Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-22 / 4. szám

6 MA SYAR PAIZS 1903. január 22. Áldd meg Isten, áídd meg azt a csonka törzset, Száradó ágait dus gallyakba szöktesd, Sud&rát növeld meg nagyra, csak magasra Önkény ós zsarnokság, ha puskáz alatta . . . Mert rossz idők járnak a turulmadárra: Kell annak a fának lombja, védő árnya . . . A szerk. levele. B. Gerde. Érzem bűnösségemet. Jövőre barangolunk. — F. J. Börönd. 1903. jul. l-ig. — Olympus. Ment egy apró. Nagyobb is megy. Nagyobb üdvözlettel. — R. K. Rákerül a sor. — P. Gy. Levél megy. — Sz. F. Zk. Nem juthatott eddig tér. De lesz. — T. L. Bankára küldtem. A minek jőni kell, jöjjön ; inkább több apró, rövid, miat ritkán terjedelmesen. A buzgóságot köszönjük. — S. Vácz. Ali right! Kolozsvárra már késő lett volna. — Cs. Zsolna. Párszor ki kellett szorulnunk másokért. Az ünnepi külön üdvözletek elmaradásáért elnézés.. Több a baj, mint a vaj, Vasúti menetrend. Érvényes 1902. ektóber I-til. Indul Zalaegerszeg Érkezik ó Pl é. ÍPKi«ael feli r»»»»l 9 29 1 9 I 9 15 Ciáktorija fclíl r»» » . Mitú 4 lá I 8 24 > » «t» Ciáktitrija felé reg. 4 49 8 39 litml fiiil rtf. 5 52 I 5 45 . *rU laUooliTÚra MagjIrlaszintÍTáiril larjkBüiXA M Brtti* hiiüfü Bm felül fetó r«£j«l 6 30 7 56 » r»fdfj n » 11 54 1 17 „ . * , 2 1Q 4 48 , . • 1 „ „ nU 6 se 7 25 » 1 *) A reggeli vonat csatlakozik a Kanizsa és Bécs felé induló vonathoz. A déli csatlakozik a Kanizsa felé iudulóhoz. A délutáni a Kanizsa és Bécs felé indulóhoz, — az esti a Kanizsa és Bécs felé indulóhoz. Este a Csáktornya felöl érkező vonat kimegy Kisfalud-Szentivánra. A Kanizsa és Bécs felé utazók ezzel is mehetnek tovább Kisfaludig; onnan gyalog át Szentiván 10 perez alatt elérhető. Csak magyar felirásn portékát vásároljatok! Földmivelés. Állattenyésztés. B©* A kié a föld, azé az ország! -jai Ásvány v íz-behozatalunk Ámbár a hazafias magyar sajtó készséggel ad helyet ipari és kereskedelmi törekvéseinket illető közleményeinknek és jóindulatu erkölcsi súlyával érdekeinket támogatja is a külföldről beözönlő termékek ellen, mindamellett ezen küzdelemnek csak akkor lesz meg az igazán kivánt eredménye és csak akkor tekinthetünk bizalommal jövőnk elé, ha mindannyian vállvetve munkálkodunk elhagyatott iparunk és stagnáló kereskedelmünk támogatásán. A székely érdekeknek külön harczosai vaunak. Dr. Hankó a »Magyarországi f. évi 5-ik számában a székelyföld természeti kincseiről czikket közölt, melyben ezen kincsek kiaknázására felhívja az irányadó körök és nagyközönség figyelmét. Czikkében az ezeregyéj mesés kincseit varázsolta szemeink elé s egyúttal elmondta nagyjából azon nehézségeket melyek e kincsek hozzáférhetését ma úgyszólván lehetetlenné teszik. A nehézségek legnagyobbika a rossz vasúti hálózat, mely miatt sok termény még, amint látszik, évekig kihasználatlanul marad ; eltekintve attól, hogy egy rossz vasúti politikát jóvátenni nehéz dolog, még azonkívül az egész munkálat kezdetét se vette s már mi itt Magyarországon szokva vagyunk ahhoz, hogy a legsürgősebb legégetőbb tennivaló csigalassúsággal halad. De a fönehézség a drága vasúti szállításban rejlik, mely mint lidéreznyomás nehezedik a székelyföldre és amelynek megoldását a kereskedelmi kormány már egy év óta tanulmányozza anélkül, hogy eddig eredményre tudott volna jutni. Ez idő alatt pedig szakadatlanul folyik a kivándorlás Romániába, ahol ezrével pusztulnak el a székelyek, vagy keservesen kínlódnak betevő falatjukért, de Magyarországra nézve mindenképpen