Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-11 / 50. szám

1902. deczember 11. MAGYAR PAIZS 3 3. Paraszt furfang. Beállít a paraszt a bírósághoz. Előbb alaposaD leveri a gubájáról az eső-vizet, megsikálja csizmájával a folyosót, leveszi a sapkáját, megcsóválja a fejét, mert hát nagy eset az eset. Megkopogtatja az ajtót, s mivelhogy nem kap választ, ismét megcsóválja a fejét és ismét kopogtat. Mikor aztán belülről is megszólal valamelyes hang, beállít nagy illemtudással, megáll az ajtó mögétf, és várja, mig rákerül a sor. Oda szól a biró, hogy hát hol van az idéző ? Nincsen az nekem, megkövetem alásan. Hát mi a kívánsága? Hát instálom alásan, nagy sora van annak. Hát mi a panasza, de gyorsan mondja el, mert dolgom van, figyelmezteti a biró. Megkövetem a tekintetes biró urat, rég veszekszünk a Szekeres Ferkóval, mert hát az ö apja elszántotta az én apámnak a barázdáját Édes barátom, nem ide tartozik ez, hanem a telekkönyvhöz, itt csak büntető ügyet lehet panaszolni, szól közbe a biró. Hát iszeu az gyün ki ebből. No hát csak ki vele. Hát a tavasszal is kértem vissza a Szekeres Ferkótól a barázdát. Téljen a dologra. Hát megkövetem, nem adta. Mondom, hogy nem ide tartozik ez, szól a biró. Igen de instálom, azt mondta a Szekeres Ferkó nekem a tegnap, hogy a fekete fene egye meg a bőrömet. Hát kedves barátom ezért ugyan nem lehet bepanaszolni a Szekeres Ferkót. Nem e, hát megkövetem ez nem becsületsértés ? Nem bizony. A paraszt csak csóválgatja a fejét. A biró oda sem ügyel, hanem dolgozik tovább. Egyszer aztán oda áll ismét a biró elé. Megkövetem alásan tekintetes biró urat, hát aztán igazán nem becsületsértés ez. Nem bizony édes barátom, hanem már most hagyjon békében. A paraszt nagyot ránt a zekéjén, belekapaszkodik a tarisznyájába s ismét oda szól, hát megkövetem alásan, ha már igazán nem becsületsértés, hát akkor egye meg a fene a tekintetes ur bőrét. Papp Ferencz. s&z életből. Kételkedő? A menyasszony atyja (büszkén): Leányom minden ujjára tízezer koronát kap. is kujtorognak valahol — azért vannak rossz emberek is a világon . . . Sátánt igen bántotta a dolog, mikor megtudta. És ekép filozofált: ha az Isten emberré lett, csakis emberi kéztől múlhat ki a világból és ismét kiküldte az ördögeit, de ez egyszer Heródeshez, hogy annak besúgói legyenek s mondják meg néki, hogy a kisded Jézus lészen majdan a zsidók királya. Heródesnek több se kellett. Hisz már az Írástudók is azt jósolták meg neki. Azért is rögtön kiadta a parancsot, hogy a kis Jézussal minden egykorú gyermek megölessék. Sátán diadalmaskodott, mikor megtudta, hogy Heródes öldösi a kisdedeket. Erre aztán olyan tort csapott a bősz pokol, mint még soha! Vigadtak az ördödök ! Csak a pokol legsötétebb zugából hangzott fel keserves sirás . . . Ebben a zugban pedig voltak az elátkozott nők. És köztük nem egy anya, aki még csak nem rég halt meg, a világon árván hagyva kisded gyermekit, akiket ime milyen borzasztó veszély fenyeget! . . . Köztük volt három nap óta egy szegény fiatal anya, akit a Sátán magáévá tett — és aki hogy egyetlen gyermekével örökké egyesülve legyen, azt magával ragadta le a pokolba és bűnös lelkével szárnyai alatt rejtegette. Ezt a fiatal nőt rendkívül meghatotta az Istennek a példája, aki saját fiát küldi le a földre, hogy az emberiséget megváltsa. És ez az asszony azt a bátorságot vette magának, hogy egy kéréssel fordult a Sátánhoz. Vőlegény: (gyorsan) Mondja csak papa, meg van Lórinak mind a 10 ujja? Kohn ur! Sokszor mondtam már, na csináljon annyira reklámot — Darvinnak. Az élet színpadán sok szerep nem jó kezekbe