Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-20 / 47. szám

1902. deczember 20. MAGYAR PAIZS 3 tudják a sötétséget áttörni. Ez az akna 200 év óta van mivelés alatt. Szóba ereszkedtem a bányászokkal, kiknek dereka övig a szó szoros értelmében: meztelen. Kérdeztem, hogy miért van ez? mire azt felelték, hogy ruha alatt izzadnak, s az izzadtság a sóporral vegyülve tűrhetetlenül égeti a testet. A munka kezdődik hajnali két órakor és tart délig, mialatt a csákánynak és feszitö vasnak van dolga. Egy munkás havonként megkeres 20 forintot. Volt egy ember, a ki 22 éve dolgozik a »Kunigunda« aknában. Ez keres legtöbbet, átlag 21 forintot. És ez a kinnal szerzett pénz utolsó fillérig a khazár kezébe jut, ki már éretlen gyümölcscsel, kotyvasztott italával lesi a bányászt. Bejártam Magyarország háromnegyed részét, hanem oly mocskos, undorító községet, mint a minő Szlatina, nem láttam. Düledező, rongyos, szegény viskókból áll, s mégis mindannyi kereskedés. Nyári, jó munkaidőben az erőteljes khazár ott sütkérezik ajtaja előtt a napon. Feje felett egy deszka darabon néhány koronát érő összes bolti raktára. És megél belőle, — de hogy? A legjobb magyar felirat, mit az összes közt láttam, igy szól: » Vasárnop dohány jaz odvarbon hophotóA Képzelhetni, milyen a többi. Madách nagyszerű traogediája a küzdést nem ezekre érti. A küzdés, a remény, a fáradozás, a bizalom és a biztos sorvadás a föld mélyén, lent a tárnákban van. Az a meztelen izzadó test tápanyaga a dudvának, az élősdi seregnek, mely mindent megöl, mit egy évezred áztatta vérmezején gondos kezekkel ápola annyi ivadék. * * * — Kérem szépen az urat, adjon más pénzt. — Miért? — Mert ezt nem veszik el tőlem és ha elfogadják, akkor pár hatost lehúznak. Ez a párbeszéd egy vállalkozó és egy ruthén paraszt közt folyt, mert az utóbbi a neki kinált aranyat nem akarta elfogadni. Kérdeztem miért, s megtudtam az okát. Marmarossziget vidékén ugyanis a khazár minden darab aranyat, mi csak kezébe kerül, körül reszel, s az igy hosszabb idő alatt összegyűjtött arany hulladékport beváltja, a megtizedelt pénzdarabot pedig a parasztra rátukmálja. Természetes, hogy üzletek, hivatalok stb. ezt tudva, az aranypénzt megvizsgálják és kisebb értékben fogadják el. És ez is khazár földön történik. Muszka Töv. Muravidéki levelek. XI. Sörraktár Stridón. Magunkra vagyunk utalva. Ott a Kárpátokon tol már semmi sem magyar, Dráván tul már idegenek vagyunk és a nyugati szomszédunk a kedves osztrák sógor bajusztalan alakjával is kép«s mérges „pofát

1' vágni felénk. Ez az édes haza, ez az ezeréven át vérrel könyriyel öntözött drága hon, ezek a hősök pováltozatosság után áhítozik. Például, egy fra^czia közmondás azt mondja, hogy : nem jó mindig — «toujours perdrie* — fogoly-pecsenye. A latin meg azt mondja, hogy : «Varietas delectaU. Csak a tót állitja azt, hogy : «vén lovon jó menni a malomba* . . . A két tudós béka is tehát megunta az egyformaságot. Az egyik piszkosnak találta a mocs írt. A másik pedig kicsinek az ingoványt. A kertek is mind olyan egyformák voltak. S még a legzsírosabb légy se izlett nekik többé. Ekkor abban állapodtak meg, hogy egy holdsugaras éjszakán útra kelnek ós kivándorolnak. (Akár