Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-05 / 10. szám

6 magyar p aiz s 1903. márczius 5. vázolt tények 1031903. szám alatt okiratok és tanuk által helyes beigazolást nyertek; a kit érdekel a dolog betekintheti. Ezen tárgyalási jegyzőkönyvbe Igricz Lajos, evang. ref. vallású czeglédi születésűnek a rendőrkapitányság 3901903. számú jegyzőkönyvében pedig, mely személyazonosságát volt hivatva megállapítani felekezetnélkülinrk vallotta magát, holott a czeglédi rendőrkapitányság 10921903. számú hivatalos értesítése szerint Czeglédeu 1882-ben Iricz Jakab és Krausz Josefa zsidó vall ám szülőktől született; neve nem Igricz hanem Iricz, vallása nem ev. református, nem felekezet nélküli, hanem zsidó. Iricz Lajos nálam 37 napig volt alkalmazva; ezen idő alatt én 19 napig betegen lakásomon tartózkodtam, tehát tulajdonképpen csak 18 napig volt szerencsém vele egy irodában dolgozhatni. Ebben előadtam Iricz Lajossal való összeköttetésem hű töiténetét. Most áttérek a »Magyar Paizs«febr. 26-iki számában megjelent czikkre magára, a melynek személyem és egyéni becsületemre vonatkozó rágalmai megtorlása czéljából ügyvédem utján a feljelentést megtettem a büntető bíróságnál. A bünügyi vizsgálat dolga lesz tehát kideríteni hogy nevezett önszántából, saját elhatározása folytán irta-e a czikket, avagy része von ebben más egyéneknek is, a kiket a kenyéririgység késztet *een és hasonló eszkötök felhasználására. Miután azouban vannak a czikknek olyau részei is, amelyek nem alkalmasak a bünügyi megtorlásra, de mindazonáltal kisebbíthetik polgártársaim becsülését, ezekre is felelni óhajtok. Igricznek a fentiek szerint constatált zsidó vallása eleve kizárja a nevezett czikk bekezdésében foglalt antisemita problémák fejtegetésére való jogosultságát, evvel tehát nem foglalkozom. Én sem előbbi nevemből sem foglalkozásomból soha senki előtt titkot nem csináltam, sőt örültem midőn nevem magyarosításával névben is magyarrá lehettem, mint a hogy magyar vagyok testtel és lélekkel. Ámbár ahhoz senkinek semmi köze sincs, még sem óhajtom elhallgatni, hogy gyáram alapítására nem volt elegendő azon saját tőkém a mit egy évtizeden át folytatott munkásság és legszerényebb életmóddal megtakarítottam, hanem igenis igénybe vettem idegen tökét, rokonok és jóbarátok segítségét, mint a hogy most is gyakran fordulok segítségükhöz, ha egy-egy nagyobb tökét igénylő üzlet lebonyolításáról van szó. A mi azonban vagyonom van, azt becsülettel szereztem, nem férhet annak egy fillérjéhez se a tisztességtelenség vádja. Nem Iricz féle emberek illetékesek az én ipari és üzleti tevékenységem megítélésére, han^m igenis illetékes e vidék közgazdasági életének hivatott képviselője, a zalaegerszegi magy. kir. állami erdőhivatal, a zalavármegyei gazdasági egyesület, a kik legutóbb a mult nyáron 117/902. illetve 573/902. szám alatt résxesitettak oly elismerő hivatalos bizonylatokban, a melyekre méltán büszke lehetek; hivatott erre a kereskedelmi miniszter, a ki alárendelt hivatalainak egyhangú javaslata alapján 23281|901. szám alatt hathatós támogatásában részesített. Azt írja Iricz Lajos, hogy mi 3500 koronát nyerünk egy 1000 korona értékű waggon fenyőtobozon ! Na hát kérem ha valaki erre képes, akkor azt szívesen alkalmazón ne n havi 130, de tizezer korona fizetéssel, hisz igy könnyen milliomos lehetnék — és már régen annak kellene lennem. Szívesen megadom azon felvilágosítást, hogy egy magpergetö-gyár egyáltalán nem dolgozik nagyobb polgári haszonnal, mint akár más üzlet vagy iparvállalat, sőt vannak olyan meddő évek mint a tavalyi, a melyekben nem hogy haszonról nem lehet szó hanem tényleges készpénzbeli vesztességgel dolgoztunk ; minthogy ezen czikknél többször rohamos áresések fordulnak elő, nem egyszer jut csődbe egy-egy külföldi magkereskedő. Miután a pergetett magnak kellő elhelyezése internationális összeköttetést, óriási reklám és utazási költséget igényel — evidens hogy azon iparvállalatok közé sorolandó a melyeknek tulajdonosa kellő körültekintés hiányában csakhamar tönkre mehet. Nem kell messze meunem, hogy példával szolgáljak. Körmenden 7—8 évig állott fenn egy magpergető — a tulajdonosnak az Iricz féle számitás szerint legalább egy pár milliót kellett volna szereznie — és nemrég bekövetkezett halála ulán miból állott a hagyaték ? 