Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-11 / 24. szám

MAGYAR P A I Z S 1903. junius 11. hálával. Eszembe jön itten mint kedves és szép ellentét Gratianusnak, a római császárnak azon nemes nyilatkozata, melylyel volt tanítóját konsuli méltóságra emelte : megfizetem, a mivel neked tartozom; de adósod maradok azért, a mit megfizettem. Semmire sem kel', kevésbé számítani mint a háladatosságra; egyéb iránt a mit tiszta szeretet tesz, azt nem teszi a hála kedvéért. Hű, önzetlen s igy üdvös működésünk áltai bizonyítsuk be saját értékünket s akkor várhatnánk háladatosságot is. Azonban még akkor se tartsunk igényt az emberek hálásérzetére; mert hiszen a a jutalmat saját jótékonyságunkban és tiszta nyugodt lelkiismeretünkben megtaláljuk. És csakugyan ezen öntudattal meg is kell elégednünk, ha emberszeretetünket és saját nyugalmunkat biztosítani akarjuk; s ne is bízzunk adakozásunknál emberismeretünkre és ne számítsunk arra, hogy az illető, a kivel esetleg jót teszünk, hálás érzülettel fogadja a jótéteményt. Mert tagadhatatlan tény az, hogy vannak oly érzéketlen emberek, mintha már a természet maga csak a fekete háladatianságot ültette rolna szivükbe. Általában véve a jótékonyság gyakorlása igen nemes dolog és az öntudat, hogy a nyomort enyhítettük, a szűkölködők könyeit szárítottuk, mindig bizonyos csendes megelégedést nyújt a nemes léleknek. De az oly cselekedetnek tiszta szándékból, az erény tiszta érzelméből kell származnia; hogy értéke, becse legyen. Én ugy érzem, hogy ugy a nemeslelkü adományozó, mint a hálásszivü elfogadó szeme előtt ta+tja.: Musst du verplichtet sein, so sei dem Ehrenmann, Denn schwer ist dankendem, den man nicht ehren kann. CseLkó József. A gyümölcsfák betegségei. Egyik zalaegerszeghegyi szőlősgazda panaszolt, hogy egy hat-éves szép cseresznyefája minden nyáron megtermette szépen a maga gyümölcsét, de még sohasem ehetett róla egy szemet sem, mert mire megért volna, egy szemig lehullott. Mi lehet ennek az oka ? A körülötte levő cseresznyefák megérlelik gyümölcseiket, csak ez nem. Tehát nem a talaj, vagy levegő az elhullás oka. — A Magyar Paizsnak gazdasági munkatársai közül némelyek egyenesen erre az esetre vonatkozólag is adnak felvilágosítást s méginkább utasítást. Ez első czikket egy kiváló szaktanár, miniszteri hivatalnok Cs. PéteríTy József irja. — A gyümölcs termelésnek a fák betegségei ép ugy lehetnek akadályai, mint a különféle rovarok és más ellenségek. A betegségek oka mondhatni leggyakrabban a tápanyag és viz hiányban keresendő. Ennek egyik biztos jele a gyümölcsnek idő előtti érése, a mi állandó és nagy szárazságok alkalmával napfényes helyeken áll elő, s a minek a hátránya az, hogy az ilyen gyümölcs egyáltalán nem áll meg. Másik ok a kövecsesedés a körte féléknél, midőn a hust alkotó sejtek megvastagodnak. Gyógyszere a fa felitjitásai, és száraz időben a gyakori öntözés. Ide tartozik a sárgaság, midőn a talajban nincs elég vastartalom, s nem képződhetik elég növényi zöld, mely a tápanyag egy részét feldolgozza s a fa és gyümölcsképzést előmozdítsa. A sárgaságot okozhatja a tul vizböség is, a min, ha csak altalajvizze) nincs dolgunk, könnyen segíthetünk. Ha a vastartalom hiánya okozza, akkor a fa törzse körül a földet fel ássuk és vasgáliczczal behintjük s ezeu egyszerű eljárással segítettünk a chlorositon. Buja gyümölcsözést