Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-07 / 32. szám

1902. augusztus 7. MAGYAR PAIZS 3 űatra ébredjünk, összetartsunk s a parazitákat ne engedjük szabadon, kényükkedvük szerint garázdálkodni. Mi nem védjük a tisztesség és felebaráti szeretet útjáról letévedt keresztényeket sem, ha ilyenek akadnak: de egyforma mértékkel mérünk s igy nem kíméljük, nem kímélhetjük a zsidó népnyomoritókat sem. A ki a magyar államfentartó elem magrontására, tönkretételeire tör, az aláássa hazánk jövőjét, s igy ellenségünk. Ki nincs a magyarság érdekei mellett, az ellenünk van. Még igy megtépve is az államfentartó elem kezében van az erő, a hatalom; de csak akkor és ugy, ha erejével élni tud és élni akar. Szövetkezés, szorgalom, takarékosság, kitartó munka és becsületes, de nem lankadó törekvés és összetartás a siker kulcsa. Tanulhatunk a zsidóságtól összetartást, szívósságot, életrevalóságot és kitartást, de csak a jóban. Daczára azonban a zsidó nép ezen jó tulajdonságának, melyekhez járul fegyelmezettsége, tanultsága s elég magas intelligencziája : önmagában tehetetlen, életképtelen, gyenge, s erejét éppen ugy kapja a keresztény szegény néptől, mint földünk a naptól. — Mihelyt a nap felmondja a szolgálatot: megszűnik földünkön az élet. A zsidóságnak legnagyobb gyengesége, hogy a földmivelési-, s általában a kevesebb hasznot hajtó őstermelési munkáktól idegenkedik, mert a zsidó nép mindent üzleti szempontból fog fel. Nála az ideálizmus majdnem semmi, a materializmus, a vagyon, a gazdagság, s a mi a fő : a haszon, majdnem minden. Erre törekszik éjjel-nappal, kézzel-lábbal, vizén és szárazon, erőnek erejével. — Ezen őrült pénzhajsza igen sokat letérit a becsületesség és tisztesség útjáról, a mi nagy erkölcsi kárt okoz nekik. Ha idejekorán észre nem térnek, ezen eljárásuk önmagukra nézve is végzetes leend ; eltekintve attól, hogy addig — egyesek — iszonyú erkölcsi és anyagi romlást és pusztulást visznek véghez embertásaikan s vagyonúkban. Ha azt az erőt, melylyel tényleg birnak: a jóra, szépre, igazra és csakis ezekre fordítanák, nagy erősséget nyernénk bennök. Látjuk ezt kicsiben azoknál, kik a nag} átlagból Kiválnak. De hát ezeknek a felilyen hivatásokban; minél fesztelenebből fog bennük mozogni, minél inkább kénytelen lesi másokkal versenyezni, hogy valamely állást kivívjon magának s azt meg is tarthassa: annál inkább alávetve lesz azon veszélyeknek, mint a férfin s idővel annál nagyobb lesz azon vétkek és bűntények száma is, melyekben okvetlenül részes lesz a nő. Álljunk csak meg, kérem, egy perezre az orvosi s a jogtanácsosi hivatásnál. Sok hölgy van, a|ki az orvosi hivatást a női szív idealismusának hiszi, mintha bizony ehhez már teljesen elegendő lenne a gyöngéd érzelem s a gyöngéd kéz! Valóban csudálkoznék, ha látná a valóságot, ha nap-nap után találkoznia kellene az esztelenséggel, önfejüséggel gyakran piszokkal és bűnnel, a mely e téren dölyfösködik. És valóban sajnálatos dolog lenne, ha itt a nő érzéketlenül és közönyösen nézhetné mindezeket. Épp ugy van a dolog a jogi pályával is. Igen ám! ha itt mindig csak tiszta ügyek fordubának elő! ha mindig csak magas eszmónyü szempontokról van szó I De gondoljunk csak arra, a mit magával hoz ezen hivatás; nézzük csak meg azt a folytonos közdelmet az enyém és a tiedirt; a sok kétes és kétértelmű affért-, az emberek rosszaságát, ravaszságát, hazugságát és hamisesküt : s mindez lenne ama légkör, a melyben fogásuk is más, miről még alább lesz szó. A nagy