz, s panaszol; hanem a szellem igy szól hozzá : fiam ! jusson eszedbe, hogy te a te javaidat elvetted a te életedben; hasonlatosképen Lázár is az ő nyavalyáit; most pedig az vigasztaltatik. te pedig gvötretettel." solvasd 19—26. Azt a hitet vallják tehát az alapítók, hogy a jövő élet teljesen ellentétben áll a jelennel; azért mennek a bo'dogok pokolra 8 a boldogtalanok a menyországba. Legyen legalább ez a hit vigasztalója a nyomorultaknak. Ez az ebionismus. Ez pedig nem istenkáromlás. Nós, mi köze ennek a Kölcsey Hymnuszához ? Megmondom. Petőfi demokratikus - ebionista (nem mondta ugyan magáról, de azt sem mondta soha magáról, hogy : „Én lyrikus költő vagyok)" ^mégis lyrikus költő,) tehát ebionista : hive a hullám elméletnek, vigasztalja a nyomorultakat, ellentétesnek tartja a jövőt a jelennel, a túlvilágot az innensővel, hiszi a hajoknak jobbra fordulását a másik világon, hiszi a sirontuli üdvösséget és a dicsőséget, hogy sirása megszűnik, a fájdalma megenyhül s glóriába vonják nagy nevét : Es mégis elkeseredésében szabad neki ilyen nagyítva beszélni : „Nem reszek boldog sem ezen, sem a másvilágon !" Tehát ha neki szabad, akkor Kölcseynek is szabad igy nagyit ni: „Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt." Azt kell ugyanis szerintünk bizonyítani, hogy ez a két sor költői figura és nem dogma. Még nemzeti dogmának sem volt szánva, mint a hogv Ugrón Gábor mély tudománynyal fejtegeti, nem, hanem egy fájdalom-szülte hyberbolé. Tttzel János bűnbocsátó czéduláiról pedig azt tudjuk, hogy sokan ugy magyarázzák s/óban ós könyvben, hogy a szedett pénzért nem a bünt bocsátották meg, hanem a bűnért következő büntetést engedték el; de más könyvekben, tankönyvekben is csak az eredeti nevén van, hogy bűnbocsátó czédulákat árult. Ez nekünk mostani embereknek sem nem bününk, sem nem erényünk, de ugy volt. Nem tehetünk róla. * * * R. I. Trencsén. A szegény Péter igen jól végződik, ha meg tudja mindenki érteni. A gratulácziókat köszönöm — még másoknak is, igen soknak. „Élve eltemetve" eg? érdekelt irta; ugy semismeri fs Zsolna Múltkor keresztezték egymást a levelek. Most igazán lekéstünk. De már elment. Nagy köszönet a kettős gratuláczióért. — B. L. Nagykanizsa. Vissza küldöttük a tavalyiakkal. — Gy. Budapest. A zöld könyveket rögtön megismertem. — V. Vácz. Bizony sokáig itt hevert, most már végire jártam, — Ch-né Kokova. Szép hazafias leveleit érdekkel olvassuk. Némely részét hasznunkra is fordítjuk, Mint méltóztat látni, a majorság gazdaságra mind több sbb gondot fordítunk. A kívánt példányok elfogytak. Küldünk a későbbiekből. Az érdeklődést igen köszönjük. A Paizs terjesztéseért le vagyunk kötelezve. — Sz. M. Nagyszeben. Üdvözlet! — ,.Laice tace!" Bizony ma is noli rae tengere az. Ugylátszik ön is ugy fogja fel a dolgot mint mi. Abban azonban téved, hogy itt érdemes volna feleselgetni. Elég szomorú dolog, hogy most is ,plel>8nek tartanak minket mint a középkorban. E hétről kiszorult. _____ & magyarnyelv. (Xll.) — ZSTyel-o-étDexx él a nemzet. — e? é? Igy irják: láttad-é? hallottad-é? Igy irja mindenki, igy rendelik a szabályos könyvek, igy a M. Tudományos Akadémia is. Miért* Azért mert kicsinyke szó. De az és és a s is elég kicsinyke szók, mégis külön önálló szók, külön irják. Továbbá azért, mert az az e? és é? hangsúlytalan, simuló szócska. Oda kell •apidniok. De a sem és is szócskák is eléggé hangsúlytalan, simuló szócskák, még is külön írjuk őket, egész szóknak tartván. Ezelőtt száz évvel az í"s-t a szóhoz ragasztották, pl. y>miérl is megrerdeli« stb. De mondhatnók, hogy az e ? é

