Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-13 / 33. szám

6 MAGYAR PAIZS 1903. augusztus 13. Ámde! a boldogságot nem osztogatja ingyen az irigy soros, és a pillanat, mely szive választottjával örökre egvesiti a nőt; — megkívánja nehéz áldozatait is ! Előállt tehát a vőlegény uti-hintója és a négy tüzes hóka, mintha csak sejtette volna, hogy az ut hosszú és az utasok czélja kedves és hívogató, szélsebesen röpíti vala a bucsu keservében eleinte még csendesen künyező uj asszonykát férjének 2 napi járó földön lévő otthona felé. — (A nő a biblia szerint is odahagyja házát, apját, anyját s követi az ö férjet. Bizony a leánynak két—három napig járó földre is el kell mennie. Ebből lett a menyecske.) )e mennél közelebb és közelebb érnek a bi/.tos kis fészekhez: annál vidámabban mosolyognak a menyecskének még könybe lábbadt, nefelejts szinü szemei; annál bizalmasabban simul mellette ülő s őt gyengédeden vigasztaló férjéhez, aki egyedüli goudviselője, barátja, gyámola és támasza leend ezentúl : — és az első egyedüllét télénk bátortalanságát észrevétlenül elűzi most már a boldogító köl' cóönös bizalomnak édes simulékonysága. Az ut szépsége felér bármely szokásos svájczi vagy olaszországi nászutazás ingerével, mert szebbnél-szebb tájak váltakoztak; sürü fenyveseken, vadvirágos völgyeken, magas begyek között vitt az ut s mind regényesebbé vált, mennél közelebb értek a garami völgy zavartalan idylljében ábrándos szépen fekvő Nándorbutta felé, melynek virágos kertté alakított magaslatáról hívogatóan integetett feléjük, a százados fenyők árnyékában épült kis hajlék, mely jövendő életük boldogságát volt magába fogandó. Az est homályába, biztató pharosz-ként, már messziről világított a liutta vasolvasztó kohója, sistergő szikraktvéket lövelve a esendes nyári éjbe, — akárcsak valami szép tűzijáték az érkezők tiszteletére! Odabenn, a kis hajlék nyájas kedélyességén, nyugalmas békéjén kivül nem várta ám az ifjú párt valami nagy pompa és keleti kényelem; — mert bizony az uj háztartásban akkor meg kellett teremteni a sajátkezüleg készített pamlagtól kezdve, a későbbi jólétig — mindent! — — Lerázva az utiport magáról, az asszonyka mindjárt kíváncsian körülnézett az uj fészekben. Vőlegénye annak idején, egy erre vonatkozó kérdésére, azon megnyugtatással válaszolt, hogy rendesen felszerelt háztartása van és mindenről gondoskodva lesz! * * * Az otthon. Roppant kíváncsi volt megtudhatni, hogy voltakép — mennyire terjed hát egy legényembernek körültekintő gondoskodása? Vájjon lesz-e s>zukség valamire? és első inspectiós útját az éléskamra felé vette. Meglepően kielégítő dolgokat tapasztalt ott és el kellett ismernie, hogy szerény igényeknek megfelelő élelmi készletet talált annyit, hogy különös változatosságra súlyt uem fektető ember több hónapi ostromzárt az éhenhalás veszélye nélkül nyugodtan kiböjtölhetett volna. Ugyanis egész oldal friss füstölésű szalonnák lógtak ott a falon és hordószám állt mellette a friss tujás. Sót mi több : — néhány üveg befőtt is ékeskedett a fali polczokon, békés egyetértésben a glóbuszok klepsidrák, görebek, mérő eszközök és kitömött állatok között felhalmozott re mek szép — ásványgyűjteménynyel, érez és vas próbákkal! De a sok »haszontalan« és »felesleges« limlom között elég biztató kilátásokkal kecsegtetett az ehető dolgoknak igy röptiben leltározott készlete. A menyecske tehát nem sokat teketóriázott hanem izibe hozzálátott a főzés előkészületeihez. Bezzeg a konyha ! . . . Mi tagadás benne, — ennek felszereléséről bizony tagadbatlanul lerítt a legény gazdaság puritán jellege. Egy gyalupad és egy vasülő volt minden bútorzata ! Egyiket asztalnak, a másikat széknek lehetett használni. »Hagyján! ... elsőben igy is jó lesz egy darabig!