Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-23 / 30. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. julius 23. Előfizetési ár: Egy évre 4 koron*. Fél évre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. 30. szám. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 koron*. Nyihtér sor» 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT CS"Ű"TÖE.TÖKZÖ3ST E S T E. A romai pápa meghalt. XIII. Leo pápa, születési nevén Pecci Joacbim, 1903. julius 21. délután négy érakor meghalt 93 éves korában. Erős testbén nagy szellem lakott. Hosszú életet élt. Tudós ember volt. Nomeslelkü ember volt. Ez elég is egy embernek. „Gőg, fenhéjázás, erőszak, bosszú, kegyetlenség, ismeretlen fogalmak voltak rá nézve. Ellenben jóság, szeretet, megbocsájtás, egyszerűség, istenfélelem, igazságosság lakozott a kedélyében. Az elveszett világi hatalmat nagy sikerrel helyettesitette magasztos erkölcsi hatalmával." I«y jellemzi a legnagyobb publiczista, Bartba Miklós. A pápa halála nem egy szektát, hanem az egf"? keresztény világot illeti, és ebben igen nagy mértékben illeti Magyarországot, a magyar királyságot, mert innen kaptuk a koronát, a kettős kereszttel ékesifett koronát, a keresztény magyar királyságot. Azonban nemcsak I. Szent István király kapott jó tanácsot onnan. Egyenesen XIII. Leo pápa is adott a magyaroknak egy jó tanácsot: aA hazaszeretetet sohase válasszák el a vallásosságtól." A pápa-választó gyűlés (coDclave) e hónap 30. vagy 31-én lesz. $z állami egyesülés haszna. A népek és államok tartós fennállhatásának egyik fő feltétele a szeretet törvénye. Csak a testvéri szeretet tarthatja fenn a nemzetet. Ez képezi azt az erős köteléket, mely a polgárokat, vagyis az állam tagjait egy fgészszé egyesiti s egjütt is tartja. Ezen szeretet létrehozza azt a közszelhmet, a kedélynek azt a hangulatát, melynek folytán mindenki nemcsak saját javát, s érdekét, hamm sokkal inl álb az egész társadalom közös javát, vegyis a közérdeket taitja szeme előtt. Nézzük most már, micsoda előnyöket 113ujt nekünk a polgári társadalom? Szükse'g és kínyszei helyzet volt az, a mi az embereket polgári társadalmak megalapítására indította. Arra tanította őket a tapasztalat, hogy az egyes erők nem elegendők arra, hogy életűket, vagyonukat, és szabadságukat ellenséges ttmadások ellen kellőképpen megvédhessék. Éppen azért léptek társadalmi kötelékekbe, hogy igy egyesült erőkkel minden rendetlenséget kikerüljenek. Azért választottak fejedelmeket és alávetették magukat bizonyos polgári törvényeknek. Az által nyertek békét, nyugalmat és biztonságot. És ez a béke, ez a biztonság az előny, melyet nekünk nyújt az állam. Ezen intézménynek köszönhetjük azt, hogy | életünket és vagyonunkat zavartalan nyugalomban élvezhetjük. Ez pedig nagy szere ncse és oly boldogság, melyet megsem becsülhetünk eléggé; s a melyet éppen azért becsülünk oly kevéssé, meri már megszoktuk, s azt hiszszük, hogy ennek magától ugy kellene lennie. Csak ha ezen jótéteménytől minket esetleg megfosztanának ; ha rombadőlne köztünk a polgári egyesülés: akkor láthatnék, mit lehet ezáltal elveszteni, s csak akkor tudnók megbecsülni e jótékony intézmény nagy értékét.* Képzeljük csak ezen szomorú esetet! Képzeljük, hogy hazánkban vagy lakhelyünkön megszűnt minden polgári társadalom! Gondoljuk az olyan állapotot, hogy nem létezik semmiféle felsőbbség, mely törvényeket hozna és végrehajtana ; nincsen birói hatalom, mely a viszályokat jog szerint elintézné, eldöntené. Kópzeljük, hogy minden ember önmagában szabad és független minden polgári törvénytől: és mondjuk meg, mi lenne ennek a következménye? Hogyan fogna az akkor kinézni a mi nyugalmunkkal és biztonságunkkal 1 Kedves olvasó barátom! Már most is annyi igazságtalan és gonosz ember létezik, a kik veszekedések, czivódások, sőt néha véres e* ú'szakoskodások által a békét zavarják, holott pedig polgári törvények és bíróságok őrködnek a közbéke fölött; továbbá már most is annyi csalás s igazságtalanság, lopás