Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-30 / 18. szám

1903 ápriljs 30. MAGYAR P A I Z S o módosítással egyhangúlag elfogadta a már emlí­tett indítványt. Ez a tiszta valóság és ha nem igy volna, kétségbe kellene esnem iparostársaim vakságán. Mert azok a vendéglősök, akik a gyenge eseh és osztrák söröket szeretnék meghonosítani, rossz szolgálatot tesznek a hazának, midőn kül­földre viszik a magyar pénzt. — Magyar kenyeret esznek és cseh sört mérnek. Bezzeg másként bánna el az ilyen vendéglőssel akár a német, akár az angol, a franczia vagy egyéb nemzetiség, ha nem az anyanyelvén beszélne a vendéglős és külföldi sört mérne. Meg azután a mi magyar söreink minőségre jobbak és olcsóbbak, mint a külföldiek, s ha a hibát keressük, ne a magyar sörgyárosoknál kutassuk, megtaláljuk azt a tul­magas adózási rendszarben. Itt kell segíteni, mert itt rejlik a hiba. — Egy magyar vendéglős. A tejszövatkezetek fejlődése. A földmivelési minisztérium által összegyűjtött adatok szerint a tejszövetkezetek 1902-ben &zcpeu fejlődtek. Megalakult 1902-ben 76 uj szövetkezet s ezzel a szövetkezetek száma az év végével? 452 volt. A szövetkezetek 39 vármegyében vannak eloszolva s azek tagjainak száma 46 344. Feldolgoztak a szövetkezetekben 80 ezer tehéntől 80 millió liter tejet, amely összesen 8,325 528 korona bevételt eredményezett. Vámmentesség a rábahidvegieknek. A keres­kedelemügyi miniszter Rábahidvég község Imező­gazdái részére — a marhakereskedéssel foglalkozók kizárásával — eladás végett vásárokra hajtott, ugy s«ntón vásárokon vett és hazahajtott álla­taik után a rábahidvégi kincstári vámos hidon, vámmentességet engedélyezett. Terjesszétek a „Magyar Pamt!" Irodalom. Művészet. cíegielent a Fővárosi Lapok 13. és 14. száma is könyvalakban 80—80 oldalon, gazdag tartalommal. Ebből,vesszük ki a következő pár sort: Nőtlenségi adó. Az állami bevételek szapo­rításának szempontjából már sok okos és bolond adóterveket eszeltek ki. Ujabb időben sokat vitatják ezt a kérdést, de mindig abból a szem­pontból, hogy evvel pressziót gyakoroljanak a nőtlen emberek megházasitására. Minket nem ez a szempont vezet a kérdés megítélésénél. Mi mindenekelőtt leszállitanók azoknak a házas embereknek az adóját, kik gyermekekkel vannak megáldva és pedig a vagyon és a gyermekek számának arányában és ezt az adóhiányt pótol­tatnók a nőtlen emberekkel és pedig azt is a vagyon arányában. Fennakadást csak az okozna, hogy mi történjék azokkal, kik szeretnének meg­nősülni, de nem szabad nekik, mint például: a kalholíkus papoknak és katonatiszteknek, mely utóbbiaknak nem jut kaucziós leány. E probléma megoldására kérünk jó eszmét. Különfélék. A Magyar Paizs hátralékait tiszlelettel kérjük az olvasóktól, hogy az eddigi lapjáratást senkinél se szüntessük meg. A lap olvasóit kérjük, hogy ha valami ren­detlenséget tapasztalnak a szétküldésben, említsék meg, javítás, helyesbítés czéljából. Az emberiség vallása. Egy német statisztikus a stuttgarti statisztikai hivatal igazgatója Zeller megcsinálta az emberiség felekezeti statisztikáját. A legújabb adatokat használta a munkájához. E szerint az ismert világ lakosainak száma összesen 1,514,510.000 lélek. A föld lakosságának majd­nem egyharmada 534940000 ember keresztény vallású. Van azután öszzesen 175,290,000 moha­medánus, 10,860.000 zsidó. A töóbi 823,420.000 ember vallás szerint igy oszlik meg: 300 millió Konfucse követője, 214 millió Brahma hive, 121 millió budhista, ezek a legnagyobb felekezetek. Zeller statisztikája szerint a föld lakosságában 1000 emberből keresztény 346, zsidó 7, moha­medánus 114, más felekezetű 523. ButorkiVitel Délafrikába, Egy Natálban meg­telepedett magyar beviteli czég összeköttetésbe óhajt lépni magyar butorgyárosokkal; fizetés ok­mányok ellenében Budapesten. E czég czime megtudható a m. kir. Kereskedelmi Muzeumnál. Magyar kir. Kereskedelmi Mazeum