« — gondolja magában a menyecske s finom, selyemfényű szijácscsal frissen tüzet rakott. Jó gondolat volt gyalupadot alkalmazni a nyhában, mindjárt kéznél volt a jó száraz gy 'íj lék I No, de h .1 a főzőedény most ? . . . Némi kutatás után végre rá akad a ház egyetlen lábosára és egyetlen fözökanalára. Ámde! ki — irja le a szegény í *szonyka kétségbeesését midőn csakhamar kiti hogy •z az egyetlen 'ny is lyukas Ijedelmében férjéhez futott tanácsért . . . És, amint későbbi életük bármely nehéz vagy bonyodalmas helyzetében bölcs és okos tanácsért sohasem fordult hozzá hiába: együttlétük e/.en első kritikus momentuma alkalmával sem csalódó t bizalmában és a nyerendő bölcs tanács reményében. Mint egykor a GcJumbus, a tojás felállításának ismert históriájánál, a mód meglepő egyszerűségével ejtette bámulatba kíváncsi környezetét: az ifjú férj is a régi tapasztalat gyakorlottságával és igaz philosophusi nyugalommal oldotta meg a nehéznek látszó feladatot. Megmagyarázta ugyanis bámuló kis feleségének, hogy egyszerűen fel kell niielni a lábos lyukas oldalát, hogy ennek sértetlen felében minden további aggodalom nélkül sütni-főzni lehessen. Az ügyes asszonyka csakhamar megértvén a folytonossági hiányokban szenvedő edény kezelésének egyedül sikeres módját: most már nevetve hozzáfogott az elsó vacsora megkészitéséhez. — Alig néhány másodpercz múlva, a piruló szalonnának Ínycsiklandó illata a készülő lakoma izlelitő élveivel ingerkedve hízelegte körül a mennyecske mellett settenkedő férj érzékeit . . . Midőn pedig a szalonnán sült tojás ott párolgott előttük a két terítékű kis asztalon : bizony fel nem cserélték volna azt még a legválogatottabb ételekből összeállított diszlakomával sem. Szerény eledelüket a szerető szivek édes megelégedése változtatta ambroziává és — hogy a nektár se hiányozzék (történelmi hűség kedveért meg kell jegyeznem) hogy a konfektnek sajátkezüleg szedett illatos erdei szamóczát, — az imént megfejt Brenda tejének édes sürü tejszínével ették ! Nem voltak ott még később sem süppedős szőnyegek, kényelmes zsöllyék, délszaki növények, sem felesleges sallang és haszontalan pipere ; — de annál több patriarchális kedélyesség, valódi nemesség és boldog megelégedés. * * * Mi a boldogság? A verandára vezető bejárat előtt nesz hallatszik . . Édes gyermeki hangok valami örömhymnus dallamába kezdenek és megszólaltatják a kert ábrándos csenÜjét. . . Egyszerre vége szakad a szép regének 's az emlékezet tünde nemtője sietve homlokon csókolja a kedves öregeket és ijedten szárnyra rebben. . . Jönnek az — üdvözlök, a szerencsekivánók: — elöl fehérbe öltözött kicsikék óriási virágbokrétákkal utánuk a nagyobbak az ünnep jelentőségére vonatkozó emléktárgyakkal; leghátul meghatottan — a felnőttek, köztük öszbecsavarodó embernyi emberek: üres kézzel ugyan, de annál csordultabban telt szívvel-lélekkel, a gyermeki szeretetnek, tiszteletnek és hálának teljes — teljével. . . . Könybe lábbadó szemekkel, elérzékenyülő örömmel tekintenek végig a jó öregek szeretetteik sorain . . . Aztán — áldva emelik kezeiket, . . . majd ölelve — karjaikat: . . . »hogy boldogok és hosszú életűek legyetek a földön !<í — Az a kedves arczu, fehér szakálu, magas termetű, még most is egyenes tartású öreg úr ott a veranda zsölyéjében: az egykori délezeg, holló fürtü ifjú, a vitéz honvéd főhadnagy, a boldog vőlegény! Az angyali jóságú, szelíd mosolygásu, kék szemű, még aggulé korában is dicssugaras megjelenésű nő mellette pedig: az egykori kedves gyermek, a lelkes honleány és boldog mennyasszony! — — — Most épen 50 éve annak, hogy az ifjú szivek egyszerű regényének boldogan befejező jelenetei lejátszódtak ott a garamvölgyi idyll zavartalan csendjében! Egy félszázad mult el az akkori események és a mai nap között, — és e két határjelző egy életet foglal magába, mely telve van önfeláldozó munkával, szigorú kötelességtudással, gazdag érdemekkel, fáradhatlan tevékenységgel és áldás teljes szeretettel. — Az a férfiú, aki Selmeczen a bányászati akadémiát, Bécsben a politechnicumot, Debreczenben a jógot végezte — és ez utóbbi helyen Petőfi Sándornak és Pákh Albertnek lakótársa és jó barátja volt, — aki végig küzdötte a 48-as szabadságharezot, közben ágyukat öntött, — hidakat — és erődítményeket épített — a haza szolgálatában; — saját szorgalma — és magánkedvtöltésbcl valóságos polihystorrá képezte magát, — emellett sokoldalú zenei képzettségre