Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-30 / 31. szám

IV. év Zalaegerszeg

, SS03. julius 30. 31. szám Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Alapitotta: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. LNL E C3- JELE N" I KI HETENKÉNT CS"Ű"TÖ DR T Ö K Ö N ESTE. szegeiig város. Várhidy polgármester urnák vaunak jó gondolatai, tervei, eszméi, — czélirányosak, praktikusak, kivitelre is jutnak, nem szerencsétlenül. Műveli és fejleszti a városi téglagyárat, jutányosán szerez uj gépeket, hogy uj cserépfedélzeteket gyártson, melyek gazdaságosak, s tényezői az iparfejlődésnek. Őszinte elismeréssel kell ezt méltányolni a köznek a nevében. Jövő alkalommal részletesen is ismertetni fogom. Barátja az építkezésnek is. A csendőrség számára szép emeletes házat építtetett egy puszta telken. Ha gazdaságilag nem használ, nem is árthat. A város szépítésére szolgál, a jobb ízlést kielégíti. Mindezek mellett azonban észre lehet venni és fel lehet sorolni a hiányokat is, melyek a városi élettel viszonyban vannak. Mindenikről külön-külön terjedelmes ujságczikkek szóltak már nem egyszer. Most csak egyszerűen felsorolom; mert legalább az egyszerű felemlitést nem szabad félbehagyni, mindaddig, mig a közügy iránt érdeklődik az emb^r. Az utczák pora és sara, az árkok ganéj leve, a fürdő hiánya! Micsoda egészségibetegségi viszonyok ezek! A mellett, hogy a város népe, nem számítva ide néhány palotás embert, magánilag is szegény s összesen 130—140% pótadót fizet. Ruházati, butorzati s élelmi czikkeit majdnem olyan drágán veszi, mintha királyi székes fővárosban laknék. Pedig főispáni székhelynek is inkább csak czimzetes. Miben boldog hát ennek a váiosnak a népe? Élvezi é a városi életnek az előnyeit? Részt vesz a városi czifrálkodásnak minden drágaságában, de nem vesz részt a városi kellékek előnyeiben. Nem vesz részt az egészséges l«vegőben, egészséges vizben, nem a jobb Ízlésben, a csínban, sem a kényelemben, sem a szórakozásban. Nincs egy pornélküli utczája, de van mocsárgázt fejlesztő árka; nincs világítása; nincs jó ivóvize, nincs egy jó közkutja, nincs csatornázása, nincs vízvezetéke, van egy folyóvize s nincs jó fürdője, van egy, de az drága s keveseknek való, a nép szabadon fürdik s bele-belehal egy-egy tagja, gőzfűidője egyáltalában nincs. Egy 400 ezer lakosságú büszke vármegye fővárosának nincsen egy gőzfürdője. Az izlés érdekében nincs egyenes házsora. Ha mégy a járdán, az uj épület kiszögellésébe beleütöd az orrodat. Nincs színháza, nincs térzenéje, nincs zeneegylete, nincs egy daloskör a városon, nincs egy közös kiránduló hely; a városvégén van a Barossliget, melyben a füvet nem szabad legázolni s leülő helynek, egy tizezer lakosságú város leülő helyének van két pad, melyre letelepedhetik három szolgáló, három aölbeli gyermekkel. Miben boldog hát ennek a városnak a népe ? Talán az iskolákban ? Minden öt-hat évben építik, tatarozzák az iskolákat. Van is elég. Hat-hét helyen tanítanak. Egyik sem íelel meg a nevelésügy nagy czéljának. Eltekintve a külső szegénységtől, a tantermek levegője nincs jó arányban a tüdőkkel; udvara, mozgó, játszó, torna tere, üditő kertje egyik iskolának sincs. A csendőrség laktanyájának van kertje, kétezer tanulónak nincs. Miben van hát boldogsága ennek a városi népnek? Szegény város! A gazdálkodás és jólét tudománya nem utolsó tudomány, még egy család életében sem; hát egy város életében! Tudni kell azonban azt is, hogy a jelenlegi előnyös és hátrányos állapotokért nem csupán a jelenlegi ver'őség felelős. De az is bizonyos, hogy nagyobb anyagi szellemi és élvezeti előnyök kivivására bátor és nagyobb komezepezióju kézzel kell a dologba markolni. S tudni kell, hogy az összes szükségletek között le^-lső az egészségügy. Lehetetlen, hogy a ibrró nyárban, mikor kolerajárványok szokta'' lenni, ne tárgyalja az ember azokat az Úíczák&t, iüfcly-ekntk utczái dögleletes bűzt árasztanak. Csudálatos, hogy a városnak hosszú életén keresztül ezt eltűrték