elvesznek. Mi akadályozza a kereskedelmi kormányt a rjíuti viteldíj leszállításában ? Hisz addig, míg a vasúti hálózat czélszeriien kiegészíttetik, értéke«itni lehetne a könnyeben hozzáférhető termékeket, melyek, mint például a kontinens elsőrangú ásványvizei a külföldi ásványvizekkel felvehetnék a konkurrencziát, melyekkel szemben még basánk siük határán belül se birnak exisztálni. Ha elfogadjuk alapul a hihetetlenül hangzó, kilornéterenkíut 16 filléres üzemi önköltséget, akkor sem érthető, hogy miért számit az államvasút agy teboráruval megrakott waggon víz után kilométerenkint 34 fillért (ezen viteldíj az ásványvizek ked/ezményes dija), mely 100 százalékon felüli tiszta nyereséget ad, de ami nem nevezhető leális üzleti haszonnak. Nem lenne-e czélszerübb kisebb nyereséggel megelégedni, amely az ásványvizeket konkurrenczia képesekké tenné s a vasútnak nagyobb forgalom mellett nagyobb hasznot hajtana ? Jönnek-mennek a kereskedelmi miniszterek, de a vasúti politikában nem hagynak más nyomot maguk után, mint a cfengetyühang száműzetését és a zóna-tarifa indokolatlan emelését. A statisztikai hivatal iltal összeállított áruforgalmi kimutatásból közlöm a külföldi ásványvizek behozatalának adatait: métermázsa 1901 januártól novemberig 51.175 1902 » » 52.231 1901 novemberben 5.695 1902 » 5.585 Ezeken kivül csak Ausztriából: métermázsa 1901 januártól novemberig 42.784 1902 » . 43.066 1902 novemberben 4.348 Mesterséget ásványvizekben: métermázsa 1901 januártól—novemberig 98 1902 > » 130 1901 novemberben 7 1902 » 4 Csak Ausztriából: , métermázsa 1002 januártól—novemberig 127 1902 novemberben 2 Országok szerint: 1901 1901 1902 1902 Jan.—nov. nov. Jan—nov. nov. m é tor m á z s a Ausztria 42.784 5306 43.066 4348 Bosznia 221 — 123 55 Németország 8.090 387 8962 1181 Svájcz 1 — 1 — Olaszország 9 2 28 — Francziaország 65 — 43 — Nagy-Britannia 1 — — — Románia 5 — 5 1 Szerbia 1 — 3 — Összesen 51.177 5695 52.231 5585 Vagyis pénzben 1902. januártál novemberig kiadott az ország a külföldnek természetes ós mesterséges ásványvizekórt 1,358,006, tisztán Ausztriának 1,119.716, vagyis összesen 2,477 722 koronát. Elképed a* ember ez adatok olvasására! Nem olva-: senki újságot ez országban, hogy e kiabáló számokat évek óta nem láija ? Tlycn sek hazafiatlan polgára van az országnak, ki az ország vonaglását nem méltatja figyelmére ? Kik nem hallják százezrek panaszos éháégkiáltásait ?! Miben keresendő ezen óriápi b«T>ozat?.l oka? Talán a jobb minőségű külföldi á'víxv vizekben ? Nem! Mert hazai ásványvizeink minden tekintetben kiállják a versen vt a külföld vizeivel! Ennek oka — valljuk meg őszintén — részben a nagy indulenczia, részben a tudatlaság. A külföldi levegőhöz, termékekhez szokott előkelő magyar közönséget nem v

;

1ágositia fel senki hazája iránti kötelességeiről, kik itthon mindent unalmasnak, rossznak, hasznavehetetlennek tartanak s előttük csak az a jó, az a becses, ami kölföldről való. Továbbá az irányadó körök lanyhasága, t?: taékeinek ismertetésének terjesztésében és a vendéglősök, kik idegen vizeket tartanak s hogy a vendégek meggyőződjenek elegáns éttermükről, feltűnő módon ajánlják fogyasztásra a szép hangzású külföldi ásványvizet, vagy ami még rosszabb, a mesterséges vizet, melynek a vendéglős-ipartársulat tudvalevőleg részvényese. Szeretném feltenni orvosa i n k ról is, hogy betegeiknek a honi fürdőket és hazai jobb ásványvizeinket ajánlják, de amíg a külföldi füidők magyar vendegekxel tömvék, míg a külföldi