Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-02-05 / 6. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. február 5. nősőgben — legalább ugyan egynagyságu területen nagyobb mennyiségben képes létlehozni, mint a lucz fenyő. Ilyen fa a Donglás fenyő stb. Mentől több fanemeink vannak, annál előbb 'eszünk abban a helyzetben, hogy miuden talajnemnek — még a legrosszabbnak is — megkapjuk a megfelelő fáját. Már p dig közgazdasági szempontból ez is rendkívüli horderejű. A honosításra alapelvekül mondja: Ha külfölűifák telepítésére adjuk magunkat, mindenek előtt tisztában kell lennünk azon fanemek természetével, tulajdonságaival és értékével. Telepítésre csak olyan fanemet válaszszunk, mely 1. jobb fát ad, mint az ugyanabba a családba tartozó honi fanemeink. 2. mely nagyobb famennyiséget szolgáltat. 3. mely nagyon kevés igényekkel lép fel. 4. Végül olyan fa-nem választandó, mely valami különleges tulajdonsággal rendelkezik. A III. szakaszban — a Magyai országon megtelepíthető külföldi fákat és nevezetesebb cserjéket írja le tudományos alapon. IV. szakaszban utasitasokat ad — hogy lehetne a külföldi fanemek telepítési ügyét előmozdítani? V. szakaszban — a leirt külföldi fanemek csoportosítása szerint, a mint azok Magyarország Lü'önböző éghajlatai alatt tenyészthetők. VI. szakaszban — a külföldi fákkal hazánkban eddigelé eszközölt kísértetek és telepítések egynéhányának felsorolását adja. A külföldi fanemek diszes képekben is feltüntetve vannak. Láthatni való csak ennyiből is, hogy e mü teijedelmes, s azt egy lap szük keretében részletesen ismertetni lehetetlen. Még csak annyit: szerző e müvével mig egyfelől nevét ujabb babérral ékesitette, másfelől a Magvarhaza előmenetelét muukálta. Irálya zamatos magyar s bár tudományos, mégis könnyen érthető a nem szak-embernek is. A pap ros, nyomás és kiállítás — dicséretére válik i nyomdának. Különösen az erdő tulajdonosoknak és park kedvelőknek: nélkülözhetetlen irányadó könyv. Megszerezhető: az Országos Erdészeti Egyesületnél Budapest V. Alkotmány-utcza 6 szám. Ára az egyesület tagjainak és könyvkereskedőknek 3 korona, másoknak 5 korona. E könyv megszerzését mindenkinek melegen ajánlom. Szabéd 1903. jannár 23-án. Rédiger Géza. Földmivelés. Állattenyésztés. C© A kié a föld, azé az ország! Adat a czukorrépa termeléséhez. Igen sok ezukorrépagyáros még ma is azon nézetben van, hogy a foszforsav tartalmi trágyákat azért czólszerü czukoi répa alá adui, hogy a répa czukortartalma emelkedjék ; másrészről a répatermelők 50 °/<>-a azon hitben él, hogy nagyobb mennyiségű foszfor trágya a czukorrépánál határozott termés csökkenést eredményez. Mindkét nézet határozottan '.éves, s a gyakorlatban sok kellemetlen viszálynak volt okozója a gazdák és gyárosok között. Azon gazdáknak, kik a gyáraknak le volttak kötve, azelőtt csak az esetben volt megengedve a ezukorrépa alá istállótrágyát adni, ha kötelezték magukat egy szigorúan megszabott mennyiségű foszforsavat ahhoz hozzáadni ; az i'yen gazdák pedig pazarlást követtek el. Egy másik esetben szigorú föltételnek tekintetett a termelőnek azon kötelessége, melyszerint két és félszer annyi foszforsavat adjanak ezukorrépa, alá, viszonyítva e nitrogénhez, a chilisalétrommal akarnak trágyázni. Ez pedig szintén pénzkidobás. Egy harmadik előírás szerint az alkalmazandó foszforsav mennyiségenek meghatározásánál figyelembe kell venni , hogy a iépatermeléare szolgáló talaj foszforrsavban gazdag vagy szegény. Az előirt mennyiségű foszforsav utóbbi esetben egészen hatástalan lehetett, a másik esetben pedig esetleg pazarlást követtek el ezen fontos tápanyaggal. Csak lassanként látták be a gazdák és gyárosok kölcsönösen, hogy mind kettőjük érdeke azt kívánja hogy a foszfortrágyázás alkalmával a pazarlást lehetőleg kiküszöböljék, de azért még most is fennáll azon hit, hogy a ezukorképzodóst előmozdítja és a termés