Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-27 / 48. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. Különfélék. A párbaj. Parisban egy gróf összeveszett egy lapszerkesztővel. Pofozkodtak, ölre mentek, bajba kaptak s alaposan elpufolták egymást. Erre azt jegyzi meg a lap, hogy a dolognak párbaj lesz a vége. — De hiszen már megvolt. A vereczkei szorosról azt tanítom, irja egy levelezőnk, hogy azon keresztül jöttek be őseink. Ez mindenesetre nagy nevezetesség: a honalapítás kezdete . . . Ujabban azt is kellene tanítani, hogy a vereczkei szoroson nemcsak őseink, hanem nyűgünk is azon jön be. Ez meg szomorú valóság: romlásunk kezdete. (Jáim.) Csak magyarul. Tanulság megrovásban ió szesitette a badapesti törvénvezek egyik tárgyaló elnöke, Szepessy törvényszéki biró Reiszner József budapesti kereskedőt, ki az egyik bünperben németül akart tanúságot tenni. Kijelentette neki a biró, hogy az, aki magyar alattvaló, s mégis egy magyar biróság előtt németül akar beszélni, az nyilt törvényiéités, melyért a iaxwxszégyelheti magát. Tanenbaum és Khón H. csáktornyai tojáskereskedő urakat kérjük, a /ilágért se levelezzenek tovább németül üzletfeleikkel. E/. nem illik össze a hármassziuü kokárdával, melyet nemzeti ünnepeken mellükön viselnek. Különben Kohn urnák jó magyaros fiai vannak. Mondják meg az apjuknak, hogy az ízléssel egybe nem vág a német levelezés. (Nű !) Gonosz végrendelet. Egy londoni újság irja: Egy gazdag, ravasz angol ember nem elégedett meg vele, hogy életében boszantgatta a feleségét és rokonait, hanem még a végrendeletét is ugy komponálta meg, hogy fogvicsorgatva gondoljanak reá örökre. Nem rég halt meg, s a napokban felbontották a végrendeletét, mely többek között a következő pontokat tartalmazza: Feleségemnek, Erzsébetnek, aki butaságom folytán lett a feleségem s a ki kitartó buzgalommal bemocskolta a nevemet — szóval évi 5, azaz öt font sterlinget hagyományozok neki, ellentétben első végrendeletemmel, amelyben vagyonom felét 130,000 font sterlinget juttattam neki. — Unokahugomnak, O'Neil Margitnak, — aki vasárnaponként a sárga földig leissza magát, ahelyett, hogy a templomba járna — ót shillinget hagyok. Ezért megkívánom tőle, hogy késsea el a temetésemről, maradjon otthon s rúgjon be. — Szolgámnak John Abbonnak hat penczét hagyományozok. Vegyen vele kötelet, akassza fel magát. — Vagyonom többi részét az árvaháznak adományozom. A szerk levele. K. Nagykuto». A mint te mondod, ugy van. — L. FI. Stridó. A•/. a 24 nem volna sok. 12 még kevesebb lenne. Ez esetben csak minden második béten jött volna. A mint most van, ugy is jó. Minden iparos előfizetőnek ingyeu van állandó hirdetése. A megjelent két kis hird.nek összesen egy kor. az ára. — Lig. Már megírhatta volna, hogy ki volt ott B-czén. Melyik kolléga? Mert hátha több is van. — B. Koppány. Az irás azt mondja, hogy még 4 van hátra. — N. Zsztmihály. Anélkül is rendesen menne G. J. barátunknak. Üdv. nektek mindnyájan. — Diderot. Szép bók. Makó és vidéke szerkesztőségénél van MakÓD. A másik kívánságot is szívesen teljesítem. —.Ovidius. Z—y most beteg. Egy szép rövid csattanós tárcza i^en sokatér mindig. Karácsonyra még többet er. — Hekla. Most már ott az Aetna körül is hó es hideg van. — Gerde-Littüng. Jól gondoltad. A vers alatt nem csak ,.verset" értünk, hanem egy sort, egy mondatot, ötletet. Jövel, jövel! szentlélek ! — Vogr. Ferlak. A Dióskálon levő Vogrincsits nem Perlakról ment-e oda? — G. í. kosárfonó telep Alendva. A levél czélját nem tudom tisztán megérteni. I)e sejtem. Nem tudtam hogy még fenáll Lendván a kosárfonó telep. A tavalyi megszűnt. De éljen, ha új van! — K. Gy. Zalaiéi). Köszönjük a felvilágosítást. Rendben van. — Többeknek. Igazán jól esik, hogy annyi elismeréssel s olyan jó indulattal vannak a Magyar Paizs iránt. Fgy-egy bátorító, buzditó hang sok kincscsel felér némelykor. Földmivelés. Állattenyésztés A kié a föld, azé az ország! -233 A Magyar gazdák Lapja szerkesztősége és kiadó hivatala (Bpest. Baross tér 14), következő felszólítást tesz' közé. Mezőgazdaságunk nagy átalakuláson megy most át. Nehéz időket, küzdelmes napokai él a magyar gazdaember. Szemben áll vele az általános gazdasági depresszió. Mellette, a saját erején kivül, alig valaki. 