Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-16 / 29. szám

4 MAGYAR PAIZS 1903. junius 16. Igazé? Minél jobban belemerül egy ember a földi vágyaknak, a testiségnek vagy bármi más kicsapongásnak posványába, annál mélyebbre sülyed az állatiasságban is. Minden nemes tulajdonságait egyenként veszti el, mint a hogy a dórütött virág lehullatja az ő szines, illatos leveleit. Lelkéből végre kipusztul az önbecsérzet és vele pusztul emberi hivatásának öntudata is. Ha kérdezed tőle az ő életczélját, vállat von. Maga se tudja! Igaza is van; mert az elzűilés, az erkölcsi sülyedés soha se lehet életeiéi. Hogy mi ez az élet? Miért vagyunk e világon? Mi lesz velünk ha meghalunk? Mindezek a dolgok őt nem érdeklik. Ezek az ő gyengülő elméjében csak olyan nevetséges kérdések, a mikkel nem érdemes foglalkozni. Nem érdemes! Csakugyan? Hát mi van egyéb érdemes e világon ? Hiszen még az az ösztönös vadállat is, mikor egy erős kéz belenyúl az ő életrendjébe és onnan egy pillanatra őt kiragadja, ijedt tekintetével, reszkető testével azt látszik kérdezni tőlünk : — Mi lesz énvelem ? ! Ugyanezt a kéidést ismételgeti világ kezdete óta az emberiség öntudatosan ós minden századnak meg volt a maga felelete rá : A bölcsek, a tudósok, a lángelmék mindig csak az élet és a halál titkának kapuit zörgették ... — Én élek?! De mi vagyok én? Honnan jöttem? Hová megyek? Mi lesz majd velem, ha meghalok ?! Kezdve a népek szentkönyveitől a legújabb korszakban ma megjelent drámájáig, minden lapon az emberi élet problémája lép előtérbe. Tudomány, bölcsészet, szépirodalom, művészet, vallás, mindmind egyedül az emberrel foglalkoznak. Sőt állítani merem, hogy itt közöttünk sincs olvan ember, a ki tanulmányainak, szomorúságának. vagy magányának egy egy mélyebben érző pillanatában ne gondolkodott volna már felette, hogy hogyan is lesz majd akkor, mikor én már nem leszek?! Fogok-e élni a sironttil is? Látom e azokat, akiket itt kellett hagynom és a kiket szerettem valaha?! Az életnek ezt a nagy rejtélyét jelképezték a régi egvptomiak a Sphinxnek titokzatos alakjában s ezt az eszmét dolgozta fel a görög lángész is Oedipusznak történetében. Bizonyára ismeritek e regét. Egyszerű mese, a melynek mélyében nagy igazság rejlik. Nekünk is, mindnyájunknak föl van adva az emberi élet nagy rejtélye. A ki ezt a titkot nem tudja megfejteni, annak soha sincs nyugodalma. Nagy hibája az a mai gyermeknevelésnek, hogy értelem fejlesztés középpontjává nem a velünk született Isten-érzést teszik, s nem a természet fölöttinek szivünkben lappangó ösztönére épitik föl tudásunk rendszerét, hanem mindig elkülönítik a természetet Istentől; az anyagi világot a fenntartó isteni Gondviseléstől. Ezért nincs meg tudásunkban a mé_ség ós az okozatos összefüggés. Hiányzik az alap. Zava=&bráncl és Való. (II). . Irta : Ee-viczky Irma. A hol, ez a kíváncsi vén legény, ugylátszik mindenütt jelen van, ahol ketten együtt sétálnak az éj csendes magányában tán épen azért, hogy titkukat meglesse, és a csillagoknak elmondhassa. Hisz a napnak nem mondhatja el, mert: „A nap nem a holdért lángol, Mert a sötét éjszakából Megszületik a babája Rózsás hajnal alakjába." A csillagokkal azonban jó lábon áll a hold : Mert: „Hisz a Csillagok — jaj szegények, Ok ugyan kit szeretnének? Annyian vannak ott az égen — Hol sziv — mely oly sokért égjen ?" A hold tehát, midőn ezüstös fényével a Mátra alját bejárta volt és a lánykáktól elbúcsúzott, elbaraügolt Belgrádba