Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-18 / 38. szám

4 MAGYAR PAIZS 1902. szeptember 18. mint a legmagasztosabb eszmék héroszát, a lángszellem hóditó bajnokát és honunk má­sodik alapitóját. De ismerjük életéveinek súlyától, honfibútól görnyedt alakjában, mint csendes, munkás életű remetét szellemben örök ifjú és jóságos aggostyánt, — jött a távol idegen önkéntes száműzetésében. Érdemeinek fejtegetésébe bocsátkozni nem az én gyarló tehetségemhez mért feladat. Ezerszeresen hangzott el ma, hivatott szó­noki ajkakról az Ő érdemeinek [dicsőítése; s ha végig tekintünk lelki szemeinkkel a haza földjén, rónáinak téréin, hegyeinek or­main : a hálaáldozat tüzeit látjuk kigyúlni mindenütt! Ma milliók lelkesedése egyetlen dicshymnuszszá egyesül és egy nemzet hálája az imádat apotheozisává magasztosul! Amint egykor, ma is, lángbetükkel vonul végig Kossuth Lajos neve a haza égbolto­zatán ! A nyomott kedélyekben remény és csügge­dés, bizalom és kétkedés váltakoztak ezen égi lángjelek megjelenésén: gyönyörködtek és féltek tőle egyaránt, mint ahogy valamely rendkívüli jelenség látásán már szokása ez a kicsiny, gyarló embereknek. Es még ma is úgy tündöklik felettünk ez a dicső név, mint a teljesült reménynek, beváltott Ígéret­nek ragyogó, éltető napja, melynek sugarai­tól éled és hevül minden igaz kebelben dobogó magyar sziv. A mi a haza nagyban : az kicsinyben az otthon; s a milyen a nemzet: olyan a család. Ha boldog a haza: boldog a tűzhely körüli otthon ; ha szabad a nemzet: az egyén is az! Ha tehát az Ő szavai szerint: van' „szabad­sága és dicsősége, jóléte és boldogsága a magyarnak." — az 0 reánk hagyott öröke ez, melynek áldásaiból, mi |magyar nők ré­szesülünk. Ennélfogva nemünk kiveszi részét a nem­zeti hála ezen impozáns megnyilvánulásából is, és mint Kossuth Lajos hű bámulója és igaz tisztelője, egyszerű igénytelen szavaimat lángoló hazaszeretettől buzdittatva, felaján­lani kívántam a nagy férfiú és halhatatlan emlékének. Adja a magyarok Istene, hogy példája és szelleme, köztünk éljen és ma­radjon ! Maravidéki levelek. VI. Cselekedjünk. Nyelvében él a nemzet. A honalapító nagy Ősöknek a nyelve, a mig nem fog hangzani minden honfi ajkáról, addig nem lesz boldog a haza. Ez nagyon világos, mert a nyelv egységessé teszi a nemzetet és egységben van az erő. Kell tehát hogy a .zeng­zetes szó, a dalteljes magyar nyelv tért hódítson az ország minden részében, keleten, nyugaton, délen, éjszakon. Sokszor gondolkozom e felől. Hevít a gondolat, elképzelem azt a boldog időt, midőn e szép ha­zában majd egy szívvel lélekkel küldik az alko­tóhoz a közös fohászt: Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel bőséggel — — — — de a jelen közönye, sivársága lerontja minden ábrándomat, mert ahogy eddig haladunk, ugy messze nem jutunk. És e sivár jelenben végtelen örömmel tölt el, a mikor olvasom egyes embereknek hazafias buzgóIkodását, vagy ha hallok hirt, hogy itt vagy amott örvendetesen halad a magyarosítás ügye. Hogy is ne ! Hisz hozzá vagyunk szokva, hogy mily csekélységek is megörvenditsenek, de e mellett ahoz is szokva vagyunk, hogy nagy íértéseket is szó nélkül zsebre vágjunk. Hozzá vagyunk szokva, hogy gyalázzanak bennünket, zászlóinkat sárba tapossák, történelmi multuukat meghamisítsák, nyelvünket megabczu­golják, szóval hogy nyakunkra nőjjenek, ós mi mindezt mélységesen tűrjük. Meddig tart még emez ébren álmodás? Jertek, az ősök örökét, ezt a szent hazát régi fényébe kell helyeznünk, meg kell mutatnunk a világ előt hogy az utódok méltók az őseikre. Álljon vezér eszmeül a költő szava : „Nagygyá csak fiaid szent akaratja tehet. * Dráva-Vásárhelynek még a neve is mutatja, hogy közel van a Drávához. És eme ténynél fogva, közel van Horvátországhoz is. