Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-08 / 2. szám

Í903. jannár 8. MAGYAR PAIZS 3 Vagyis takarékosságra kell szoktatni a népet, | arra kell törekedni, hogy heti keresményéből a j legszegényebb napszámos is 10—20 krajczárt ( fé lre tegyen hetenkint. A pénzkeresmény megtakarításával, megbecsülésével elvonatik a könynyelmü költekezéstől, sőt megtanul nem egy kívánságáról, vágyáról lemondani, egyszerűbb életmódot folytatni. A gépek mellett néhány hót alatt keres annyit, mint bsjdan hónapokon keresztül, csakhogy hajdan élelmet is kapott a bér mellett, ma meg maga kosztján ól; helyette, igaz, pénzt kap, a melylyel azonban bánni az alsóbb néposztály ntm tud, nem tudja helyesen beosztani, máról-ho'napra eltenni. Hogy keresmén ét megtakaríthassa, vagyis arra az időre tudjon eltenni, midőn keresete nem lesz, erre valók a községi hitelszövetkezetek. A Dép gondolkozásának, cselekedeteinek helyes irányt csak ezek adhatnak. Faluhelyen sok 10 krajczárt lehet elvonni a szövetkezetek által a toroktól, melyen egyébként, ho

1 szövetkezet nincs, vasárnap délutánonként sok heti keresmény lefoljdogál. Sok 10 krajczárt lehet megtakaritani, a mely szöveikezet nélkül elfogyott volna minden látszat nélkül. Nem hiszem, hogy az az elámított nép, mely mo,*t 20 krnvi befizetését hetenkint oly készséggel teljesiti a szccriális pártkasszába, holott tudja, azt vissza nem kapja, kellő felvilágosítással szivesebben ne fizetne a szövetkezetbe, amely azt neki kamatosan visszaadja. S nem kell kicsinyleni a 10 kios heti fizetéseket; náluük 5 óv alatt 30 ezer forintot takarítottak így meg, a mely összeg, mondanom is fölösleges, az előző 5 évben, midőn szövetkezet még nem volt nálunk, elfolyt, mint hó, lé, haszon nélkül. A hol szövetkezet, van, ott nem fordulhat elő az a szomorú jelenség, hogy a megszorult kisgazda májusban előre eladja még le nem aratott termését. Faluhelyen a lelkészekre, tanítókra tekint a nép szeme, tőlük váxja elsősorban a szövetkezetek alakítását s igy anyagi jólétének előmozdítását, helyzetének javítását. Mai nap tehát nemcsak a lelki gondozást kell sokkal nagyobb buzgósággal gyakorolnunk, mint eddig, hanem iell terjeszteni gondoskodásunkat az anyagiakra is. S valóban a keresztény íe'ebar."ti irgalmasságot gyakorló szeretetnek ugy leszünk gyakorlói. Ez a leghathatósabb fegyver a társodaimi bajok ellen, melyre isteni Idvezitőnk éle e, tanítása, cselekedetei által példát mutat! Eien keiesztény szeretet gyakorlására hív fel Pál apostol is, mondván: „szükség, ilyen rc'dcn rrjunká'cdván, az erőtlenekről gondot viselni s megemlékezni az Ur Jézus beszédéről, hogy t. i. ő mondotta : jobb adni másnak, hogy itm venni." Mily szép munkatér nyilik előttünk, lelkészek és tanítók előtt, népünk anyagi helyzetének javítása köitil, szóval és tettel hirdetni: „ Valaki háza népéről s övéiről gondot nem visel, az a hitét megtagadta s a pogánynál alábbvaló !" Ne feledjük, hogy az anyagi nyemoruság hoz legnagyobb veszedelmet a lé'ekre s megváltoztatja a lelki világot. Az anyagi bajokkai küzdő gyülekezetek, egyháztagok nem hozhatnak, nem tudnak áldozatokat hozni sem az Ur oltáláxa, sem a közjóra. Az sem lehet reánk nézve soha közönyös, hogyha birtokváltozás van a községbe'