/? eredetileg nem szó, csak kihaogzás, pl. láttad(a), etted(e), ökröt(ö) stb. Eredete lehet, ez de mosf már teljes szó lett belölo, kérdő szócska, Épen olyan jogosultsága van magára megállani, mint akármelyiknek. S nincsen is a magyarnyelvben egyetlen szó sem, melylyel ilyen tétovázást csiná'nánk mint evvel. Szégyenli is szegény, hogy egyedül van ilyen se künn se benn állapotban. Fia az igének a része, irjuk hozzá; ha pedig külön szó, írjuk külön. Hogy külön szó, az bizonyos, jobb volna tehát, ha mindenki igy irná: láttad é? hallottad é? Az e? és é? között az a különbség, hogy az é? erósebb. Borbély György. ISÍTs^ilt levél. Faragó Béla urnák a városi képviselőtestületi ülésén felhozott azon állítására, hogy a váró? fáit nyesegető nyu.,almazott béres a törvény által előirt szakavatottságot elsajátította. Csodálkozásomat kell kifejezni azon, hogy egy intelligens embe-, hogy kepes oly hasonlatot alkotni magának, mint Faragó ur. Valósdnü, hogy ön magáról vette a hasonlatot, csakhogy azt a jelen esetben nem alkalmazhatja, mert kereskedőből mindig lehet jó gváros, de béresből nom lehet műkertész. Egy műkertész uek már gyermekkorában kell kezdeni a tanulás mesterségét és sok, de nagyon sok évi gyakorlat és tapasztalat után s tág téren való működhetéssel érheti el azt a sokoldalúságot, melynek utja a természet titkai és a növény világ életének megismertetéséhez vezet. Különben is a hasonlat megbirálásá

f a nagy közönség pártatlan ítéletére bizom. Most pedig azt hozom Faragó ur szives tudamására, hogv én nem a magam jó szántából pjlyáztam a 300 koronával javadalmazott kitűnő állásra, hanem azt polgármester urunknak többszöri szives felhívására s tettem azért, hogy ezen tiszteletbeli megbízatással városunknak némi szolgálatot tehessek. Hogy haszonért nem pályáztam az kitünhetik abból az egyszerű körülményből, hogy a város utczáin, terein, a Baross-ligetben, valamint a felállítandó csemete kert goudozását 300 koronáért szakértelemmel gondoztatni s annak munkájára felügyelni egész éven át, az reám nézve nem lehet nagv anyagi szerencse, melynek elbírálását megint a nagyközönségre bizom. Ezen felszólamlásomat nem azért a nagy csapásért teszem, mely engem ezen állás eluem nyerhetésével ért, hanem teszem azért, hogy Faragó urnák a mükertészet oly mérvű lealacsonyitása ellen melylyel a nyugalmazott bérest a város napszámosát hozza hasonlatba — védekezhessem. ZEtónls: Ferencz műkertész. Érfesifés. ~ A nagyérdemű közönségnek szives tudomására adjuk, hogy bevásárlási utunkból visszatérve — raktárunkat a nyári idényre a legújabb diVatü és legszebb kivitelű árukkal szereltük fel. Kérjük ennek szives meggyőződéséről. Tisztelettel WEISER és POLLAK.