Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-29 / 44. szám

1903 október 29. MAGYARPAIZS ennek, hogy nyelvünket nem értő idegenek nem kívánkoznának magyar seregeink közé, következés képen előbb boldogulhatnának nemes iljaink. Nem hiszem, hogy a magyar nyelvet hadi seregeinkhez bé-vihessük, sokan fognak abban velünk ellenkezni. Mind egy, mind más tekéntetre nézve akkor tévesztettünk el ugrást, mikor idegen kézre adtuk által hadi seregeinket. (Magyarország.) Venni akarok egy hektó, vagy akár egy akó piros bort, mely Zalaegerszeg határán termett. Legalább egy éves legyen. És tiszta, mert nemes emléknek megy. — Szíveskedjenek a kiadóhoz üzenni. Hentes-mészárosok és kis boltosok figyelmébe. Eladó pakkoló papir, kilója 13 fillér. Tiszta újságpapír. 3—0 A aierk. levele. T. P Alsólendva. Igazad van! — Ipart. Kiskomárom. 1902-re még kérünk egy koronát, — I. Szeged. Ne okoskodjál az irá3ok fölött. Menni fog, mert menni kell. Egy jobb kor hajnaánl. — Dr. K. A szőlőtermelés czikket jövőre kellett hagynunk. Földmivelés. Állattenyésztés. IC A kié a föld, azé az ország! A buryonyavészről. A burgonyavész (Ph)tophtora infestans) igen gakori betegsége n burgonyának s soks/or az egész burgonyatermést képes veszélyeztetni, a mi -óriási károkat okoz különösen azon vidékeken, a* hol ez a népnek főtáplálókát ós főjövedelmi forrását képezi. A zöld burgonyabokor levelein julius elején, augusztusban barna foltok jelentkeznek, amelyek vagy a levél szélétől vagy annak hegyétől befelé terjednek s különösen jellemző reá s más betegségektől megkülönbözteti az, hogy a barna foltok széle világosabb penészszerű szególylyel bir, Nemelykor nem terjed gyorsan, csak a levelek egy részét teszi tönkre, s legfeljebb sietteti a lombozat elhalását s hátráltatja a gumók normális ós rendes fejlődését; azonban kifejlődése fennakad. MÓJ; jelentékenyebb károkat okoz akkor, ha esős időjárás alkalmával a gomba konidiai a gumókra is eljutnak s ezeket is még benn a talajban megrontják. Teljesen sikeresen még nem rudunk ellene védekezni, igen ajánlatos azonbau a vésznek leginkább ellenálló burgonyafóleségek termelése s a vész iránt nagyon togékonv féleségeknek a termelésből való kirekesztése. Korai étkezési burgonyafajtáink nagyon érzékenyek iránta, miért is ezek termelésénél igen óvatosnak kell lenni nehogy terjesztői legvenek ezen káros betegségnek. Nedves talajokon ne termeljünk burgonyát, mert ilyen helyeken a gumók inficziálási sokkal valószínűbb, Végül ajánlható a burgonya rendszeres permetezése 23-os bordói lével, a mely 100 1. víz 3 kg. rézgálic/. és 3 kg. ég. mész keverékből áll. A permetezéssel a betegség jelentkezéséig nem kell várni, hanem mikor már a bokor eléggé kifejlődött, végre kell az első permetezést hajtani. Leghatásosabb a háromszori permetezés junius julius és augusztus közepén. Csarnok. Miska meg Laczi szüretel. Hogyan jellemezzem ezt a két gyereket ? Az egyik szőke, a másik barna, az egyik tiszta öntudatos arezu, a másiknak arczán valami titokzatos borongás észlelhető; az egyik magas, karcsú növésű, mint a Libanon illatos czedrus fái, a másik köpczös, tagbaszakadt itju, mint a Kárpátok szögletes