is és a konak-parkjába vetó halvány rezgő világát, ahol két alak karöltve sétált és beszélgetet. Beszédjükből megtudjuk, hogy a királyi pái tesz sétát — egy utolsó sétát a konak parkjában a hold bűbájos, halvány fényétől kísérgetve. Igen a király ós a királynő ők. Sándor ós Drága. Az éj már jó előre haladt, éjfólfeló hajlik az idő. De a hold, mintha összeszedné minden erejét, majdnem nappali fényt ros minden. Futóhormkra épített ház ez a mely előbb-utóbb kisebb vagy nagyobb, zajjal összeomlik ! Lelki nyomorékokká nevelik őket; testben ós lélekben elsatnyult nemzedékké, a kik korán kezdenek élni, gyorsan elhervadni ós meddő életükkel minden nemes ós önfeláldozó cselekedetre képtelenek. Azt a tiszta érzést, a mit lelkükben magukkal hoznak a földre, üres jelszavakkal homályosítja el bennük a modern iskola ós sem Istent, sem embert szolgálni nem akarnak. Kiöli belőlük a természetes óletnedveket. Igy lesz szánalmas váz a virágzóitjuságból; czinikus, hitetlen gyönyörvadász, a kinek egyetlen bevallott életczólja: „élvezni az életet." Sem boldog lenni, sem másokat boldogítani nem tudnak. Az ilyen tanitók nem gyógyító orvosai voltak az emberiségnek, hanem kuruzslók a kik mások hiszékenységét kizsánmányolták. Csak a mikor az ember a mi szomorú, sivár korszakunkat tekinti, akkor látja át, hogy a komoly haladásnak sohasem volt nagyobb átka a jelszavaknál. Megdöbbenti az embert, hogy minő hitetlenség pusztít a gondolkodni nem szerető emberek soraiban Pedig ha egy korszakban a hit a szivekből kipusztul, akkor a gyakorlati élet is tévelygéssel, anyagiassággal, erőszakoskodással, testiességgel és igazságtalansággal telik meg. Mindennek pedig a következménye az erkölcsi züllés és az anyagi nyomor: szóval, a társadalmi sülyedés ! Higyjétek meg nekem, hogy a mi korunknak összes testi és lelki nyomora onnan eredt, hogy a közelmúlt évszázadnak tudománya csak az anyagot látta meg mindenben és kiirtotta a szivekből az eszményiuéget. Remélem, sőt biztosan hiszem, hogy a mai század irtózva fog visszafordulni e silány tagadásnak álláspontjától s az élő hit az Isten szereteté/el párosulva megtermékenyíti újra a sziveket, A hitnek templomát, a mit a mult század beszennyezett, ez a század a szenvedők könnyeivel fogja egykor tisztára mosni. Ez az anyagiasságba és testiességbe való elmerülés, a mely most oly szomorúan jellemzi tudásunkat is, társadalmi életűnket is, nem uj dolog. Eredete évezredei?

1 homályába vész ós minden korszak megkísérelte már a hitetlenségnek ezt az elméletét tudományos rendszerbe foglalni. De ezeket az elméleteket egy-egy ujabb művelődési áramlat csakhamar ledöntötte, hogy a szivekben újra lángra gyúljon a hit és jobban égjen, mint valaha Igaz-e? Cselkó József. Badapesti leiéi. Az iparvédelem ügyében. — N. Borbély György urnák ZalaegerszegMélyen tiszte't uram ! Ezideig nincs szerencsém önt személyesen ismerni, de láttam a b. lapját, olvastam sorait ós láttam „lapjának i. oldalát I" szór a sötét éjszakába. Szótlanul haiadnak egy ideig egymás mellett, hallgatagon. Pedig olyan sok lenne a mondani valójuk — de rendesen az ember akkor leginkább hallgatag, mikor legtöbbet szeretne mondani . . . Drága volt az első, aki megtörte az éj magasztos csendjét és szólá: Olyan különösen érzem ma magam, Sasa. Mintha esak ma utoljára sütne ránk a nold ós utunkra utoljára ragyognának le a csillagok. Olyan határtalan félelem száüta meg a szivemet, félek még a fák árnyékától is. Ugy rem!