eredményezhet a vízhiány, a gyökerek korlátolt növése, vagy sérülése, a törzs és az ágak korhadása. Ugyanis ezen esetekben a hajtások röviden maradnak s így gyümölcs rügy ben végződnek, s virággá, majd gyümölcsösé fejlődve minden tápanyagot elszívnak, mi a fa korai ob'énülését, vagy a mi még gyakrabban bekövetkezi'., elszáradását vonja maga után. Gyümölcs elrugás áll elő, midőn a fa száraz, szeles, világos tavaszi napokon, különösen a korona felső részén és az ághegyeken levő gyümölcsöt elhullatja s csak az ágtövén érlel meg néhányat, melyek nagyobb tápanyaghoz jutnak. Ezen a fa aljának trágyalével való öntözésével segíthetünk. Azonban, különösen cseresznye feléknél a korai lehullást okozhatja a lérgesedés is, melyen a virágzás előtt, közben és után a quassia 2 vagyis anyagi viszonzása a jónak, a sziv közreműködése, hozzájárulása nélkül nézetem szerint igen csekély értékű. Szívből kell erednie a tiszta, igazi hálának, akár tettekben, akár szavakban nyilvánuljon az! Tény az, hogy az olyan sziv, melyben hiányzik a hálaérzet, a legnagyobb aljasságra is képes; mig ellenkezőleg, ha a háladatosság nagy erénye az ember lelke szivében honol, a többi szeretetre méltó tulajdonok sem hiányzanak benne: oly tulajdonok melyek egyszersmint az embernek nyugodt kedélyvilágot nyújtanak. Csak a valóban nemes gondolkodás, csak a finom érzék, a mely a jót mindenütt megismerni képes, megismerni kész és a mely az önzés s az önszeretet bilincseitől szabadulni tud: csakis az olyan érzelmű ember képes egyszersmind háladatosságra is, a mely nem áll puszta szavakból. A háladalosság szabad adománya a szívnek ; és csak na szabadon furrásozik a nemes gondolkodásból, csak akkor van igazi értéke, csak akkor boldogíthatja az adakozót s elfogadót egyaránt. Fájdalom! A háladatosság kötelességét nem egyszer oly tehernek tekintjük, melytől minél előbb szabadulni szeretnénk. És ezen szomorú jelenségnek oka ott rejlik az önzésben, a mely sajnos, nagyon is áthatja s uralja az emberi természetet. * * * Egyébiránt az emberek a hálás érzetet illetőleg nagyon igazságtalanok szoktak lenni, ha saját tetteiket más emberek cselekedeteivel összehasonlítják és megítélik. Ennek okát bizonyosan már mindegyikünk önmagában érezte, s a mely abban áll: ha oly ember találkozik velünk, a ki nekünk tartozik hálával, akkor ez rögtön eszünkbe jut, de rendesen megfeledkezünk a hálaérzetről akkor, ha oly emberrel találkozunk, a kinek mi tartozunk udvarából még 4 pár ló és 6 czimeres ökör járt ki a földet művelni. Pedig akkor is csak kellett adót fizetni, akkor sem termett 8 fejet a buza, akkor sem voltak a kert lábak sonkából, a kerítés hurkából. De volt szorgalom, igyekezet, türelem, tanulni vágyás és istenfélelemmel párosult áldás kérés. Mig ma tunyaság, nem törődömség, türelmetlenség, elégedetlenség, istentagadás, vallásgunyolás s örökös dinom-dánom járja. ^Segits magadon, az Isten is megsegít,« tartja a közmondás. Jól tudta ezt Pál barátunk atyja. A hajnali szürkület már talpon találta ót s jólehet 4 cselédje volt, mégis mindenhol ott volt az ő szeme, az ő keze nyoma. De jaj is lett volna egyiknek, vagy másiknak, ha a kiadott széna, zab és dara máshová került volna, mint saját jószágának a gyomrába. Nem a szószoros értelmében a gazda szeme, de az utánanézés, a tisztaság, a rend s kellő étel hizlalja a marhát. Híre is volt messze