Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1903. január 1. Teherhordó állatok egész csoportjai, megrakott szekerek és jármüvek közlekednek az elágazó utak minden irányában, közvetítve a kereskedelmet és közlekedést; — mig könnyű evezős gályák, majd karcsú vitorlás hajók hattyúkhoz hasonlóan szeldelik a folyamok és tengerek habjait . . . A közlekedés lehetségével megnyílnak a kereskedelem utjai és feltárul a távol országok csodavilág? mesés kincseivel, idegenszerű kézmű iparával, színpompás növényzete, drága fűszerféléi ós sajátszerű emberfajaival, India csillogó gyémántjai, drága szőnyegei, Ophir aranya, kelet bársony csillanni gyöngye, Kahsmir és Thibet remek szövetei, Arábia nemes lovai, Afrika elefántcsont anyaga, az északi partok borostyánköve, Phönicia üvegtárgyai, Egyiptom dús kalászu gabonája-, majd Amerika burgonyái, a délszigetek íüszerés dohányféléi: — így jutottak a kereskedelem világpiaczára. — De ezen kincsek mellett az idegen népek miveltsége, tudománya, erkölcsi és szellemi vívmányai is terjedtek közvetítve az emberi jólétet és ha- i ladást, mivelve az ízlést és erkölcsi érzést, j fejlesztve a tudományt és művészetet és tiszteletet biztosítva a munkának, elismerést a kitartó szorgalomnak. — Mit használt volna az egyes népek, országok előhaladott műveltsége, — mit az ismeretek és tapasztalatok halmaza, a szellemi és anyagi kincsek egész tárháza, ha merev excluzi vitással örökre elzárkóztak volna a világtól és khinai falakkal védik vala földi paradicsomukat a világforgalom friss lehetői ? A közlekedés és kereskedelem eszközeivel azomban legalább is 1000 évvel előbbre haladt az emberiség a kultura és civilizatio magas czéljai íelé. — És miként ez a különféle vallási eszméknek kétségtelen átS'ármaztatói voltak az ókorban, ugy ma is a keresztény vallás áldásainak terjesztői a gyarmatok még ősi pogányságban élő népei között. El kell tehát ismernünk, hogy nz ipar és kereskedelem az emberi nem fejlőd ;ére, tudományos előhaladására mindenkor a legnagyobb,leghatalmasabbbefolyást gyakorolt A földmivelés, ipar és kereskedelem összesített jótéteményeinek köszönhetjük összes kén ve! műnket, az emberi jogokat védő legfőbb törvény-eket, a humanismus és -szabadság szellemét, a munka és a szorgalom tiszteletét. Végül pedig a világforgalom leghathatósabb eszközét: — a pénzt, mily a mesebeli abraxaskő bűvöletéhez hasonlóan megnyitja az anyagi és szellemi élvezetek Szezám barlangját. A középkor haladó műveltségével, az ujabb igények és szükségletek folytonos emelkedésével mindinkább fejlődésnek, virágzásnak indult az ipar s növekedett az iparosok száma a városokban. Lassanként nemcsak jólétre, sőt tetemes gazdagságra vergődvén a polgárság legtiszteltebb és legtekintélyesebb osztályát képezték, s nem volt ritka eset, hogy a megszorult hűbéres urak, sőt még a fejedelmek és királyok is hozzájuk fordultak segítségért vagy tetemesebb pénzösszegekért, a tőlük nyert szolgálatokat pedig viszont különféle szabadalmak, kedvezmények és előjogok engedélyezésével jutalmazták. — Háború vagy ellenséges megtámadások idején — a milyenek akkor elég gyakoriak voltak, önként részt vettek a város bástyáinak védelmében, s bizony voltak köztük sokan, akik vitézségük és hősiességük által kitűnvén, nevüket a városok történeteiben megörökítették, annak jeléül, hogy az iparos hazájának védelmében, szokott mesterségégének szerszámain kivül a fegyvert is ügyesen tudja forgatni. Az akkori rablóvilág vagyon- és közbiztonsági viszonyainak kétségbeejtő állapota indította az ereje, — önállósága és hatalmának tudatára ébredt iparos osztályt arra, hogy a szövetkezés és társulás szükségességének felismerésében megteremtette az idővel oly nagy tekintélyre és befolyásra vergődött — gilda — és czéhrendszert, melynek gyenge maradványait csak még az utóbbi évtizedek reformjai s átalakulási mozgalmai tudták végkép eltörülni s az ujabb ipartörvény jogkörébe beolvasztani. A czéhelr- oly fontos szerepet játszottak a városok életében, hogy azoknak hatósági kormányzatára irányító befolyással voltak, sőt mi több, egyes virágzó iparváros municipiuma is a czéhek mintájára alakul, hol aztán a polgármester a czéhmesternek, a városbíró az atyamesternek felel meg. Az iparososztály magán- és társas élete abban az időben a patriarchális családiasságnak prototypikus példaképe. Hajdanában is csak ugy, mint most, jól végzett napi munka után a czéh-társak saját czéljaiknak szolgáló mulató helyeken szoktak összegyűlni és vidám poharazgatás vagy koczkajáték közben a naoi eseményeket és saját kebelbeli ügyeiket tárávalva kedélyesen elbeszélgettek, mig nem az éji-őr kürtölve tudtukra adta, hogy az óra tizet ütöttt s minden békés polgárnak ottlio a helye. E jelszóra aztán tisztességtudóan felcziheiőd-nek a szövetséges társak, s haza mentek, hogy kora hajnalban üdült erővel ismét a munkánál lehessenek. Mig a ház tágas n^Ji.'J^ll'.