Igazga­tóság, kereskedelmi szakkönyvtár es keleti min­tatár: V, Váczi-körut 32. sz. Hivatalos órak : 9—12 ip. A hazai termékek állandó kiállításáévá keres­kedelemtörténeti gvüjtemény, továbbá a háziipari kiállítás a városligeti Iparcsarnokban (vasár- cs ünnepnapokon is) d. e. 9—12-ig és délután 3—6 ig. Árlejtések. A közölt árlejtésekre vonatkozó közelebbi adatok az illető hivataliJSrnál, esetenként pedig a in. kii-. Kereskedelmi Muzeumban is megtudhatók. A kolozsvári in. kir. dohánygyár igazgatóságá­hoz f. év május 7-ig az évenként szükséges 320,000 klgr. pírszén (lehetőleg-belföldi kőszén­ből elöáilitva) szállításának biztosítására. A szállí­tás 3 évre terjed. A Brassó kir. törvényszék elnökéhez f. év május 5-ig a brassói, hosszufalusi és zernesz.ti járás­bíróságok, valamint a brassói kir. ügyészség ré­szére szükséges könyvkötői munkák szállításának biztosítására; bánatpénz 40 korona. A kolozsvári m. kir. dohánygyár igazgatóságá­hoz f. év május 14-ig 67 darab 14 méter hosszú 24|30 cm. vastag szögletes pubat'a gerenda szóllitására; bánatpénz 5°jö. A brassói ir. államépÍtészeit hiratalhoz f. év május 12-ig a nagyvárad-kolo/.svár-brassói állami közút 394—395. km. szakaszán levő 11. sz. áteresz újraépítésére 372 korona ll fillér; ugyanezen közút 435—436. km. szakaszán levő 92. sz. áteresz újraépítésére 461 kor 95 fillér es a torda-nagyszeben-brassói áll. közút 261 —262. km. szakaszán levő 12. sz. áteresz ujraápitésre 322 kor. 96 fill; bánatpénz 5°|o. A beszterczei államépitészeti hivatalhoz f. év május 4-ig a Besztercze-Naszód vármegye törv. hat. közútjainak fedéséhez 1904—1909. években szükséges kavicsanyag szállításának biztosítására; bánatpénz 5°|o­Földmivelés. Állattenyésztés. A kié a föld, azé az ország! Fajbaromfitenyésztés terjesztése. Darányi földmiyelésögyi miniszter a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének javaslata folytán elhatá­rozta hogy a Székelyföldön a jobbfajta baromfiak tenyésztésének mielőbbi ós minél szélesebb kör­ben való elterjesztése czéljából a Székelyföldön a délvidéki vármegyék nemes baromfifajainak tojásaiból már mostani költési idényre 130.000 darab osztassák ki a tenyésztők között. A kiosz­tásnak az a czélja, hogy ilyenformán a barom­fiak hamarább terjednének el, mint a baromfi­törzsek utján, melyeknél csak néhány generáczió u'án érhető el akkora eredmény, mint a kiosztott tojások révén. A baromfitenyésztés a legjövedelmezőbb foglalkozás. Olvasva a statisztikai kimutatást, látjuk, hogy hazánkból a mult évben 75 millió korona értékű baromfit vittek a vámkülföldre ki, tehát a külföldi világpiaczokon értékesített barom­fiért, tojásért ós tolléit ismét 3 millió koronával többet vettünk be, mint áz előző évben, a midőn bevételünk 72 millió korona volt. Ki hitte volna ezt pár óv előtt is, hogy baromfitenyésztésünk oda fog fejlődni, hogy ősi foglalkozásunk leg­számottevőbb termelési ágában is, minő a búza­termelés kivitelünket, pénzértékben tul fogja szár­nyalni a barom fi-export. Pedig az igy van, ez megdönthetetlen tény. A kereslet baromfi és ezek termékeit képező éielnn és használati ezikkek iránt folyton fokozódik, a mi annyit jelent, hogy baromfit okszerűen teuyéozteni, egv meghatározott ós jol átgondolt iiány szerint, minden kapkodás ós kísérletezés mellőzésével, igen étdemes, sőt a legjövedelmezőbb foglalkozás. Minden kétséget kizáró dolog, hogy hazánk baromhtenyésztésének gyors fejlődésénél Darányi helyes utmutatása és sok életrevaló intéZKedese mellett igen lényeges szerepe volt a Hreblay által irt és több mint 20.000 példányban kiadott és igen kedvek baromfi­| tenyésztési szakmunkáknak, melyek közül külö­í nősen a „Tyúktenyésztést" tárgyaló kiváló műre j hivjuk fel tisztelt olvasóink figyelmét. Ezen II. kiadású, teljesen átdolgozott és bővített 90 képpel ellátott 200 oldalú uj munka nélkülözhetetlen minden tenyésztőnek. Minden