Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-03 / 49. szám

1903. dec/.ember 3 M AGYA R P A I Z S 5 nagy arányokban, ha az oly vegyek alakjában van jelen, a melyek nehezen bomlanak, nehezen mallanak, reánk nézve csekély jelentőséggel bii. Rendes körülmények között azonban, kötöttebb talajnemeken a káli pótlása ^ak nagyon sok kálit igénylő növények termelése mellett válik szükségessé, meit daczára a talaj kálitartalmának az adagolt kálum sokkal könnyebben vehető fel, mint a talaj természetes káli'aitalma. Annál inkább nelkülö/hetetien annak pótlása laza homokos és tőzeges tetüieteken. a hol a talaj a kálit csak nagyon minimális mennyiségben tartalmazza. Ilyen területeken nemc-ak a sok kálit igénylő, hanem bármely más kulturiiö/ényünk termelése sem lehet sikeres és k.elégitő a kálium előzetes pótlása nélkül. A külitrágyák közül a kainit és 40% os kálitrágyasó ajánlható. Ezen tápanyagot más módon, mint műtrágyákkal megadni nem vagyunk képesek, mert az istállótlágya azt nem zartalmaz«a olyan mennyiségben, a mint az ilyen könnyebb talajnemeken szükséges volna. Csarnok. fel> éjfekete rigó.*) — 3vr©s© — No, gyermekek, ide hallgassatok, mert mióta a vih'.g lett, a kalapot a fejen hordják és a polont kézzel adják, ilyen fuicsa, de szép mesét sohasem hajlottatok. Volt&egyszer egy asszonynak két szép fia. Az egyiket Pukinak, a másikat Mukinak hivták. El küldötte őket az erdőre szaméczát szedni e y nagy kosárral. Tele is szedik a nagy kosarat édes, illatos erdei szamóczával és hazafelé indul nak. Amint az erdő szélére érkeznek, Puki meglát egy rigómadarat és azt mondja : — Nézz oda, Muki, milyen szép fehér rigómadár. — Az nem fehér, hanem fekete! — erősiti Muki. — Az fehér, ha szemed van ! — tüzeli a szót -Puki. Azt. tanácsolja erre Muki: — No hát fogd _ meg, majd megkérdezzük az édes anyámtól. 0 megmondja az igazságot. Üldözni kezdik a rigót. Muki azt kiáltja: — Fogjuk meg a fekete rigómadarat! . . . Puki azt kiáltja: — Fogjuk meg a fehér rigómadarat! . . . Nemcsak a megfogásért, de azért is, hogy bebizonyítsák azt egymásnak, hngy nem fehér, vagy nem fekete, ugy szaladtak a madár üldözésére, mint a sebes szél. Három éjjel, bárom nap még csak vissza sem néztek, oly keményen üldözték a rigomadarat. Egyszer Puki megbotlott valami nagy tömegben és akkorát bucskázott, hogy kukra állt a lába. Hát ez a nagy valami egv nagy óriás ember volt. Ott aludoit az erdőben, egy árnyas fa tövében. Thztességtudólag köszöntötte Puki: — Adj Isten jó uapot, óriás ember ! Nem cegitenél nekünk, hogy megfogjuk azt a fehér madarat ? Muki közbeszólott: — Ugv-e fekete az a rigómadár? . . . Az óriás csendesen kérdezte a fiuktól : — Ugyan mit akartok azzal a fehér-fekete madárral ? . . . Felelt Puki: — Édes anyánktól megkérdezzük, hogv fekete-e vagy fehér az a rigó ? . . . Az óriás ember nagyot nevetett, mert ő látta, hogy az a rigó fehér-fekete. Vagyis az egyik fele febér, a másik fele fekete. Aztán mindig ugy repül, hogv a fehér felével Puki felé, a feketével meg Muki felé fordul. A fiuk szépen kérték az óriást, hát megígérte, hogy segít a rigófogásban.Kergetni is kezdik a fehér fekete rigómagarat. Az óriás fut elől, Puki ás Muki uránná. Amint igy üldözik a fehérfekete madarat, hát egyszer csak odarepül az pompásan Pukihoz és megszólal szépen csengő emheri hangon. Azt mondja: — Jó fiuk, hiába üldöztö'c a világ végéig, mégse birtok