'fiz esztendeje, hoey a gazdasági közönség előtt megjelentünk. Tiz esztendeje annak, hogy kiadtuk K jelszót: nem kell az idegentől kölcsönzött tudás! Minden izében magyar szaklapot akarunk adni a magyar gazda kezébe. Szaklapot, mely a hazai tapasztalatokból szűrt és praktikus szakismeretek terjesztésével törekszik aira, hogy a gyakorlati gazda minden igényét kielegitse, őt verejtékes munkájában támogassa. Ezt a prc.grammunkát megtartottuk. Mosc sem igerünk újít Maradunk a régiek. Kitűzött e/élunkho/ híven, hozzá fogunk szólani a gyakorlati gazda teendői körében felmerülő minden fontosabb kérdéshez : a növénytermesztés, állattenyésztés minden ágához ; a tejgazdaság, hizlalás és az ezzel kapcsolatban álló kérdések fejtegetéséhez. Méltatni fogjuk a szőlészet, az erdészet, valamint a mezőgazdasági ipar körebe tartozó nagyfontosságú kei dóseket. E mellett figyeljük, tárgyaljuk a gazdasági, társadalmi és közgazdasági kérdéseket is. De nem p ditizálunk. A mezőgazdasági érdekek sziguiú őrei leszünk mindenben. Résen állunk mindig, ós nem csatlakozunk érdekcsoporthoz. A ki jól vet, az jól arat. Az a 'órekvesünk,hogy a magyar földön gyűjtött tapasztalat,a magyar gazdálkodás vúonyaiból fakadt irányeszmék által jöjjön segítségére a magvar gazdának — meghozta az eredményt. Be akarjuk bizonyítani tehát, hogv nem vezetnek önző czéloK, azért lapunk előfizetési árát ga/.d/itisztek, papok, tanítók cs községek részére újévtől — kedvezményes áron — 10 koronáért adjuk. Munkánk azonban csak úgy lehet sikeres, ha a magyar közönség komoly, józan törekvéseinket méltatja ép lapunkat továbbra is úgy s/elle mileg, mint anyagilag, szíves lesz támogatni. Ezt keri most a 'Magyar Gazdák Lsp]a

u kiadóhivatala. Csarnok. A magyarnyelv. — 3STy©l-v?-ót>e23. él a nemzet. — (II.) PBetartanl." Elnhalten. Conservare. Előbb kijavítom az elfő czikkemben irt megjegyzést. Akkor az „Egyedül vagyunk" absurdum kifejezésről tettem említést, s ha jól emlékszem, megjegyeztem, hogy ez latinismus és germanismus egyszerre; mindenképen barbarismus, szolgai foiditása a soli sumus-nuk es a wir sind nur alléin-'.iák. Kijavítom. Nem is barbarismus s nem is szolgai fordítás ez, hanem szamárság. Mert a solus nemcsak egyet jelent. Az alléin pláne többet jelent, többnek az egy ült esseg ét. A soli sumusban nincs ellentmondás, s a wir sind nur alléin-ban sincs contradictio. De az egyedül vagyunk — különb a fából vaskarikánál. — Más dolog, a hol több számbeli egyesnek szellemi vagy erkölcsi egysége van. Olyankor mondhatjuk, hogy egy vagyunk, vagy egyek vagyunk pl. érzelemben, akaratban stb. A Mzolgai fordításnak kirívóbb példáját, s a német majmolásnak rútabb látványát semmi sem tünteti fel kiilömbül. mint ez a beszéd: „A törvényt, betartja." És ugy vagyunk vele, mint a „rosz sebbel." Irtózatos módon ragad. S különös, hogy inkább a műveltekre ragad. A jámbor falusi ember, a ki távol lakik a várostól s a német tankönyvektől és a czivi'izacziótól, nem beszél igy. Még a gyerek is megfogadja a szót és nem betartja az anyja parancsát. Hanem a kaputos emberek közt alig lehet ma már Magyarországon embert találni,a ki a szentséges német törvényt nem tartaná be. Legfeljebb vagy egy különcz magyar nyelvtani tanár akad, aki megtartja a magyarnyelv törvénvét. De félős am, hogy megmételyeződik az a néhány is, mert divat ám ez a törvén-betartás is. Láttam már olyan embert, még beszéltem is vele, aki azt mondta, hogy ő eddig mindig ellenzéki ember volt. de látja, hogy minden uri (kaputos) ember