nagyságát leszorítja. Hellriegel kétségtelenül bebizonyította, hogy a foszforsav semmiféle befolyást nem gyakorol a czukortartalomra, a hogy kevesebb mennyiségű foszforsav) : föltéve, hogy az az okvetlenül szükséges miniuin alá nem sülyed :) a termést ugyan csökkenti, de a czukortartalmat nem befolyásolja ; tehát nem a gváro®, hanem a gazda vészit azzal, ha a kelleténél kevesebb foszforsavat visz a talajba. A foszforsav nélkülözhetetlen növényi táplálék, de a ezukorképződésre közvetlenül nincs hatással. Dr. Heliriegel erre nézve ismételten tett kísérleteket mesterségesen táplált földben, s mig a nitrogén és káliumból roindt-n egyes kiséletre szolgáló föld egyforma es elegendő mennyiséget kapott, addig az alkalmazott foszforsav mennyisége változott 0 és 2.84 s között. Az általánosan elterjedt felfogás szerint tehát azon répának, mely a normálisnál kevesebb íoszforsavat kapott kevesebb ezukrot kellet^ volna taitalmaznia valóságban pedig a ezukor tartalom nem lett kerssebb; de a hozma jelentékenyen csökkent a kevesebb foszforsav alkalmazásánál. Azon kísérletek pedig, melyeknél a foszforsav a normálisnál nagyobb mennyiségben alkalmaztatott, azt bizonyították be hogy a/i igen nagy mennyiségű foszforsav nem képes sem a ezukortaitalmat, sem pedig a termést jelentékenyen növelni. Mindkét esetben kiviláglott, hogy a ezukorsav több vagy kevesebb foszforsav alkalmazása a cukortartalomra befolyással uincsen, s hogy a ga/dáuak a foszfortrágyázástól való félelme teljesen alaptalan, mert annnak elmulasztását csakis maga bánná meg. Azért minden termelő kiséi letekkel igyekezzék kikutatni, hogy minő mennyisé'ü foszforsav fele! meg talajának, figyelembe veve annak erejét kulturállapotát s egyéb viszonyait, s a szerint járjon el s foszfortrágya meunyjségenek kiszabásánál. IKIözle

TT

i ónyek a kertmivelés és mezőgazdaságról. Mühle Vilmostól Temesvárott. XIII. Amerikai tengeri (török buza) fajoK. Burpeó ós táisa északamerikai nagy kerti és mezőgazdasági magc/eg, Fordhooki és egyéb telepeiken több éven át csakis a kert és mezőgazdasági magvak javítására fektettek súlj t ós kísérleti nagy tenyésztéseiket tö^b ezer hektárra bővítették. Az utóbbi években áttértek a tengeri fajokra is, igen kitűnő fajokat hoztak forgalomba, melyekből nálam 2 faj a mult évben kitűnően termel és az idén is további vetési kísérletet teszek más tengeri fajokkal. Burpée-fóle uj tengeri fajok : Kosmopolit és Shaffiielddel aég további ki-érieteket tesznek, mielőtt végleges ítéletet mondanának ki felettük. A „Kosmopolit" kétségen kivül a legnagyobb és legjobb korai ezukortengeri, mely 5—6 lábnyi magas száron nő, 20 egész 24 cm. hosszú tiz soros csövekkel bir, melyek aluiról egész a hegyóig majdnem egyelő vastagok. A szemeknek nagy czukortartalmuk és igen finom izük van. Különösen kiemelendők a csodálatraméltó csövek korai fejlődése és használhatósága, melyek e fajt nemsokára a legmegkivántatóbbá és általánosan kedveltté fogják tenni. Más kísérletezőknél is igeu zsenge, sok ideig jó állapotban eltartható tengerinek mutatkozott. A Sheffield tengeri, melyet már egy évvel ezelőtt kíséreltem meg, szintén a legjobbnak mutatkozott. Ez az uj faj karós növést és nagy ellenállást egyesit magában ; rendkívül finom ezukoródes, 10—12 soros, majdnem átlátszószemü 15 cm. hosszú csöveket hoz ; a szemek a rendes időben majdnem omlósak és a legjobb korai fajnak tekintetik. Gazdálkodóknak különösen ajánlható az óriás Mammuth-dinnyetök, mely a legjobb^ós legtáplálóbb takarmánycök. Ezen óriási tök sárga és szürke héjú és rendkívüli nagysága ós súlya miatt nem teremhet annyi gyümölcsöt mint a közönséges takarmány tök, de súlya ós tápértéke kétszer annyi, mint a régi tökfajainkó, jobb husuak és valamennyi állat szívesebben eszi, a fejős teheneknek adva, azok sokkal zsírosabb ós jobb tejet adnak. Csarnok. Mikor esik a t|ó . . . Édes barátom! Nem tudom, hogy el jut e levelem Önhöz, — nem tudom, fogja e olvasni ezen sorolót, melyeket a szivem vérébe mártott tollal irtam. — Nem tudom azért, mert lehet, hogy ez a levelem is azon többiek sorsára jut, a melyek csak a^.ért írattak meg, — hogy elenyésszenek . . . Késő este van. Odakint szép fehéren esik a hó ... s ezek az apró fehér pelvhek, a levegőben szédületes tánezot járnak . . . kergetik. üz

