Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-22 / 43. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. október 8. 41. szám Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Sgyes u4m 8 fillér. Hazai iparcxikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENI HETENKÉNT O S "Ö" T Ö K, T O KI Ö 3ST EST E. Magyar, segítsd a magyar ipart! „Hazugság az, hogy Magyarországon volna kaszagyár!". . Körülbelül ilyen szavakkal kezdte Fekete Gynla^, bécsi kereskedő, egyik árjegy^éfö áíjiíszákról. Lehet, hogy ez a Fekete Gyula „Schwarz"-tól lett „Feketédé; ez azonban teljesen mindegy, mert vagy Sclrwarz, vagy Fekete a neve, annyi bizonyos, hogy a lelke fekete-idegen, vagy legalább is schwarz-gelb magyar. Mert orczátlanság az, ha valaki ugy akarja magát kedveltté tenni előttünk, hogy a szegénységünket vágja szemünkbe. És hozzá kezdünk már szokni, hogy ez a drágalátos szomszéd, e jobb és bal sógor minden intézményünkbe beleszóljon. Még a kaszagyárba is. Nincs Nagyarországon energia, a mely méltóan visszautasítaná ezt a tolakodást minden téle téren. . . Mintha mi talán nem tudnánk ellenni az osztrák kaszák nélkül. Vagy mintha csakis Osztrakiában gyártanák a kaszát, kapát és a spanyolviaszk >t! ? Bizony, ez az éhes pióczafaj, rég elpusztult volna már, ha a magyar nem olyan bolond, hogy a saját vérével táplálja. A légyéhez hasonló szemtelenségük csak azért otyan nagy, mert látják, hogy az áldozat békésen türi csípéseiket. Ha valamelyik föl mer jajdulni, azt elnevezik „rebelis"-nek, meg tudja Isten mi mindennek. Pedig mennyire ránk vannak szorulva a szegények! Bizony sok ellenséget táplál a magyar föld. De vájjon, ki az oka ennek, hogy igy van? Mi magunk! Bizony Isten mi magunk! Abban a pillanatban, mihelyest észrevesszük a helyzet komolyságát és ugy kezdünk érezni, beszélni, cselekedni, amint magyarokhoz illik, amire különben történelmi multunk is feljogosít, megszűnik idegennek a hatalma fölöttünk! És megszűnik minden idegen ipar hatalma fölöttünk. Mi magyarul érezünk. Csak még cselekednüUK kell magyarul! Akarat kell hozzá! Meghiszem, hogy eddig megszoktuk már a semmittevést, vagyis még nem szoktunk le róla, de ha akaratunk van, ez le fogja győzni a léhaságot és az akaratot tett fogja követni. Tömörüljünk mindnyájan a szent ügy érdekében. Elleneink támadására feleljünk azzal, hogy esküdjünk minden ellen, ami nekünk ellenünk. S esküdjünk mind arra, ami a magyarnak boldogitására van. Ne legyen pártviszály közöttünk, hisz mindnyájan magyarok vagyunk! Sajnos, hogy elég sok köztünk a gyászmagyar is ! L. R J A Deák Ferencz ünnepélyről. Múltkor az ünnepély előtt irtunk Deák Ferenczről, most az ünnepély után irunk az ünnepélyről, — jellemezvén azt és ezt. Nekünk újságíróknak is mondott valamit a nagy ember. Azt mondta, hogy csak igazat írjunk. Többet nem mondott. Mi újságírók, legalább sokan közülök, szeretnők, ha azt is meghagyta volna, hogy: de ezt az igazat aztán Írjátok is ám mindig gyerekek, ha betörik is a fejetek. Csak az elsőt mondta. Ennek megfelelően igyekszem híven irni. Deák Ferencz nagy batárkövet jelent nemzeti történelmünknek a mezején. Országosan, nemzetileg ünnepeltünk tehát: a fővárosban s mindegyik megyének törvényhatóságán, legfőkép pedig Zalavármegyében, mert itt született, itt tartózkodott és működött többet, itt van Zalaegerszegen egy álló szobra is. Meglehetős központi ünnepély volt tehát a zalaegerszegi. Képviselve volt itt több szomszédos vármegye, az orsz. képviselő ház, a főrendi ház, a kormány, a tud. akadémia, Varasd megyéje és városa stb. Teljes elismerés illetheti a rendező bizottságot, hogy Deák Ferencz szellemi nagyságának megfelelő ünnepély rendezésében fáradoztak. Mert az ünnepély képének szép foglalatja van. Egyfelől a magasztos istentisztelet a templomban, hol a püspök pontifikál, másfelől az erős társadalomnak ünnepe, a kegyelet ünnepe a szabadban a szobor lába alatt — s közből a szintén komoly, méltóság-teljes törvényhozó testületnek