,> "lőttem, hogy miuden törzs mögött egy áruló j .ál és vesztünkre tör. Meggyilkol . . . Sasa: Engem is már egy idő óta kerül az álom ós ugy rémlik előttem, mintha már szinte mennénk a Stix bus vizéhez. Gyötrelmes érzések dúlják szivem. Enged, hogy a kebledre boruljak ... ott tán meggyógyulok. (Leülnek egy padra és átölelik egymást.) csókolj meg Drágám. Csókod oly édes, .. . az agyba, a szivbe száll . . . Lásd a szivem miként dobog . . . — Oh drága, te nem tudod azt, hogy mi a nép haragja. A felbőszült nép mindenre képes . . . Ugy féltelek ! . . . Drága: A nép nem bánt bennünket. Én csak a katonáktól félek. Annyi fenyegető levelet kapok naponta. És az egyik boritókon egy tábornok irását véltem felismerni. Oh ha tudtam volna, hogy milyen rettegésben kell élnem. Hogy se nappalom, se éjjelem, ahol nyugodt lehetnék — Abból amit láttam, abból a mit olvastam meg ítélhetem gondolkozását, következtethetek egyéniségére, véleményt mondhatok tetterejéről örvendhetek gyakorlatiasságán és üdvözölhetem működésűnk közös terén, amelyen találkoznunk kellett, mert bár párhuzamosan haladunk ugyanazon czól felé ós útjaink a természet törvényei szerint sehol sem szelik egymást, de a két vonal közelsége folytán egymással érintkeznek. A Magyar Védő-Egyesület, a mikor a negyvenes évek mozgalma ós a hatvanas évek törekvéseit az előbbi neve alatt feleleveníti ós folytltja, teszi ezt azért is, mert az iparpártolás eszméjét keveselte. „Pártolni, ez olyan szívbéli érzelem, a mely mellett a pártolandó azért alaposan tönkre mehet" mondá egy pár hónap előtt az ipárpártolás eszméjét hangoztatok — (de semmit sem tevők) patentirozott csoportjának egy combattáns tagja — és igy egy „iparpártoló szövetség" létesítésének nincs semmi alapja czélja ós jövője." Ezt pedig ugyanaz mondotta, aki a legbuzgóbb alapítóink egyikének Barthos T'vadar táblabíró urnák elkészítette azt az alapszabály tervezetet, a melyik alapján mozgalmunk az „Országos Iparegyesülef„-nek kifejezetten alárendelve lett volna. A mozgalom ugy keletkezett, hogy egyrészről gróf Somsich Tihamér ur vezetése alatt mult év november havában egy mozgalom indult meg, melynek tagjai voltak az úgynevezett agiár testületek vezetőin kivül az igazi ipari védőiem hivei, a sajtó legelőkelőbbjei élükön az „ujságfejedelemmel" (mint irigyei Ríkosi Jenőt nevezik) és a gyáripari szövetség elnökével Chorin Ferencz dr. főrendiházi taggal. Ezeknek alapszabálytervezele volt az, a melyet a Magyar Paizs mult számi közalt. A Barthoa és Csongor tanár féle lelkes ós nagy csoport főképen a kisiparosok ós köztisztviselők köréből számított hívekre és a már említett „Iparpártoló Szőve. ' név alatt szervezkedett, a már megnevezet másik alapszabály tervezetettel. Hlatky István ós Hajnos Sándor és mások vezetese alatt egy má^ik mozgalom is volt folyamatban. Ezek mind egymásról értesülvén feltétlenül csatlakoztak egymáshoz és elfogadták a Somssich féle ^pszabály tervezetet, mely azóta lényegesen kiu^vittetvun most már nem egyezik azzal a mit b. lapjában ismertetni méltóztatott.*) ZaL es Somogy megye az alapitváuyban bőven kivette a részét, kellett tehát, hogy önt alapjából informáljam a mozgalom kezdetéről Í3. A „pártoláa"-t mi sem tartottuk elegeudőnek, még pedig sokkal előbb sem mint azt a mozgalom lekicsinylői hangoztatni kezdették ós a helyect a tényleges cselekvés kifejezését kívántuk a czimbe bevenni. A „védelem" melynek jelvénye a „paizs" volt, *) Csak *z első pár szakasz volt az első szerint, s a különbség lényegtelen. A második folytatás mir az uj szerint jön. Szerk. akkor bizonyára nem vágyom a trónra. Oh miért is születtél királynak Sasa ! ? Ha egyszerű favágó lettél volna és én munkás leány, akkor egy kis kunyhóban bizonyára boldogabbik lehettünk volna, mint itt a konakbau. Nem hiszed? Sasa: Aki már egyszer sas volt, az nem szeretne lenni egy béna veréb — .éltem koronája azonban te vagy Drágám és rólad nem mondanók le még akkor sem, ha a trónomat megm .nthetném vele. Nyugodjál meg édes. Rémlátomány az, ami üldöz téged is, engem is, fenyes nappal és sötét éjjel. íme milyen caöndes a város. Álomra hajtja fejét, csak mi virrasztunk még, térjünk pihenőre mi is Drágám. Drága: Tikkasztó hőség volt ma, a nap ugy égetett, mint a tüzes vas. És most milyen hűvös az ej es csend uralkodik mindenütt:. . Vihar előtt szokott ilyen szélcsend lenni Sasám, igazad van, térjünk mi is pihenőre . . . Tudja az ég, mi lesz velünk, mire újra felszáll a hold. Engem halálsejtelem gyötör. Ugy félek! szoríts magadhoz édes Sándorom! * — A Mátra alján felhőtlen az ég. Ragyogó kék színe ugy illik a fák üde zöldjéhez. A juniusi nap lemosolyog a íehér ruhás leánykákra. Űrnapja van ós béke mindenütt . . . — Belgrád fölött vérvörösen kel fel a napi ós vörös lángba borítja a látóhatárt. Izzó golyója