Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-11 / 50. szám

141. év Zaiaecersaeg, f£12, decsember IS. 50. szám. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. Egy évre 4 korona. PM évre 8 korona. Segyed érre 1 kor. ggyes ssára 8 fillér. Hazai dolgok lilrde tése íéláron : egy old. 20 K Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-u. 25. M EG-J"EI_.JSNI:EI HETENKÉNT CSŰTÖETÖZÖN E T E. A Magyar Paizs IV. évfolyamára előfizetést nyitunk évi négy koronával, — 1903-ra — Mi ezt a lapot nem üzletből szerkesztjük, hogy pénzt szerezzünk vele; nem is uri passióból, hogy csupán gyönyörűségünk teljék benne; sőt nem is szádok/ a1)ból a szenvedélyből, hogy a közönség olvasni valót, betűt találjon benne, szórakozzék, s üres óráit agyonüsse vele. Nem pénzért, nem hiúságból és nem csupán szenvedélyből, banem kötelességből szerkesztjük ezt <t lapot. Kötelességből de szent kötelességbői, melyet nem idegenek szava, hanem saját lelkünk sugallata parancsolt nekünk. Ebbe a kötelességbe aztán uri passióval dobáltuk bele a pénzt, a szenvedélyt s a forró vérnek lazás gondolatát a magyarság eszméjének apró, de bátor és kitartó katonájaként. . . Segítségül hivjuk a hasonlókat. A ,,Magyar Paizs" szerkesztősége és kiadóhivatals. Szegénjség. Ugyan, micsoda is az a — szegénység? Igen tág fogalom ez. A mi modern társadalmunkban látunk oly szegényeket is, kik a magán, vagy nyilvános jótékonyság és részvét folytán meglehetősen kényelmes életet élnek. Látunk továbbá szegényeket, a kik csak viszonylag azok, a kik másokkal, t. i. a nálunk gazdagabbakkal való összehasonlításban szegények. Ez nem az a szegénység, mely a socialis tudomány problémáját képezi; ez nem azon szegénység, mely elégedetleneket teremt, a kiknek elégedetlenségükre látszólag nincsen gyógyszer. Ha megismerni akarjuk az igazi szegénységet: akkor le kel) szállnunk azon ezerekhez, a kik nélkülözik a mindennapi kenyeret, a kik állatok mód ára a pillanat kegyéből élnek, s a kik tényleg nem tudják, váljon a következő napon csillapithatják-e, s hogyan csillapíthatják — éhségüket. És ha igazi szegénységről beszélni akarunk : akkor az úgynevezett kvalijikálhatlan munkásokat, azon ezer és ezer embert kell tekintetbe vennünk, a kik vagy semmiféle mesterséget. vagy ennek csak néhány fogását és fortélyát tanulták meg, s a kiknek valamely kötelékből való kirekesztése ott semmiféle hiányt nem okoz. í Az embereknek ezc-n osztályát általában proletariatusnak nevezik, a római census példája után. A munkás proletariátusnak helyzete az, a mivel foglalKoznia kell a socialpolitikának és a sociaUörvényhozásnak; s ez az, a mire főleg hoznak a nemzetgazdászok tudományos ki.tatásai is. Mert az elszegényedés haladásiban s a proletárok növekvő számában rejli c a modern czivilizácMónak problémája. A haladás és a szegénység közössége; ez a kornak legnagyobb rejtélye; ez az a puncturn saliens, melybői a társadalmi, politikai s iparnehézségek keletkeznek, melyek zavarba döntik a világot, s a melylyel eddig legalább meglehetősen hiába küzdött az államművészet: a filantrópia és a nevelés. Ezen közösségből támadnak azon felhők, melyek még a legelőrehaladottabb és legfiiggetlenebb nemzetek jövőjét is elhomályosítják. Ez az a rejtély, a melyet czivilizácziónk sfinxe fölad s a melynek meg nem "oldása — vészt jelent. Ezen probléma elénkbe áll mindig, valahányszor a szegénység fogalmát meghatározni törekszünk. Itt arra i ^J figyelnünk, hogy az háromféle szempont'bórWgitélűető ; és pedig: a kapitalizmus szempontjából ; azután a tel jesen vagyontalan proletár osztálynak, vagyis a nihilismusnak a szempontjából; végre pedig az egyedül jogosult s igazolt, vagyis az emberi czivilizáczió Jentartásának és haladásának szempontjából. * * * A kapitalismus álláspontját azok foglalják el, a kiket jogosan azzal vádolnak, hogy a gazdagság, a vagyonszerzési és növesztési vágyak, nagyon is hozzájárultak a szegénység problémájának élesbiféséhez. Igaz ugyan, hogy sokan közülük a vagyon szaporításáért való rettenetes küzdelemben a proletárok körébe zuhannak, le: de azért bukásukból még sem tanulnak semmit, a mellettük álló stréberek. Ezek nem látják, hogy az ő számuk, noha látszólag nagyobbodik, tényleg mégis folyton fogy. Mert csak kevés olyan család tartja meg állandóan a szerzett vagyont; a többi pedig, a kik látszólag milliókkal játszanak, helyüket változtatják mint síatisták, a kik az úgynevezett tőzsdekirályokat adják. A széles középrétegből fölszállnak az arany trónra, hogy ezt rövid uralkodásuk után az elszegényedés nyomoruságával és gyászával fölcseréljék. Ők osalr a nagyobbakért, hatalmasabbak és lelkiismeretlenebbekért dolgoztak ; s mindezek csak egyért dolgoznának közülök, a ki valamennyiüket felülmúlná ravaszságban és lelkiismeretlenségben s mindezt az ő kezében egyesítené; ez lenne azután oly despota, a milyen még nem létezett, a ki nemcsak maga minden bünt elkövethetne büntetlenül, hanem mindenkitől a leggonoszabb tett elkövetését kívánhatná és a ki az Apokalypsis symbolumát, az Antichristust nem csak személyesítené, hanem valóban — az is volna. A kapitalistának csak egy álláspontja, csak egy elve van a socialis kérdés megítélésénél ; ez pedig igy hangzik: a hatalom, melyet nekem vagyonom nyújt, az -— törvényes. Minden eszköz, a mely lehetségessé teszi ezen vagyon szaporítását, törvényes és a törvények által megvédendő; mert jólétemnek szaporítása elősegíti a közjólétet is. Köteles az állam tehát engem föltétlenül fentartani a szerzett jogaimban és anyagi birtokomban; "sőt köteles az ezen vagyon szaporításért való küzdelemben minden eszközével támogatni. Ez a kapitalista — elve és álláspontja! Ezen felfogással szemben ott áll a vagyontalanok felfogása, a kiket általában nihilistáknak mondanak. Ide tartoznak tehát a proletárok, a legszelídebb színezetű socialistáktól kezdve egész a legvőrösebb kommunistákig és terroristákig. Ők mindig azon szempontból indulnak ki, hogy minden vagyon, mint a munkának produktuma, egyúttal a munkás vagyona is. Állításuk szerint a most fennálló igazságtalan birtok-viszonyt ki kell egyenlíteni; és pedig vagy állami segítséggel vagy erőszakos felfogással. E két ellentét közt ott áll végre a socialis problémának azon magyarázata, a mely nem az anyagi, hanem a szellemi javakat tekinti döntőknek az emberi nemnek fejlődésére nézve. Nagyon kívánatos volna, ha a socialismus a szóban levő problémának magyarázását sohase kísérelné meg máskép, mint az emberi czivilizáczió fentartásának és tovább fejlődésének szempontjából. És igen óhajtandó volna az is, hogy a socialismus szellemének fegyvereit sohase kölcsönözte volna sem a kapitalismusnak, sem pedig a nihilismusnak. Épp oly kevéssé helyeselhető azonban az, hogy a valóban művelt tudós férfiak akár a melyek a legnagyobb választékban ez alkalomra a legolcsó"bti éurTDam. — : ItMUSZ FEREHOZ ékszerésznél kaphatók. Régi használhatatlan arany- és ezüst ékszert a legmagasabb árban becserél és megvesz. 6—5 Mindennemű e szakba vágó javításokat, uj munkákat és véséseket rendelés szerint eszközöl.