szikladarabjai; az egyik könnyelmű, bahém természetű, a másik fontoskodó, vaskalapos hajlamú; az egyik ilyen, a másik olyan, ez feje, az meg fája a gyújtónak — s kuszonkétóves mindaket.tő. Egyszóval fiatal, friss növésű emberkék, kiknek lelkéről még nem pattogott le az üdeség zománcza, kiknél a derék karcsúsága még nem fulladt bele a szobrászi vonalak ellenségébe, a hájba. — Közös tulajdonságuk a modern kornak minden szellemességet megölő nyavalyája: a szójáték vala. Teszem, a czvikkeres Miska urlegény (ne vegyék zokon, kedves urleányok !) akinek valóságos hajtengere nőtt a fejebubján, tegnap — vacsora alatt — igy fitogtatta szójátszó tudományát. — Te Laczi, hogy hívják az olyan embert, aki nem szemita? Zárjel között megjegyzem, hogy Laczi volt a barna, s reggeknkint, mosdás közben óriásokat káromkodott, mert mire megmosdott, több haj volt a mosdótálban, mint a mosdóviz. — És te azt nem tudod? — csodálkozott a szörnyű naivságon Laczi urlegéay, — nohiszen, nem is hiába, hogy Miskának kereszteltek, de meg is látszik rajtad. A legrongyo'sabb bécsi inas is tudja, hogy aki nem szemita, az antiszemita. Miska ártatlan arczczal folytatta; — És, hogy hjvják azt az embert, a ki nem lop ? Itt már megszűnt a kurucz vértezetü Laczi tudománya. De Miska jószívű ember, mint minden Miska, és maga felel rá: — Antilopnak. Laczi urlegény alatt megmozdult a föld. Agyában vad ötletek támadtak, s mintha minden goudolata csupa apró, tüzes szeg. lett. volna, idegesen biczczentett nagy fejével s fájdalmas, nyögő hangon kérdé: — Te, Miska, hogy enned meg a térded ka lácsát, ha o'van nagy mester vagy, hát mond meg nekem, hogy hivják másképen magyarul a korsót ? — Hajjaj, de szellemes vagy. Hogy is mondtad ? Ismételd meg csak. Az ember meg sem érti egy hallásra. Hogy hivják másként magyarul a korsót ? Hó ? Hát kancsónak ! — És többes számban ? — Többes számú nominativus ? Hát kancsók ! — Ugyan, eredj. Hát szabad ilyen csúnyát mondani. Ej, ej, Miska, mikor lesz már belőled Mihály! S ez elég volt, hogy Laczi urlegény jól érezze magát. Finomul, urasan begygyintette meg pelyhes kis bajuszkája hegyét s nagyokat csettintgetett, mintha ludzsirt ivott volna. Ez volt nála a megelégedés jele. Elég az hozzá, hogy ez a két ügyes fiatalember halálosan megunta magát ebben a zajos, városi magányban, s a közös szoba minden ép !ábu bútorjára megesküdtek, hogy daczára az előrehaladott igénynek, ők szüretelnek, ha törik, ha szakad. Még aznap este fölfedező ntra indultak, s a Duna kor/.ón, vauliol a hajóállomás mellett, :üzet kéltek egy lánytól. — De urak, mit gondolnak ? ! Micsoda szemtelenség a/.! Miska, az udvarias, pózba vágta magát, összependitte tapánjai sarkát, bajuszkáját! nagyot csavaiintott s bocsánat kérő hangon megszólalt. — Miljő paidon, édes Nagvsikád ! Azaz, hogy ezer bocsánat. Nem akartuk megsérteni. Oh, mi sokkal intelligensebbeknek tarjuk magunkat, mintsem egy védtelen hölgyet megsértsünk. Pláne Nagysádat. Csak azért voltunk bátrak tüzet kérni, hogv — hiszen tetszik tudni, milyenek a mai lányok, — hogy el ne fújja a gyújtónkat. Mert tetszik tudni, nekünk már olyan pechünk van, ha ráakarunk gyújtani egy kis