Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-05 / 10. szám

IV. év. Zabeaerszeg, 1903. márczius 5, / \frr^i 10. szám. Sjy évre 4 korona. Fái évre 2 korona. S&gyed évre 1 kor. Egyes astm. 8 fillér. Hazai dolgefe hlrde tése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Wlassics miniszter egyik képviselőházi beszédében arra figyelmeztette a szülőket, tanitóbat és tanárokat, hogy kemény derekú magyar polgárokat neveljenek a hazának. Amily magas polczról hangzott el ez a figyelmeztetés, ép oly szűkség volt rá. Egyetlen egy tekintet az emberek sürgés-forgásába, a közélet hullámzásába, a társadalom mindennapi érintkezésébe, meggyőz arról, hogy a hajdan kemény, hajlithatatlan szittya magyar ma hajlongó báb, ingó-bingó nádszál, forgó szélkakas, amely mindig arra hajlong, perdül, amerről egyes társadalmi bálványok, klikkek, kotteriák fényes ábrázata ragyog s lehajtott fővel, behúzott nyakkal, meggörbült derékkal s rogyó inakkal hétrét görbül a föld felé, miközben ajakáról a hízelgés tömjénfűstje árad a nagy bálvány mohammedi fényes ábrázata felé. Csakhogy ez a tömjénfüst csupán annak a bálványnak lehet illatos, a szemlélőnek büdös, kénkőszagu, ugy hogy prüszköl tőle. Undok látvány! Sokan a puhatestű, gerincztelen állatok közé sorozzák ezeket a figurákat. Nem azok. Van ezeknek gerinczök, karjukban, lábukban ott a csont, de n<m arra való, hogy egyenesen tartsák testöket, hanem hogy négykézláb talapzattá tömörülve, szilárdabb, biztosabb bázist nyújtsanak annak a bálványnak, aki hátukon emelkedik a magasba. Midőn pedig a bálvány ott áll rajtok, megnyilüak ajkaik és édes dallamos szirénhangú érek fakad rajtok, lágy sima, hizelgő és összehangzó. Mert kijárták a hízelgés | Nászutazás a léghajón. — Visszapillantás a 3000-dik évre — Egy hires, olasz Profeszor, az agg Mantagazza Pál, a »Szerelem Physiologiájá«-nak a szerzője, igen érdekesen irja le az egjik művében, a haiminczadik századot. Szerinte, akkor a házaspárok egy léghajón fognak nászútra kelni. Vagyis a legmagasabb regiókban teszik meg a nászutazást. Egy csók oly szédítő magasban, nem is lehet olyan nagyon rosz. Legalább megborzongatja az embert . . . A tudós Professor, ekkép irja le a nászutazást a léghajón: „A nászutazásunkra berendezett léghajó rendelkezésünkre bocsájtatott és én felszálltam Máriámmal, hogy a világnak Egyesült Államait áthajókázzuk. A feleségemnek a legnagyobb tetszését vívta ki e léghajó, a mely a kellő kényelemmel vala berendezve. Természetesen cselédségről szó se veit, aki kíváncsi szemmel leste volna minden mozdulatunkat — ketten voltunk csak tehát. Egy fiatal házaspár szívesen is nélkülözi a harmadik személyt. A léghajót, egy bizonyos pontról kormányozni, fűteni valamint kivilágitani is lehetett. Tetszés szerint. Még pedig ugy, hogyha az ember ama külcn-ktilön czélra készített gombok egyikét az ujjával megnycrnla. Mert a villany-terén, ép ekkor nagy haladás ment véghez és a levegő ma mindent szállít nekünk, amihez az embernek az előtt a darabos, piszkos szén kellett. Nagy legmagasabb iskoláját, a hasrafekvéstől és talpnyalástól fogva az énekművészet legmagasabb skállájáig. És a pohos bálvány ott áll a hátukon. Húsos ábrázatán a megelégedés fölényes mosolya játszik, aminek szarkasztikus kifejezést adnak a megvetésnek itt-ott íeltünő vonásai. Ám ha ezek az alakok fölnézni mernek, csak a megelégedés édesruosolyát látják. Midőn vége a nagy koncertnak, kezdődik az elismerés. Mert. e modern társadalmi bálványok abban külömböznek őskori apáiktól, hogy míg azoknak a nép maga hordta a drága ételeket és italokat, ezek asztalt terítenek, maguk köré gyűjtik a hizelgő csürhét és — etetik őket. Ennek is, amannak is egy-egy darab koucz, mit alázatos kézcsókkal vágnak zsebre. Midőn vége az áldozati lakomának, fölhangzik a búcsúzó dana : — Nagy vagy, oh Mohammed! És távozóbau undok röhögés törne elő mindegyik szive mélyéből, ha a másikától merne. De nem mer. Iyy csak halk sóhajként lebben el ajkukról öntelten, elégülten: Be nagy szamár vagy, oh Mohammed. Azért sokkal jobb volna, ha e Mohammed hétágú koibácsot venne a kezébe s amúgy istenesen szétverne ezen az édesbeszédü, mézes-mázas ajkú, önzőhadon. Mert az a fajta népség nemcsak a legundokabb, de egyszersmind a leggonoszabb fajzala is az emberiségnek. Amig bálványa a hatalom tetőpontján van, addig bókol és letérdepel előtte, de bármi vész döntse le a bálványt, rögtön mesebeli szamarakká válnak