Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-05 / 10. szám

1903. márczius 5. MAGYAR PAIZS 3 első (sorban a szövetkezeti tagoknak leend káia. Ezért számos esetben megtörténik azaz anomália, hogy oly helyen, hol a törvényes faktorok a szétszórtan levő, a felszámolásra vonatkozó tör­vényszakaszok intézkedéseit nem helyesen, s nem a felszámolás természetének megfelelőleg fogják fel, törvénytelen eljáiásukkal oly szövetkezeteket is csődbe kergetnek, melyeknél rendes körülmé­nyek között ennek egyáltalában helye nem lenne, minek — végső körülményeiben — sok esetben nem csak a tagok, de a hitelezők is kárát vallják. Említésre méitó, hogy különösen hazánkban a szövetkezetek, s kiválólag a fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek ellen felette nagy az ellen­szenv, hogy ne mondjam a késhegyig menő gyű­lölet nem csak a kereskedők legeslegnagyobb részénél, hanem mindazoknál, kik magukat akár ezekkel azonosítják, akár ezeknek lekötelezettjei, adósai, modem jobbágyai, végül mindazok akik rövidlátók, s az egész országban mindenütt fel­tűnő módon észrevehető, eikölcsteleséget,elzüllöt­séget, elemyedtséget, eladósodást, szegénységet, nyomorúságot, munkahiányt stb., s az ezeknek szükségszerű következményeiként elijesztő mérték­ben szemünk előtt történő kivándorlást, s a dolog­talan és felesleges elemeknek bevándorlását, be­özönlését — kicsinylik, mondhatni semmibe sem veszik u magánérdeket a közérdtk fölé helyezik. kik a szövetkezeti ügygyei foglalkoznak, annak minél szélesebb kórben való elterjesztésén fára­doznak; azoknak mindenáron ártanak, s nem ritkán üldözik azokat mintha anarkisták, vagy haramiák volnának, a Itelyett, hogy minél többen inkább segítségükre lennének, s támogatnák őket nemzetvédő munkájukban. Ehhez járul, hogy azoknak legnagyobb iésze is, kikuek a szövetkezetekre annyija szükségük van, mint a falat kenyerre, ezen üdvös intézmény iránt érzéketlen, közömbös ; fellobbanása szalma­láng, áldozatkészségé, kitaitása, ttrvszeiü, előre­látó, öntudatos működése, a küzdelemben való részvétele, összetartása egy nagy nulla, s igy a természet örök törvénye szerin t az eredmény sem lehet más. Hogy meddig lesz ez igy, nem tudjuk ; de ha igazán és szívből akarjuk a jebb és szebb jövőt állampolitikai szempontból , alkcr tmek meg kell változnia, vagy pedig jin lérlelhetet 1 énül és szükségszerűig a gazdasági tönk, melyből nincs föltámadás ! Minthogy „Szövetkezeti Útmutató* czimü mun­kámban csak löviden tárg yalttm a szövetkezetek feloszlását, holott — az á líalár.cs tájekozatlan­lansággal izemben, de az ügy éidekében is, — mint eddig tapasztaltam, — a rendszeres, ki­merítő és minden oldalról a felvilágosító magya­rázatra, a szétszórtan lévő törvény szakaszoknak összefüggő egybeállítására nagy szükség van; ez okból elhatároztam magamat jelen munkám meg­írására. Ugy hiszem sok szövetkezetnek vezetőknek, tagoknak stb. szüksége lesz reá, sok károsodás­tól menthelik meg a vezetők a szövetkezetet a törvényes intézkedések tudása által. Ez az a paizs, melyen megtörnek a jogtalan támadások, bármiként csikorgatják, csattogtatják fogaikat, öltögetik nyelvüket, forgatják veies szemeiket, kiabálnak, s ijesztegetődnek is a szövetkezet ellenségei ilyen esetben. A szövetkezet feloszlásánál irányadók az 1875. XXXVII. t. cz. 8, 9, 110 — 117, 120, 187, 203. 205, 206, 247 — 257 §§. az 1898. XXIII. t. cz. 39—45 §§. az 1881. XVII. t. cz.- nek a keresk. csődre vonatkozo része; továbbá a 257—261 §§. azon szövetkezetekre nézve, melyek nem tar­toznak az Országos Központi hitelszövetkezet kötelékébe. A felszámolás alatt levő szövetkezetekre vo­natkozólag különös fontossággal bir az 1881. LX. t. cz. 29. §-a. A szövetkezet feloszlását tárgyaló egy-két kommentár felette hézagos, s épen azokban a legfontosabb kérdésekben nem adnak felvilágosí­tást a vezetőknek, melyek a gyakorlati életben legfontosabbak. Ugy hiszem tehát nem végzek felesleges mun­kát, ha a szövetkezet feloszlására vonatkozó tör­vényes intézkedéseket sem csak közlöm