1, kié 'esz az? Nekünk arra kell törekednünk, hogy a kis. birtokos-osztály, a munkásnép szerezze azt megS ezt a munkát a szövetkezetek által valósíthatjuk meg. A szövetkezetek átalaki.'ják az embereket, egy czél édekében működve megtanulják, hogy egymásra van utalva szegény és gazdag. A szoros összetartás, takarékosság, a tőkegyűjtés, e mellett a könynyen hozzáférhető oksó hitel, mind megannyi áldett eszközök a községi lakcsok anyagi, erkö'ewi helyzetének javítására. Mihelyt a szegény is meg tud takarítani néhány fil'ért, sőt földet tud venni, nem lesz abból dologtalan izgató proletár. Megtanít a szövetkezet arra, bízzék az ember Isten után saját erejében, ne másban keresse boldogulása titkát, mint a tisztességes munkában, józan takarékosságban. Ki ne ismerné a magyar , ember azon szokását, hogy anyagi bajaiért sohase Önmagát, de mindig mást, legtöbbször a jó Istent okozza, feledve, hogy már az első embernek is azt rrondetta: mivelje a kertet, a hova helyezte, vagyis munka után igért segedelmet, áldást. Segíts magadon. Isten is ugy segít! A szövetkezet által valósul meg az igazi keresztény-szocziálizmus, mert őrizője lesz egyik ember a másiknak, a szegényebb is megérzi a keresztényszeretet áldó melegét, Látja az a szegény, hogy a vagyonosabb ő érte küzd, fárad, minden anvagi jutalom reménye nélkül megmenteni igyekszik a bajokkal küzdőt, eloszlik szivéből az irigység, a gyűlölet. Német- és Francziaország, nem is említve Angolországot, a szövetkezetek felkarolása által tették lehetővé a munkásnép, kisgazdák, iparosok fenmaradását. Ki tudja, nem ezáltal vették-e elejét a szocziális forradalomnak ? Németország 50 millió márkát bocsátott a szövetkezetek rendelkezésére, hogy olcsón adhassanak pénzt tagjaiknak. Nálunk ujabban szinte'igérte a kormány a szövetkezetek segélyezését. Mily sokat, lehetne nálunk is tenni, ha csak néhány millió forint bocsáttatnék is egyszersmindenkorra a szövetkezeteknek rendelkezésére, ha nem is kamatmente sen, de cs

pkély kamatra. Erkölcsi hatása a szövetkezeteknek elmaradhatatlan. A tagokban felkelti az önbizalmat, a munkában s józan takarékosságban rejlő nagy eret. Az uzsora, mely pénzben, áruban, gabonában faluhelyen, ahol szövetkezet nincs, mindenütt virágzik, a szövetkezettel megszűnik. Ott, ahol van jóakarat, igyekezet a népben, segiteni baján, ott, ahol bizalmasan feltárják a szomorú helyzetet, melyben a legtöbb falu népe benne van, ahol néhány értelmes megbizható ember található, ott a ssövetkezetek megmentőjévé lesznek a népnek. Ezt tapasztaltam községemben és a szomszéd községekben, hol hitel- és fogyasztási szövetkezetek működnek. Nálunk a szövetkezetek előtt virágzott a pénznél az uzsora, 12—15% nem volt ritkaság. Járta az uzsora gabonában, pénzben, ily munkára is kerül vállalkozó majd minden faluban. Kölcsönmagtár alakításával 1887-ben kivettük a legveszedelmesebb uzsorások kezéből a meg- \ szói ult embereket, 1892-ben a fogyasztási szövetkezet által megszüntettük a pénzuzsorát. S ez idő óta az előbb eladósodott község kezdett fellélegzeni, szabadabban mozogni. Ugy hegy ma olyanok vesznek földet, amelynek ára megkétszereződött, akik erre még tiz éwel ezelőtt gondolái sem mertek. Épen e?ert a legmelegebben ajánlom a lelkészeknek és tanítóknak figyelmébe a szövetkezeik alakítását ott, ahol a népnél megvan a jóakarat. Anglia dicső hadvezére Nelson a trafalgári győzelem előtt azt mendá: „Anglia megvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét." A tanítóktól s | leikér éktől is megvárja nemcsak az egyház, a ; tá'sada'om, hanem édes magyar hazánk is, hogy J teg.íük meg kötelességünket, ne csak a lelkiekben, j de anyaiakban is. Legyünk őrt állói a gondjainkra í bízott nyájnak. Lelkészeiben s tanitóiban bízik | legjobban népünk, ne csalatkozzék soha bennünk, ! igy tartjuk meg a sokat szenvedett népet a jövő i ezredévnek Hetenkint néhány órai munka vár j reánk mely néhány év alatt gazdagon fog gyü! mölcsö^ni számunkra, népünk szeretete s hálája ki«ér bériünkét. Én részemről nem bántam meg, hogy híveim lelki gondozása mellett azok anyagi helyzetének javítására is gondoPam. Ne ria.s