tett szert s finom érzésű, kitűnő zongorajátékáva bámulatot keltett és elismerést aratott, — ki választott tiszti hivatásán kivül, értett a bányászathoz, építéshez, mérnökséghez, kitűnő méhész és passionátus kertész volt, szabad idejét a gyalu- és esztergapad mellett töltötte, megtanulta a lakatosságot, rézmüvességet, drótozást, könyvkötészetet és rendkívüli tevékenységével, testi ügyességevei és csodálatos iugékonyságával méltó bámulatra ragadta környezetét. Sokoldalú tehetségei és ügyességei folytán olyan független emberré lett, hogy soha mások segítségére nem szorult, — de viszont embertársainak annál többször hasznára volt ' és annál gyakrabban vették igénybe szíves segítő készségét. — Mig szelidlelkü neje a vigasztalás égi angyala ként jelent meg e vidék testi-lelki nyomorban élő szegény népe között jótéteit és könyörületet gyakorolva: addig a férfi igazságos és emberséges bánásmódjával mintegy kiemelte az uri dölyf zsarnoksága alatt állatias vadságba sülyedt népet a teljes elzülés fertőjéből, visszaadva neki elvesztett önérzetét, emberi mivoltát. De 38 évi ottlétük ideje alatt nem hogy csak egy hajuk szála sem görbült meg vagya legcsekélyebb anyagi- és vagyoni károsodást szenvedtek volna, hanem valóságosan rajongó szeretettel, imádással vette körül ez a háláslelkü szegény nép és félve örködölt jóságos urainak és hozzátartozóinak jóléte felett. Sirva-jajgatva búcsúzott el tőlük 's térden állva áldotta meg jóltevőit, midőn a sors elszólította őket e vidékről más hová. — Mindjárt elmenetelük után pedig felgyújtották az üres házat, hogy abba más ne lakhassék 1 . A vidék uri- és intelligens lakossága elismert kriticus és sokszor rosszindulatú természete mellett, sem zárhatta el magát ezen rendkívüli emberpár szívbeli jóságának, lelki- és szellemi lölényének tiszteletet parancsoló fensége előtt. Nagyszámú szerető barátain kivül, — még elkerülhetlen ellenségeik is tisztelték becsülték. — A szerény külső, igénytelen megjelenés és minden feltűnést kerülő egyszerűség leple alai.t szerényen rejtőzködő érdemet, mély tudást, valódi értéket, a sziv és lélek nemes tulajdonait ügyes bűvészként, mindenkor a kellő pillanat alkalma tudta és tudja csak elővarázsolni és | szükségesetén tapintattal, helyes érzékkel érvényre juttatni. — — — — — * * * Még egy pár szö. Nagyot fordult a világ! Változott az idő és változtak az emberek; fontos események játszódtak le a világ színpadán és változások történtek a családok életében; régi nemzedékek haltak ki és ujak születtek ; — elmúlt az ifjúság a sötét haj üde bájával és elkövetkezett az öregkor ősz fürteiuek tiszteletet parancsoló méltóságával és ünnepélyes nyugalmával. — Az Istennek ezen kedves emberei felett is elröpült az idő 's — ma ünneplik házasságuknak 50 ik évfordulóját; az Arany lakodalomnak szépés megható ünnepét! . . . Nem a nagy garral megült alkalmaknak zajos vigasságával, hetedhét vármegyére szóló hü-hó-jával; de a szerető szivek csendes meghatottságában az áhítatnak kegyeletes érzésével és a lelkeknek ily ritka ünnep alkalmához méltó emelkedett hangulatával. És ha igaz az, hogy a megosztott öröm kettős öröm: akkor ők hatványozott örömöt élveznek, mert mindenfelől összesereglettek körülöttük a család tagjai, hogy szeretetük, tiszteletük és gyermeki hálájuk egész teljével üdvözölhessék az üdv ezen szép napján és résztvehessenek az ünneplés örömében ! Elmúlhatott, változhatott sok minden kint és bent, mellettük és körülöttük: de az az igaz szeretet, az a mély ragaszkodás és bizalom, mely sziveiket fiatal korukban egymáshoz fűzte, a házasság frigyében egyesitette, életük folyásának minden perczét megszentelte, — most is az ami akkor volt és az fog maradni az örökké való jövőben is. — Mert amit a zöld myrthus beszélt, midőn 50 évvel ezelőtt örök hűséget esküdtek egymásnak: az beteljesedett 1 A fiatal szerelem zöldelö reménye színarany boldogsággá változott. Illatos myrthusból hervadhatlan kalász koszorú lett!.. * # * Az ünneplők soraiban van az én csekélységem is. Boldog én! ki az ünneplő emberpárt — édes szüleimnek mondhatom !