Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-20 / 12. szám

év

. Zabegerszeg, 8902. márczaus 20. 12. szám. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. £97 érre 4 korona. Fél évre 2 Korona. Negyed évre 1 kor. Egyes ssám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron . egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-n. 25. MEGJELENIK HETENKÉNT CS"Ű"TÖE.TÖK:ÖN ESTE. izabadság, Egyenlőség. Irta és a zalaegerszegi kereskedő ifjak márczius 15-iki ünnepélyén felolvasta : dr. Vida Sándor. $ A multak emléke mindig bőséges forrása volt az ősök iiánti hálának s a jelen és jövő boldogulásának. A letűnt nagyság ragyogása a? emlékezés által keresztül tör az idők homályán, hogy bevilágítva szivünket és értelmünket, fényt vessen nemesebb érzéseinkre és gondolatainkra, melyeknek ereje és kifejtése hasonlókká tesz dicső elődeinkhez s tiszteltekké és beesőitekké^ a késő utódok szemében. Az emlékezet tükrében tökéletesebben látjuk és csodáljuk meg a jót és igazat s magunk is jobbakká és igazabbakká leszünk ; teljes rútságában pillantjuk és gyűlöljük meg a gonoszságot és cemtelenséget s szent fogadást teszünk, hogy ezeket mindenkorra kiűzzük lelkünkből. Szeretni akarjuk hazánkat és boldogítani ? Tekintsünk vissza azokra, kik azt szerelték és boldogították. Tekintsünk vissza hálával harczaikra és szenvedéseikre, melyekkel nagy nevüket kivívták s ennek a földnek békéjét és haladását biztosították. Példájuk öntsön belénk erőt küzdelmeinkre s hitet és bizalmat e küzdelem sikerében. Oh ! mert a jó sorsot és örömet súlyos vergődések árán kell kiérdemelni s a jelen boldogsága a multak mérhetetlen fájdalmain és keserves csalódásain épül fel! „A dicső korszakok nem a boldogságnak, hanem a hősi erőfeszítésnek korszakai." S mikor a késő unoka gondtalan nyugalomban élvezi véirel szerzett jogainak előnyeit, nem is sejti, hány sajgó kebel szakadt meg jólétének biztosításában. Visszaemlékezni tehát történelmünk nagy eseményeire ; visszaemlékezni, hogy mik voltunk, mivé lettünk és kik által lettünk azzá, a mik vagyunk, nem csak nemes dolog, hanem hazafiúi kötelesség. Nemzet az ő életében hatalmasabb lépést, mint a magyar 1848-ban, nem tett soha. — Ma 55 éva hazánk csak földrajzi fogilom, név politikai jelentés nélkül ; léte ha'doklás, életjele szivszakasztó jaj-kiál'ás az elnyomás és zsarnokság ellen. S rá egy esztendőre független, szabad állam ; önérzetes és méltó tagja a nyugat-európai nagycsaládnak ; nemzet, mely bizalommal tekintheta jövőbe és joggal remélheti hatalmának, ősi dicsőségének, nagy lu're nevének feltámadását és örök életét. S a két korszaknak: a íezáródónak és megnyílónak, a rraradiságnak és haladásnak, a szolgaságnak és szabadságiak mesgyéjét egy röpke nap, márczius idusa jelzi, melynek emlékét egy ragyogó költői lángelme és egy lelkes ifjúság szabadságdalának fenséges hangjai vésték bele a nemzet szivébe. Márcz'us 15 ének vívmánya az igazságnak és nemzeti önérzetnek legszebb diadala. Mindaz, amit e huszonnégy óra népünk álmaiból, mint boldogulásunk zálogát, valóra váltott, az igazság szent eszméjéből és érzéséből fakadt s a magyar lélek bélyegét viselve lépett a nemzeti élet tevékenységének parlagon heverő mezejére. — S nyomán virágok fakadtak, a legszebb virágok: szabadság és egyenlőség virágai. Ugy-e hatalmasan zeng a magyar nyelv hazánkon kelettől nyugatig? A szabadság tette hatalmassá. Ugy-e magasztos a gondolat, mely bátran törhet elő a magyar lélek mélyéből a haza javára?A szabaság tette magasztossá. Ugy-e édes tudni és érezni, hogy magyarok vagyunk ? A szabadság tette édessé. — Meit volt idő, midőn idegen nyelv átka súlyosodott honunkra, mikor a sajtó