Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-02 / 14. szám

1*903. április 2. MAGYAR PAIZS 3 mészete és jelentősége felöl felvilágosittatnak. Már most honnan kapják meg, kitől nyerjék meg ezen felvilágosítást? Az emiitett esetek és kísértések természeténél fogva, arra sem a tanitó, sem a lelkész hivatva nincsen ; mert igen könnyen bekövetkezhetnék sok tapintatlanság, félremagya­rázat, gonosz megszólás, talán rágalom, sőt a milyen már a világ, előfordulhat néha talán visszaélés is. Ezen eseteknél, kísértéseknél a kellő felvilá­gosítás, útbaigazítás megadására első sorban a szülők vannak hivatva. Ugy kell tehát intézkedni 8 arra törekedni, hogy ők egész szent komolysággal s a lehető legnagyobb szeretettel, de egyúttal a leggyöngébb tapintattal is pdják meg e tekintetben gyerme­keiknek a szükséges utmutalást, a kellő felvilá­gosítást. Ha ezt megteszik, azáltal sok kínos gondolattól és keserű tapasztalattól menthetik meg gyermekeiket. Lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy a szülök ilyen eljárása igen áldásos és jótékony hatással lenne és pedig nemcsak a gyermekekre nézve, kik az élet legfontosabb funkeziói iránt tájékoztatva volnának azok által, a kiknek leg­nagyobb legszentebb érdekükben van a gyermekek testi s eikölcsi jóléte és boldogsága. De áldásos és jótékony hatással lenne az ma­gukra a szülőkre, nevezelesen pedig az anyára nézve is, a ki igy újra üdvös, szentelt befolyást nyerne fiaira s azok egész jövőjére. Ezt pedig sohase felejtenék el a felnőtt fél fiak sem ; miáltal szent és szétszakithatatlan kapocs jönne létre közöttük. Ezen uton és módon válhatik a nő férjének okos, segítő nőjévé, fiainak és leánjaiDak pedig hathatós tanácsadójává. Igy nyerné meg egy­úttal az öt megillető részt mindazon eszmékből és eseményekből, melyek a népet, az egész nemzetet foglalkoztatják. Igy emelkednék a nő egész helyzete ; s ő boldognak érezné magát a természet által számáta kijelölt határokban. Ezáltal pedig egyúttal szerencsés és helyes megoldást nyerne egy nagy része a — nökér­désnek. Cselkó József. Harcz az osztrák és a magyar gyufagyárak között. Merénylet a magyar ipar ellen. Ismeretes, hogy az osztrákokkal való testvéries jóviszonyu^k az ipar terén épen nem nevezhető barátságnak. Szomszédaink Magyarországot gyar­matnak tartják, ahol föltótleuül dominálni kíván­nak. Igy azután a mi zsenge gyáriparunk öldöklő versenynek van kitéve, mert ha észreveszik az osztrákok, hogy egy egészséges vállalat létesül nálunk, hozzányúlnak a rezerv tőkéjükhöz és oly versenyt támasztanak, hogy azzal küzdeni külö­nösen egy kezdő vállalatnak nem lehet. Lefog­lalják a magyar piaezot és ahol csak tehetik, elébe vágnak a külföldre való gravitálásunknak is. A vége eDnek a magyarra nézve vagy a bukás, vagy pedig egy nagy áldozatok árán kelet­kező kartell, melyből konezot legtöbb esetben a :»testvérek« teremtenek. Igy kartellek tartják fogva vasiparunkat, ezukor­ipaiunkat, üvegiparunkat, vegyészeti gyárainkat stb. A gyufa iparunkat is kai teli nyomorgatta, vagy ha ugy tetszik, kartell védte valahogyan az öldöklő ádáz verseny ellen, melyből azonban nekünk, magyaroknak kevés előnyünk szárma­zott, amit az is bizonyít, hogy gyáraink nem tar­tották érdemesnek föntartani azt, tehát a kartell fölbomlott. Most aztán megindult osztrák rész­ről a hajsza. A iHoni ipar« legutóbbi számában olvassuk, hogy egy ügyesen kigondolt manőverrel kívánják szomszédaink tönkretenni a magyar gyárakat, ami ugyan nagy áldozattal jár, de a koncz annál sokkal értékesebb, ba egyedül maradnak az osztrá' >k a versenytéren. Érdekesnek tartjuk szószerint idézni az osztrá­kok harezmodorát ismertető közleményt. E szerint először is példátlanul