Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-24 / 52. szám

(V. év. Zalaegerszeg, 1903. deczember 24. 52. szám. Előfizetési ár: Egy érre 4 korowu Fél évre 2 koron*. N«gyed étr« 1 kor. Egye* ssám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 koron*. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség é« kiadóhivatal: Wlassics-utcza 26. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGHJELEITIÍK: H:ETE:N-B::É:3sra? c e "ír T ö K T ÜKÖN ESTE. XaráGsoijjj ünnepére. „Dicsőség legyen az Istennek a magasságban, béke a földön és öröm az embereknek !

u Ez & magasztos dicsének, melyet ma a Megváltónak születése fölött dallanak, ez az a dicsének, melylyel az emberek megfoghatatlan örömet nyilvánitnak azért, hogy beteljesedett az Isten örök szeretetének végzése a bűnös emberiség megváltása czéljából. Az örök szeretetnek csodáját, a mely még el van rejtve az emberek szemei előtt ők az égi karok, már egész teljességében és befejezésében átlátják; ők már látják a megváltók világképét, az Isten országának jövőnagyszerüségét és magasztosságát; mert a világ visszasugárzott Isten dicsőségétől s mert az ő szent neve dicsőíttetik a földön s a menyben és a föld a béke országa lett. Ők a menyei, angyali karok látják, hogy azon csecsemő születésével, a kit dicsénekükben üdvözölnek, elérkezett azon idő. midőn ismét paradicsommá lesz a föld; s a midőn az emberok a bűntől megszabadulva az Istennel való közösségben boldog örömben neki szolgálni s az örök béke-király jogara alatt lakni és élni fognak. S ámbár még meglehetősen sok hiányzik, hogy ezen dicsének már is teljesen érvényesült volna: de azért az isteni dicsőség az isteni kegyelemnek ezen békeországához már mégis meg van téve — a Krisztus szülétésében. A békefejedelem születésében uj békeszövetséget kötött az Isten az elpártolt emberiséggel. * * * Krisztus a mi békénk, ő kiengesztelt minket az istennel s helyreállította ismét az Istennel való közösséget. A mi békénk ez az élet minden nyugtalanságában, minden viszályában és a jelenkor minden küzdelmében is. S elérkezik majd az az idő is, a midőn vége lesz minden viszálykodásnak, és a midőn a föld népei és nemzetei egyetértésben és boldog közösségben fognak élni az örök s egyetlen békekirály jagara alatt. A bethlehemi istállóra vonatkozik a keresztény látnoknak azon szava: ime, itt van Isten hajléka az embereknél! Krisztusban az Isten nemcsak fölöttünk akar lakni, hanem nálunk és közöttünk tartózkodni, hogy az Isten magasztossága, fölsége minket megvilágítson, és hogy mi legyünk az ő népe, a mely abban látja hivatását és boldogságát, hogy az Isten végtelen szeretetében és kegyelmében álljon és az ő dicsőségének fényében mozoghassson. S Ő maga az isten, a mi Istenünk akar lenni, a mi sajátunkká akar válni, hogy igy láthassuk, érezhessűk s élvezhessük a-s ő kegyét és szeretetét. Kedves olvasóm! Dicsőítsük hát bálás szeretettel azt, a ki a karácsonyi szent éjjelen irgalmas kegyelmének tanács-végzését fölségesen végrehajtotta és már a kezdetben is a magasztos befejezés biztositékát nyújtotta nekünk. Örömteljes hálaérzettel magasztaljuk azt, ki a sötétségből keresztül törni eDgedte a világosságot és a ki a világosság gyermekeivé avatott minket is. Igen, örvendjen az ég, örvend jen a föld, zengjenek dicséneket a hegyek, a völgyek, mert az Ur megvigasztalta az ő népét és nyomorultjain megkönyörült Krisztus karácsony éjjelén! Szentséges, szépséges ünnepe a szeretetnek Karácsony! Elmélkedvén a szeretetről látom s érzem, hogyan kiforgatta természetéből a szokás a divat, a hiúság, a sivárlelküség, a sokféle szenvedélyárja s a soktéle gyarlósági Forduljunk el ezen szomorú jelenségtől és elmélkedjünk e szent ünuepen azon szeretetről, a mely csakugyan fönséges érzése az embernek, a mely valóban isteni. Elmélkedjünk azon legemberibb szeretetről, mely nem pusztán az ösztönből takad, hanem összeforván az elmélet nemes gondolataival, a sziv legtisztább ét zömeivel, — vallásos erőre emelkedik az emberben, a mely meg nemesiti a kedélyt, fölmelegíti a lelket. Gondolkodjunk azon szere.