60,000 korona adósságból. Aki a hagyatékot megvette, az is egy évi birtoklás után olcsón tovább adta, pedig ezt nem szokás olyau üzletekkel megtenni, amcjlyek fényes, a mindennapinál nagyobb jövedelmet hajtanak. A felvidéken is van 2 magpergető, a Semraering alján 5, Tirolban 6 és bizony egyik sem milliomos, mindegyiknek sokat kell dolgoznia, hogy a rendkívül kifejtett verseny mellett biztosítsuk maguknak a tisztességes megélhetést. E soraim kezdetén már emiitettem, hogy Iricz Lajos 37 napi nálam való alkalmaztatása alatt egész közönyös alantos irodai munkákat végzett semmi nemű technikai vagy jövedelmezőségi számításba be nem tekinthetett, adatai nevetségesek valótlanok, hisz maga is beismeri hogy magának is scsak homályos fogalmai* vannak, a maidpergetésröl. Avval vádol a czikkiró, hogy szegény parasztokat tudatlanságuk és szorultságok kihasználásával az uzsorával egyenlő módon kizsarolok, dobra üttetem vagyonkájukat és őket lopásra késztetem. Ezen rágalomra a feletem a következő : Igen jól ismerem az 1879. évi XXXI. t.-czikket az erdő törvényt, és az ide vágó Vas és Zalavármegyei erdészeti albizottság szabályrendeleteit. Jól tudom, hogy senki erdejében fenyőtobozt engedelem nélkül szedni n em szabad; jöjjön el bárki irodámba, szívesen megmutatom neki hiteles könyveimet, mily tetemes összegeket fizetek ki évente rendszeres szerződések alapján az erdő birtokosoknak a lenvötoboz szedetési jogért. Ezen szedetési |ogot azután a viszonyokhoz I képest vagy albérletbe adom, vagy pedig házilag szedetem olykép, hogy egy falubeli szatócs, korcsmáros vagy értelmesebb foldmives bizonyos jutalékért igen jó napszámot biztosító árban be váltja a szedőktől a bérelt erdőimben szedett fenyőtobozt és azt beszállítja a gyárba. Éna szedőkkel, a parasztokkal, csak a legritkább esetben érintkezem közvetlenül t. i. oly esetekben midőn az saját, csekély számú fájáról szedett fenyötobozát adja el, szabad megegyezés szerint folyó napi áron; 8 évre visszamenőleg átkutattam ös»zes üzleti könyveimet és legalább 10 ezerre tehető vétel és eladás után csak egyetlen egy esetet tudtam constatálni midőn egy paraszt ellen egy 40 forint készpénz előleg miatt árverést kellett kérnem, de akkor se kaptam meg követelésemet. Avval is vádol Iricz hogy a konkurrens körmendi magpergetőt czimbitorlásért feljelentettemNem tagadom, nincs is rajta mit tagadni, jogos köz és magán érdekből tettem, megtorlásául azon élés eljárásnak a melyet ók indittottak ellenem és annak igazolásául, hogy milyen indokolt volt pauaszom felemlítem, hogy éppen most hétfőn márczius 2-án a körmendi I-ső fokú iparhatóság tárgyalásán panaszlottak az általam egybegyűjtött bizonyítékok súlya alatt önként bevallották, hogy az ipartörvény 58. §-ának tilalma ellenére, jogtalanul bitorolják az »Első magyar magpergető« czimet, és őket meg nem illető kiállítási kitüntetéseket, sőt a körmendi I. fokú iparhatóság 46/703. szám márczius 3-án kelt határozatával a hamis jelzővel ellátott összes árjegyzékeknek mint bűnjeleknek 24 óra alatt az iparhatósághoz való beszolgáltatása házkutatás és személymotozás terhe mellett elrendelteti. Avval is vádol, hogy üldözöm azokat akik a körmendi magpörgetőnek szállítanak. Ezen állítása is olyan valótlan mint a többi, ehhez sem hatalmam sem módom nincsen. A ki velem szerződéses viszonyban nincsen az természetesen szállit annak, akkor és ugy a hogy akar, de ha valakivel szerződést