Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-12 / 46. szám

4 MAGYAR PAIZS 1903. november 12. teremti mindazon kedvező teltételeket, a melyek a gomba szaporodásához és kiesirázásához szükRégesek. Kártétele abban nyilvánul, hogy a gomba elvonja a gabonától a szükséges tápanyagokat s azt saját gyarapítására fordítja. Különösen tapasztalható ezen kártétel olyan esetekban, a midőn a gabona a száraz meleg időjárás folytán gyorsan kénytelen megérni, a gyökérzet ilyenkor egyszerre megszünteti működését s a rozsda ilyenkor a gabonarés utolsó fejlődési stádiumában saját fejlődésére vonja el a tápanyagok nagy részét a gabonaszem pedig megszorul, aprószemüvó, ocsuvá válik. Biztos védekezési mód ellene nincsen, de kártételei igen jelentékeny mérvben esönkethetők azáltal, ha a fentnevezett a gabona tovább fejőidésére alkalmas gyomokat, cserjéket irtjuk továbbá figj elembe veendő az is. hogy a nehezebb esetleg humuszdusabb talajok jobban kedveznek fejlődésének, tapasztalat szeiint ilyen talajokon akkor is fordult elő, midőn is talajnemeken nem mutatkozott. A talaj tápanyagtartalma is befolyással van fejlődésére, mért ilyen a nitrogénben bővelkedő vagy nitrogén trágyázásban részesült talajokon nagyobb mérvben lép fel, mivel a nitrogén a növény vegetatjóját hosszabbítja s igy a lagályozás eshetőségét növeli addig a szuperfosziát, a foszforsavas trágya azon hatásánál fogva hegy a tenyészidőt jövidebbé teszi s a növény fzövetét alkotó sejteket keményfaluakká neveli s igy a növényt ezen betegséggel szemben ellenállobbá teszi, mint ellenszer 15 métermázsa noennyiségben alkalmazva kat. holdanként igen ajánlható. Csarnok. Szépen vágyónk. Gyönvörü novemberi nap volt. A napsütötte keiitései en ós hátfalakon vidám bogarak röpködtek, muzsikáltak, s az emberek is nagy mohón a szabadba iparkodtak, mintha valami rég nem látott jó barátjuk üdvözlesére sietnének A levegőben hosszú, ragadós ökörnyal us/kált s 'ákba, bokrokba, emberek hajába, ruhajába, fülcsirabókjába kapaszkodott, s ugy hintálta, rázta magát a szép napos időben. A természet, mintha valami régi hibájától, bűnétől szabadult volna meg, parázs kedvében volt, s jó kedve átlagadt emberre, állatra egyaránt. Mindenki ki i; •volt, a házakban csak a sápadt szakácsnők es betegek mai adtak. Csupa öiöm volt minden arcz, az emberek boldogan dörzsölgették kezeiket s igy kösíöntö'ték egymást. — Jó rapot. kedves barátom. — Ah, jo napot, testver. — Barátom, milyen idő, mii)en idő! Októberben sem volt ilyen ! — Ah, pompás! Porapás! Én se birtara már magammal, fogtara a kalapomat s indului akartam, hogy megfüiöd|ek én is a nap meleg sugáiaibau, hiszen ingyen vannak. Az ajtóban belém ütközött az én szelíd lelkületű Miska barátom. — Szeivusz. — Szerv us i. — Kérlek, légy szives, adj egy rossz inggombot, mindig leC:U3zík a manzsettára. Aztán meg gyere te is, már vagyunk valami négyen, használjuk fel a jó időt, ránduljuuk ki a BUKÍ csárdába. Egészen helyes, kedves Miskám. Nagyon helyes. Épen kapói a jösz. Nesze, itt van egy heverő gomb. Hát gyerünk. A kapu előtt már várt minket a kompánia. Ott volt a kuruez vértezetü Laczi urlegény is. Kemény, büszke volt a fejetartása, daezos ráncz piroslott a füle tövén s egész lénve azt látszott mondani: Csak gyertek, majd asztal alá itatlak, adta bus németjei. Ahogy ki gombolkoztuuk a váiosból, s lábunk alói elmaradt a föld képének lenyűgözője, lárvája: a kövezet, megcsapott minket a fö'd kellemes szaga, s valahányszor egy-egy frissen szántott földhöz értünk, stácziót tartottunk s nagyoknt sóhajtottunk. Fölébredt bennünk a föld szeretete. Az én lelkemben is megmozdult valami. S miközben a frissen szántott rögöket néztük s a föld illatos páráját magunkba szívtuk : szemeinkben könnyek csillantak meg, s mi csöndesen, szégyenkezve, visszasírtuk