Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-19 / 12. szám

fi MAGYAR pa I z s 1903. márczius 19. Agyonvert lengyel zsidók Tlmjpnben, Itomá­níáhnri tegnapelőtt két lengyel zsidó holtestét találták az ország uton — A vizsgálat konsta­tálta, hogy agyonvertek őket,. A tettesek még nem kerültek kézre. Minden magyar honpolgár, magyar Iparostól szerezze be szüfcségletét! Csak boni terméket használjak! 'HM Csarnok. gátorffy Irí«jos reVerenda szabó. Utam Egerbe vllt, hova Budapestről a reggeli vonattal akartam indulni. Soha sorn voltam még excellentiás ur, do azért bugyellárlaomhoz mérve ismerem ö kolrnök kényelmét s nem i^sn bántam soha sem, ha a nap reggel az ágyban talált. Tehát lekéstem a vonatról. Már most este kellett indulnom, s lemondtam a sohasem látott vidék szemléletéről, s ugy jár­tam mint a vak az operában, ki a zenét hallotta ugyan, do az alakokat nora látta, — volt pedig az. én zeném a konduktor trombitája és tücsök csöngósti sipja, a képzeletemben levő bájos vidéket pedig elnyelte a vastag sötétség szemeim elől. Sorsom ogy négy mázsás kövér asszonyság tőszomszédságába kárhoztatott, kí mellett ugy néztem ki, mint egy kopezös szafaládé virsli a préshurka mellett. No hát, valami nyalka húsos kalbásznak én sem mondhatom magamat, mert az embor midőn negyven felé közeledik, hát mindltikánb kezdik figyelmeztetni a leszakadozó gombok hiányára. Ez a flllgrám asszonyság, mint kitűnő üzlet asszony mindjárt vizsgálóbírói szakértelemmel tudakozódott tőlem, hogy Kinok fia leánya va­gyok ? Mit akarok venni? stb. Jó ideig hűségesen feleltem mindenre, de utóbb már meguntam, s kihajoltam az ablakon, mikor ogy másik vonat dübörgött el mollettem. — Az istenért téns ur! (kiáltott rémülve) húzza be a fejét, mert mindjárt elviszi a vonat. — Nom lesz nagy baj kedves mami, — mon­dám — ugy is rnoguutarn már, mert mindig csak misokért füstöltig. — Hát ml is elngontllch az ur foglalkozása? — Szabad időmben újság iró vagyok. — (lőtt der gorecbte! Milyen lehet egy fejet­len újságíró? Amint igy társalgunk, egyszorre egy nagy zökkonés következőit be, s a bőrülésekről sikol­tozva hullott egy vagy fél tuczat nő a kupé fenekére. A márni rám osott s testének nem csekély súlyával kicsibe rnult, hogy agyon nem nyomolt. Csak az az ogy körülmény mentutt meg a biztos haláltól, hogy életem nem volt biztosítva, moly körülménynek a tudatában tostom lassan foltá­pészkodott, s bemutatta magát, hogy (érje az Adria biztosító társaság ügynöke, s üzletek köté­sére (> is fel van jogosítva. Lett általános jajveszéklés. Most egy goromba patkós csizma kopogása hallatszott, a kupé tetején minők tulajdonosa egy gömbölyű kis lámpában idézett elő bntog szemű embernek való bágyadt világot, melynek fényénél azután kivehettem, hogy az utazóknak fejük fölé gyömöszölt holmik közül egy Szén-logporral toljos skatulya is a katasztrófa áldozatává lett, a mennyiben alá hullt, s valószínűleg megtágult fedele kinyílván, tartalma nyakam kóré dűlt s én a mamával együtt, kinek a fogporból még több jutott mint nekom, ugy néztem ki mint valami afrikai szerecsany házas­pár egy európai társaságban. Do a tetőből lefelé áradó világosság még nom adta mog a kulcsot ahhoz: hogy hát miféle tár­saságba keveredtem ? —• melybon a közben bevetődött konduktor ogy vizes spongyával el­kezdte rajtam és a karcsú mámin a szerecsen mosdalásnak most az egyszer lehetséges munkáját­Ezek után még három stáczión ogy vonaton utaztunk, de m ir én más kupében, mert a kövér szomszéd asszonyból kipárolgó enyves lábos szag és a kisasszonyok pacsuli illata egészen kábulttá tevének s meguntam a gyönyörűséget. Hajnalban Egerbe értem. E város, moly szebb és nagyobb kiadásban Veszprém benyomását teszi a dunántúli utasra, jókora és csinos pap-metropolis, melyből 10 15 torony nyúlik a magasba, p a várból lenézve a Krisztina