;k egymást s majd belefáradva a játékba — szépen, lassan, sürü fehér takaróval borítják be a fekete földet . . . mintha el akarnák takarni mindazt, a mi bün, átok és rosz van a földön . . . Lámpám bágyadt, sárga fénye vékony sugárhan világit ki az ablakon . . s a hulló apró gyémánt csillagokban megtörik a fény . . . káprázat minden, amit látok — dr> érzem, hogy nem bírom sokáig nézni . . . belekábulok. Egyedül vagyok . . . Körülöttem az éj terjeszté ki védőleg fekete szárnyát . . . béke és nyugaiom ül a rideg nagy város felelt, — elcsendesült a zaj, a lárma. »Az éjszaka a beteg lelkek nappala, vigasztalója. « Ilyenkor jelennek meg előttem is a mult alakjai . . . emlékezetem sírjából jönnek elő; egyenkint, lassan, — csendes estén — kísérteni. En tisztán látom őket ... s jól esik, hogy itt, közelbe érzem mindegyiket. — Révedező szemem merengve, s mégis kutatva néz széjjel köztük — keserve egyet — s most, hogy azt megtalálta, egyenként, lassan törpülnek el a mult többi alakjai. Csak ketten maradtunk itt, édes barátom! Nem tudom, esik-e ott is most a "hó, a hol ön van: s csendes estéken elszokta e nézni ön is a hulló hópelyheket ? . . . ugy mint azelőtt — régen ... De hisz nem is sok ideje ?nnak, hogy együtt néztük ketten! — és vidám kaczaj között találgattuk; melyik ér le hamarabb a földre ? Akkor még mi is mindkettem a föld felett voltunk, — még egyikünk sem érintette a földet! játszva, nevetve kergettük egymást . . . és oly fehérek voltunk mint azok a pelyhek . . . S csak oly rövid ideje annak! Melyikünk ért le előbb a földre? Ön-e? vagy én ? Ezt nem tudom. Örök talány marad előttem, mert nincs aki megfejtse — nincs kitől megkérdezzem. — És ezzel a talánynyal fogom átélni az életemet. — Hány ember van, kik ! szer én ezer talánynyal élnek; és hány — kiknek egész életük egy talányi? Vájjon megérzi-e ebben a pillanatban, hogy ide hivtam? Hisz-e a nlélek idézésben?® Mert én jól érzem a közelségét! érzem, hogy itt — mellettem van a lelke — és tudom, hogy elérkezett a perc.., a melyben utolszor állunk — le'kileg — egymással szemközt; hogy örökre leszámoljunk ... És ez a pillanat nem fog vissza jönni többé — soha! Nyugodt lehet! Nem fogom számon kérni lelkem nyugalmát! se megmondani azt, hogy meghalt a lelkem! — S nem fogom számon kérni azokat a bohó gyermek éveket se, a melyekben együtt kergettük a lepkét ... és szedtük a rét virágpit. — És nem fogok felróni semmit! Sem a szív jogáról szólni, — mert azt uem ismerik az emberek. Miat két bohó gyermek ismertüV meg egymást . . . Együtt jártuk be az eHőt — hallgattuk a mad?

rak dalát ... és gyönyörködtünk az ég azúr kékségéhen. Gyerekes szeretettel vettük egymást körül... nem láttuk egymáson a szépet ... se azt, mi rosz ! És eljött a pillanat egyszer — mikor elfáradva fmtástól és virágszedéstől — leültünk az erdőnek egy kiszáradt fatörzsére ... Én ölemben levő virágaimat kötöttem füzérbe ... és ön válogatta a virágszálakat. — Oly különös, nagyon különös pillanat volt az — 1 Sokkal szebben . dalolt a madár az ágon, és a virágok is szebbek voltak, mint máskor. — Egyszerre csak megértté a kezem és tréfásan,mosolygó arcczal kérdezte meg tőlem, fakgatva, tudom-e azt, hogy mi a szerelem? Csodálkozó szemekkel néztem Önre, — és midőn azt kérdezte „ szeret-e engem ?« — kaczagva arról a helyről futni kezdtem . . . uem törődve Önnel, sem a porba hulló virágokkal, — melyeket össze tipoitam... — Sokáig különös maradt nekem ez a pillanat. — Hisz jól tudta, hogy a mi