a falut. Gyönyörű vidéke van a Duna váczi kanyarulatának. Mi szemben találtuk magunkat a távolban kéklő visegrádi hegyekkel s a közelben levő Szentendre szigettel, s minden-minden, ami körülöttünk, mellettünk és felettünk volt, csupa gyönyörűség, csupa ragyogás volt. Az ember szerette volna beásni magát ebbe a ragyogó időbe, ebbe az áldott földbe, hogy soha semmi hatalom se foszthasson meg tőle. Oda értünk a Bukí csárdához. Mint valami szégyenlős parti fecske fészke, közvetlen a Duna partján fekszik, s csöndes, szelíd kilátásával kellemes érzést csal az ember szivébe. Körülnéztünk. A vörös terítéknél vigan mulatott néhány iparos ós palócz, mi a fehér teritékhez ültünk ós bort rendeltünk. Cünos, szemrevaló lány hozta. A fiatal szivek fölélénkültek, a szemek a lány csábos alakját nézték, kezünk meg apró bajuszkánkat pödörgette, morzsolgatta. Koczintottunk. — Azt már aztán nevezem! Az aztán bor! Az aztán lány 1 — szónokolt a kuruez vértezetü Laczi vőlegény. Gyerekek, máma kirúgok a hámból. Rajta, igyunk ennek a szép csapláros lánynak az egészségére. Ez volt az első liter bor. A vörös teríték vendégei, ugy látszik, németeknek néznek bennünket s kuruez nótákat énekelnek. Szarka orrú, darulábu labaneznak csúfolnak. ' — Fiuk, — pattant föl a szelíd lelkületű Miska — szóljunk a csárdásnak, hogy simítsa el a vörös teritábaél támadt hullámokat, mert igaznak igaz, hogy német anyanyelvű vagyok, aztán pápaszemet is hordok, de azért magyar ember vagyok, vagv mi! — Sohse bántsd! — szólt hozzá szokatlan szelidségü hangon a kuruez vértezetü Laczi urlegény, mint aki hivatást érez magában, hogy a jónak Ígérkező léből az oda nem való kanalat kivegye. — sohse bántsd, öreg, a rét is a maga rendje módja szerint virágzik, ők is a szájuk ize szerint mulatnak. Eszem a zúzáját annak a szép csapláros leánynak, ide hivom, hadd koczintsou /elünk. Ez volt a má«odik liter bír. A vörös terítek „hoch"-chal s „leben siewotil" lal koc ínt.Aszelid lelkületű Miskából kemeny szivll kuruez válik, kezei ökölbe s/orulnak, szemei vészjóslóan fénylenek. A kuruez vértezetü Laczi szelíd lelkítletüve lesz, holdkóros pofát vá ; 8 bolondos, szerelmes meséket sug a s/ép tsapláros lánynak. A vörös teríték nem enged a negyvennyolczból s tovább fújja a kuruez nótákat. „Göibe hátu. mert lenjomta Füstös muskatéra, Elfárasztott, elbágyasz'olt Dióverő pózna " A kuruc/cá vedlett Miska óriásit ütött az asztalra. — Ezt nem tűröm, azt nem hagyom, — így kiabált — vagyok olyan magyar, mint akárki itten, hát mórt nem hagynuk bekét eztk a nyehók, mért csúfolnak, hol az a csárdás V í Ez volt a harmadik liter bor. A vörös ttriték piszkáló kedvében van s tovább teregeti a vöiós pjsztót: „Néz Bonifacz az égről Konycsepp hull a szeméből, A földre igy kiálltott: Svábok átkom leátok!" — Hallotta, hallja? Ilyen vendégei vannak magának?! ripakodott rá a szegény korcsmárosra a felbőszült Miska. (Vagy talán már jo volna Mihálynak nevező .) — Oh, kérera, felelt vissza sunyi képpel a korcsmáros, sohse tessék azt a kii bogár zü mm ligást annyira a szivére venni. Különben nekem szól az egész. Engem piszkálnak. Tetszik tudni én esanádi, sváb születésű vagyok. Oh, kérem ezek nagyon jó vendégek. Gazdag pasasok. Meg kell őket becsülni. Van köztük, akinek ötszáz holdja is van. Oh, igen, van. — No, csík ne dic-ekedj, — támadt iá a felesége. Menj a dolgodra. Elparentáltuk a negyedik liter bort is. — Gyerünk haza, — szól keserű hangon a kuiuczczá vedlett Miska, mint aüi a wertheimkulcsát elvesztette. — Olyan nincs a sifonérban! Ezt megisszuk, válaszolt pajkos hangon a szelíd lelkületűvé vált Laczi urlegény s megrendelte az ötödik liter bort. Még maradjunk. Gyerekek, ón szerelmes vagyok. Szeretem ezt a szép csapláros lányt, mint ahogy a virág szereti a tavaszt, pacsirta a magas