Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-14 / 20. szám

1903 május 14. M A G Y A,R P A 1 Z S Bejön Galicziából egy ur. Vesz néhány 20 fillér áru lim-lomot, s pajtákban üti fel tanyáját addig, a mig jövödelme kifutja a szobabért is. Ezután Goldschmid ur már nem mozdul ki, tudja hogy a kinek valami kell, sz ugy is felkeresi. Eme korszakban Goldschmid ur már azt is megengedi magának, hogy egyék. Jövödelméből, a melyben faluja gazdáinak a tojástól fogva a búzáig, esetleg löldjéig, minden jövödelme szintén bent van, most már iuhanemüeket is szerez be, s igy fejleszti üzletét/ a mig nagy kereskedő lesz. Ha aztán egypár bankót sikerült neki félre tenni, s a gyárosok szemében már nyakig úszik, ugyan mi tartja meg, ha nem Amerika?: Lengyel Ferencz. Akié a föld azé az ország. Ezt fejezi ki az alábbi czikk, melyet a föld fia irt s melyet a Magyar Világ szerkesztője következő bevezetéssel látott el: Egyszerű földmives ember kér helyet, hogy a föld népéűek állapotáról elmondja a maga mondani valóját. Hozzátenni valónk ahhoz, mit Csép Sándor bágyoni (Tordaaranyosm.) földmives ii, nincs, elvenni valónk sincs abból. Ugy érezzük, hogy amit ez a földmives a maga eziezomátlan nyelvén elmond, méltó a figyelemre méltóbb mindenesetre az olyan bölcselkedésnél, mely a ne'p állapotának s a nép lelkének ismerete nélkül iródik. Csép Sándor uiam levele igy szól: Tekintetes szerkesztő ur! Ezen pár seraimrsk helyet kémek lapjában, hogy mutatnék reá a íöldmives osztály állapotára, hogy ő sem a katonai javaslat terűit, sem egyéb terűt többet el nem fogadhat, de éppen könnyítését kéri állapotának, amig idő van reá. Engem ezen sorok közleséie nem az irói dicsőség vágya, vagy hasonlesés vezet, mert én egy eg) szerű földmives ember vagyok, hanem a tapasztalat keltette fel bennem e keserű érzést, hogy ez alkalommal, amidőn az országnak minden vidéke és városa tiltakozó gyűlést tart az ujabb terű ellen, sem nem hallottam, sem nem olvastam még azt, hogy valamelyik gyűlés reámutatott volna a lcldmives osztály állapotára. 1867-ben kezdem, midőn a magyar alkotmány az ország örcmere éleibe lépett és a magyar felelős minisztérium megkezdte kormányzását az egyenlőség és testvériség alapján; amidőn ország népe azt hitte, hogy Magyarország a boldogság hona lesz: azt hitte, hogy a nagy Széchenyi mondása: „Magyarország ntm volt, hanem lesz," most kezdődik. Istenem ! Mekkorát csalódott ez a nép ! Mert éjien az ellenkezője bizonyult be, kivált a földmivesosztály részére. 1867 óta vette ei tőlük a magyar kormány a kis üsttel való pálinkalőzégi jogunkat illetve megadóztatta 4 korona heUett, mit kezdetben fizettünk, évenkint ezerekre menő koronával, mert kistm tudjuk számítani a mostani pénzügjérség feltételei mellett, hogy hány ezer korona Leliene egy évben a főzésért egy hektoliteres üst után, pedig az a pálinka, amit mi főztünk, életet es vért adott az embernek, aki ivott belőle es moslékjával dis"nót és marhát hizlaltunk. És mi pótolja ezt most? Az a testet és lelket megölő „zsidó főzelék." Érnek az élvezetét ha meg nem szüntetik, életképtelen íesz tőle a jövő nemze dék. 1867 óta vette el tőlünk a magyar kormány a saját reszünkre való dohánytermelés! jogunkat és az állam részére is a feltételek oly tercek és ismeretlenek, hegy a kisbirtokos embernek termelni képtelenseg. E két jövedelmi forrás elvétele hogy mennyit csökkentette a földmives osztályt, az kiszámíthatatlan. Eíek ufán jött a regále korcsmahaszonbér