ezek a hízelgők s elsőkül rúgnak a haldokló orosz| lánon nem is egyet. léghajók haladtak mellettünk naponta. És nem egy utas irigy szemmel nézte a mi jármüvünket. Mária nagyon rajongott a történelmi régiségekért és azért Spezziában kiszálltunk, ahol 2150ben a háborúnak, egyszerre és mindenkorra véget vetettek. Speziában Mária a régi muzeumokat meglátogatta, ahol a háborús idők eszközei fel valának halmozva. Valóságos láz ütött ki rajtunk, mikor a sok gyilkos szárszámot egy rakáson együtt láttuk, melyek egykoron arra szolgáltak, hogy az emberek magukat vele halomszámra öldössék és e világról kipusztítsák. Most ez, hála az égnek, mind megszűnt már. A nemzetek békességben élnek egymással. Es minden egyes nátió, a testvér nátió boldogságán dolgozik. Természetesen, nincs politika, nincs országhatár. És semmiféle adó . . . Spezziából mentünk egy jó hajón a Pyramisok hazájába. Persze, előbb mindenféle Elixirrel és tápláló anyaggal, — felfiissitettünk lelket és testet egyaránt, . . A Sahara-tó egy pompás tenger, csendes mint egy halastó. És azóta létezik, mióta a jéghegyeket meleg szelekkel felolvasztani sikerült. A Spinxek közelében kikötöttünk . . . Azután a „csomag-gőzösön" mely London és Ceylon közt közlekedik, Ceylonba indultunk. Ceylonban kivált az úgynevezett „Egyenlőségi Állam érdekelt minket, a hol az „Egaliser'-ek a legkülönösebb emberek közé tartoznak. Valamennyien, nők és férfiak egyforma ruhában járnak, A hajuk is egyforma hosszú és egyAzután ? Másnap korán kelnek. A nap még valahol messze, a hegyeken tul szórja a fényét és melegét, ők már fenn vannak és lesik: mikor bukkan fel az uj nap fényes piros ábrázata. Es midőn meglátják az uj napot, eszeveszetten buknak arczra s zengik dicső énekkel: nagy és hatalmas vagy és egyedül való vagy te, mindenek fölött. És kezdődik az uj körforgás, külsőképpen az uj nap, voltaképen az önérdek körül. Ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött alakok ugy nyüzsögnek ma a társadalomban, mint az ősállatok az ősvilág tengerében. Több volt az állat, mint a viz s a sürü, nyüzsgő, hemzsegő tömeg egymást habsolta, fajta. No, ebben egyezik velők a modern világnak ez emberi alakba bujt csúszó-mászó hada is. Ezek is felfalják egymást. Ám nem szemtől-szembe. Midőn a bálványnak a hizelkedés illatával áldoznak, egyszersmind rágják le egymásról — a becsületet s iparkodik egyik a másikát belefullasztani az árulkodás pocsolyájába. Valóságos csömörlet fogja el az embert s gyomrát a hányás ingere izgatja a csúf, az emberi önérzetet és méltóságot lábbal taposó modern bálványimádásra. És ez a bálványimádás, ez az aljas hízelgés és hunyászkodás egyaránt ott él i» társadalom minden rétegében. Nem egyszer hallottuk: milyen bitang, alávaló a paiaszt. Egy liter borért egy adag pörköltért feláldozza a legszentebb elveket is. No, ne ócsároljátok azt a parasztot. Őt legalább menti a műveltségnek jóval alacsonyabb foka. De mi menti azokat a közép és felső osztály formán van fésülve. Se a férfiaknak, se a nőknek, nincs egy szőrszál se az arczukon. Az épületek is egyformák, valamint a bútorzatok is. És ép így minden embernek egyforma jövedelme és egyenlő szórakozása van. Minden polgárnak egyenlő gondja és kötelessége. Ceylonból utaztunk a Dynamo-szigetekre (az Andamonok csoportja) és ott giganti nagyságú telepeket láttunk. Sokkal nagyobbakat, mint az óriási, ujság-sajtók a 20-ik században valának. Egy Égijegyi-Erőállomás a gépeket mozgósító erővel látta el. Ezek a gépek gyártják a meleget, a világosságot és magnetikus erőt. E gép feltalálója Mac Strong, aki az eszmét egy fénybogártól vette . . . Onnét léghajón Andropolisba utaztunk, a földkerekségének e mostani fővárosába. A hol az utópiái — kívánság: hogy minden családnak sajátháza legyen, teljesülésbe ment. Itt már a lakházakat nem épitik, de öntik. Valamelyes folyékony üveg- gypsből, a mely olyan kemény, mint a gránit, ha megszáradt. Andropolis utczái 65 láb szélesek és a közlekedés föld alatt történik. Vagyis egy üveg boltozat alatt, ahol mindig tisztaság honol és soh'sincs hideg. Magától értetődik, hogy itt nincs se katona, se rendőr, se biró, de Konbakter se! Mert az „önkormányzat'- itt már a haladás legmagasabb pontját érte el. Vizet és világosságot az elektromos Apparátusok szolgálják a városnak. Az Andropolisi vásárok valóságos csodák! A legnagyobb kényelem, eleganczia és fényűzés divik ott. Minden egyes áru-csarnok, árnyas