csak a mi tótjaink Amerikába.) Vagy is, hogy mester Brekeke, Tokióból Kiotóba-, és mester Quackquack, Kiotóból Tokióba vándorol. Mihamar útra is keltek. És ugy a hogy — ődöngve mentek, az ismeretlen, új paradicsom felé, vérmes reményekkel eltelten képzeletükben, a legszebb színekkel festették ki, az uj otthonukat ... A két város közt egy magas hegy emelkedik. A Tu-ji-no jaina hegy. A mely olyan magas, körülbelül, mint a Lomniczi-csúcs. A két vándor-béka, tehát valahogy — fárad ságosan — csak megmászta a nagy hegyet. Melynek tetejére ép egyszerre érkeztek. A Tokiói éjszakról, a Kiotói pedig délről jövet. rával vegyitett hantok, mind-mind emlékeztetnek valamire benőnket. . . . Egyetértésre, kitartásra, nemzeti jellegünk megőrzésére. És ez a szegény nemzet, mely küzdve vészszel, viharral egy évezrednek fellegeit látta elvonulni feje felett, ez a magára hagyatott magyar nép, mely egykoron védte a nyugatot, most hálául a lenézést kapja. Mert mig a magyar barczolt, addig a nyugat népei erősödtek szellemileg, testileg, s hatalmas államokat alkottak. S mig azok odakint ilyen erősek, nem csoda hogy beteg a magyar, bizony nagyon beteg. . S ki lészen néki orvosa? Ti kórvilágnak halvány bölcsei Ti gyógyítjátok meg ? . . . , soha! Marjátok egymást, mint a bősz ebek És meddő' elr-vitátok mellett Az emberiség romlik, szenved. . . . Ezt mondja Tompa egyik versében. Mennyire ráillik ez szegény népünkre. Bizony-bizony, hiábavaló az a sok irka firka, hiábavaló az a sok légberöpitett beszéd, itt csak az erős akarat és a tett segíthet. Rázzuk fel a nemzetet álmából és minden mozgalomnak, mely édes hazánk javára szolgál, legyünk hivei. Ezek után pedig beszéljünk a sridói sörraktárról. Sört isznak az emberek. Természetesen, mert arra való. Ez ellen már nem lehet tenni. És különben a sör nem is ártalmas ital. Legfeljebb meghájasodik az ember tőle, ha sokat iszik, de 2—3 pohár még nem árt. Az tény, hogy a magyar inkább szereti a bort, de megissza a sört is. Nálunk eddig különféle sörök voltak elterjedve, de egy sem volt magyar gyártmány. (Természetesen a muraközt értem.) Volt itt puntigammer és Isten tudja micsoda amer-gamer sör, de magyar nem volt. Minden jó érzelmű ember megütközhetett ezen. És mindenki sajnálkozott rajta, hogy nincs ittmagyar sör. Igy gondolkozott a stridói „Nemzeti szálló" tulajdonosa ifj. Kalchbrenner Ferencz ur is. ö is azon a véleményen volt, hogyha már az emberek sört isznak, hát igyanak magyar sört. Eddig az volt a kifogás, hogy költséges a magyar sör szállítása, és ép azért nem is lehet olyan olcsón adni, mint az osztják sört. De Kalchbrenner ur nem igen sokat "spekulált ezen. Ó egyszerűen megalkudott a kőbányai sörgyárossal, sörraktárt alapított Stridón és most már az egész hegyvidék magyar sört fszik. Kalchbrenner ur nem kiméit semmit. Öt a hazafias czél vezette. Ez abból is kitetszik, hogy a csáktornyai állomásról saját maga szekerein hordatja a sört és üzletfeleinek még azt a kedvezményt is megadja, hogy házukhoz lessz hordva a sör. És most a Felsömuraközben egyszerre honos lett a magyar sör. Ez tisztán Kalchbrenner ur érdeme. Őt a magyar iparipártolás eszméje vezérelte. Dicséret érte! Bárcsak sok ily derék fia