Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-26 / 48. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. deczember 10. 600 — 800 kor. évi fizetése van, s abból esetleg nagyszámú családját is fen kell tartania, örülhet ha fia középiskoláit is elvégezheti, — ami csak ritka esetben valósul meg — nem hogy még az egyetemnek esetleg segélyezett, vagy teljes kedvezményes hallgatója legyen. Szerinte csak a városi tanítókra néz<?e, kétszeresen is hasznos ezen intézmény jelenlegi formáiban, mert alig képzelhető — város középiskola nélkül, a hol fiaikat csekély költséggel aránylag nagyobb fizetés mellett kitaníthatják, s végül nyitva áll előttük az egvetem kapuja is, a hol ismét tetemes segélyben részesülnek szegéuy falusi tanitók össze lakosgatott filléreiből. Hanem igen is kívánja a „Segítő osztály "-nak akkénti működését, hogy a segítség ne csak egyetemet, hauern középiskolákat látogató ós arra érdemes falusi tanitók fiaira is kiterjesztessók részint a tanulók előmeoetele, részint pedig az apa jövedelmi forrása legyen a mérvadó. Stevánecz kai társ ezen nézete meleg talajra talált, mert Kiss Márton salomvári kartá°rs azon indítványa, hogy azon esetre, ha a kartársak mindnyájan belépnek a „Segítő osztály" tagjai sorába, akkor ő ismét kész 100 koronával hozzá járulni. Azonban indítványa a pusztában kiáltónak a szava volt. Ezen themát szépen fejtegették még Csiszár József és Horváth János zalaegerszegi tanítok, s ez utóbbi Stevánecz nézeteivel nagyban osztozik. Általános figyelmet és éideklődést keltett Csirisenyák József salomvári káplán „Jellem képzés a népiskolában" czimü értekezése, melynek végeztet viharos éljenzés követte, s a jelenlevők iparkodtak egyenkint gratulálni a tanitók ügyei es a tanügy emez őszinte és lelkes bajnokának. A gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy eme páratlan szakértelemmel összeállított munka a jövő értesítőben és hogy a katholikus tanítók mindnyájan szívhassák édes mezeta „Nepnevelők lapjában" és a „Szombathelyi Ujság'-ban is nyomattassék ki. Végül a kör több apróbb ügyeinek elintézése, a tagsági dijak befizetése és egy kartársnak a rendes tagok soraba törtónt felvétele után az elnök köszönetet mondott jelenlevőknek a tauügy iránt tanúsított meleg érdeklődésükért, s a g\ülést bezárta. Gyűlés után a kartáisak a „Korona" vendéglőbe vonultak a hol Domokos Ignácz közszeretetben álló vendéglős kitűnő konyháját és bufelejtővel jól megrakott pinczéjét vették szives pártfogásuk alá és méltán mert a lelkiismeretesen elvégzett munka után kitűnő az embernek az étvágya is. Palatin Márton. Pillanatnyi képek Pestről, i. Kedves Barátom! Képzeld csak, lekéstem a vonatról Pesten. Elgondolhatod, micsoda kellemetlenség éjjelre maradni egy oly váiosban, mint Budapest. Pláne, vezényszóra törvényt hozni, vagy vehetsz egy magától szaladó kocsit, melylyel elgázolhatod előtted kutyagoló pénztelen embertársadat. Lehetsz ostoba, de ha pénzed bőven vau, akkor mindenki tekintélyes embernek fog tartani; sót ha ma szegényebb vagy annál a bizonyos egérnél s holnap megülöd a főnyereményt s viszout: eddigi szellemi szegénységedre posztót borítanak s azt mondják: »Lám. milyen okos ember! Előbb is egy egy szellemi szikrája engedte sejtetni nála a talentumot, csakhogy szerény és elvonult volt.« A szegény szerény, a gazdag .... Annak minden jól áll, az az hogy — magyarul — illik, minek szerénykednék tehát. A pénzes ember közönyösen halad el a hentes bolt előtt, mert otthon már februárban rá unt a kirántott csirkére s érett cseresnyére, de a szegény agyon rendezett fizetésű tisztviselő messzire elkerüli, mert elérhetetlen vágyakat keltene benne s otthon nem izlenék a krumpli főzelék. Pénz nélkül a lánczhidon nem engednek át, de különösen vésd emlékedbe kedves felebarátom azt a jó tanácsot, hogy pénz nélkül ki ne indulj a házból mert az ereszben fészkelő veréb is csúfot tesz rajtad. Kérdezhetnók, hogy miért van oly nagy hatalma annak a kis kerek fémnek, melyből egy métermázsát is szívesen végig vinnék a korzón csak adnának rendelkezésemre ; azonban ne kérdezzük hisz ugy is tudjuk, hogy a pénz eszköz I Eszköz szorgalmunk jutalmazására, valamely nélha