bilincsei megbénították gondolkodásunkat, s mig a külföld fia bátran és büszkén vallotta magát augolnak, németnek vagy francziának, nekünk elmaradottságunk, ernyedtsógünk és nemzetietlenségünk tudatában szégyelnünk kellett, hogy magyaroknak születtünk. A nemzeti eszmények legtisztább ós legbőségesebb forrásai: az önérzet és nemes nagyra vágyás kiapadóban voltak ; nem mertünk a magasba és távolba tekinteni, nem mertünk hinni ós remélni, mert erőink lenyűgözve szunnyadtak és a szellem világosságától irtózó öukényr.ek volt gondja rá, hogy értékünk tudatára ne ébredhessünk. Nép az ő képességeit csak szabad intézményei által biztosított szabad tevékenységében ismeri meg. S ettől voltunk mi megfosztva, mert érezték ellenségeink, hogy óriást tartanak békóik alatt, a mely, ha tagjairól a szolgaság aczélabroncsai lepattognak, erőben és akaratban föléje kerekedik a hatalombitorló zsarnokságnak. A sejtés nem volt alaptalan. — Alig hogy márczius idu3a a fölszabadítás nehéz munkáját megkezdte, a nemzeti élet hatalmas lendülettel indul fejlődésnek, elsöpörve útjában mindent, amit ellenszenv és szűkkeblűség, rosszakarat és irigység emelkedésének gátul vetett. Mintegy varázsütésre lesz szabaddá ez ország minden fia, minden talpalatnyi földje, mert megérezték és megértették a hon szívverését, mely azt dobogta, hogy nagyot és dicsőt alkotni csak szabad nép képes szabad államban. Gazdagon gyümölcsöző fa a szabadság, mely ápolójának bőséges jutalmat ígér s melynek ár nyéka egy nemzet küzdelmeinek és fáradalmainak nyújthat enyhet és nyugalmat. Szab.idaágszeretetse tanit bennünket az egész természet: az égen száguldó felhő s a levegőt hasító madár, a sivatag varija s a mező virága ; szabadságol; sóhajt és hirdet minden, ami él és élni akar. A szabadságszeretet a nemzeti lélek legszebb ós legszentebb erénye: a mely nemzet ezt nem érti, nem érzi, az botot érdemel és bilincset. Mi értettük, éreztük és 48 márczius idusán a szabadságot százados sírjából teljes épségében új életre támasztottuk. Hazánk népének szabaddá tótelében már benne rejlik az egyenlőség megvalósitása is. Hogy ez ország minden fia szabaddá ós polgárrá lett, azt jelenti, hogy közös jogok gyakorlásával, közös terhek viselésével tartozunk gondoskodni ezen őseink pora által megáldott földnek független, szabad országul való megtartásáról, megvédéséről. „Kicsiny sziget vagyunk nagy tenger közepén." — Magánosan, elhagyottan s árván állunk nyelvünkkel és fajunkkal idegen származású népek tömkelegében. Jó barátot köztük keveset számlálhatunk; de annál több ellenséget, kik irigységgel kisérik emeíkedésüi.ket és kárörömmel lesik hanyatlásunk minden jelét. Egyikben is, másrkban is okot látnak arra, hogy bennünket támadjanak, kisebbítsenek és gyengitsenek. E külső veszélyekkel szemben nincs egyébb fegyverünk, mint hű és törhetetlen ragaszkodás Isten adta jogainkhoz, kiirthatatlan fajszeretet és rendithetetlen összetartás. Ezek megszilárdítását szolgálta az egyenlőség kimondása, mely által a nemesség jogáig a magyar nép jogaivá, a nemesség ősei és szent hagyományai a magyar nemzet őseivé és hagyományaivá lettek, s igy közös kötelességek tudatát fejlesztve ki, erőinket egységesítettük a közös czélok elérésére. — Százados tapasztalat bizonyítja, hogy nekünk, ha vész közéig, ha balsors fenyeget,^nincs, hová néznünk, nincs, kibez fordulnunk ; magunkra és egymásra vagyunk utalva ; ha elhagytuk egymást, lemondtunk nemzeti létünkről. A szabadság és egyenlőség elveinek gyakorlati értékesítése volt a márczius 15-én alkotott hires tizenkét pont, meljek az uj magyar alkotmánynak mintegy vázlatát képezik. Ez alkotmány a haza sorsának intézését a kiváltságos