kötök, akkor vállalatom iránti kötelességem a törvény és a kereskedői tisztesség határain belül arra ügyelni, hogy ezen szerzidés be is tartassék. Azt mondja Iricz hogy a gyáros ur, már mint én, szeretem a „nagyságos" czimet. Mindenki a ki ismer engem, nevetségesnek fogja tartani ezen kitételt. Három nyilatkozat van kezeim között, a mely ben az összes irodai alkalmazoítaim és gyári mankásaim igazolják azt, hogy határozott kívánságom következtében engem sohse neveztek máskép mint Faragó urnák, sőt mielőtt megnősültem, ifjú urnák. Vállalatom 10 kitüntetésben részesült. 1897. Arcachon: Arany-érena, Díszoklevél. 1897. világkiállítás Brüssel: Ezüst-érem. 1898. Marosvásárhely : Dicsérő arany-oklevél 1899. Szeged: Oklevél. 1900. Az Országos Ipar Egyesület: Disz-érem. 1900. világkiállítás Parisban: Ezüst-érem. Az 1902. II. Mezőgazdasági kiállításon Pozsonyban arany érem elismerő oklevéllel és bronz érem mindennemű hozzájárulásom vagy protekció igénybe vétele nélkül. Ezekre azt mondja Iricz, hogy anagy áldozatokba tetemes összegekbe kerültek« és ezzel meg gyanúsít nemcsak engemet, hanem azon hatóságokat is, a kik nekem azt adományozták. Azt is mondja hogy ezen érmek »egyike másika még a rákok idejéből való,« fiát kérem tessék választani, tessék megmondani melyik, majd megmutatom ; a diplomák ottan függnek mind az iroda falán. Végűi mint »Piéce de Resistance«-t a hivatalnokaim munka és alkalmaztatási idejéről beszél valótlan, gyanúsító formában. Hivatalnokaimmal udvarias, előzékeny módon bánok, minden felhívásom nélkül irt több levélben kifejezést adtak is ennek. Azt is mondja, hogy nálam 14—16 óráig kimeritően kell dolgozni. Ennek ellenében hivatalnokaim az I. fokú iparhatóságnál egyhangúlag jegyzőkönyvbe mondták. azt, hogy gyáromban az irodai üzleti tevékeny ség reggeli 8-tól déli 12-ig délután 2-tői este 7—

1|a8-i^ tehát 9 legfeljebb 10 óra hosszat tart. Szememre hányja azt, hogy hivatalnokaimat csak időlegesen alkalmazom, aztán minden teketória nélkül elbocsájtom. Olyan üzemnél a mely az évnek csak egy bizonyos szakában tart, természetes hogy nem lehet mindig egyenlő számú munkaerőt alkalmazni, mert nincs alkalom annak állandó foglalkoztatására. Nálam is igy van ez; állandó személyzetem mellett, a főidényben mikor tényleg sok a dolog, ideiglenes hivatalnokokat is alkalmazok, de ók még alkalmaztatásuk előtt tudatában vannak állásuk ideiglenességének és az idény végével csak is a törvényes felmondási idő eltelte után bocsájtatnak el. Ki merne engem ezért váddal illetni?.

1 Nem-e igy van ez az állam üzemeiben? Az adók végrehajtásánál a jégkár becslő ;nél a ezukorrép* átvevőknél és sok más foglalkozásnál? Nem-e igy van ez a kőműves, ács és más építő iparnál? Városunkban ez utóbbiakból legalább 300 segéd van télidején 4 — 5 hónapig kereset nélkül. Valótlan azon állítása, hogy én hivatalnokaim igen csekély fizetéséből »minden czimen levonásokat eszközlök «. Soha egy hivatalnokom fizetéséből sem vontam le egy fülért sem, hanem igenis részesítettem külön díjazásokban az arra érdemeseket. Különben is a fizetésük éppen az ideiglenességre való tekintettel nálam aránytalanul nagyobb mint máshol. Megtörtént azonban velem már két esetben, hogy este nagyobb előleget kért az illető és reggel csak hült helyét találtuk. Azt írja Iricz egyelőre befejezi a gubagyár titkainak ismertetését, a miből azt kövelkeztétem hogy folytatni fogja. Hát csak tessék! Én elmondtam a mondani valómat! Többet felelni nem fogok. Faragé Béta „a Magyar Fenyömag Pergető Gyár" tulajdonosa. Felelős szerkesztő Z. Horváth Lajos. Lapkiadó tulajdonos az Alapító. BE Hirdetések jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban. — & hires Maüttjner-féle magvakat már ajánlhatják a közönségnek, mert jön a taVasz. A Mauthner-féle magvakból nagy mennyiséget küldöttek bitományba a helyi ssövetkeeeti boltba. o-l.