átlagnál azonban csak az üzlet, s mindig az üzlet az irányadó. A Talmud is (Jevan 63.) azt a tanácsot adja nekik, hogy a földmivelésnél nincs háládatlanabb foglalkozás: »JSO ugyan valaki 100 ezüst pénzzel gseftel, pecsenyével és borral élhet. Ha azonban 100 ezüstpénzzel gazdálkodik valaki, annak sóra és káposztára sem jut elég jövedelem. « Ha a dolgot csak az egyije, — üzleti — oldaláról tekintjük, hát még igaza lehet: de másik oldalán tekintve elmondhatjuk, hogy semmiféle más foglalkozás sem emeli az embtrt fel lépten-nyomon, napról-napra, önkéntelenül az Istenhez, az — Istenben való hithez, mint az őstermeléssel való foglalkozás. Ezért mondja a Szentírás (Máté 19. R. 23, 24.) sBizony mondom nektek: a gazdag nehezen megyen be menyországba.« • Ismét pedig mondom néktek, hogy könnyebb a tevének általmenni a tűnek fokán, hogysem a gazdagnak Isten országába menni.® Az ellentét szembeszökő. Annyi bizonyos, hogy a zsidók őstermelést munkákat maguk nem végeznek, bár már elég bérlő, birtokos, sőt nagy birtokos is van zsidó, hazánkban. Vagy talán csak nem tekintik olyan nagy vajgyárnak, vagy szövetkezetnek Magyarországot, hol ők csak a tejfelt szedik, másoknak pedig Jdl Tan a Savó ÍSl? — Egy országért sem találunk egy zsidó aratót, kaszást, kapást, juhászt, gulyást vagy bérest stb. s mégis ők kellemetlenkednek?! Hol itt az igazság!? (Csemegiurnái. Sz.) (Folyt, köv.) Dr. Kele Antal. Bajaink és bajaink gyógyitószere. Sok a földadó, a megye,, községi, az ut, fogyasztási, eb 8 a jó Isten tudja még miféle adó. Nyakunkon az a sok fránya ingyenélő ur, a jegyző, a pap, a mester, a csordás, kanász s tudja bagó, hány hivatalos személyiség. Sok a fizetés I Sok, igen sok! Megunjuk! Elprédálják őseink által hagyott kis vagyonunkat. Nincs pártfogónk I Nincs ki tanácsot adjon, — mert az úr, nem ád — csak követel. Mit tegyünk V Hogyan segítsünk hát magunkon? összetett kézzel nézzük romlásunkat? Avagy mozognia kellene az oly gyengéd női kedélynek? Ha mindezeket közönynyel ós utálat nélkül nézhetné a nő: akkor csakugyan megszíin nék nőnek lenni; mig viszont, ha női gyöngéd érzelmét megóvná: akkor emellett tönkre kellene mennie, mert éppen ez a gyöngéd érzelme ölné meg. Ezeken kivül vannak ugyan még más hivatások is : de ezek oly szellem- és lélekölők, oly fárasztók, hogy már a férfi részéről is a legnagyobb erőmegfeszitést, a legszigorúbb kütelesságtudást követelik; úgy hogy ő is sziresen szabadulna tőlük, ha nem függne attól családjának exisztencziája. S az ilyen hivatásokba akarna betolakodni a nő az ő forró vérével, az ő izgékony érzékével, lelkével, az ő előszeretetével az individuális és változó dolgok iránt ? Gondoljunk csak kérem, a községi tanácsokra képviselőtestületekre, megyei bizottsági, országgyűlési tárgyalásokra. Hát az volna a nSi sziv vágya, hogy az ilyen gyűlésekben részt vegyen, a hol mint ezt nap-nap után látjuk, nem egyszer nemcsak szóbeli sértésekre, hanem egyeneBen UUUgtssigtkre is kerül a dolog? Hát én erre nem felelek. Gondolják meg a dolgot higgadtan, s adják meg a feleletet maguknak a nőies aők! Cselki Jizaef. itt hagyva apát, anyát, hitvest és gyermeket elvándoroljunk e szent helyről, hol apáink Térő folyt, hol bölcsőnk ringott, hol a költő szavai szerint: .