földön az ő marháinak, az ö lovainak. Nem kellett azokat vásárra sem hajtani, eljöttek a vevők a házhoz is. Hiába a jó bornak nem kell czégér! Nem is panaszkodott ő, hogy a vasutak tönkretették a lótenyésztést s hogy a marhanevelés nem hoz semmit. Úgymint akkor, most is van ára; de mig akkor csak prima, elsőrendű állatok kerültek eladásra, ma a szemnek tetszés, szédelgés iárja. Nézzünk csak végig egy lóvásárt! A betörők, tolvajok furfan&ja valóságos gyermek ész a lókupeczek, a lókereskedók furfangjához képest. Ha jámbor, szelid, jó huzó lovat akarsz ma, jámbor atyámfia! Kaphatsz százat is egy vásáron: ha később kisül is, hogy azért volt olyan szelid, jámbor, mert le volt itatva, vagyis be pálinkázott ő is. Ila szépen, kényesen menőt akarsz, kapsz azt is. Ha véletlenül azonban tüskét találsz a farka alatt, őrizd meg nyugodtságodat, s gondold meg, hogy ez az »üzlethez« tartozik. Hajó futót sebesen iramodót akarsz, vigyázz, hogy szalmakazal körül ne járj vele, mert nagyon könnyen megesik, hogy a fülében elrejtett égc tapló, ha kiesik, felgyújtja azt. Nem volt ez igy a régi magyar embernél! Szentebb volt annak az egyszerű szava, egyszerű kézadása, mint ma az eskü, vagy irott szerződés. Biztak is egymásban az emberek. Az adott szó szentse ge áthatotta az egész nemzetet. Ma írhatsz szerződéseket, esküdhetsz, égre, földre, eltűnt a bizalom. Egyik sem hisz a másiknak, mert mindenki saját magához hasonlítja a másikát. Vagy honnan származott az a közmondás: »Sok irás kevés igazság« ? Nem a kölcsönös bizalmatlanság és szeretetlenségből é ? Panaszkodjál csak az adó nagysága ellen; de azért szaporistd magyar átkos perlekedő víszketegségeddel a bíróságok létszámát. Tudod-e hány kir. Tábla volt az egész országban csak néhány év előtt is? Kettő. Ma 10 van. S ez a tiz sem győzi azt a sok peranyagot, amit a magyar szolgáltat neki. Ha a komámasszony ludja véletlenségből a napba néz, per lesz belőle. Ne adj Isten, hogy megbocsátana neki, ha véletlenségből azt találja mondani, hogy piros réküben volt mult vasárnap a templomban? mert ez nem igaz! Ez rágalom ! majd megtanítom én ezt a »mosdatlan szájút!" Ilyent állítani! Hogy piros rékli volt rajtam, mikor az egész falu tudja, hogy akkor a sárgát vettem magamra. Elő fiskális, elő bíróság, tégy igazságot! Ilyeténképení cselekvésed a jégre visz, mely anyagi romlásodat okozza. Odajutsz a hova Pál barátunk jutott. Ki mindenben kereste a hibát, csak saját magában nem, Bajaiért mindenkit okozott, de magát hibásnak semmiben sem érezte. Pedig jó példa volt előtte boldogult atyjábau. Ki minden jóban előjárt. Ki oktatta, istenfélelemre nevelte. Ki megtanította öt embertársait szeretni, becsülni s művelni azt az édes anyaföldet, mely neki táplálékot, örömet, szórakozást s reményt nyújt. De hiába az ember iparkodása, ha nincs rajta Isten áldása! Mig Pál atyja nap-nap után sohasem mulasztotta el munkájára le kérni az Isten áldását, sohasem felejtette el a vett jótéteményekért hálákat adni; mig ő 6 napon át szorgalmasan dolgozva, bevéve a jó szót, tanult, esténként olvasgatott s vasár- és ünnepnapokon lelkére gondolva templomban kérte magára és háza népére a Mindenható jótétgményeit; mig a községben számos jótékony intézmény dicsérte eszét s jó szivét; addig Pál ur az ő büszkeségében, dölyfében sem Istenre, sem embertársaira nem gondolt. (Folyt, köv.)