de azokat felvilágosító magyarázatokkal is ellátom, a héza­gokat pedig a felszámolás természetének megfe­lelőleg kitöltőm. Dr. Kele Antal. Az életből. Mi küiönbség van a rajkó és a hegedő között ? kérdi az egyik mulató ur a czigányprimástól. — Ázs kérem alássan, hogy á rájkó ákkor sir, mikor nincs kenyere, a hegedű pedig ákkor sir, mikor kenyeret keres, például mint most. Tanfelügyelői látogatás alkalmából. Mondd meg kis fiam, látnak-e a vakok (szó­lítja meg a látogató tanfelügyelő a kis fiút). — Hájszen, ha látna, nem vóna vak. — Jól van kis fiam! Hát azt megtuuád-e mondani, hogy minél fogva mennek a vakok ? — Meg hát! a lábuknál fogva. — Ezt nem jól mondtad íjam. A vakokat a tapintási szömörcs (tapintási érzék) vezeti, az nagyon ki van náluk fejlődve ... de azt majd jobban meg fogja magyarázni a tanitó ur. — Tanitó: De nagyságos ur, kérem csak be­fejezni, mert igy én sohasem tudnám megma­gyarázni. — Tanfelügyelő : (jóakarólag) Maga még fiatal ember, öcsém. Nem is kívánhatom, hogy annyi tapasztalata legyen a tanítás terén mint nekem. De majd idővel! Igyekezet és szorgalom min­dent pótol. A tanításban fő: a módszer; azt igyekezzék elsajátítani . . . — Köszönöm nagyságos űr! Li Tsiing. Országgyűlés. Ccütörtökön nem beszélhettek a katonajavaslat­ról, meit íáit ülés volt választási erőszakossá­gok ügyében. Pénteken Benkzky Árpád mondja, hogy a fóldmivelési miniszternek is elleneznie kellene a javaslatot, mert a katonaság igen sok munkaerőt elvon a közgazdaságtól. Szemere Miklós (kormánypárti) megszavazta ugyan a javaslatot, de ő is nemzeti hadsereget kiván. Eitner Zsigmond sümegi kepviselő hatásos nagy beszédet tartott a javaslat ellen. Bírálja gr. Andiássy Gyulát, aki messze esett apja fájától. A világon minden nemzetnek nemzeti hadserege van, mondja, csak a magyarnak nincs. A sárga fekete zászlóra mon­dott megjegyzéseért elnöki rendreutasitást is kapott. Hangsúlyos ellenszenvvel emliti az Aulich, Heiiczi es Ilayri^u neveket. Az ellenzék viharos típsbsn mzesiíi. Kovács Pál (néppárti) követeli hegy tiszta beit öntsenek a pohárba. — Szom­baton Bátkoy László napirend előtt viharos dol­got tisztázott, hogy az osztrák házban miért mondják a magyart még betyár fajzatnak? Szólott itt még Rákosi Viktor. Pichler Győző s TJgron Gábor, ki Kossuthnak czitálta azt a mondását, hegy Magyaiorsiág lesz az a máglya, melyen a ketlejü sast elégetik. Rakovszky László azt mondja, hogy adjuk meg a császárnak, a mi a császáié, de adjuk meg Magy arországnak is, a mi Mfgyarországó. — Hétfőn Stréter Alfréd (kormány­párti) hévvel dolgozott, a javaslat mellett. Fél a zabolátlansagtól (zabolázza meg az osztrákokat mondja Er.drev Gyula) — Benedek János előbb verekedik Stéderrel. Majd kölcsönös hücéget kö­vetel. A despetismust nem szereti. Hivatkozik Kerkápolyi Károlynak volt honvédelmi kapaczi­tásnak kijelentésére, hogy a hadsereg nem egy séges. Gr. Tisza Istvánról is beszél. Fejleszteni csak azt lehet, a mi van. De kölcsönös bizalom nincs — polgár és katona között. (Mert ezek nem egymás mellé, hanem fölé rendezett, állapo­tok, társadalmilag|is. Sz.) Kedden Brázay Kálmán, hogy még a 67-es megállapodás sincs megtartva. Lovászy Márton egyúttal a Magyarország felelős szerkesztője) szivhez és észhez szólva hatásos be­szédet mondott, melyre közbe-közbe Gr. Zichy Jenő mondogatta : „Ez az okos beszéd." Azt mondja Lovászy, hogy ez a kimerült nyomorult szegény nemzet már nem tud többet áldozni. És ráadásul még mondjunk le nyelvünkről is! „Pro rege" meghalunk, de a császárért nem. Lelkesen megéljenezték. Heti hirek. Helyiek. Kaszinó estély. Az idén ez már a második. Jó jel az élénkülésre. S még megtörténhetik, hogy ez élénkségnek esetleges fokozódásával fölemelkedik a kaszinói élet. Felemelkedhetik a magánmulatságoknak, a társaságoknak szükköré­ből a társadalmi élet irányításának magaslatáig. Vasárnap — mondom — a második estélyt rendezték. És ez még jobban sikerült, mint az első. A válogatott műsor teljes élvezetet adott az ottlevöknek, amint mondják. A