megfogni. Hanem én ugv látom, *) Mutatvány a „Székely Meséké-hal. Ébben a meséskönyvben 20 kedves székely mese és 50 szép kép van. Egy koronáért küldi : Péterfy Tamás író. Budapest IX. Köztelek. j hogy ti jó fiuk vagytok, azéit r.e fogjatok meg, elmegyek én jó szántómból veletek az édes anyátokhoz. Induljunk vissza. Puki és Muki tisztességesen megköszönték az óriás bácsinak a segítséget. Ez tetszett a rengeteg nagy embernek és azt felelte, hogy : — Jo szivvel máskor is ! Aztán jöttek hazafelé nagysebesen. Amint igy haladnak nagy serényen, a szaméczás kosarat is megtalálják. De hogy még vígabban tűrjék a fáradságot, a fehér fekete rigómadár elbeszélte éle

fe történeté . Ugy mondotta : — Ha hiszitek, ha nem hiszitek, ón vagyak a fekete gyémántország királylánya, s mikor feketének láttatok Máskor én vagyok a fehér ezüstország király lánya. Ugy esett a sorsunk, hogy jó barátnék voltunk kelten és egyszer, amint sétáitunk az erdő szélen, valami rosz-boszorkány megrontott minket. Ügy rontott meg, hogy leszakított egv szál bezzegfüvet és azt mondotta, hogy összeköti vele a kezeinket, aztán ettől örökös barátnők leszünK. Amint összekötözött minket az öreg banya, hát feher-fekete íigók lettünk. A bsszorkány leszakította a hosszú bezzegfü megmaradt részét és elszaladt vele . világ végére. Amíg ezt a száraz bezzegfüvet onnan valaki vissza nem hozza, hogy összebogo/.has-uk a leszakított restével, addig fel nem szabadulunk a boszorkány varázs alól. Puki ós Muki megígérték, hogy elhozzák azt a bezzegfü vet a világ végéről. A szép fehér fekete rigomadarat pedig oit hagytak az edes anyjuk nál. Felkészültek a nagy u'ra ós elindultak a világ végére, a bezzegfü inásik feléért. Mentek nagy sebesen. Éjjel nappal utazának a világ vége felé, h t^ amint a rragv erdőbe mennek, isirét megbotlik Puki valamiben. Ez a vastag valami az óriás ember volt. Illedelmesen köszöntik ós a.t mondja Puki: — Adjon az I ten ]ó napot, óriás bac^i ! Meg ne haragudjon, ne is nehezteljen, de iitnet íigyii'ikbajunk van eire. Ncin tudna megmondani, hogy merre van a világ vege ? . . .. Készéi a nagy óriás : — Isten holott, j'> fiaim! Bizony mondom, hogy messzi van a viíag va^e. Het esztendeig, ha lovon nyargaltok, meg akkor is nehezen eitek oda. Hanem van egy jo tanácsom. Jöijetek el Kincsesvárba. O t lakik a jó tündérek királynéja, kei'iétek meg, há'hi kólc-iön adja a két táltos lovát. Azok a ráltos lov tk repülve mennek, hamar haladn k. Messzi lett volna az ut. hanem tz óriás epber a két kezebe Mve te Pu/cit es Makit, ugy szaki dott veiiik rvigvs-besen, hogy as^elmaid lekap'a a Puki és Muki ka'apját Egyszer csak meg állott az óriás. Hat egy gyönyörű vár alatt voltak. Rózsaszín palota volt a vár közepén, de kivül sem aj - ó, sem k^pu nem vala, nehogy ember betegye a lábát. Az óriás nem sokai, bimult. Ismerte a helyet. Pukit ós Mukit felkapta ós a kerítő várfalon belül tette. A j> tünderek királynéja meglepve látta a hívatlan vendégeket, de nem haragudott rajuk, meri Puki es Muki szép n megkérték a jó tündérkiráiy iet. Muki beszelt elebb : — Ne haiagudi, jo királyné. Nem magunkért jöttünk. Vau nekünk svere'ő, jo edes anyánk, aki gondunkat viseli Csup in a fekér e/üstkirály meg a fekete gyemántkiraly leányainak megszabadításáért fáradtunk hozzád. Segits bennünket, mert egy vén boszorkány fehér-fekete rigót varázsolt belőlük s a varázsló bezzegfünek elvitte