megváltása. Az a csekély megváltási dij rajtunk semmit sem lendített, de a mig meg volt, a korcsmahaszonbérük fedezte a községi póiadónkat, most pedig 50— 60 százalékos községi pótadót kell fizetnünk. Meg van adózva a bortermelésünk. Nem elég hogy a szőllőföld után fizetjük a nagy adót, hanem amikor azt a véres verejtékkel, nagy fáradsággal megdolgoztuk — pedig az idő viszontagságai miatt sokszor a munkánk felét sem fizeti meg — s isten kegyelméből valami keveset beteszünk a pinczénkbe, akkor jön a pénzügyőr és még azt is megadózza, mit saját termésünkből megiszunk. Bizony ez a két pont is csak a földmives embert sújtja legjobban, ahogy én érzem, épen a szive közepéig. Adót kell fizetni a kutyánkért is, pedig ez nekünk semmi hasznot nem hajt. és a kopó kutyákért, mit az urak tartanak vadászatra azután nem fizetnek adót. Adót fizetünk az utrói is, amit mi tenyérrel és szekérrel megcsinálunk, azon sem járhatunk ingyen. Azért is fizetünk, ha fiatalságunk táncolni, mulatni kiván, s még ugy is, csak ha a szolgabíró megengedi. Azért is fizetni kell, ha leányaink egy házhoz összegyűlnek 8—10-en fonni, hogy mezitelen testünkre ruházatot készítsenek. Azért is fizetni kell ha apaállatot tartunk, mert kiszáll egy komisszió, hogy nézze meg, jók-e pedig az az apaállatot tartó gazda, jól ismeri, hogy milyen, ós odatörekszik, hogy minél jobbat tartson, de azért mégis muszáj fizetni. Azért is fizetni kell, ha kéményünk van a füst kieresztésére, mert kéménvseprőt rendel a törvény a megseprésére és igy minden hónapban 20 fillért kell fizetni, mert ha nem, keményen megbüntetnek. Pedig a mi falusi kéményünket a háziastzonyaink mindig megseprik, az söhasem kormos, de azért mégis muszáj fizetni. Azért is fizetni kell, ha r jmölcsfánk van, mert kiszáll egy hernyószedési komisszió és egy kis száraz lapu elég arra, hogy keményen megbüntessenek érte. Hátha még azt kezdeném számitni, ahol egy rossz lelkiismeretű jegyző van, hogy hányfélét kell ott fizetni. Jobb lett? volna innak a falu népének rem születni. Nem számítok hát többet fel, pedig még sok volna, ha azokat reábizom egy képzettebb földmivestársamra. Ennyi indok is elég arra, hogy a katonai javaslatot, amely uj terűt hoz a földmives-osztályra, mi semmi szin alatt el netn fo gadjuk, roen minket a katonai létszám felemelése kiapaszt még jobban a munkaerőből ós annak az eltartására még tőbb adó s/ükséges, pedig mi az eddig valót sem győzzük tovább fedezni, annak a könnyítését kérjük. Hogy nem győzzük fizetni a nagy adó' a sok mindenféle rovatot és a sok huzavonát, azt a fentirtak mellett eléggé igazolják a tetemes kivándorlások, eléggé igazolja az a nagy elszegényedés és az az irtózatos eladósodás, ami Magyarországon van, kivált az eidélyi székelység földmives osztálya közt ; és igazolja a szántóvető öreg emberek azon nyilatkozata, hogy sokkal boldogabb megélhetése volt az embernek régen a német koimány alatt, mint most a magyar kormány alatt. Fölhívom tehát földmivestársaimat, főleg a kisbirtokos osztályt, amely legjobban meg van nyomorítva, hogy közülök a képzettebb emberek fejezzék ki jobban álláspontunkat, társuljunk mi is és kérjük boldogabb megélhetésünket. Hiszen seukinek nagyobb oka és joga nincs hozzá, mint nefeürk a kisbirtokosföldmives osztálynak. Hiszen ezt elismerték és kinyilatkoztatták minisztereink és az ország vezértiai is. Hiszen a kis gyerek is mikor éhes és sir, csicset kap. Hiszen látjuk, hogy akik tudnak társulni, folyamodnak s