másnap már máshol kellene lennünk! De megtörtónt. Csak az a sok pillanatnyi kép ne bántana, a mit ott tapasztaltam. Ugy törtónt a dolog, hogy más villamosra ültem fel, vagyis felugrottam, mert már menőben volt. Csak akkor tudtam meg, hogy bizony rossz helyen járok, mert ei korántsem visz a Nyugoti pályaudvarra, hanem a központi városházhoz. Persze ón összetévesztettem a jelzéseket. Mert zöld ós fehér volt mindkettőnek a jelzése azzal a különbséggel, hogy a N\ugoti pályaudvarhoz menőé köralaku, a másiké még háromszögű volt. Gyorsan leszálltam tehát a legelső megállóhelyen és visszasiettem az előbbi helyre. Persze hogy most már figyelmesebb lettem, de igen soká kellett várnom, mig megjött újból az én villamosom. Az bizonyos, hogy végre valahára a nyugoti pályaudvarhoz értem, de az is bizonyos, hogy az én vonatom akkor már túljárt Pesten ... A következő vonat meg csak másnap reggel 6 órakor indul. Ekkor már éjjeli 11 óra felé járt az idő. Fuicsa gondolatom támadt. Pestet saját szemüvegemen keresztül nézni. A mi annyit jelent, hogy magara akartam meggyőződni, vájjon tenyleg olyan e Budapest éjjel, a hogy azt leírják. Mert társasan és nappal már láttam fővárosunkat. De egyedül és éjjel még nem. Már nagyszerű kalandokról álmodoztam! Taláu még az is forgott az agyamban, hogy még regényt is írok, amelynek „Egy éj Budapesten'" czimet adok. Befordultam egy sötétebb utczába. Egy pincze lakásformához ertem; ajtajához lépcsőn kellett lemenni. Amolyan ,,lebujj"-fóle volt ez. A nagy dohányfüsttől, meg talán apálinkagőztőlcsak homályos világosság volt benne. Ám ez nem gátolta a bennülőket, hogy jól ne érezzék magukat. Avagy ezek már nem is ereznek!? — Szegény tótmunkások, ugylátszik ezek mar c-upa megszokásból, állattias ösztönből is/nak. Mit isznak? Pálinkát, vagy ha jobban tetszik: mérget! Egy tinc-es alakot látok beüt, az méri nekik drága psnzen ezt a merget. Íme, ezek a szegeny munkások keservesen keresik fiilereiket es . .. óh, haialt kapnak érte! Halált a lelkükre! . . .És hány íven „lebujj" van itt Budapesten ? És hány ilyen tincses alak el a szegény munkások keresmenyeből ? ! — Tessék csak! Magyarhonban büntetik a gyilkosokat es ezek a legnagyobb gyilkosok, az ész megöiői, ezeket nem biutja seuki ! .. . Undorral fordultam vissza, a mint egy kicsit álltam a voit ,,ü-let" előtt. Elvesztettem már minden kedvemet. Dühöngtem magamban és elkeseiedesem nagy volt . . . Azt hiszem kídves barátom, te is tudod, hogy ón bizonyos mertékben íokonszenvezem Darwinoal. Azonban ne gondold, hogy én a tincses alakokról akaiok beszelni, a milyent a mertéken Hil is találhatni Budapesten. Nem, korántsem akarom bizonjitani, hogy az ember a majomtól eied. Én ugvan azt sem bánnám, h i ez igaz volna, külózhetetlen tárgy beszerzésére, ferbli já'szhatására ; meri vedd tudomásul kedves felebarátom, hogy hozomra nem játszunk s még egy pedagógiai ferblihez is pénz kell, ha az a pénz csupán egy fillér is. Szép képet csinálhatna a fényképész arról a barátságos arczról, a melyet akkor alakítanál midőn szorgalmasan megcsinált Írásbeli munkádat egy csomó írással akarná főnököd megjutalmazni, vagy ha egy malaczot czepelsz a vásárra, hogy a télre csizmát vehess s érte ugyancsak egy visító jószágot kapnál. xxz a dolog rendje, hogy én dolgozom vagy elviszem a malaczot a vásárra s kapok érte pénzt (az igaz, hogy keveset), aztán veszek a pénzen csizmát, vagy a fe'eségemaek uj lepény-kalapot, vagy elmegyek a Kummerba s a czigányt féllábra állítva huzatom el »azt a nótát.® Igaz, hogy a malaczért nem sokáig húzná s fél lábra sem állana, de már egy ökörért azt is megteszi, hogy ö tánezol s te muzsikálsz. Azaz azért a pénzért a mit az ökörért kaptál, mert magát az ökröt nem vihetnéd oda. Az ökör nem megy kávéházba, malacz már inkább. Egy szó mint száz; a mai boldogsághoz pénz szükséges még pedig elég pénz. Hogy ez legyen, ahhoz kitartó szorgalmas munkásság, takarékosság, kevés igény vagy könnyebb esetben egv jó házasság s egyéb szerencse kell. — Ez pedig kiváló van Töröknél. Szemlélő. csak a kisasszonyok ne bánnák. Nagyon is elővigyázónak kell lennem. Neked is, meg más legenyembernek is. A szépnemet különös becsben kell