czon visszi senkit az a téves nézet hogy a hitelszövetkezet a lelkészt esetleg összeütközésbe hozhatja a kölcsön meg ném szavazásokért híveivel: vagy hogy az uzsoiások, kik a községben talán a vezérszerepet viszik, megharagusznak reá. A kölcsönöket az igazgatóság szavazza meg, ahol bizony mint eddig tapasztaltam, nem néznek se sógorra se komára, érzi mindegyik, hogy felelősséggel tartozik. Az uzsorások haragjától, akik a regi farizeusok utódai s igy minden jónak esküdt ellenségei, bizony nincs oka lelkésznek félni, midőn a közérdekért munkálkodik. Ha az uzsorásokat megkérdeztük volna, nem létesül nálunk sem magtár, sem szövetkezet. Hiszen éppen ezért a legszebb felebaráti intézmény a szövetkezet, mert ez nem zsákmányolja' ki scha a megszór u't ember kínos helyzetét, de segít, szeretettel, e me'^tt kötelezi a segélyezettet pontosságra, takarékosságra s terheinek hetenkénti törlesztésére. Lelkészek és tauitók, értsük meg a társadalmat mozgató eszmék fontosságát a szövetkezeti mozgalmaktól ne tartsuk magunkat távol, mert különben a vezetés s híveinkre való jótékony befolyástól elesünk. Hitelszövetkezet alakulására kellő ntbaigazitással szolgál a budapesti közpenti hitelszövetkezet titkára, Bernát István (Budapest, Egyetem-utczr 2 ), aki egyébként egy kicsi, de tanulságos lapnak, Szövetkezés-nek is szerkesztője. Úgyszintén meg alakult egy közpsnti fogyasztási szövetkezet „Hangya" czimmel (Budapest, Zöldfa-utcza 10.) a kicsi vidéki szövetkezetek alakítására ós támogatására. Mind a két központnak kipróbált, buzgó, áldozatkész hazafiak állanak élén — a szélhámosság teljesen ki van zárva. Elég még azt mondanom, hogy mind a két központ megalakításánál főképp gróf Károlyi Sándort illeti meg a magyar nép hálája, elismerése ós forró köszönete. Vönöczk. Varga Gyula, ev. esperes. Muravidéki levelek. XIII. Muraköz magyarosodása. Statisztikát csinálni nem nehéz dolog. Rubrikákon legeltetni a szemet, az sem nehéz valami. Csak tudjon az ember olvasni, tudja, hogy hányadik helyen áll az egyes, tízes, százas stb. no, meg aztán legyen egy kis felfogó képessége az összeadásról, a kivonásról, akkor- könnyen boldogulhat. Ám hogy valaki az életbe tekintene és ott győződnék még a plusról, minusról, ezek okairól, azt nálunk csak a kivételes emberek teszik meg. Mert nem volna uri dolog, az ember hivatalával össze nem egyezhető, hogy valaki ott járjon a nép között és keresse a bajok kutforrását. Mire valók az akták ? . . . Elég munkát adnak ezek is! . . . De iérjünk a tárgyra. A múltkor olvastam a sMagyar Paizsban« egy kis czikkecskét Muraköz magyarosodásáról. Már akkor elhatároztam, hogy a mennyire lehet, megvilágosítom a dolgot ós rá fogok mutatni ama tényezőkre, a melyek a bajok orvoslására a legalkalmasabbak. De közbejött a betegségem . . . Hiába: Ember tervez, Isten végez . . .« Most azonban már forgathatom a tollat. Igy hát fentebbi szándékomat is megvalósíthatom. Mindjárt az elején kinyilvánítom, a már többször hangoztatott és leirt elvemet, hog'y a mig Muraköz népe nem imádkozik magyarul, addig nem lesz magyar. Ezzel aztán eleget mondtam. Mert a gyermeket hiába tanítjuk az iskolában magyarul, ha átlépi az iskola küszöbét, már horvátul beszél, a templomhan, ott horvátul szólnak az ő szivéhez és horvát az ének, a melyet áhítattal hallgat; ennek következtében horvát az ő egész gondolatmenete és érzelem világa. És ha betölti a 12 évet, kikerül a mindennapi iskolából, de még ismétlő iskolába kell járnia papiroson, itt még hallja a magyar szót, de ha már 15 éves, elfelejt mindent, elfelejti azt a kevés magyar tudását, a mit az iskolában szerzett. Igaza van a czikkecskének, a midőn azt mondja, hogy 30 éve már magyarosítják Muraközt, tehát most legalább is a lakosság felének magyarul kellene beszélni. — De ha nem is a felének, minden 30 éves embernek okvetlen kellene tudni magyarul, ugy férfinak, mint nőnek és azok gyermekeinek. Mert 1872-ben az illető csak egy éves volt, a ki ma 30 éves és csak 1879-ben került az iskolába, akkor már a muraközi iskolák ügye elég rendezett volt, és ha akkor rendszeresen kezdik a magyar nyelv tanítását, ha a II. osztályban megkezdik a magyar hittan tanítását — igen, épen ez a fontos — akkor ma a magyarosodás ügye sokkal előbbre volna, mint van. Igen „ftkor, de akkor mindjárt kellett volna magyar misét is tartani a fiatalság számára, még pedig minden vasárnap, de okvetlen minden második vasárnap. — Ha ez igy történt - olna, akkor a mai fiatalságot játék lenne magyar nyelvre tanítani, mert a magyar nyelvet már. az anyai tejjel szivta volna magába. Lenne most minden faluban olvasókör és különféle egyesület, de minthogy 30 évvel ezelőtt semmi a ionnebb leírtakhoz hasonló nem történt, hát m• - mindig a kezdet nehézségeivel kell küzdenünk. Ha 30 évvel ezelőtt elkezdték volna a magyar misét és a magyar hittan-tanítást, a folytonost . következtében bizony megmaradt volna az illetők fejében a magyar nyelv, magyarul gondolkoztak volna, mert hisz mindennapi szükségletüket is magyarul esdik ie az égről. El nem felejtették volna a magyar nyelvet, mert mindennap ajkukon lebegne: »És ne \ igy