osztály s még inkább a bécsi kormány hatalmi köréből a magyar nép összeségének kezébe tette át és demokratikus eszméknek hódolt. S mig egyrészről i századokra szóló, biztos alapot nyújtott az önálló modern Magyarország nemzeti irányú fejlődésének, másrészt befogadva Nyugat-Európa társadalmi és politikai áramlatainak nemzetileg értékesíthető elemeit, közelebb juttatott bennünket az általános emberiség nagy eszméihez, Nem követeltünk többet, mint a mennyi méltán megilletett, de kivívtuk mindazt, a mit jövőnk biztosítása tekintetéből szükségesnek ós hasznosnak tartottunk. „A 48-iki alkotmány a jogait jól ismerő nemzet önérzetes megnyilatkozása volt." S a magyar, ez a komoly-és józan gondolkozású nép, érettségben ós akaratban készen várta az átalakulást, a megváltás napjaiban is hű maradt önmagához s békés hajlamával ós higgadtságával lehetővé tette, hogy az átmenet a régi állapotból az újba minden rázkódás nélkül történjék. Sajnos márczius 15-ónél nem állhattunk meg. A leghőbb óhajtást, hogy legyen végre e sokat zaklatott honban béke, nyugalom ós boldogság: belső és külső ellenségeink árulása, irigy fondorlata meghiúsította. Csak születését várták uj alkotmányunknak, hogy mindjárt alapjaiban támadják meg. A régi rendszer, melyet a népek felbuzdulása pillanatra elsöpörni látszott, ismét felütó utált fejét s a nemzetet szétszaggatással pártosság és gyűlölség szításával akarta erőnket venni s a magyart szolgává alacsonyítani. — Sorsunk nem engedte, hogy ingyen jussunk száz küzdelemben, ezer megpróbáltatásban kiérdemelt jogainkhoz; a történelem szelleme egy nagy korszakot tartogatott számunkra, melyet végig kellett örülnünk és szenvednünk. Az egyenlőség virágait vérrel kellett megöntözni, hogy gyümölcsökké érjenek, s a szabadság oltárának áldozatfüstje égő falvaink és városaink romhalmazaiból szállt fel a szabadság istenének zsámolyához. Fegyvert fogott a magyar, mert szolga lenni nem akart s nem lesz soha. A márcziusi szabadságdal hangjai nem haltak el, hanem hatalmas szárny csapással szálltak tova szóles e hazában, behatoltak a honfiak millióinak keblébe, fellobbanták azokat se szent tüz lángjának fénye vezette őket abban az igazságos küzdelemben, melynek ereje a tomboló lelkesedés, győzelmes fegyvere a hősi bátorság, czólja, törekvése és sikere Magyarország szabadsága folt. Amaz idők két legragyogóbb szelleme, legönzetlenebb, leglelkesebb férfia: Kossuth ós Petőfi lobogtatták a zászlót, a mely alá egy nemzet sorakozott. Bár töméntelen az ellen s harezokban kipróbált, nem hátráltunk meg; a mi hiányzott kisded hadseregünknek számban és képzettségben, kipótoiták elszántságban és önfeláldozásban.' Megindulnak, lépteiket áldás kíséri; s kezdődik a fenséges küzdelem s jön a szent tavasz s a. világ bámulta csodák; győzelemre győzelem, diadalittas hősök, utjuk rózsákkal hintve; gyönyörű álom, telve fénynyel, örömzajjal, dicsőséggel ; a legszebb álom, melyet nemzet valaha álmodott. Ott voltunk már azigéretföld határán; katonáink porba gázolták a kétszeres ellenség lobogóit;, még egy lépés, még egy végső erőfeszítés hiányzott ; koczkára tettünk ezért mindent és. . elvesztettünk mindent. — Szomorú ébredés; kétségbeejtő végzet! Messze országok szolgahadait zúdították árva hazánkra, hogy megadják egy szabad népnek a, halálos döfést. Mint távoli mennydörgés hat le a Kárpátok ormairól az orosz ágyuk moraja; megsemmiféssel fenyegetve jő közelebb és közelebb a vihar, mig. Világosnál egy országot megrendítő dördüléssel csap le az Isten haragja s földre teríti a harczaiban kifáradt nemzetet. A romlásban é3 pusztulásban megjelenik a vészmadár, hogy kiszakítsa a nemzet testéből a sokat szenvedett szivet