eget, hold az éjszakát ós az én kosztadó nőm a harisnyakötést. Odáig vagyok érte. Kocint8unk, fiuk! — Nono, nem szabad egy idegen lány rovására ilyen rossz vi zczet csinálni. Talán vigyáznál egy kicsit a nyelvedre, Igy a szelíd lelkületű Miska. Magamba: itt a dolog diámai fordulata, gyerünk, haza. Ez utóbbit már hangosan mondottam, s el is indultunk szépen, lassan. Laczi folyton duzzogott s imakönyvekről ós holdvilágról beszólt. Mi-ska kardokat, pisztolyokat emlegetett. Éti nem tudim aztán, hogy hogyan ós hogyan nem, de az történt, hogy éppin annál a frissen szántott dűlőnél, amelyiknél mi visszasírtuk a falusi életet, ugy földhöz teremtette a szelíd lelkületii Miska a kuruez vértezetü LICÍÍ vőlegényt, hogy azt gondoltuk, a menybolt szakadt ránk, s attól káprázik a szemünk. Ilyen galibát hozott nyakunkra a gyönyörűséges novemberi nap. Most már azt sem tudjuk, hogy mit csináljunk. Mert ha párbajra kerül a dolog, biztos, hogy lelövi a kuruez vértezefü Laczi a szelíd lelkületű Miskát. Bizt03. Mit csináljunk ? Adomcsók István. Magyarnyelv. — Nyel-9-óberL éX a aem.aat — Hangsúlyozás. Szórend. (XXII.) A magyarnyelv rendszerében egyik legsajátságosabb jelenség a szórend, a hangsúlyozás miatt. Van erre egy egyszerű, világos szabály: A hangsúlyos szó aí ige előtt legyen. Hanem azért ebből még nem tanul meg magyarul az idegen. Sőt alaposan félrevezettetik. Az igével összeragasztott kis határozók : meg, le, fel, ki, bt, elé, hátra néha elválnak az igétől, néha aeui. De hogy mikor válnak el s mikor nem, azt a szabályból nem tanulhatjuk meg, azt csak az érzék .sugia meg. Mai napság igen elharapódzott ez a szabályszerinti szórend: Hamar látott át a szitán. 1)3 ebből rögtön észreveheti az ember, ho^y az az illető nem magyar ember. (S nem igy oiuudjuk: De ebből röglön vesszük észre, hojy stb.) S ez a rosz szórend kezd ráragadni a született magyarokra is. Erre nézve olyan szabályt csinálhituánk, hogy mikor határozók a hangsúlyos szók, akkor az igeető: le

y fel, be stb. nem válik el az igétől, evvel egvúttesen alkotja az igeszót. Pl. Hamar megszerette, gyorsan átlxtta, rögtön észrevelte, egyszeribe beleült a bársonyszékbe stb. De mégsem ilyen mindenik határozó, mikor haugsutyos. Pl. Nagy Sándor rögtön kettévágta a bogot (kettévágta egy szó.) De: Nagy Sándor a kardjával vágta ketté a bogot, (vágta ketté — két szó). Eunélfogva a halározókuak szűkebb köre, pL a mödhatározó és idöhalározó az, mely haugsulyos volta mellett is nem közvetlen a tiszta ige elé, hanem a határozóval összetett ige elé juthat, vagyis hogy eme határozók után az igeelö nem válik el az igétől. Persze ezt nehéz megérteni a német kultura hatása alatt. A magyarnyelvben a határozó szócska jobban egvgyé válik az igéjével, mint a németnyelvben. Azért igy mondjuk: Mindjárt leülök. De a ki csak a nemetnyelv emlőjén rágócíik s nekünk is azt akarja adni, az igy beszél: Mindjárt ülök le. Mert a németnyelvbeu is igy van: Sobald setze ich mich nieder. íme még egy pár példa (a hangsúlyos szók dűlt betűkkel). Achmed basa elindult Temesvár ellen, (s nem maradt otthon). Achmed basa indult el Temesvár ellen. (S uem Ali basa). Achmed basa rögtön eliudult Temesvár ellen (s nem később). De nem jó igy: Achmed basa rögtön indult el Temesvár ellen. —Achmed basa megtámadta Temesvárt, (s nem nézte). Achmed basa támadta meg Temesvárt, (s uem Ali basa.) Achmed basa megérkezés után rögtön megtámadta Temesvárt, (s nem később.) De nem jó igy: A basa rögtön támadta meg Temesvárt. Gr. Tisza lstváu elvállalta a miniszterelnökséget, (s nem utasitotta el). Gr. Tisza István vállalta el a miniszterelnökséget (s nem Lukács László.) Gr. Tisza lstváu r igtön elvállalta . . . (s nem habozott). De nem jó igy: Gr. Tisza István rögtön vállalta el a miniszterelnökséget. Borbély György.