boldogulnak. Nem irigységből mondom, mert lehet hogy mindenkinek bajos a mpgélhetése ma Magyarországon, de ha összehaszonlitást teszünk a kisbirtokos-osztály és a I többi osztályok közt bizony kitűnik, hogv nekünk van legrosszabb dolgunk. En hiszem, hogy ha mi, kisbirtokosok, ezen álláspontunkat megismertetjük ós érttetjük a többi osztályokkal önként az.t fogják mondani, ihogy a kormány mindent tegyen félre és a iföldmives ember sorsát javit, annak adja vissza megélhetési forrásait, amiket elvett, mert nekik is joguk van élni és boldogulni, éppen mint nekünk, hiszen mi is csak utánok élünk. Fel tehát, földmivestársaim, lépjen elő vezérszerepre a képzettebbek közül minél több, tömörítsük az összes földmives-osztályt ós figyelmeztessük a kormányt, hogy Magyarország földmivelő állam és ha a földmivelő osztály bukik, elveszett vele az ország is. Hiába lesz akkor a sok katonaság ós sok nagyfizetésü hivatalnok, mert azok az országot nem fogiák fenntartani. Hívjuk fel szép kérésünkkel a kormánvt, hogy ne engedje a földmives-osztály sorsát figyelmen kivül, hanem vegye azt szivéhez legközelebb mert a földmivesosztály edzett, kemény karja miveli meg a földet, hogy tápláléka legyen az ország lakosságának és a földmives edzett kemény kardja védi meg az országot az ellenségtől, amikor szükség van reá. Ne engedje hát szekerét |porrá törni, mert annak ujjáteremtóse nagy áldozatba fog kerülni és nehogy, amidőn újra készül, német vagy orosz igát fogjanak eleibe, Végül is csak aztsugjuk a fülébe Magyarország felelős kormányának, hogy ne rakjon már több terhet ezeréves alkotmányunkra, mert önsúlya alatt összeomlik és romja alá fogja temetni egész Magyarországot! Csép Sándor, Országgyűlés. Semmi újság. Heves gyűlések. Zárt ülés Tart az obstructio. A balpártot nem fárasztja a beszed, a jobboldal nem fárad a hallgatásban. Ex lex vau. Beszédet tartottak : Hodossy Imre, Lengyel Zoltán, Kossuth Ferencz, Eötvös Károly, Buzáth Ferencz, Molnár Jenő, Ugrón Gábor, Nessi Pál, Barabás Béla. — E héten a katonajavaslat ellen küldöttségek : Miskolcz, Kunszentmárton, Dunakeczel. Dunavecse, Léva, Szegszárd, Margitta, Sátoraljaújhely, Nagyszalonta, Csongrád, Ugod, Somlyóvásárhely, Údvarhelyszék. Szatmár a Szabolcs vármegye felirt az önálló magyar hadsereg érdekében. Több helyen tartamk népgyülóseket. Óvárv Ferencz kilépett a kormánypártból. Tegnap Eitner Zs. tartott erős beszédetExlex ellen. 5\z. életből. Fogház igazgató beszéde : No, Bokor most elbocsájtom öut ; ön szabad ember. Használja fel szabadságát jóra, vesse le a régi embert, hogy egykor mint becsiiles ember térhessen vissza. Mióta megnősült ön, alig lehet látni! — A feleségem is azt mondja. Bók: Nagysád, ön olyan szép, ha mégegyszer születnék, akkor sem lehetne szebb. Cselédek közt: — S milyen a te asszonyod ? egészséges ? — Még kérded? midőn már félévig kibírta velem. Zoologia: Ur : (a szakácsnéhoz) Mi baja? Miért sir? — Szakácsnő : a nagyságos asszony disznónak nevezett! Ur: És ezért sir? Ne sírjon! Ne legyen olyan nagy szamár ! PlebáDos : Már megint részeg vagy, Ferencz ? Csak: • rovta A bérmálóshoz A nagyérdemű közönség szíves tudomására adjuk, hogy szülőink elhalálozása következtében Zalaegerszegen az »Arany Bárány« szálloda épületében FISCHER MIKSA czég alatt vezetett fehérnemű-, vászon- "és divatáru üzletet Végleg feloszlatjuk és a raktáron levő összes kitűnő minőségű árukat a beszerzési áron alul árusítjuk el. 2-0 SS^eSS^ rendkívüli ölesé árban adjuk el.