Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-11 / 24. szám
Zalaegerszeg, <903. junius II. 24. szám Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utc.za 26, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT OSXÍTÖIRTÖIKZÖIIXr ESTE. áuniusban. Szomorkodó apró legény-embeiek, pelyhedző áJlu ideális diákok szorgalmatoskodnak a ligetek bokrai alalt. A szegény eknek ai czkifejezéséLen oly valóságosan beszél a szenvedés, olyan szánalmas az ijtdelem, hogy részvéttel nézzük, mint emészti őket a vizsga kimenetelének félelme. Nagy leher az a junius hónap a diákságnak, hogy a tanárokat ez úttal ne is említsük. A tudományok össze-visszaságában korrektül kell megáliri a helyet, mert egy gyönge peicz, egy ellévesztett szó, egy hirtelen meg nem értett kérdés bezárhatja a maiuránsok jövőjének a kapuját, a kisebbek sorsa is csak itt dől el: a legtöbb czipész pályája a rossz vizsga napján lett elhatározva. Biz az elég szomorú. Nem a kedv csinál nálunk susztereket, hanem a kényszerűség. Nem azért lett a fiad szabó, hogy a magyar iparnak elismerést szerezzünk, hanem azért, mert Horatiusnak nehéz, kínos a nyelve és komplikáltak az algebrai egyenletek. S amig veszekszünk, apostolkodunk, a magyar czipész addig zsúfolásig szállítja a sok waggon bécsi portékát, főleg a dunántulra teszi népboldogító idegen kezét, mert ezt éri a leghamarabb. És azok a lusta kis legénykék, akik nem voltak kaphatók a latinra, akik nem tudtak pál ur bajai. — Irta: Hugauff Ede. — Manapság, az úgynevezett felvilágosultság századában, a türelmetlenség és elégedetlenség villanyosságával van tele a levegő. Mindenki panaszkodik, sir, jajgat. A királyok életét fenyegeti az anarkizmus és nihilizmusnak minden fennálló rendet tönkretenni és rombolni akaró hatalma. A miniszterek az ellenzékre, a képviselők választóikra, no I meg a hitelezőikre panaszkodnak. Az ügyvédnek nincs elegendő pere, mig a bíróságok nem tudnak hova lenni a sok madárfütty okozta aktától s az ellen panaszkodnak. Az orvosnak nincs elegendő betege; ennélfogva a gyo L j --erésznek nem fogy az orvossága; a szabónak nem vásik el elegendő nadrág; a suszter szidja a klumpa csinálót, a köszörűs a Teszelövágót; a mester nem kapja rendesen a fizetését, (s a község mégsem akarja készpénzzé átváltoztatni); Pál ur pedig szidja az egész világot. De ki az a Pál ur? Az egy tősgyökeres magyar ember, amilyen igen sok van. Hogy k. hallgatóim is megismerhessék, bemutatom. Egy 15 markos, akarom mondani 160 czm. magas ember ő: haja; hirtelen szőke, a feje — csudálatosképen — a füle közé szorult, szemei kifejezésteliek, akár minta csukáé; orra lefelé álló s gyönyörű szinvegyületü, szája kicsiny, de mikor ásít, ugy látszik, hogy a feje ki akar rajta esni. A nyelve : — a nyelvét, Uraim azt nem tudom leirni, arra csak azt mondem : ments meg Uram minket! — Kezei: azokat szélmalom szárnyaknak használja, lábai, ezekkel tanítja otthon gyököt vonni a szemüveges professzor urnák, az iparban is gyönge emberkék ahhoz, hogy az idegen népnek egészséges szellemtől átbalott iparosait legyűrjék a munkában. Nem az a haza egyedüli boldogsága, hogy sok legyen a proletár, hanem örömmel élje napjait az ország. Mit ér az, ha ezren koptatják az aszfaltot, ha százával tülekednek irópennáért a hivatalok ajtajain. Ez csak a nyomor jele, de nem a tudomány diadala. Ellenben a produktív ipari munka, már hatalommá tett nem egy európai államot. Szeretnők, ha czikkünket át is éreznék már egyszer. A Jókai tolla megírta, millió ember elolvasta már az ilyen czikkeket, de hol vagy Diogenes lámpája, keressük meg azokat az apákat, akik fiaikból örömei csináltak pörölyt fogó, gyalupaddal dolgozó mesterembereket? A kérges kéz nálunk nagyobb szégyen, mint az üres gyomorral szaladgáló czvikkeres divat-majmok. 