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a „Muravidéki Ievelek"-be ne kerüljön, mert a Murától sincs valami nagyon messzire, mindössze csak vagy öt óra járásnyira. És minthogy a Muravidéki levelekbe szántam, ezt is hát elmondom, hogy miért. Midőn ugyanis még a mult heti „Cselekedjünk" czikket írtam, nem tudtam egy fontos tényt, a mit meg kellett volna említenem. Csak most hallottam (biztos forrásból) hogy a drávavásárhelyi kántor, Hrusóczy Elek ur az iskolás gyermekekkel minden vasárnap magyar énekeket énekeltet a templomban. Derék! Én mondom hallottam ezt a hirt, de nem kétkedem benne, mert ismerem Hrusóczy urat, ismerem az ő hazafiságát. És mégegyszer mondom: Derék dolog! Ezt a népet meg kell tanítani imádkozni magyarul, a mig magyarul nem fog imádkozni, addig még a jó Isten előtt sem lesz igazi magyar. Hrusóczy ur! Én gratulálok Önnek! Ligeti. Földmivelés. Állattenyésztés. as£* A kié a föld, azé az ország! *ao KözlemónyeJs: a kertmivelés és mezőgazdaságról*) Mühle Tilmostól Temesvárott. I. A szemzés vagy oltás. • A legjobb nemesítő módszer a szemzés, vagyis a nemes szemek beoltása vadonczokba. Neme­sítésre legjobb alanyok mindenkor a vadfajok (vadonczok), mivel ezek a fáknak tartós gyökere­ket és gjökéi tőkéket adnak, melyeken a neme­sitett la a legbiztosabban terem. A nemesítés (szemzés) junius elejétől julius közepéig hajtószemre és julius egész szeptember végéig alvószemre történik; a legjobb módszer az alvó szemre való nemesítés. Junius vagy julius hóban kezdendő a vadonczok kitisztítása. A vadonczokat a szemzés előtt leg­alább 2—3 héttel -előbb meg kell tisztítani, visszanyesni és a szemzósre előkészíteni, mivel a nyesés stb. által egy 8—12 napi nedvpangás áll be. A nemesítő galyak végeit szintén 10—14 nappal előbb kell lerágni, hogy a nemesítő szemek a gályákon teljesen kifejlődjenek. Szem­zés alkalmával legjobb a galy közepén álló szemeket kiválasztani, mivel a felső és alsó szemek a galyon nem oly jók. Az oltógalyak csak egészséges, erős hajtású anyatörzsről vágan­dók, még pedig legjobb korán reggel, mikor még minden friss. A galyak a levelek azonnali lenye­sése után vizbe vagy nedves mohába rakva árnyékos, hűvös helyre teendők. Á nemesítést csak az alanynak sima, tiszta ós mindenkor észak vagy keletre eső helyén esz­közöljük, hogy a nap ne tűzhessen annyira a nemesitett helyére. Fődolog : éles kés, sima vágás ós jó sürü kötés kötözőháncscsal, úgy, hogy csak a szem álljon szabadon és minden seb jól bekö­töztessék, hogy levegő ós eső ne érhesse. Közönséges szemzésnól vágást csinálunk, de ha a galyak erősek, hogy nagy szemek lesz­nek kivágva, akkor egy + vágást csinálunk; utóbbit azonban különösen jól kell bekötni, hogy a leoldott héj mindig jól be legyen kötve. 