-ji. igényeitől körülvéve a mester ma»a is derekasan munkához lát: a gyors és ügyes kezekben megelevenülni, eszmélni lászik az érzéketlen szerj szám, midőn a nyers, otromba anyag tetszetős idomot, csinos külalakot nyer és a ház visszhangzik a szorgalmas munka vidám zenéjétől: addig a családi lakosy'ály kedélyes > tűzhelye körűi, leányai és c<"!édei közepett házias teendők teljesítésével foglalkozik a szorgalmas,,majszterné." Jó módról és tehetőségről beszél a ház egész berendezése, a konyha tálasairól leraI gyogó czinntányéroktól a s/. ba ulúni i ; almáriumaiban űnuepélyes alkilma': a tartogatott és családi kincset képező remek ötvös mivtt ezüst és aranytálakig, t menyezeMs nyoszolya kézi hímzésű patyolat ágyneműiétől a faragott nehéz tölgytabutorig.—Es jómódrul, gazdagság ról tesznek tanúságot azok a drága szövetű anyáról-leányra öröklött rokkolyák, zománczos csattok és lánczok, a skófiummal hímzett fejkötők és pókhálókhoz hasonló csipkék és fátyolok, melyeket az asszonynép magán visel, midőn ünnep vagy vasárnap nagy bőrkötésű, ezüs^ i kivert unaköuy vével a templomba megy, vagy férje urával együtt a városfalak bástyáin vasárnapi sétára indul. — Ámde a vasárnapi pihenés után leteszi az ünnepélyes diszt és serényen kötelessége után lát. Berreg a rokka, csattog a szövőszék és szaporodik az ódon ládák uj és ujabb patyolat-kincse. — Tisztaságtól ragyog az egész ház és tanúságot tesz a háziasszony körültekintő gondosságáról, kedélyességet és meleget árasztva szerte-szét, mely még a belépő idegen lelkét is az otthoniasság jó érzetével tölti el. Midőn a mester étkezés idején legényeivel együtt a családi szobába lép: hófehér sávolyos abroszszal teritett asztal, egyszerű, de Ízletes étel s egészség'ől pirosodó, vidámság tói mosolygó arczoL fogadj,ik. Az akkori idők jámbor szokása szerint, — mielőtt evéshez láttak volna — a gazda szokott ülőhelye előtt megállva rövid imát mondott, amit a töbiek is csendesen utána suttogtak. Az aszfalfőt a házigazdák foglalták el, — lejebb az ifjúság és a család kötelékébe akkor még egészen beolvadó cselédség foglalt helyet, — s ilyenkor megtörtént, hogy egyik — másik csinos legény esdő tekintete addig-addig kereste az erényesen piruló leányasszony lesütött szemét mígnem ez is a rokonszenv ellenálhatlan hatalmától kényszerítve viszont egy pillanatnyi pillanatig éreztette vele szemsugarainak boldogító melegét ... Ez a szemsugár lett az ifjú biztató reménye a fárasztó munka óráiban s vezércsillaga az akkoriban kötelező vándor-évek messze országba vezető utjain, midőn eddigi életének színterét és tisztelve szeretett mesterét elhagyva, — furkós bottal a kezében és egy vándor tarisznyával a hátán indult a nagyvilágba tapasztalatokat és ismereteket gyűjteni, hogy egyszer szülőváros sába visszatérve megkészíthesse ,,remek"-ét, mely neki a ,,mester" nevét, szivének pedig az imádott leányka birhatásával a boldogságot megszerzendi .... Ebben az időben érte el a kézmü-ipar költői romantikájának legszebb korát, ügyeinek önkormányzati rendszerében pedig hatalmának legmagassabb fokát, amennyiben egész külön autonom államot képezett az államban. Közös érdek, összetartás és egyesitett erő képezték ezen elért hatalomnak tényezőit csakúgy, mint a városok kereskedelmi jellegű hanza-szövetségeit is ugyanezen tényezők tették valóságos nagy hatalommá a középkorban. Az er \detileg csak egyes nagykereskedők egymás fcözött Tcötött szerződésen aiapirW vámszöve ség, mely a vámnak ,,Hanz" német elnevezésétől vette: nevét, később olyan óriási hatalomra jutott, hogy nemcsak világi- és egyházi fejedelmek és uralkodók tanulták ismerni és félni veszély idején í egyesitett erejének súlyát, hauem az egész ismert világ kereskedelmének, a tartományok összes földművelésének, tengerek és folyók halászatának, a hegyvidékek bányászatának és a városok összes iparának szálait is egyesítette magában mindaddig, mig a szövetséges varosok egymás közötti egvenetlénkedései, külellenség, helyi önzés, majd a 30 éves háború és végül a világkereskedelem ellenállhatlanul mivelláló árama csaknem teljesen elsodorja a létezés talajáról és egyenlővé teszi a történelem többi dicsőségeinek múlandóságaival A XlX-ik század haladó ismeretei, óriási vívmányai előbbre vitték ugyan egy hatalmas lépéssel az ipart törekvő li iladásában, de me gis fosztották nagyrészt régi romantikájától kivetkőztették minden költőiségéből. Mint a mai harczászat tömegöldöklésre szánt pokolgépei kizárják a hajdani vitézség és egyéni hősiesség fogalmát: ugy a hihetetlen erejű gőz- és a gondolatnál is gyorsabb villany ezen korszakában, csodálatos pontossággal működő gép-óriások végzik a munkát és a nagy arányokban folytatott gyári ipar gyakorlásánál úgyszólván teljesen uélkülözhetővé teszik az emberi kéz ügyességét, lehetetlené az egyéni izlést és gondolkozást és feleslegessé minden nemesebbre törekvő ambitiót. Mert, hisz! a tőke hatalmával rendelkező nagy-iparosok önző czéljainak elérésénél csak a tömeges chablonszerüség és a chablonszerü tömeg a mérvadó!