és rablás fordul elő, holott pedig a megtorló igazság kardja mindig ott lebeg a gonosztevő nyaka fölött! Ugyan, mondja meg kérem, mi történnék akkor, ha az ilyen embereknek nem kellene tartaniok sem törvénytől, sem pedig a hatóságoktól és semmiféle büntetéstől? Hány szeretetlen s igazságtalan ember van, a kik mindig úgyis azt lesik, hogy éreztessék másokkal a dühüket, vagy hogyan ragadják magukhoz mások vagyonát; kik most gonosz terveiket csakis a büntetőtörvénytől való félelemből tartják vissza? Hány olyan embert bátorif8na fel rímjeitekre a törvénynélküliség? hány lopás, rablás, gyilkosság, fosztogatás fordulna elő? eltekintve a furfangos ámításoktól, szédelgésektől, melyeknek nap-nap után tanúi vagyunk ! Kinek a becsülete, vagyona, sőt élete volna ai-kor biztosítva? Váljon nem kellene-e éjjel-nappal őrködnünk, hogy mások eiőszakkal minket meg ne rohanjanak, vagy furfanggal és ravaszsággal vagyonúnktól meg ne foszszanak ? És milyen szomorú, nyomorult élet volna az, ha folytonos bizonytalanságban és harczban kellene élnünk más emberekkel! Milyen mohó vágygyal áhitoznánk akkor a közrend után; milyen szívesen alávetnők magunkat a felsőbbségi törvényeknek, hogy azok oltalma alatt békét és biztonságot élvezhessünk ! Mi társadalmi kötelékekben élünk: vannak törvényeink, vannak hatóságaink, a melyek ezen törvényeket kezelik. E törvények minket is védnek, vagyonunkat is oltalmazzák,ugy hogy b-ztositva lehetünk ellenséges támadások ellen. Ha esetleg valaki megtámadta becsületünket, vagyonunkat, jogainkat; ha megsértett, vagy békénket megzavarta: akkor nyitva áll előttünk az igazság Ítélőszéke, a hol oltalmat és elégtételt nyerhetünk. Az állam készen áll segítségünkre és védelmünkre. Ügyünket közös ügynek tekinti. Az államélet hivatott intézőinek kötelessége gondoskodni a polgárok békéjéről, biztonságáról éjjel-nappal. fiát nem nagy, megbecsülhetlen jótétemény é ez? Valóban, oly előny ez, melyet csak a jól berendezett társadalmi s állami egyesülés nyújthat polgárainak! Cselkó József. Védekezzünk. (Válasz a kririkára.) „Európában a magyar száz évig támadott és ezer évig védekezett. J41 mondja Kölcsey, hogy megbűnhődte már a multat, sőt van egy kis jussa a jövőre is. A bűnhődés a védelem még tart. S most talán még nehezebb a tusa, mert fegyverzetünk csorbxcsonka vasból áll . . ." Borbély György. A magyar termelés védelme nemcsak föladata, de minden magyar legfőbb kötelességeinek egyike is. A háborúban a hadakozó csapatokénál, nem kisebb fontosságú a szekerészet és az élelmezés föladata és a mely csapatoknál ez utóbbi nincs jól szervezve, ott a vezérek lángesze, a katonák vitézsége vivhat ki egyes győzelmeket, kiegészítheti szükségletét valahogy az | ellenségtől elszedett készletekkel, de ez a müvelet mindig bizonytalan eredményű, mindig hiányos és az igy keletkezett állapot végeredményében mégis csak tarthatatlan lesz. Magyarország az élet kemény harcát vívja fönmaradásáért, de a hadakozókat a kellő segéd csapatok nem támogatják, szükségletét pedig az ellentől vásárlás utján fedezi és gavallérosan még busás nyereséget is ád neki a vétel ár 10lé ugy, hogy az ellenség mig egyrészről ránk tör és létünket ugyancsak komolyan fenyegeti, másrészt — mint vevőt jobban kíván minket saját fajtájánál. Gavallérnak ismerik a magyart világszerte, de bizony a gavallériának fent leirt neme már nem becsületünkre, hanem — mondjuk ki bátran, kárunkra és szégyenünkre válik! Meg kell szűnnie Magyarország ezen szégyenletes gazdasági függésének' A magyar mezőgazdasági és ipari termelést meg kell védeni a külföldi"behozatal, a magyar munkaerőt pedig a külföldiek beözönlése ellen! Szervezni kell e czélból a magyar kereskedelmet, szervezni kell a fogyasztást és hogy ezeket megfelelően kielégíteni tudja, szervezni kell a magyar termelést. A Magyar Védő Egyesület az egész országra és a fentemiitett ágak mindegyikére kiterjedő hatalmas munka-programmal bír és ezen programmja szerint tudatosan cselekszik mindent.