4—6 hót után, ha észrevesszük, hogy a fa •) A mai cíikkel a praktikus- és luxus-kertmivelés. valamint a mezőgazdaságra vonatkozó kölönböző köz­hasznú útmutatásokat és fejtegetéseket tartalmazó czikk­Borozatot kezdünk meg, mely czikkek egy régi és sok évi tapasztalattal biró szakember — kinek magának ia nagy tenyészetei vannak — tollából erednek és amelyeket minden kert- és flldbirtokos örömmel fog üdvözölni és hasznára forditani. A szerkesztőség. héja a kötés között kinő, egy második lazább kötést alkalmazunk. Ha a szem nem nőtt hozzá, akkor egy második utónemesitóst csinálunk, de az uj szem mindig az első alatt oltandó be. Alvószemeken nemesített szemzósek; jövő őszig változatlanul maradnak, a midőn a kötés eltávo­lítandó ós a vadonczok a nemes szem fölött né­hány centiméterrel visszanyesendők. életből. Nő: (reggel hazatérő férjéhez) Ember! de az isten szerelmére, mit csináltatok egész éjjel? Férj: A nap ... a napirendet állapítottuk meg. Vőlegény: Lásd kedves Irmám mily szép zöld ez a pázsit, hogy nyílnak a virágok, mily lombosak a iák . . . Irma: (magában) Ez én mellettem fűről-fáról beszél; ez alighanem vegetáriánus. Felső leányiskolában : Tanár: Mit jelent e kozmondás: „Sok szakács elsózza a levest?" Felső leány: Ez azt jelenti, hogy sok szakács szerelmes. Elővigyázó: Útonálló: (Egy hölgynek elveszi a gyűrűjét s a saját ujjára húzza.) De r,e ám, hogy most mennyasszonyomnak tekintse magát. Kohn ur! piszkossága olyan régi, hogy anti­quariumot nyithatna belőle. Sok előd csak akkor lesz megdicsérve, hanem válik be az utód. A fölkelő napot kevesebb ember látja, mint * lenyugvót. Ha valaki mindent helyben hagy neked, vagy szamár, vagy hízelgő, vagy kihallgatni akar, hogy máshol károdra értékesíthesse. L1 T sülig Heti hirek. Helyiek. Kossuth Lajos emléke Zalaegerszegen. Városunk lelkes odaadással ünnepli Kossuth világtörténelmi nagy alakját. 18-áu este a kivilágitottt város fényárban úszik, a boltok ablakaiban virágok között Kossuth arcképek : 19-én a házak felvannak lobogózva: Minden­felé teljes munkaszünet. Délelőtt taraczkágyuk durrogásá; 8 órakor róm. katholikus, 9 kor izraelita és Jja 9 kor. ág. evangelikus isten­tisztelet. Utóbbi a megyeház termében. Ez alkalomra Sintlia Károly s árszentlőrinczi (Tolnám.) ev. lelkész irt közéneket. A szónok­latot itt Varga Gyula a kemenesaljai ág. hitv. ev. egyházmegye esperese tartja. Az iskolák is ünnepelnek. 10 órakor a megyeházban impo­záns ünnepet ül a v. közönsége Várhidy Lajos polgármester elnökletével. A diszszónoklatot dr. Kele Antal ügyvéd tartja. A beszédet mai számunk közli. 'A társaskör a külön ünneplésről lemondva belefolyt a városi ünnepbe testületileg véve részt. Az iparos ifjak külön is ünnepelnek d. u 3 órakor. Este nagy közös vacsora lesz a Bárány vendéglőben. A Magyar Paizs kitüntetése Lapunkat olvas­sák a Jablunkától a vereczkei szoiosig. Sokan nem szeretik, de többen szeretik és érdeklődnek iránta. A többek között Péesett is szóba hozták még pedig előkelő társaságokban. Nem kisebb társaságokban, mint a hol maga a főispán is jelen volt. Báró Fejérváry ur Baranyavármegye főispánja, a ki tudvalevőleg szives pártolója a szövetkezeteknek, vagyis a szegény magyar nép ügyének, maga a főispán ur, nemcsak jó szívvel hallgatta, hogy beszélnek a Magyar Paizsról, ez iparpártoló ós szövetkezetet] pírtoló lapról

Next

/
Thumbnails
Contents