3VC. H. Hálaérzet. Régi mondás az, hogy: az emberek a jótéteményeket homokba szokták bejegyezni, a sértéseket pedig márványba bevésni. Igaz, hogy ez a mondás nem épen dicsőségteljes az emberekre nézve; de tény az is, hogy azt megczáfolm igen nehéz. Gondoljuk csak meg, mily gyorsan elfelejti az ember, a ki szive lelke nemesítésében, n: igasabb szellemi kiképeztetésben nem részesült, a vele tett jót, mily nehezen és ritkán a rajta elkövetett jogtalanságot! Nagyon is uralkodik fölötte a harag szenvedélye és a \ ágy, boszut állni a szenvedett méltatlanságon mindenáron s minden körülmények között. Sokan talán azt fogják ellenvetni: a világ hálátlansággal fizet! ugy volt az mindig s igy lesz ezután is; haszontalan fáradozás, ezt megmásítani akarni. Valóban szomorú dolog volna, ha ezen nézetnek hódolnánk! Nem akarom tagadni, hogy sokszor jogosan panaszkodunk hálátlanság miatt és hogy épen azok szoktak legliálátlanabbak lenni, kiknek legnagyobb okuk volna hálásérzületöket tanúsítani. De hát igaz az is, hogy e tekintetben nem vagyunk épenséggel hiányában örvendetes tapasztalatoknak. Egy hálás tekintet, minden szó nélkül, gyakran a nemes szívnek, a gyöngéd érzületnek biztos jelzője. Elvégre is erre, t. i. a hálás érzületre, lelkületre teendő a fősu!y. Ha ezen érzület, e lelkület igazi, őszinte: akkor törekedni is fog, hogy tettekben nyilvánuljon. A tettel visszafizetés fiának a nagy »0« betűt, miért aztán ráfogta Péter szomszédja, hogy két ballába van. Szokásai többfélék. Először nagyon tudálékos, a Magy. Tud. Akadémia is csak azért nem választotta még meg tagjának, mert nem akarja, hogy csufla tegye. Kitűnő gazda; de azért váltói után tudja meg naponkint, hogy hányadika van. Mindenkivel békében élne, ha az emberiség süketnéma volna. íme, bemutattam öt. Ráismerhet akárki. Még azt akarom róla megjegyezni, hogy kitűnően tud panaszkodni s többször azon óhajának ád kifejezést: »Ha születtem is, csak ne volnék !« Mire mindenki helybenhagyólag bólint s felsóhajt: Bár ugy volna ! Nagyon szereti emlegetni azokat a régi boldog jó időket, midőn őszei inte: a buza minden bütyköjénél egy-egy kalás„ termett, kilójáért az egész világot s még kilencz falut adott a Krausz Ábrahám, mikor két csikót ellett egy esztendőn a kancza, két borjut a tehén, mikor aünyi volt a bor, hogy a Dunában a halak is megrészegedtek ; mikor annyi volt a pénz, hogy esténkint egymáshoz jöttek össze az emberek, kölcsönösen megolvasni azt. Mikor a káposzta is akkora volt, hogy egy fejnek a megfőzéséhez három kolompár-czigány csinálta az üstöt, a sonka pedig akkora, hogy előbb az alját, azután a fölét főzték; mikor a papnak nem kellett a lukma; de még az adót is veréb- és bagoly fejekkel kellett fizetni stb. Ezek voltak a boldog idők atyámfiai! Bezzeg máskép van ma. Az adó nagy. A föld nem terem; a búzának nincsen ára, a szőlőt kiette a lilloxera és peronospora ; a lótenyésztést tönkretették a vasutak. A szarvasmarha nem hoz semmit, mert hát az emberek nem esznek húst; a disznók sztrájkolnak, nem akarnak hizni, s folyton döglenek. De meg a káposzta is csak akkora, mint az öklöm. A mester is kétszer szedné a lukmáját, ha adnának neki. (Amit az. ugyan határozottan tagad és azt mondja: Elég volna egyszer is, csak azt kapnám rendesen!) Igy folyik panasza. De nem áll meg ennél! Erosebb, mérgesebb kifejezéseket is szokott használni. Ila valami nem megy a szája szerint, káromkodik, mint egy bivalyos, szitkot, átkot szór mindenkire. Jaj annak, ki a nyelve alá jut. Szidja a jegyzőt, a bírót, az adó és pótlék miatt, a mestert a gyereke miatt; a vármegyét a rosz ut, s lovát a soványsága miatt. Mindegy ö neki akárki s akármi. Csak egy van amit dicsér s ez a »FüligIáb« pálinkája. Ebbe önti bele azután buját-baját, ebba öli bele mérgét, mikor a Jóskának uj kalap, prémes csuha s ezüst óra, a Rozinak glasó keztyü, brüsseli czipö, az asszonynak plüs, szüra, battiszt, brokát, pongisz, bársony, atlasz, düsessz, applikáczió s tudj' Isten még mi nem kell. Ilyenk a haja is égnek mered. De igaz is! Ki is hallott világéletében applikáczióról ? Legfetebb ugy ismerték az emberek, ha egymásnak pofont applikáltak, de hogy valaha még hölgyeink ruháján is díszelegjen, arról aligha álmodott valaha Lycurgus a spártai egyszerűség megalapítója. — Csoda-e, ha ilyenek elszámolása utáu amúgy is gyenge lábon álló türelme ágaskodik s kifelé törve riadót fuj? Csoda-e, ha ilyenkor a méregtől náthát kap, mely prüsszögtet egész nap ? Hej pedig de máskép lehetne ez! Mint volt ez nem is olyan régen, mikor még az édes atyja kormányzott, gazdálkodott, kinek