baromtitenyé»z,iesi kérdést részletesen tárgyal és pontos utmutatást ad minden teendőre nézve. Ezer uj kiadás tár­gyalja és képben bemutetja az uj és kitűnően bevált orpington tyukfajlát az amerikai keltető­gépet és az amerikai kappanozást. Kaphitó 3 koiona beküldése ellenében bérmentv Hreblay Emil állattenyésztési ra, kir. felügyelőnél Buda­pest, Földmivelésügyi m. kir. minisztérium, 111 emelet 121. Csarnok. A két tanitó. (Epilog.) A községben működött egy állami és egy fele­kezeti tanitó. Igen jó barátok voltak. Hogy is ne, hisz mindaketten a cs . . . i képzöintézetben végezték tanulmányaikat és a végzet ugy akarta, hogy mind a kettő egy községben nyert alkal­mazást; az egyik az állami, a másik pedig a felekezeti iskolánál. Igy az ismerősök összekerül­tek és most már kollegák s még erősebb baráti kötelék fűzte össze. Meg is mutatták, hogy a mint a képezdében is egyforma szorgalmas ta­nulók valának : ugy a tanítói működésben sem maradtak egymás inogott; hanem buzgalommal csüngtek nemes feladatuk teljesítésén. A nép osztatlan és általános tisztelettel és szeretettel tüntette ki őket. A község pedig nemes munkálkodásuk után felvirágzott, jólétnek örvendett. Hogy is ue, hisz már 24 év óta lan­kadatlan buzgalommal működnek a község javán. És az általuk elhintett jó mag kikelvén, jó gyümölcsöt hozott. Saját művelődésük előmozdí­tására — minthogy mindegyiknek csak 800 kor. fizetése volt — közösen hozattak könyveket, újságokat és a legnagyobb egyetértésben folytat­ták a további önképzést. A kir. Tanfelügyelő is évenkint meglátogatta iskolájukat és a legnagyobb elismeréssel nyilat­kozott működésükről; buzdítván ókét a további egyetértésre és kitartásra. Huszonnégy évig munkálkodtak ily kitartással a nép javán, mig végre eljött az állami tanítók fizetés-rendezése. Az állami tanító a fizetés ren­dezés folytán egyszerre 1600 kor. fizetésben részesült; holott a felekezeti tanítónak megmaradt a régi 800 kor. fizetése. Ezen méltánytalan eljárás folytán a felekezeti tanitó annyira elkedvetlenedett, hogy saját köte­lességét is elhanyagolta. Hozzájárult még, hogy a nagyszámú családja is békétlenkedett, szemére hányván, hogy miért nem lett ő is állami tanitó, — uram Istenem hisz mindnyájan azok szeretünk lenni — most milyen boldogok lennénk, mi is járhatnánk jobb ruhában, hus is kerülne az asztalra néha napján; most pedig mindennek vége, nyomoroghatunk és rongyoskodhatunk tovább is ; holott az állami tanitóék most már uri módon élhetnek és ruházkodhatnak stb. Sajnálkozott a szegény felekezeti tanítón saját állami kollegája is, a nép is, de hát nem tehettek érte semmmit, mert a hitfelekezet szegény lévén, az ö fizetését nem emelheti; az állam pedig nem nyújt módot arra, hogy fizetés kiegészítést kér­hessenek. Ez tehát a szegény felekezeti tanítót teljesen elkeserítette; ugy hogy buzgalma és szorgalma mindinkább hanyatlott. A kir. Tanfelügyelő is hiven régi szokásához, meglátogatta mind a két iskolát és midőn a felekezeti iskolában a várt eredményt nem tapasz­talta: figyelmeztette a tanítót, hogy az eredmény­nyel nincs megelégedve. Vegyen példát az állami kollegájától! Ez a szemrehányás végkép elkeserítette a tanítót és a következőleg ripostolt: »Nagyságos ur! hogyan követelhet tőlem olyan szorgalmat és eredményt, mint az állami tanitótól, mikor annak fizetése kétszer annyi, mint az enyém. Egyenlő munka egyenlő díjazást kiván ! Ne tessék tehát tőlem ugyanazt a munkát várni, fele fize­tésért, mint az állami kollegámtól. Ha tehát a felekezeti tanítók sorsáról a kormány nem gon­doskodik. akkor a megfelelő munkát se kívánja tőlük. Én megtettem eddig a kötelességemet; de ezen mostoha elbánás teljesen elkedvetlenít és a munkában bénitólag hat reám. Egyenlő munka kör, egyenlő díjazást kiván !« Igy felelt az eddig örömmel munkálkodó, de most elkedvetlenedett önérzetes tanitó.

Next

/
Thumbnails
Contents