magasztaló szava a vármegyeházán, hol Hertelendy orsz. képviselő tart emlékbeszédet. A rendező bizottságot elismerés illeti meg a programmpontok alakjáért. A rendező bizottság arról nem tehet, ha ez az ünnep alapjában mégis inkább szomorú volt, mint vig, Mért kellett ennek épen erre az évre esni ? Épen most vitatkoznak, vagyis kétfelé gondolkoznak az emberek a §. fölött. Egyik fejérnek, a másik feketének tartja. Egyik szerint magyarul beszéljen a katona, másik szerint ne beszéljen magyarul. S hogv ezt a nyomotl hangulatot még a természet is kifejezte szakadó könnyeivel. Vagy tán Deák Ferencz sírt az égben, hogy mért nem világosabbak azok a §-ok. Az ünnepi szónok csinos beszédet mondott, élénken és hatásosan. Az oda nem tartozó privát bevezetésre ugyan nem volt szüksége a közönségnek, mert arra nem kiváncsi, a mit nem mond a szónok, arra kiváncsi, amit mond. De szerette a közönség azt a költői szép hasonlatát, hogy Kossuth üstökös, Széchenyi hulló csillag, Deák álló csillag s a napnak örök világossága, a magyar alkotmányos szabadság. Ezt szerette a közönség, mert ez szép. Mondott jót is a szónok. Azt még inkább szerették és megtapsolták érte. Azt mondta a következő pontban, hogy a Deák §-a nem megkötött formula, mely elzárná az útját minden haladásnak, hanem erős fundamentum, melyre épiteni lehet. Derék elv. De igen tág. Elég ritka nagy alkalom arra egy százados ünnepély, hogy ezt az elvet bevezetések mellőzésével részletesebben fejtegesse sleczkét adjonabból nekünk az ünnepi szónoka kit gem tisztviselői szubordináczio nem sem tehetség-hiány nem akadályozhat, mert országos törvényhozó, független szabad ember, több: népképviselő, és nem műkedvelő. A beszéd élénk volt, de kevés volt. Nem sokkal több és nagyobb, mintha Deák jellemzésére és dicsőítésére azt mondanók : Deák Ferencz nagyeszű ember volt. A beszédnek azonban sem előnyös, sem hátrányos tartalma nem érinti a rendező bizottság érdemét. A rendező bizottságnak meg van a maga nagy érdeme az ünnepélynek általános rendezéseért. Milyen kár, hogy itt-ott egy-egy hibát elkövetett a rendező bizottság is. Ez a bizottság nem szereti a nyilvánosságot. Tanácskozásairól, intézkedéseiről, tagjairól nem tud a közönség. Annyit hallunk, hogy csak hivatal főnökök voltak benne. Ünnepély programmot és meghívót csak a rendezők kaptak. Elsősorban ők hívtak meg saját magukat, s azután evvel az egy-egy meghívóval közvetve meghívták a kezök alatt levő tisztviselőségeket is. (Ugy azonban, hogy nagy kedvök ne legyen hozzá.) A nyilvános nagy közönségnek pedig sehogy sem adta tudtára a bizottság, hogy Deák ünnepélyt rendez. Értem alatta a mai korban szokászos hirüladást, a hírlapok utján való hírül adást, a mi a bürokrácziával szemben nyilvánosság, s a titokzatosság és erőszakossággal, szemben alkotmányosság. Sem igénybe nem vették a hirlapirást, sem meg nem hívták a hirlapirást, mely a hivatalokon kivül levőket is, a nagy közönséget képviselné. Nem tudom, hogy Pestről hivtak e meg vagy egyet, de hogy Egerszegen is van két újság, s ez a bizottságnak még eszébe sem jutott. Nagyon parányi história lehet a bizottság szemében ez az újság- írás. Nem felejtették el. Eszökbe sem jutott. Nagy szégyene ez a hirlapirásnak. Kizárják egy emlék ünnepélyből. Negatív uton, de míigis kizárják a sajtót. Tetszik tudni, hogy a sajtó alkotmányos intézmény? A rendező bizottság nyilván azt hiszi, hogy kézlegyintésével azt a két-három embert sérti, kik az újságot irják. Balga gondolat. És 22 éve van már Zalaegerszegen hirlap, ugy tartom a közönség szolgálatára, és 22 esztendő alatt nem tanulták meg itt az emberek, hogy a hirlapirásnak küzdelmes kötelességei mellett joga is van. Kár volt, hogy régi laptársunk nem igényelte a jogot s hallgatólagosságával egy rosz szokást, hogy ne mondjam: értelmetlenséget állapított meg. Lehetnek mentségei, minthogy tudtommal vannak is, de akkor nem^tisztán a közügyet képviselte az a lap. T.arpn -n ~k

r mai száma ÍO olcLal.