theaestély is egy kissé már nyájasabb volt. A táncz pedig teljes jókedvű. A műsor első pontja' Udvardy Rafaella k. a. zongorajátéka volt, melyért sok tapsot és gratulatiot kapott. Dr. Ruzsicska Kál­máu kir. tanácsos tanfelügyelő életének egy lvrai mozzanatáról egy rövidke, de csattanós felolvasást tartott, melyekben mindig excellálni szokott. — Skublics Antika elbájoló énekhang­jával saját szerzeményével vett részt, zongorán ki­sérte testvére, Mariánna. Czukelter Lajos Jókainak a Fejér asszonyát szavalta ; nem is dicsérj ük, annyira ismeretes, hogy jó szavaló; Sándor Zsigmond mérnöknek kitücü hegedüjátékát Lányi Ilonka k. a. kisérte zongorán. Szépen összeválagatott műsor, pompás szellemi élvezet. Sokan sajnál­hatják, hogy nem vehettek részt még a hallgató közönség körében sem. Nem ís lehet érteni, még kevésbé helyeselni a reudező-választottság­nak azt az eljárását, hogy a mai világba semmi­képpen nem illő túlságos „zártkörűséggel" — noha csak negatív uton, kaszinói tagokat is ki­zárnak a kaszinói estélyrcl. S e véletlen vagy szándékos feledékenység annál rosszabb, minél többször ismétlődik. A választott bizottságnak tudnia kell, hogy a sógorságnak, komaságnak bent van a helye, nem künn a nyilvános élet­ben. Komasági bálokat is lehet rendezni, de csak magán házakban. Tanácsadásként tesszük ezt a megjegyzést és azért, mert az emberek nagyobbrészt érzékenyek szoktak lenni. Még pedig: a kiknek legkopottabb a ruhájuk, azok­nak van rendesen legkevésbé elkopva az érzé­kük. A jelenvolt előkelő társaságnak női tagjai közül a következők: Boér Sándorné, Bogyay Elemérné, Bucsy Istvánné, dr. Csák Károlyné, özv. Gsesznák Sándorné s leánya Melania, Czukelter Lajosné, Deák Mihályné s leánya Emma, özv. Farkas Imréné s lánya Zsófika, dr. Hann Béláné, Hangay Géza s nev. leánya Márta, dr. Háry Istvánné s lányai: Klári és Lenke, Kaüffmann Mátyásné, Kiss Lajosné, Lányi Kál­mánné s leányai : Ilonka és Emma, Lehoczky Ilona k. a., Makara Mária k. a., Mattuschek Richárdné, özv. Mayer Akosné, Pammer Blanka Siófok, Puskás Kálmáncé, Butich Sándorné, Oravecz Gyözőné, Buticb Margit, dr. Buzsicska Kálmánné, dr. Szigethy Elemérné, Szigethy Elvira k. a. Szigethy Elza k. a. Grácz, Szirmay Béláné, Skublics Imréné s leányai: Antika, Mari, Szily Dezsőné Ollár, Szüts Dezsőné Nagy falud s leányai; Rajky Lajosné s leányai, Skublics Lincsi és Mári Zalaszentlászló, Udvardy Vinczéné s leánya Bafaelle, özv. Botfv Lajosné, Domokos Ignáczné, Kroselz Istvánné, Krosetz Jánosné, dr. Vöglein Miklósné, Varga Vilmosné. Kinevezes Bucsy István helyi főgymuasiumi helyettes tanárt, ki csak a közeli napokban vé­gezte szép sikerrel egyetemi vizsgálatait, a köz­oktatásügyi miniszter kinevezte ugyanide rendes tanárnak. Márczius 15. Ritka helyen lehet olyan em­lékezetes márczius 15 iki ünnepély, mint a mi­lyet a Társaskör rendez az idén. Asszony fogja méltstni a 48-as nagy idők szellemét. Gyönge asszony a hősi nagy időket. Az ünnepély köz­pontja Németh Elekné felolvasása lesz. Szavalni fog Grész Irma k. a. és Czukelter Lajos. Baján Ferenez pedig megint összetoborzott egy dalkört erre az alkalomra. A megnyitóbeszédet Várhidy Lajos elnök tartja. Népgyűlés. A katonajavaslat ellen az ország­ban szanaszét ne'pgyüléseket tartanak. A napok­ban Zalaegerszegen is népgyűlést hiv egybe egy bizottság ebben az ügyben. A zalaegerszeg vidéki Hitelszövetkezet napi közgyűlése a megjelent tagok csekély szá­ma miatt nem volt megtartható, ezért márczius 22. vasárnap d. e. 11 órakor tartják meg az ipar­testület nagytermében. Az igazgatóság kéri a tagokat, hogy jelenjenek meg minél számosab­ban, mert Lmtos dolgok : alapszabály változtatás és elnök vállasztás szükségessé teszik. Meghivó. A zalaegerszegi kath. legény ;egye­sület. XIII. Leo 25 éves pápai jubileuma alkal­mából márcz. hó 8-án délután 4 órakor az elemi iskolában ének, előadás és szavalattal egybekö­tött ünnepélyt rendez, melyre ugy az érdeklődő­ket mint az* egyesület tagjait szívesen látja az elnökség..

Next

/
Thumbnails
Contents