ásványvizekben ily nagyarányú a behozatal, addig csak fentartva bátorkodom hinni, hogy nem szívesen ajánlják a külföldit. A látszat ellenük van. A mesterséges ásványvizeknek 2300 haeai ázványvizünkkel szemben nincs létjogosultsága. A budapesti kereskedelmi és iparkamara móg 1893-ban kiadott jelentésében rámutat arra, hogj hazánkban a nagymennyiségű természetes szénsavas ásványvizekben kincseket biiunk s nem forog kun annak kényszerűsége, hogy szükségletünket mesterséges gyártmányokkal pótolnunk kellene. E/ért követelte a kamara, hogy a mesterséges ásványvizek „mesterséges készítmény" jelzéssel le-yenek forgalomba hozhatók. Ezen méltányos kívánság mőg ma se jutott érvényre. E tekintetben a német kormány nem habozott, hanem a nagy hirre kapott és nagy elterjedésnek örvendő rajnai „ Apollináris" víz ellen tisztességtelen verseny miatt pert indított, melyben a felsőbb bíróság egyenesen megtiltotta, hogy vizét „természetes" szónsavas viz és „abszolút tiszta" jelöléssel forgalomba hozhassa, minden egyes esetben 1500 márka pénzbüntetés terhe mellett. A mesterséges vizekét gvártó részvénytársaságok Budapesten nagy tőkével dolgoznak. Vasúti fuvardijuk nincs, kövezetvámot nem fizetnek, fentartásuk olcsó, igen könnyen elnyomhatják a valódi gyógy- és üditővizeket, melyeknek ezen nehézségekkel kü/.deniök kell. A főváros waggononkint 40 korona kövezetvámot szed a természetes ásványvizek után; pedig már a lakósok egészségének is tartoznék azzal, hogy ezen nagv adót a minimumra mérsékelje. A legcsekélyebb pedig, amit. az áliamvasuttól el. várnánk, azaz, hogy a téli szállítások számára alkalmas waggonok gyártását időszak alatt 3—4 j hónapig ne legyen kénytelen szünetelni. Jóakaratot kérünk minden irányban, de minél { előbb, mert minden perez drága és az elmulaszj tott idő ós az elpocsékolt pénz soha vissza nem t kerül. Csics Ödön. IKZözleT-n.éjiLyeJs: a kertmivelés és mezőgazdaságról. Mühle Vilmostól Temesvárott. XII. Kosár-, fonó- és kötözőfűz. A mezőgazdaság egyik leghálásabb ága a fonóés kötözófüz igazi nemes fajainak tenyésztése; közönséges, durva és ezüstfűz seholsem fizeti ki magát és egyáltalában nem tenyésztendő. A feldolgozásra legjobb és bgértékesebb fajok a következők: a) Finom, kötésre és luxus-kosárfonásra valók: Kékes-zöld kőfúz. Nemes kófűz. Valódi Ural fűz és Zöld köfüz. b) A legjobb és leghosszabb fonó- és kosárfüzfcjok ezek: Barna királyfűz. Nemes kenderfűz. Zöld mandulafüz. Király kenderfüz. Hosszú vakító és Északi kenderfűz. A ki ezeket vagy a fent felsorolt fűzfajok közül néhányat tenyészti a legjobb fajokkal birés sohase csábittassa magát más fajok tenyésztésére, mert a fentiek kipróbált fajok, melyek évenként sok szép, nyúlánk, legjobban feldolgozható veszszőt hajtanak és a legmagasabb árban részesülnek. A fűzfa tenyésztése igen egyszerű, de azért mégsem csekélylendő, a mi — sajnos — meg szokott történni. A csemeték vagy pedig a dugványok mélyen szántott talajban 50 cmnyi távolságban lesznek ültetve és gaztól tisztán tartandók ; az első évben 4— 5-ször, a másodikban már csak 2—3-szor, a harmadik évben pedig csak tavaszszal és őszszel, megkapálandók. A következő években csak a gaz irtandó ki, mert a füz gyakori és mély kapálást nem kiván, mivel gyökerei már a harmadik évben egészen a föld színéig nyúlnak fel. A fűzfa sokszor nagy jövedelmet hoz; egy hold füzfaültetvény gyakran annyit jövedelmez, mint 2—3 hold buza, de csak akkor, ha valódi fajok tenyésztettek. A fűznek nem kell épen mocsaras helyen állania; a