ártani es az angyaloktól szárrotztatni. A férfiakat meg . . . ? No, d<) hagyjuk ezt. Azt mondtam, hogv rokonszenvezem Darwinnal. Különöseu ott, a hol as állati ösztönről beszel. És tudod e, hogy jnt eszembe Darwin? Csak ugy, hogy a „tincses" boltjától nem messze két alakot láttam a padon ölelkezni. A pad épen a lámpa alatt volt es igy jól láthattam őket. A férfi, ha ugyan annak mondható, 17 óv körüli, a lány 16. Mily merészek ! Persze a? ismeretlenség leple alatt ... Hogy a Darvinuak mi köze ehheí? azt terád bízom édes barátom, de hogy a rendőrnek köze lehetne hozzá, azt gondolom. Külö.iben pedig nem értem, hogy miként lehet szeuórjetlen levelezőlapokat elkobozni a kirakatokból, ezekről az élő alakokról meg megfeledkezni! ? Megvallom szomjazni kezdtem már. Ép egy saroki kávéház mebett voltam es hogy szomjamat eloltsam, betértem. Kértem egy pohár sört és leültem egy székre. Kivettem jegyzeteimet ég össze akartam szedni gondolataimat, midin hirtelen éktelen lárma ütó meg fülemet. EíenKözbm a kávéházban is felfordulás letc. A személyzet mind ? kulcsokat kei este. Tisztában voitam a helyzettel. De a kulcsok i* megkerültek már és csakhamar lezárták a hatalmas vasajtót es az ablakokat. Ideje is voit már, mert a következő pillanatban olyan istentelenül döngették a.', ajtót odakint, hogy csalt ugy rengett minden. És élvezve a jo hideg sört rád gondoltam: „Hej !u tudná most Ali baratom, mennyire tűntetnek itt — mellettem, bizouy megirigyelné soisomjt!" A söxt megittam, fizettem es minthogy a tüntetők elvonultak, én is távoztam. Ujoól kint voltam a nyüzogo tömeg közt; ós ekkor azt kezdtem erezui, hogy ehes is vagyok. Eddig az éjfél is elmuloit már. Újból be-értem egy kávéházba. Hanem uram bocsa' majd megígértem, hogy sohasem iszom löböó bort. Mert az mwegdrága volt. És ha még hozzá jó volua ! . . . De a mi legjobban dühösitett, az a piuczérnő szemtelen tolakodása volt. Elhízott egy teremtés élete nyarának a végén. Eljött hozzám é.s mintha maga egy kiállítás lert volna. Mondhatom jó barátom, hogy kellemetlenül éreztem magamat. Elmondta, hogy özvegy és „kurizálni" kezdet a leghevesebben. A kövérség majd elfödte s<emeit

x és ezekből látható volt, hogy szive minden nemesebb érzelmét mar reg eladogatta. Siettem is elkölteni az előttem levő sonkaszeletekec s a bort és távoztam. Mer: telhetetlen voltam mar a Madame hajaival, a ki oly szives volt megmondani, hogy csak nekem számit 3 kor. 20 fillért 7 deccis üveg borért. Mily szeretatreraeíin-ag! Sőt még azzal is kecsegtetett, hogy jól fogom magamat érezni, ab. Kint már cseudes volt minden. A villamosok már nptn száguldoztak az utakon és igy soi<kal bátrabban mentem. Ujbíl a Nyugoti pályaudvarnál voltam. Ennek lépcsőin, tornáczán, de sok ember pihent! Hortyogásuk összeolvadt és nsm a legkellemesebb hatást tette a fűire. Nyilván azok a szegény tótmunkások voltak a kiket eíőb> a „tincses" boítjában láttam. Luu, igy yvőzedelmtskedík a fuifaüg a butaságon! A munkás egész nap dolgozik s ,.tincsesnek" hordja keresményét, a kinek más dolga nincs, csak mérget oxztagasson pénzért. Az egyik puha ágyon aiszik, mert furfangos, a másik a kövön didereg, mert buta. Szörnyű kép! Talán te is olvastad kedves barátom, hogy az amerikai munkás fürdőzni rs jár. Mert a pálika-ivás meg van tiltva u ki. Ám a mi munkásunk meddig viszi? A börtönig es igen sokszor a vasúti kerekek közé. Az óra még csak 3-at mutatott. Tehát még 3 óra ráérésem van. Átmentem újból egy kávéházba. Rendeltem egy feketét. Útközben vettem szőlőt a kofától és azt zabáltam még a kávéházban is. Több csoport mulatott itt külön-külön asztalnál. A középen volt egy csendes társaság, 2 férfi és 3 hölgy. Ezek előtt valami fehér ital volt, a mit én a legjobb akarat mellett sem nézhettem másnak, mint víznek. És a mint én ezt a társaságot csendesen szemléltem, gyorsan felkelt közülök egy ós ott termett asztalomnál. Csinos szőke lányka volt. Szép kék szemeiből kiolvashattam, hogy még elég fiatal. Hozzám lépett ós kért, hogy ő is ehessek a szőlőből. Odanyújtottam neki az egészet. Ekkor azt kérdezte, hogy adhat-e társainak is belőle? ... Én azt mondtam, hogy neki adtam, tehet veie a mit akar. És ő