városi juttatja eszedbe, háttérben szinte az óriási hegyr-k panorámájával, molyok kedves látványt nyújtanak. Még csak (5 óra lehetett midőn a várból a városba lenreszkndtnrri. A/, ulcza népe akkor kezdett lassan mozogni H a kit az első porezhon láttam nom volt más, mint pap, barát, katona, disznópásztor — mely ha elfogyott ogy pír tululigo, emott ogy ásító kofa, s ismét csak pap, barát, katona, disznó­pásztor a mennyiben épen hajtották a disznókat is elő a csordára. Ónké r ylolenűl eszembe jutott, hogy gyerek koromban is igy számláltuk mutató ujjunkkal a gombokat egymás kabátján Eger kasonlit ogy uj csizmás vak emberhez, ki többet költ a lábbelire mint gyertyára, Igy aztán aszfalt járdája van, de este a rövid látó ember a hazatérő csordától elmaradt tehénnek noki mehet, mert Egerben a világosságot ép ugv nom szeretik mint Zalaegerszegen. Engem megvallom Montodego Albert csillagai, melyeket az egri csillagvizsgáló toronyból meg­lőhet látni, nom érdekok ik, mert azokat Eger­ben a földszinten és meglehet látni az érseki kertbon — hanem az egri bor, moly a hires begy flloxerás méhéből inár csak vékonyan csörgedezik s azon bormérés útin tudakozódtam, hol ilyent legjobb minőségben kaphatni. Midőn o czélból egy kis térn 1 bukantam, földbe gyökereztek lábaim s szemeim egy bolt ajtó felelt a czimtáblára tévedtek, melyre szóról­szóra ez volt írva: »n,ítor(Ty Lajos papi-öltöny készítő.« Szegény Lajos; mondtam magamban — hát már megjött a jobbik eszed ? s az újságszerkesz­tést félben hagyván iparengedélyt váltottál? s elkozdtom magamban elmélkedni az ajtóban, melynek üvogeiu keresztül ogy csinos fiatal nő kíváncsi arczczal tekintett felém, tehát nem maradt más hátra mint belépnem. Éri ez és ez vagyok, fiátorffy urat keresőm. — Örvendetes feleié, do egyúttal sajnálatomat kell jelentenem bon nom léte felett. Éppen most ment az érsek úrhoz mértéket vonni. — Tudom, hogy aanak idején az én Lajos barátom is szokott fiatal ember korában . . . mértékot venni ... a verseknek, de mi köze neki az érsek reverondájához ? kérdeztem a fiatal nőtől. — Hisz ő szabó. Szabó-e? Kérdeztem a meglepetés mekegő hangján. — S mióta? — 5 éve már. — Azután hány éves? — Hizony ó már 30. — Ha ha ha hannincz ? — S milyen testalkatú ? — Vékony mint a czérna, melylyel dolgozik — do nom kell a leírást folytatnom — im itt jön ö maga egy csomó tisztogatni való reveren­dával! Midőn megláttam az ablakon keresztül az érkozőt erősen kezdtem magamat ajánlani, hogy ne érjen a boltban, igazolva látván a régi közmondást, hogy hiszen nem egy kutyának a neve . . , Boné. Zuhany. Földmivelés. Állattenyésztés acr A kié a föld, azé az ország! Homoki bükköny biborlóhere keverék hegyes vidékre. A lehetőleg korai takarmány hűvös hegyi vi­dékeken működő gazdáknál rendkívül fontoR, mert egyrészről a hosszú tél folyamán a takar­mány-készletek teljesen elfogytak, másiészt a rétek, legelők, herések sokkal később fejlődnek annyira, hogy azokon az állt tállomány szükség­lete csak későn fedezhető volna. Ilyen helyen a korán és erőteljesen fejlődő homoki kfikköny kitűnő szolgálatot tesz, még akkor is, ha bibor­lierével kevervw vetjük is jóval korábban adja az első kaszálást, mint a közönséges vörös here. Annak kinyomozásírn, hogy a hidegebb he­gyen vidékeken lehet-e biztos sikerrel korai elegyes takarmányt vetni, három kísérleti tel­ken tétettem kísérletet, homoki bükkönyt bibor­herével keverten vetve. Az egyik helyen rozs, a másik holyen zabtarlóba borona után vetettem ; a szántást nem tartom czélszerünek, mert éppen a szántás következtében jut az ártalmas tél: fagy a sekélyen gyökerező biborhere alá s te­szi azt. tönkre. Ha ellenben a biborheie tömött, csak boronával meglazított, talajra kerül, a me­lyet elvetés után jól lehengerezünk, akkor még a legszigorúbb hegyi fagy sem te^zi tönkre. Ha a tarló