s csudálatos, hogy az ujságezikkeken kivül senki egy lépést sem tesz e bajnak az elhárítására. Lehetetlen másodszor szóvá nem tenni a forró nyárban e szeles városban az utczák porát. Hogy azonban erre nem gondolnak a vezetők, azt nem szabad mondani. Egy-egy zsinórt megkavicsoznak s egy-egy zsinórt megöntöznek. De hát nem komikus ez az öntözés ? Megöntözni minden huszonnégy ódában egyszer, az utcza porának egyharmadrészét, mely egyharmadrész 15 perczig nedvesnek marad! Ez csak elég komikus. A por ellen és sár ellen nincs észszerűbb védekezés — tekintetbe véve a gazdálkodás viszonyait is — mint a pozvai sárgakavicscsal behinteni minden utczát. És lehetetlen, harmadszor, nem szólani ebben a 'forró nyárban a fürdésről. Tavaly is, tavaly előtt is, szólottunk róla, sőt javasolta a Magyar Paizs, hogy állítson a v?ros a nép számára fürdőt, hogy ne fulladjanak bele annyian a vizbe. Az elöljáróság most intézkedett is. Rendőrt állított s kiszegeztetett a partra néhány deszkát, mintha az fürdőház volna. De a mély vizhelyét nem jelöltette meg s igy most is történhetik szerencsétlenség. A szegényebb néposztály számára egy nagy fürdőházat kellene építeni a Zalán s ha már ingyenest sehogyan sem állithat a város, állitathatna számító vállalkozással olyant, hogy egy-két filléres fürdődijjal térítse meg a kiadást. Biztosabb és nyugodtabb vállalkozás ez, mint a paloták epitése és főképen üdvösebb. Nyerészkedése se legyen, kára se legyen benne. Magán emberek azért nem csinálnak iiyet, mert azok 200 százalékkal akarnak meggazdagodni két év alatt. Hogy pedig gőzfürdőt sem egyesek, sem társulatok nem állítanak, senr a város nem birkózik meg vele, ez érthetetlen. Mert ez is üdvösségesebb volna a kaszárnyául s talán még nyereségesebb -is. A fényes megyebálok városa megkívánna egy kisded lépést ezen a téren is, hogy ne legyen olyan szegény város! Borbély György. Rákóczi szelleme. Sepsiszentgyörgyön a Kossuth asztaltársaság jul. 25 ón emelkedetten ünnepelte Kossuth Lajos nevenapját. Dr. Bene István a társaság elnöke tartott emlékbeszédet a szabadsángnak lánglelkü apostoláról. Megelőzőleg pedig, 10 én Iiákóczi ünnepet ültek, melyen d\ Nagy György a társaság titkára követk JZŐ saját költeményét szavalta el óriási lelkesedés között: Rákóczi Rákóczi még alszik! Ütni fog az óra. Mikor Isten szava azó! a koporsóra, S pattannak a zárok. Rákóczi feltámad, ürömünnepe lesz bús Magyarországnak. Minden igaz ajak fogja imádkozni : Jöjj haza Rákóczi! jöjj haza Rákóczi! Hazajön Rákóczi! S hol nyomasztó csend ül, A szivekben hangja, mint harangszó csendül: Jaj! most is labanezok pusztítják országunk, Jaj! ellenséges nép dúlja szép jószágunk, Zászlónkat megtépték, nyelvünket elorzák, Siralomvölgye lett. szegény Magyarország! A Turulnak szárnyát a földre szögezék, Hogy ki ne vágja a kétfejű sas szemét. Sokan megtagadják hitéi az elődnek, Eladják hazájuk, cselédnek szegődnek, Tördelik Szent István dicső koronáját, Királyt nem ismernek, a császárt szolgálják, Császár kegyét űzik, mint kopó a nyulat, Császár csatlósává, labanczczá fajulnak. Szomorúság fog el, szivemnek fájva fáj, Hogy annyi a labbancz, hogy annyi a lakáj, Ki a nemzetének csak csúfja, czégére, Kinek rossz a mája, megromlott a vére. Kuiuczok ! Véreim ! Táboromba jertek, Felveszem a zászlót, mit a porba vertek, Felemelem, vigyük harezba, diadalra, Kardot köss hii népem vénje, fiatalja. Pántos pallosomon kétszázados rozsda, Fekete vértől lett, vér, kell, hogy lemossa, Vér legyen kupánkban, vér legyen az álmunk. Bécsnek kapujáig nem szabad megállnunk. Rózdobon dobolják, rózsipokon fújják, Kitölti a magyar nagy igaz boszuját, Hiába hazudnak, sirnak, térdepelnek, Nem irgalmazunk meg, nem adunk kegyelmet! Rajta, kuruez, rajta! Önérzetünk lázad, Szolgaságban élni kárhozat, gyalázat. S inkább százszor haljunk, mintsem rabul éljünk, Rablánczot csörgessünk, íabbanczul beszéljünk. Mig ki nem pusztul a beste labancz fajta, Addig kell csatázzunk! Rajta, kuruez rajta!IB