a felet a világ vegére. Folytatja Puki: — Messze van a világ vége. Amig oda érkezünk gyalogszeitel, megvénülünk. Légy segítségünkre táltos loviddal. A jó királyné előbb azt kérdezte : — Hátha nem adom a táltosokat? Egyszerre feleli Puki és Maki: — Akkor bocsáss utunkra, jó tündér, merc mi megigertük. hogy elhozzuk a bezzegfü másik felet es gyalog i.s elmegyünk érette. A jo tündém, k tettszett ez. Mindjárt kardot kötött Pukinak és Mukinak. Elővezettette a két legsebesebb táltos lovát. De mielőtt felültek volna, a jó tündér megtanította, hogy vigyázzanak, különben ott vesznek. A világ végén meglátnak a ,-ölá füvek között egy sárga szálat. Egyik fia hamar leszakítja, a másik azalatt a táltos lovakat íogja. Aztán felülnek es visszanézni nem szabad, mert aki visszanéz, leesik a világ végétől és az többé soha vissza nem térhet. A táltosoknak nem kell biztatás, csak annyit mondjanak : Kis gazdátok szavára, Hopp a tündér várába ! Ekkor a táltosokra iiltek Puki és Muki. tündér cdaszolt, a repülő lovakhoz : Boszorkányok mérgére, Hopp, a világ végére ! A két táltos-ló oly sebesen repült, hogy Puki és Muki behunyta a szemét. Hosszasan repültek, de egyszer csak megállottak. Ott valának a világ végén Puki leszállt, Muki megfogta a táltosok kantárát. Azalatt Puk i serényen 1 szakította a sárga bezzegfüvet. Felültek és egyszerre mondották : Kis gazdátok szavára, Hopp a tündér várába! A két táltos-ló repült. Puki ós Muki közösen szorította a bezzegfüvet. Amint elindultak volt hátul lárma, menydörgés, zaj. A boszorkányok rémesen zúgtak, de Puki ós Muki nem néztek vissza. Behunyták szemeiket s mire felnyitották, a jó tündér várába voltak. A jó tündérkirálynő megdicsérte a két jó fiút és neki adta a két táltos-lovat. Puki ós Muki haza vágyott, hát illedelmes köszönés után rövid idő múlva hazarepitefte őket a két táltos. A bezzegfüvet visszakötötték a fehér fekete rigó szárnyára, hát egyszerre két gyönyürü királyleány állott előttük. Leszakiták róluk a bezzegfüvet ós elváltak egymástól. Lett öröm és boldogság. A két táltoson repültek a királyleányok országába, fehér ezüstkirályhoz és a fekete gyémántkirályhoz. Ott a búslakodó királyapák menten felvidultak. Pukió lett a fehér ezüstkirálvleány, Mukié a fekete gyémánt királyleány. Fény<s lakodalmat c>aptak. De nem oda Buda! Ez kevés volt a két fiúnak. Azt kívánták és meg is tették, hogy az öreg édes anyjukat is részeltessék az örömben, mert, azt mondja a negyedik parancsolat : tiszteld atyádat és anyádat! Nekik csak anvjuk volt, hát kétszeresen tisztelték. A nagy dinom dánom közben a világ végéről hozott bezzegfüvet is elégették. Ha ezt a bezzegfüvet el nem égették volni, ez a mese is tovább tartott volna ! . . Péferfy Tamás. Felelős szerkesztő: Z Horváth Lajos Lapkiadótulajdonos az Alapító. A tisztelt szülők és a tánczkedvelő ifjúság szives tudomására hozom, hogy tánczískolásiat az ipiirtestiilel helyiségében, (Újvárosutcza) megnyitottam. Tanítványok még felvétetnek naponta délután 4V2 órától 5 óráig a tánezhelyiségben, ugy a délutáni csoport Inz, mint az estihez. A l esti colon hétfőn e hó 7-én este S órakor veszi kezdetét. A nagyérdemű közönség szives pártfogását azon reményben kérem, hogy a most előlegezett bizalmat, annak idején kifogom érdemelhetni. Kiváló tisztelettel Kabai Tany József oki. salón, balett táncz és iUem. tan. Badapestiől. A Berlini hochsehulc volt tagja.