lecsapták szomszédaink a gyufa árát és ma már Cseh­országból frankó Budapestre küldve 76 fillérért adnak 100 skatulya gyufát. A magyar gyárak, nem akarván becsukni a boltot, kénytelenek voltak követni az osztrákokat és ma már olyan áren vesztegetik a gyújtót, mely önköltségi áru­kon alul van. Hogy némi rekompenzácziót keres­senek, minden áron arra törekedtek, hogy a Keletre való kiviteli üzletüket fejleszszék. Egyes gyáraink e tekintetben igen figyelemreméltó eredményeket is értek el és a Keleten jelenté­keny tényezőkké küzdötték fel magukat. A mikor az osztrák gyufagyárak ezt látták, orvul kardhoz nyúltak, hogy egy csapással titok­ban elvágják a magyar gyufagyárak keleti össze­köttetései fonalát. Az osztrák Lánderbank, mint az osztrák gyufa­gyárak megbízottja, tárgyalásokba bocsátkozott a török kormánynyal, hogy az osztrák iparnak Törökország egész területén gyufaeladási mono­póliumot biztosítson. A szerződést titokban alá is írták. Ha e szerződés, mely brutális merénylet a magyar ipar ellen, életbe lép, egy ct apással el van vágva a magyar gyárak összeköttetése a Kelettel. Az a tér, melyet a magyar gyárak évek hosszú során át keserves munka árán meghó­dítottak, egyszerre el van veszve. Az az egyik vigasztaló momentum, mely a jelenlegi körül­mények között megmaradt, hirtelen ködbe borult. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e szerződés hatályba lépése valósággal halálos csapás lenne a magyar gyujtóiparnak. A kereskedelmi kormá­nyunkat e napokban figyelmeztették a készülő merényletre. A minisztérium sürgős átiratot intézett a közös külügyminisztériumhoz, figyelmeztetvén arra, hogy a magyar iparnak életbevágó érdekei vannak Törökországban, melyet az osztrák Lánderbank szerződése a török kormánynyal sért. Figyelmez­teti arra, hogy neki, mint a magyar keresked< Imi és ipari érdekek őrének minden áron meg kell védeni a magyar ipar kiviteli terrenumát és fel­kéri, hogy e szerződés életbeléptét akadályozza meg. Ez az"ügy állása jelenleg, mely minden köz­jogi fejtegetésnél élesebben meg világítja a közös vámterület hátranyait. Belföldi fogyasztásunkat vámvédelem hijján nem tudjuk megvédeni az osztráktól, külföldre való kivitelünket pedig az utóbbi erőszakkal el akarja venni. Retorsionális eszköz nincs egy sem és a közös külügyminisz­ter jóakarata a magyar ipar iránt az egyetlen szalmaszál, amelybe kap&szkedhatunk. Hogy mi lesz ebből a kivezető ut, az előre nem jósolható meg. Minden esetre jellemzően mutatja a helyzet, hogy a mi testvéreink milyen eszközökkel iparkodnak lekötelezni minket a vámszövetség megújítására. Földmivelés. Állattenyésztés SC A kié a föld, azé az ország! -aa Amélyen gyökerező növények jelentősége. A különböző növények tudvalevőleg nem egy­forma mélyen bocsátják gyökereiket a talajba s az intelligens gazdának ezt a körülményt is fi­gyelemre kell méltatnia, mert a termés nagysá­gára az is befolyással van és pedig lényeges be­folyással, hogy a különböző mélyen gyökerező növények minő sorreudben követik egymást a vetés-váltóban. Bebizonyította Maerker s ezelőtt Schultz-Supitz, hogy sokkal nagyobb terméseket remélhetünk, ha a taiaj, mélyen gyökerező nö­vények által meglazittatott. Nyilvánvaló, hogy a termés uagysága elsősor­ban attól függ, hogy a növények a talaj tápláló anyagát lehetőleg jól kihasználják. Repczének lóherének, luezernának s egyébb mély gyökér­zetü növénynek művelése által a talajt a mélyen behatoló növények meglazítják s a mélybe vezető csatornácskák lehetővé teszik, hogy a később vetett növények gyökérzete a csatornácskákba behatoljon s hogy a főleg a nehéz vályog és agyagtalajban bőven tápanyagokat felvegyék. Kísérletileg ki van mutatva, hogy a gabona és