czigarettára, akkor ha nem valami lány fújja el a gyújtónkat, hát elfújja a szél. Ugye, nem pech az'? — Mikor én azt sem tudom, hogy mi az a pech. — Nem tetszik tudni ? Kérem, az olyan valami, ami ha megesik az emberrel, hát nagyon bántja valami? Teszem, hogy elhagyta, hűtlenné vált a kedvese, s igy szüret után nem lesz meg az esküvője. Apiopos. Szüreteltek már? — Jaj, csak ariól ne beszéljen. Dehogy szüreteltünk. Az édes apám azt gondolta, hogy a jó idő még Isten »udja meddig tart, aztán most ebben a locs-pocs időben nem lehet szüretelni. — Az már aztán pech! — kiáltott nagyot Laczi urlegény, s fejét büszkén hátra vetette, mint aki tudja, hogy most okosat mondott. — De kérlek, már hogy volna az, — csitította a szende lelkületű Miska. Nagysád, kérem, hát csakugyan nem szüreteltek még? Oh, ez megkapó! Ez elragadó! Én imádom a szüretet. Rajongok erte. Ah, a ragyogó szemű szőlőfürtök, a tisztára mosott vinczellórláb, mordályok durrogása, mért nem láthatlak, mért nem hallhatlak többet! — Talán bizony, még nem is volt szüreteD ? — Én'? nagysád! Én csak könyvekből ismerem eddig, annak is csak epik ii részéből, ami nagyon hat az epére, de mi egy hitvány betű, egy valóságos mustfolyáshoz képest? Ah, must most 1 Oda adnám a szegénységem, s ráadásul a szeretőmet annak, aki egy kis szüreti lakomára meghívna. — Olyan könnyen mondana le a kedveséről ? — Könnyen, könnyen, mert nincs. — Gyerünk már haza, — szólalt meg a Duna hullámait néző Laczi urlegény, s fejét megest hátra szegette, mint aki tudja, hogy most is okosat mondott. — De az már nem volna méltó önökhöz, hogy most itt hagyjanak, kisérjenek el legalább haza. — Nagyon szívesen, — szólalt meg nagy garral a kurucz vértezetü Laczi urlegény, s haza is kisérték az ismeretlen bájoa kis urleányt. — Te, aztán van neked egy kis sütnivalód ? — fakadt ki nagy méltatlankodva a szelid lelkületű Miska, mikor magukra maradtak. Barátom, nem ugy kell a lányokkal beszélni. A te nyavalgás, aftektált prózád mindent elront. Hogy ennéd meg a prószát! — És te azt gondolod, hogy meghívott volna szüretre? Mérget veszek rá, hogy szőlőjük sincs. — Ugyan, ugyan, ne kotkodácsolj, nem te találtad fel a Kolumbus tojását. En nekem pozitív adataim vannak, hogy van nekik szőlőj'lk, s különbrfti is az uton is azt mondta, ho^y van, s meg is invitált minket e szüretre. — Akkor hiszen brávó ! — Uü.y bizony. Holnap vizitelünk náluk, a többi a^tin macától jön. — Helyes. Akkor ón lábvizet veszek. S mondhatom, hogy nem hiába vett íábvizet a kurucz vértezetü Lac/i urlegény. Adomcsók István. Felelős szerkesztő: Z. Horváth Lajos Lapkiadótulajdonos az Alapító. Vgesz fogsorokat szájpadlás nélkül, valamint javítások ilj. Slemmer Károly, fogtechnikas Zalaegerszeg, Wáassics-mlcza. 1-4 F UDg. PoLa 111. figyeljen jól arra, — vannak ládikák és csomagok a forgalomban, melyek 116331 Valód

i 0 FTcülCik ^"Ot tartalmaznak, hanem f^ggT" utánzást! Ha zamatos itah és tápláló kávét kíván, úgy tessék Valódi - Franck 5 kávé-pótlékot kérni, mely azonban — CSa

k ezen iktatott jegygyei ValÓdil és ezen iktatott aláirással: M Yéd-jegy. Asért: elővigyázat a bevásárlásnál! P D.XWI BT J.W.L. [gj 5-5