nagyon gyomos, akkor nehéz és élesfogu boronával kell vetés előtt meglazítani. Ilyen módon jártam el téhát én is, miután azonban talajom nagyon sovány volt s magasan fekvő, ugy, hogy oda trágyát nem igen hord­hatok már az elővetemény alá bőven adíam ízuperfoszfátot. Az eredmény kitűnő volt, úgyan­nyira, hogy azóta rendszeresen alkalmazom. Olyan korá i nyertem takarmányt, hogy az ehő kaszálás után az egyik táblába még burgonyát is vethettem. Kiváló szolgálatot tesz ezen keverék mint zöldtrágya. Ily helyeken a távolabbi szántó föl­dek, melyek dombokon vagy lejtőkön feküsznek, csak nagy költséggel és fáradtsággal trágyázha­tok istálló trágyával. Ellenben a szuperfoazfát könnyen lel vihető, nitrogén trágyára pedig nem igen vari szükség, mert a biborhere maga is nit­rogén- gyűjtő Az ilyen fekvésű földeket nagyon sok eseMien nem is igen tanácsos ŐBSzel felszán­tani, mert a csapadékok olvadásakor a termő­réteget lesodorja a viz a völgyekbe. Ezt a lemo­sást kitűnően megakadályozhatjuk, ha a szóban forgó kevert vetést alkalmazzuk, melynek gyö­kerei a földet átszővén, azt a lemosástól védel­mezik. Ilyen vidékeken rendszerint alomszalma hiány is van, amennyiben az takarmányul használtatik. Ha a fent jelzett módon takarmány-menyíségün­ket szapul itjuk, a termelt szalma mennyiseg is inkább felhasználható rendeltetési cséljára : trá­gyatermelésre, miért is legmelegebben ajánhatom, hegyes zord vidékeken lakó gazdatársaimnak a bíbor here és homoki bükköny keveréknek fen. tebb jelzett módon leendő termelését. Rétek meszezése. Nagyon sok rét azért ad silány terméseket, mert talaja mészben szegény ; az ilyen réteket meszezéssel bizonyára meg lehet javítani s azo­kon nemcsak nagyobb mennyiségű fü, de jobb minőségű széna is fog teremni. — A meszezés különösen a herefélék fejlődését mozdítja elő, a melyeknek nagyobb mennyiségben való jelenléte a széna jóságát tudvalevőleg nagyon előmozdítja. Meszezni azonban csak az olyan réteket czélszerű, a melyek nem vizesek, s az ilyeneket is előbb ok­vetetlenül le kell csapolni. A másik követelmé­nye a meszezésnek, hogy a rét által megköve­telt tápláló anyagokat, legtöbbször kálifouzfátot, vagy ritkábban foszforsavas trágyát bőségesen rendelkezésére bocsássunk. Ila ezt elmulasztanék megtenni, a mosz a rét tápláló anyagait csakha­mar kiéli, mert azoknak a szokottnál nagyobb mérvű felvételét idézi elő, minek következménye, hogy néhány év múlva minden meszezés daczára a rét termése csekély és a széna minősége silány leend. Megdülésnek ellentálló buzafajták. Nagyon sokan gondolkoznak ez idő szerint azon, hogy a megdülésnek ellentálló buzafajtákra tegyenek szert. Van is sok olyan buzafajta a melynek merev és vastag a szalmája, 8 igy nem könnyen dűl meg. csakhogy ezek mind későn érnek s azért, nálunk töbnyíre pzorult szemet ad­nak. Még leginkább lehet ajánlani próbaképen a somogyi tar búzát, a mely ugyan szintén meg­dűl ha erre kedvező az időjárás, de nem olyan könnyen mint a magyar buza. Különben a mejf­dülésnek nem a buzafajta megváltoztatása az el­lenszere, hanem a nedves talajoknál a viz lecsa­polása, buja talajoknál pedig a mész ós foszforsav alkalmazása. A rozs műtrágyázása. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy hazai vi­szonyaink között a rozs a foszforsavas műtrá­gyákat legbiztosabban szokta meghálálni, s ezért bátran alkalmazhatók ezen trágyák rozs alá. Persze kérdés, hogy a szuperfoszfátot egymagá­ban alkalmazva elérhető-e a várt hatás, avagv nitrogén trágyára is van szükség. Ezt megálla­pítani csak kicsinyben alkalmazott kísérletekkel lehetséges. Legczélszerübb ebből a czélból egy táblát három részre osztani; az egyik részt trá­gyázatlanul hagyni, a másik részre holdankint 100 kg, szoperfoszlátot, a harmadik részre pedig 150 kg. ámmonia szuperfoszfátot a vetőszántás

Next

/
Thumbnails
Contents