Élned halnod kell*. Ily kifakadásokat hallunk, kint falun. E* elkeseredettségnek némi részben van alapja ugyan, merc tudjuk s érezzük azt, hogy soknak nem úgy kellene lenni, a mint ran. De hát annak, kik az okai? Bizony csak fájdalom magunk. S mi okozza a sok panaszt? A kielégíthetetlen vágy, mely kínozza, gyötri a szegényt, gazdagot, az iparost és tisztviselőt egyaránt, nem enged neki egy pereznyi pihenést, foljrton az elégedetlenséget éleszti. Őszintén szólva megváltozott minden rangú ós rendű egyén helyzete rövid pár évtized alatt. Megváltozott csak életmódja, ruházata, jelleme 8 becsülete is. Nézzük csak a földmivelő ruházatát. A régi jó időben a gazdaasszony által termelt kender vagy lenből készített fehérnemű alkalmas volt arra, hogy napsütötte testét betakarja ; — ma „Rumburgi" és ón nem tudom miféle „burgi" finom vászonnak csúfolt silány portékával diszelkedik, hozzá még vasalt ing ós álló gallér szükséges elkerülhetetlenül a magyarsághoz. A valódi gjapju posztó ma nem divatos, helyébe a tarka barka, — komédiásoknak való morva és angol gyártmányú pókhálószerü szövet jön, melyből azután a „sacket, redingot, smócking" s a manó tudja miféle „ing-ging" készül. De hát ennek meg kell lenni, mert hát ez & „módi" — s ettől el nem térhetünk, ha a müveit államok közzé akarjuk magunkat sorolni. Ma a termelő által előállított gabna megőrölve nem elégíti ki a gazdát, neki a hengermalmokban készült kevert liszt kel), mert belőle fehérebb 8 omlósabb tészta készül, — a barnább esetleg a gyomrát elrontaná, megnyomná * kész lenne a betegség. Igen, igen ez Így van ! Nagyok az igények! Szörnyű nagyok. De hát miként segítsünk magunkon? Lapunk a »Magyar Paizs« már három óv óta hirdeti azon szent igéket, melyek segélyével anyagi nyomoruságunkból kiemelkedhetünk ? Én is, mint dr. Kele Antal a szövetkezeti eszme előharezosa s apostola, — óvszerül gyógyító balzsamul, bajaink orvoslására e szent szót nyújtom: „összetartás". Ébredjünk fel mély tespedt álmunkból! Tegyünk meg mindent tőlünk kifejthető erővel. — Ne várjuk meg azt, mig fejünk felett ég a hajlékunk. Észszel ós lelkesült erővel leküzdhetjük mindazon bajokat, melyekkel küzködünk, csak egy kis akarat kelt hozzá. Tartsunk össze, iparkodjunk egymásért dolgozni, a szegény a gazdagért, az értelmesebb a tudatlanért. Hisz mindannyian egy atyának gyermekei vagyunk ! Hisz mindannyian magyarok vagyunk! Kövessük dicső őseink példáját, kik átlátva az összetartás szent erejét, egyesültek Atelközben — mert nagyon jól tudták, hogy csak egyeBült erővel győzhetik le az itt lakó nemzetiségeket s szerezhetik meg ez áldott hazát, melyet most már ezer óv óta lakunk. Az Isten magyaroknak teremtett bennünket, legyünk hát magyarok! Szűnjön meg köztünk a veszekedés, a czivakodáo, mert a kettő minden bajnak szülő anyja s tömörüljünk egy zászló alá, melyre az „Isten, Király, Haza" szent szavak mellé, a hazaszeretet ós felebaráti szeretet szálaiból ez isteni szó. „összetartás" van hímezve ; ha ezt meg tesszük nem kell félnünk senkitől mástól csak az Istentől, meg lesz mentve e „Golgothára" hurczolt nép s ez imádott haza. Igen, tartsunk össze I Szövetkezzünk! Mert a szövetkezet a legjobb társaság, a szorgalomnak, takarékosságnak iskolája. Megtanít bennünket saját erőnkbe bizni, eloszlatja az irigységet, a gyűlöletet a jobb módúak iránt. Édes magyar hazánkat, ha majd a szövetkezetek ezrei hálózzák be, segitve és gyámolitra a szükségben szenvedőt: egy szebb jSvő, egy uj kor fog derülni ránk, melyben kevesebb lesz a bün és nyomor — gyarapodunk ós erősködünk, úgy erkölcsileg, mint anyagilag, a mely pedig Berzsenyivel szólva : „Támaszát és talpkövót ká- • pezi a nagy éa haladó államoknak". Adja Isten hogy ugy legyen.