burgonya gyökerei sokkal mélyebben hatolnak a talajba, ha előttük, vagy velük egyidejűleg mélyen gyökerező növények miveltettek rajta. Ily viszonyok között néha csodálatos eredmények ér­hetők el. Igypl.MaerckerSanchstadtbenegy hectár területről aszályos évben több mint 20 mm zabot aratott, mig mélyen gyökerező növény nélkül a termés alig rúgott 15 mm. ra. Különösen száraz esztendőben van a mélyen gyökerező növényeknek nagy jelentősége, mert azon gyökerek, a melyek mélyen hatolnak a talajba, ott még aszályos időben is találnak ned­vességet, melyből táplálkozhatnak, mig tulnedves években a gyökerek elrothadása után vissza­maradó csatornák a fölösleges nedvességet el­vezetik mélyebb rétegekbe. A mélyen gyökerező növények hasznának illusztrálásául szolgál Schutz-Lupitznak kísérlete is, ki egy hektár területen szuperfoszfát trágyá­zás után burgonyát termelt s nyert 70 mm. burgonyát. íl talaj tömött volt s elöveteménye nem volt mélyen gyökerező. A mellette levő ugyanolyan ugyanugy trágyázott területen mely­ben előzőleg lóhere volt, ugyancsak burgonyát termelt, s nyert 120 mm.-át, tehát 50 mm.-val volt nagyobb a termés a mélyen gyökerező nö­vény javára. De számos más kísérlet hasonló eredménye is bizonyítja, hogy a mélyen gyökerező növények termésfokozólag hatnak, miért is önmagunk ellen vétenénk, ha a vetésforgóban lóherének, luczer­nának, repczének, vagy más mélyen gyökerező növénynek nem adnánk helyet. Az életből. Szemtelen. Grófnő : Mit? Anna, ezt a salont ön tisztának mondja ? Szobalány : A tisztának minden tiszta, grófnő. Ambitió. Utas : (egy helyiérdekün) »De az Isten szerel- • méért hiszen összeütközünk a velünk szemben jövő vonattal!« Kalauz: Ejnye, de jó volna, legalább mirólunk is beszélnének az újságban. Megmondta neki. Bácsi: (öcscsét tanítva) Most az udvariasság­ból akarok egy kis leczkét adni. Mondd meg, miért nem fordítok én hátat a hölgyeknek ? — Hogy ne lássák kopasz fejedet. Családiasam Ur: (az uj szolgájához) »János, figyelmeztetem, hogy olykor bogaraim vannak, de azt veszem észre, hogy magának is vannak hibái!« Szolga: Nos hát türelemmel türjük egymás hibáit. Kohn ur: (a feleségéhez, ki csak egy gyürüt visel) De Rebeka léb'n, mit mondanak az emberek, ha ilyen hiányosan vagy öltözködve ? Önbizalom. Kisasszony: Minna, ön el fog kisérni. Szobalány: Nagysád megint azt akarja, hogy megbámuljanak bennünket. Önfejű. A : »Én azt gondoltam, hogy az orvos meg­tiltotta önnek a borivást? B: Meg. De nem ismer még az engem. Nekem csak meg kell valamit tiltani, akkor aunál inkább teszem. — Kohn ur, hogyan érezte magát az uj fürdő­helyen. — Pompásan ! Mindenhol feltűntem. Li Tsüng. Országgyűlés. Tart a katonajavaslat tárgyalása. És semmi kedvök sincs a félbenhagyásra. És tart a nép­gyűlések lánczolata, a kérvények felküldése, a küldöttségek felutazása a javaslat ellen. Már van mintegy 700 kérvény. Egy-egy küldöttségben ezer ember is van, zászlóval a kezükben s Kossuth nótával a szájukban. Vannak olyan kül­döttségek is, melyek tisztán kormánypártiakból állanak. Mintha a föld mnzdult volna meg. Meg­indult az egyetemi ifjúság is, mely előbb a Kossuth-pártkörnek s Holló Lajosnak és a Ma­gyarország szerkesztőségének tisztelgett, azután az országház elé vonul kérni, amelyből el nem tagadható egy kis követelés is. — A Házban ezen a héten a következő képviselők beszéltek: Chemel Gyula, a ki szerint a katonaság állam az államban. ' Kétéves szolgálatot kér és magyar nyelvet, mert a magyar fiúnak kitörik a nyelve a német szóban, pl. a baka Erzherzog Albrecht ezredtulajdonosnak igy mondja ki a nevét: sExlex Halbrekcz.« — Thaly Kálmán a kuruez történettudós magyar vezényszót és magyar szol^

Next

/
Thumbnails
Contents