étről, azon érzésről, mely összetöri az elfogultság lánczait; mely a jóság követelésére ösztönöz és minden embernek testvérévé teszi az embert! Ennek a mély érzelemnek, ennek a tiszta szeretetnek magasztos ünnepe: a karácsony! Cselkó József. Az ifjúsághoz. (II. Foiyt.) A Rákóczi ünnepélyen a zalaegerszegi főgimnáziumban 1903 decz. 14. Felolvasta: Borbély György tanár. A nyolczéves háborúnak a történetét nem mondom el. Olvassátok el magatok. Meglátjátok azt a s/ent tüzet, mely a tántoríthatatlan jellemű férfiakban ég, mikor az áruló turcczmegyei alispánt, Rakovszky Menyhértet összeaprítják az onődi gyűlésen. Meglátjátok milyen méltánytalanul itél némely drámaíró, mikor Rikcczit kényelemben heverőnek tünteti fel, — holott elől járt az ütközetben s összetörte ábrázatját a (rencséni viz-szakadékon s mint Hannibál a kopasz földön, táborozás alatt nedves őszi éjszakákon kün a sárban hált ő is katonáival együtt. Meglátjátok s csodálkozni fogtok, hogy annyi fényes győzelem mellett is el kellett buknia. Meglátjátok, hogy ennek egyik oka az, hogy akkor is a szomszéd népek véres homlokával magára hagyták a magyart. S megfogjátok Ítélni ti magatokra is a másik okot, hogy a magyarok közt akkor egyetlen egy jó hadvezér Bottyán János (Vak Bottyán) volt a Dunántu!. Hogy a nagy műveltségű fejedelem nem volt oiyan lángeszű hadvezér, mint pl. Zrínyi Miklós, a költő. De talán legnagyok ok az vo!t, hogy vége felé a hősök lelkéből elpárolgott a becsület. Bezerédy Imre a hires kurucz vezér saját kezével 73 tisztet vágott le az ellenségből s azután áruló lett ő is, mint Ocskay László s megannyi más. Meg fogjátok látni a történelem tanulása közben, hogy milyen nagy világ-történelmi esemény ez a szabadságháboru s főképen, hogy milyen fontos tényezője a művelődés történetnek. Mert van a történelmekben: paraszt-lázadás, vallásháború, pártvillángos, birtokviszály, czimért, rangért, koronáért és királyságokért folytatott vérontás de mindez csupán állatok dulakodása a szabadság-háborúkhoz képest. A Rákóczi fölkelés szabadságháboru volt. Mig amott állati düh rombol emberi hiúságokért, itt emberek küzdenek isteni adományokért. Soha annyi különböző sőt ellentétes elem nem verődött össze egy zászló alá, mint a Rákóczi zászlója alá. Nemzetbeli, vallási, polgári és hivatalbeli ellentétek. A magyar az oláhval, a ruthennel, a szászszal, a némettel vagy francziával, ki e föld lakója, barát az ellenséggel, a protestáns a katholikussal, a paraszt az úrral, a földbirtokos és várkastélv ura a jobbágygyal, a futóbetyár a fejedelemmel — érzelemben — összeölelkezve együttesen vívták a harczot a jogért, a földért, a melyen laknak, a föld szereteteért, melyet hazaszeretetnek mondunk, s az idegenektől való függetlenségért, melyet politikai szabadságnak ismerünk, s melyet 150 é"vel később, 48-ban tovább fejlesztettek, társadalmi szabadsággá is, — tovább fejlesztve az emiitett érzelmi ölelkezésben levő egyenlőséget ós testvériséget is. Ezt a művelődés történelmi fontosságát fogjátok megtanulni ennek a fényes és gyászos korszaknak. Csak olvassátok. Csak olvassátok. S meglátjátok, hogy százezerek elvérzé*e után kaptunk a szathmári bókében egy kis nyugalmat s egy kis vallásszabadságot — de kaptak a Schönbornok és Windisgrátzek a Rákóczi birtokából,a 900 Q klméfer fejedelmi területből földeket ós falvakat es igavonó barmokat. S a magyar nép könycseppjeiből építettek Bécsben márványpalotákat. De kaptunk mi is, kaptunk a nyugalom mellett állandó birtokot is. Épen mint 49 után Kossuthnótát, kaptunk a Rákóczi korszakból is egy nótát, melyen ítéletnapig elábrándozhatunk : búsulhatunk és lelkesedhetünk. Ez a mi birtokunk. Mellékesen felhívom a figyelmeteket erre a Rákóczi-indulóra Erre az ideális kincsünkre. Olvasván a történelmet, tanuljátok meg azt is, hogy | mi ennek a nótának a tartalma. Ismerni és szeretni ismeritek ós szeretitek mindnyájan, és szereti mindenki — mert szép. De azt már kevesebben tudják, hogy miért szép. Azért, mert a Rákóczi hadjáratának a tükre. Ezt a hadjáratot pedig, amint mondottam, egy isteni adományért, a szabadságért, közös emberi vagyonúnkért, a magyar nemzet küzdötte. Benne van tehát a nótában a mi nemzeti vérünk csörgedezésének a szilaj hangja, az általános emberi eszméknek a sóhajtása s egy isteni lehellet. Benne van a nótában a már emiitettem különféle elemeknek a természete, mind azoknak kik a Rákóczi hadjáratában valának nyolcz éven át. A lassú oláhnak és tótnak, az istenfélő és embertisztelő ruthénnek, a becsületes szásznak, az okos németnek, a gyors francziának, a meggondolatlanul íohanó magyarnak, a trombitás csehnek s a muzsikáló czigánynak a lelke mind benne van — az érzelmeknek százfoku lojtorjájával. Lassúságában benne van az elfojtott fájda'om s a hosszú szenvedéseknek a tűrése. De éles gyors tempójában már a kard csattogása hallatszik. A Cobbok, Caraffák és Kollonicsok dühöngéseit sze.lid de méltóságos hanggal veri vissza a Rákóczi-induló. A megszakadt türelem és a kétségbeesés ereje mint egy vihar, tut a czigány nyirettyüjén, melytől mintha megállana és megrettenne Eperjesen a 30 hóhér .. . Benne van a nótában a halálra hurczoltaknak a nyöszörgése