került. Az ész tévedését sokszor helyre lehet hozni, de a sziv tévedését soha. • Minél tüzesebb az életben való harcz, annál hidegebb vért kell tanúsítani. Aki az életet élvezi, azt felemészti az élet. Ma már mindent hamisítanak, sokszor még a sirás is hamis. Beszélni ezüst, elájulni arany — gondolja sok asszony. Li Tsüng. Heti hirek. Helyiek. A mutatványszámokat szíveskedjenek visszaküldeni az esetben, ha nem szándékoznak a lapot megtartani. A lakásváltoztatást s a lapnak esetleges rendetlen járását szíveskedjenek tudomásunkra adni. A külön levélben küldött kimutatást kegyeskedjenek figyelembe venni a lap olvasói, s a csatolt postautalványon az esedékes djakat kérjük elküldeni a költségek fedezésére. Kaszinó estély volt szombaton este. A jelen voltak sokan voltak és kedélyesen mulattak. Hasonló ünnepélyek népszerűsítenék ezt a kaszinót, mely eddigi állapodban olyan, mint a kihalt berek. — A szombati estély pláne nem egyszerű vigalmi mulatság volt, d^. művészinek mondható. A két Lányi lány zongorán mutatta be ügyességét a közönség tapsa mellett épenigy Háry Lenke énekelt s testvére Clarissa zongorán kísérté; dr. Kovács Gyula körnuyed czibalmozásával mulattatott, Kaszter Ödön hegedült, melyet Bubics Tivadar zongorán kisért; dr. Rézner Kornél tréfás felolvasást tartott. A közönség mindvégig kellemes hangulatban volt. A Vármegyei törvényhatóság deczember 9-én tartotta közgyűlését dr. gróf Jankovics László főispán elnökletével. — A kilépő öt tagot újra megválasztották : gróf Batthyány József, Barcza László, Bogyay Máté, Deák Mihály és Szily Dezső. Szavazatszedő bizottság Háczky Kálmán elnökletével : dr. Szigethv Elemér és dr. Czinder István. Kibontakozott az asszonyok sorából és hó fehér térdein végig csúszva közeledett a Retteneteshez — hosszú, bronzszínű hajával végig söpörve a pokol undok porondját. És kezeit kérőleg emelé feléje. Nagy kék szemeiben könnyek csillogtak. Sátán nem mert e szemekbe nézni — hisz oly kék az ég is — goudolá — és csak szemlesütve mondá: ,.Hogy merészkedel felém jönni? Tán csak bizony nem vársz én tőlem a „Kegyetlenség atyjától" könyörütelet - . • Nem volnál az, aki vagy — ha tudnál könyörületes lenni — szavába vágott az asszony. De én egy lelket csempésztem be a pokolba, aki nincsen alávetve neked, a kit nem uralhatsz és a ki nem érezi a pokol kínjait, melyek engem gyötörnek — csak arra kérlek tehát, bocsásd azt a lelket szabadon! Mert mi hasznod lehetne abból, ha hiába itt tartogatnád? —- Igaza van az aszszonynak — gondolá a bölcs Sátán és hogy mi hamar szabaduljon a fölösleges portékától, aki még valami újítást hozhatna be a régi, pokoli rendszerbe — paraucsolá, hogy a gyermek lelkét eresszék ki a pokolból. Mielőtt azonban ez eltávozott volna, anyjától kapott egy iríegbizást . . . — A kis angyal mielőtt felszállt volna a magas egekig — kissé körülnézett a földön és kis Bethlehem mellett megállapodott és ott átadta az édes anyja üzenetét . . . És ez vala az angyal, aki Józsefet arra birta, hogy kisded Jézussal szökjék Egyiptomba . . . Ez alatt öldöste Heródes a kisdedeket . . . . — A katona beszállásolási pótadót 4 3%-ról 4.9°/o-ra emelték. — A vmegyei vasúti pótadót 2.8°/o-ról 2.5°/o-ra százalékra szállították le. — Megállapítják 1903-ra a legtöbb adót fizető tagok névsorát (virilista), melyet a mai számban külön közlünk. — Szavazattöbbséggel határozták el, hogy a közpénzeket postatakarék pénztárban helyezik el, mint biztosabb helyen. — A vármegye elmebeteg kórházat állit fel 54 beteg számára, 114 ezer korona megajánlásával. A többit az állam pótolja. — Nagyobb vita