kormánypárti, 6 bizony nem marad ott egyedül, átcsapott ide. Pedig a történelem tanára voU. Igy a törvén-betartáshoz is átpártolhat az az egj-két ember. Csupa divatból. Pedig szó, a mi szó, merénylet ez a magyar nyelv ellen. A Báró Bár.ffy korszakban kezdett elhatalmasodni az a sok be. Ugy hogy még az országházban is megsokalták a dolgot, s a hol csak nagy conczeptióju dolgokkal szoktak foglalkozni, kénytelenek voltak ott is ilyen kicsinyesnek látszó dolgokért is felemelni a szavukat. Ha jól emlékszem, Madarász bácsi kelt ki mérgesen a be ellen. Magyarázgatta, hogy a törvényt nem le.het betartani. Betartom, azt mondja, az ujjamat az ablakon, vagy betartom az ujjamat a vízbe, de ntm a törvényt. Hiába beszélt az öreg ilyen klassíkus magyarázattal, hiába menydörögte Ugrón Gábor is, hogy a német könyveknek szószerinti szolgai fordításával a Magyarországon lakó, de magyarul nem tudó emberek behozzák az idegen szellemet, jellemet, kiforgatnak bennünket eredeti észjárásunkkal, megrontják a karakterünket, elpusztítják a nyelvünket: az áradat fokét vesztve, gátat áttörve elborítja vala a határt. A németnvelvnek legáltalánosabb, leggyakoribb, és legerőteljesebb határozója az ein (bű,) melyet az igével kötnek össze ; (einhalten ;) ilyen elterjedt gyakori, szép ós erőteljes határozó a magyarnyelvben a meg. Ez felel mag az etrj-nak és nem a betűszerinti be. A latinnyelv a magyainyelnek megfelelően 8 a rationak is megfelelően igy fejezi ki: legem conservare =. a törvényt meg tartja. Miért nem fordítják inkább a latinból, — ha már a legegyszerűbb beszédünket is fordítni kell? ha már idegentől kell koldulnunk V .Bevár, ^igazol, belát, beérí valamivel — Megvár, igazol, át\hi, megéri valamivel helyett. Göcseji szólás szerint ezek bizony „rosz íebjei" a magyarnyelvnek. Már a gazda is azt mondja a tudós kereskedő nyelvérzéke ezerint, hogy a gabona b«érik, A kerefakedőnek persze, hogy a rizskásája beszárad. Hanem ezek között egyik sem olyan hátborzongató, mint a törvénynek a bQtartdsa. Nehogy félreértsenek azonban, még a laikusok se. A be határozónak igen szép és fontos szerepe van a magyar nyelvben is. Csakhogy a maga helyén es a maga módja szerint. Mucius Scaevola betartotta a karát a tűzbe. De ha a törvényt is betartjuk, azt is megégeti a tüz, mint a Scaevcia jobbkezét. .Beköti az'orvos a véres sebeket. Ki van itthon ? hej no ! bekiált . . . Be van az én szűröm ujja kötve, De nem tudod pajtás, mi van benne . . . Ha bemegyek, ha bemegyek a templomba . . . Ha betekintsz, a Bec

uali csárdába, Ott iszik az öreg bojtár bujába! . . . .Beszegődtem Taruoczára bojtárnak . . . Zíefujta az utat a hó — czcltalanul megy a fakó, Menj be a te uradnak örömebe. Befogják az ökröt a járomba és .Bekötik a magyarnak a szemét stb. Ezekből a példákból látszik, hol van helye a a be határozónak. Mozgást jelentő ós munkát vég/o igék mellett, még pedig érzéki (koncrét), hogy ugy mondjam testes igék mellett és a mi a legfőbb : igéjével együtt helyet határoz meg. S átvitt értelemben; abstractul ezt a szót nem használjuk Legalább is csinyján. Mint majdnem minden nyelvnek, akként a magyarnyelvnek is rendkívül gazdag átvitele (translatio) van, s duzzad a metaphorikus beszédben ; de ez az egy be határozócska alighanem egyedülálló, páratlan a magyarnyelvben, ame'y megtartotta eredeti, ősi ;helyhatározói tulajdonságát, ugy hogy átvittértelemben nem igen szerepel igéjével együtt. Nem is szükséges, mert van kelyette más elég. Azt mondhatom, hogy beestem a | kútba,! beestem a verembe, — de azt nem, hogy : beestem a szerelembe; legfeljebb igy: be/eestem, benne vagyok, nem alhatom, nem nvughatom stb. Ellenszenves jó barátaink behozhatják az idegen szellemet, szokásunkba, vé ünkbe, beszédünkbe; | de akkor mi is betaszíthatjuk a magyar nyelvet a pokol fenekébe — s utána beugordhatunk mi is, mert „Nyelvében él a nemzet," Borbély György.