fejlődött ki Mala• tinszky Ferencz sümegvidéki gazdának beadott indítványára, hogy a hidegvérű lovak tenyésztését kezdjék meg a mi vármegyénkben is, mely eddig csak a Muraközben van, még pedig előnyösen. Ellene szólott Bogyay Máté, Hertelendy Ferencz és Stadel János, mert ezekkel a keresztezésekkel még a meglevő lófaj is megromlik, továbbá hogy Muraköz kezéből ne vegyük ki a megélhetés eszközét. Hatásosan érvelt az indítvány mellett Berkovits József szepetneki plébáDOS, hogy a nép szegény, semmi kereset-forrása nincs, az effajta lótenyésztés pedig jónak Ígérkezik, s ha evvel Muravidék kereslete csökken vagy nem csökken, azzal nem törődhetünk, mert az első személy Én vagyok. Nagy többséggel elfogadták a javaslatot, minthogy a szomszéd Somogyban is meg van engedve a hidegvérű lovak tenyésztésének alapfeltétele. A tanitók átiratát Berkovits plébánosnak és Kaufl'man Mátyás aljegyzőnek lelkes előterjesztése után rokonszenvesen tárgyalták s védelmökbe vették a fizetés javítás ügyét. A tanitók mellútt, Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése a tanítói fizetés emelés mellett állást foglalt. Az áli. tanitók egyetemes gyűlése átiratot küldött a megyékhez s igy Zala megyéhez is. Ezenkívül Berkovits József szepetneki plébános is adott be egy megindokolt javaslatot. Az ügy Kaujfmann Mátyás aljegyzőnek volt kiosztva, kinek határozati javaslatát elfogadta a közgyűlés a következőkben : A „vármegye közönsége méltányolja a nemzet napszámosainak, a hazai tanítóságnak a magyar nemzeti kultura érdekében kifejtett nehéz és verejtékes küzdelmét. Ép azért szivének melegével fordul a tanítói kar felé és méltányos és igazságos kéieimüket magában foglaló és a magvar képviselőházhoz benyújtott feliratukat azzal a szeretette! veszi a törvényhatóság, mint a magyar társadalom egyik tényezője, pártfogása alá, a minő szeretetettel munkálkodnak ők a jövő reményeinek, fiainknak az igazi vallás erkölcsi alapon nyugvó nevelésén és tudásuk kiképzésén. Ennél fogva Zalavármegye törvényhatósági bizottsága azon kérelemmel fordul a melyen tisztelt képviselőházhoz, hogy a magyarországi állami tanítóknak nov. 9 ón Budapesten tartott II. egyetemes gy űléséből kifolyólag a tanítói fizetés rendezés iránt a nemzet törvényhozóihoz már benyújtott feliratban foglait mélÉs a pokolban e fölötti örömükben nagy orgiákat ültek a pokol démonjai . . . Párologva itták, halál-fejekből készített serlegekből, a kisdedek vérét az ördögök. És egyik sem sejtette közülök, hogy az, aki miatt e vérengzés elrendeltetett, megmenekült . . . Még pedig a pokolnak egy volt lakója által . . . A pokolban éltették a római Gásart és Heródest, akik arra törekedtek, hogy a kereszténységet már a bölcsőjében kiirtsák ... A kis áldozatokból lettek az „apró szentek." Amennyiben a jó Isten minden nemes cselekedetet meg szokott jutalmazci, mikor a kis fangyal előtte állt jelentkezni, — leküldé öt a pokolba, hogy ez az isteni hatalmával felruházva, szabadítsa ki a pokolból édes anyját is. És aztán meghagyta neki, hogy éljenek egy ideig még s lakjanak együtt a földön . . . És ez volt az első keresztény nő, aki követte az Isten Szeretet-tanát . . . — Az anyai-szetetre még most is, nem egy eltávedt nőt visszavezet az erény útjára . . . Sátán elkeseredése nem ismert határt, midőn megtudta, hogy egy asszony az okozója annak, hogy a terve nem sikerült — s azóta nagyban gyűlöli a Sátán a szép asszonyokat és előttük örökre be van zárva a poklok kapuja. . . Csak a csilagok, ezek még most is ragyognak oda fönt az égen és tündöklő fényt vetnek most is, a csonttá fagyott földre . . .