volna a hazának! Ligeti. A gyönyörű hegy csúcsán történt — japáni módra — a bemutatás. Azután meg «kezet® szoritottak egymással. És mint bajtársak elmondták egymásnak szándékukat. «Ej mester Brekeke*, kezdé mester Quackquack, a hegy, melyen állunk, eléggé magas hegy, hogy a jövő tartózkodási helyünket áttekinthessük. Csupán csak a hátsó lábainkra kell állanunk és szemünket még kerekebbre felnyitnunk és kényelmesen meglátjuk, amit látni óhajtunk, A Tokiói tudós béka mindjárt fel is fogta a dolgot és a két hátsó lábára állt. A mit a Kiotói is utánna cselekedett. És állt, álldogált a két béka a hátsó lábán és kukucsált. «A gólyára mondom,® kiáltá a Tokiói béka, «ez a Kioto szakasztott olyan mint az én szülővárosom. A kertek ís annyira hasonlóak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. De sőt a mocsár és az ingovány is, mintha csakugyan az lenne. A templom tornya is egészen olyan, mint a régi hazámban volt.« «Különös, nagyon különös®, feleli elcsodálkozva mester Quaukquauk. «Én se találok semmi különbséget eme Tokio és az én Kiotóm közt. És ha olyan biztosan nem tudnám, hogy a szülővárosomból kivándoroltam, gólya-leikét! még azt hinném, de sót megesküdném, a szúnyog czombéletből. A nők legnagyobb művészete a hallgatás. Az emberi értéket nem a barátok hizelgése, sem az ellenségek iágalmazásai, hanem az irigyek hallgatása árulja el. A czim-vadászok közt is van sok orvvadász. Sok ember csak azért nem tévedett el az élet útvesztőiben, mert sohasem ért keresztutra. Az ember világ-nézlete nem a világot, hanem őt magát tükrözi vissza. A paradicsomi alma az egész emberiség gyom rát terhelte meg. Mindenhez hozzászokik az ember még önön magát is megszokja. Átalutt napok szülik az álmatlan éjjeleket. L1 Tsnafl, Földmivelés. Állattenyésztés SS* A kié a föld, azé az ország! -wa jKIözle-m éjiL^reJs: akertmivelés és mezőgazdaságról. VI. A szamóczák tenyésztése. A bogyó-gyümölcs, nevezetesen pedig a szamóczák képezik a legegészségesebb gyümölcsöt gyermekek és fenőttek |számára, még betegek is élvezhetik és sokszor minden más gyömölcs fölött előnyben részesül. Rendkívül dús termésük folytán már a legtöbb jobb házikertekben is találhatók, nevezetesen a nagygyümölcsü ananász-szamóczák, melyek valódi csemegés, igazi asztal-diszt képeznek és nagy örömet okoznak minden háziasszonynak. Azoknak, kik eddig nem foglalkoztak tenyésztésükkel, sürgősen és melegen ajánlom a szamóczák termelését, annál is inkább, mert egész sorozat kitűnő nemes faj létezik, melynél minden balsiker egészen ki van zárva, továbbá, mert tenyésztésük valóban oly egyzerü, hogy minden különös fáradság nélkül mindenütt tenyészthetők. A legjobb módszer a következő: A szamóczák mindenekelőtt mélyen felásott, jó erősen trágyázott talajt és napos helyei, kívánnak, de még félárnyékos helyeken is jól tenyésznek. Ha félig-meddig lehetséges és e czólra már nyáron szabad helyük van, a legjobban szeptember-október elejével ültetünk, mivel az őszi ültetésnél a növények jobban fogamzanak meg é3 a következő évben már néhány gyümölcsöt is hoznak, vagy pedig márczius—április, szükség esetén még májusban is ültethetünk 35 em.-nyi távolságban mindig 3 növényt egymás mellé . • . háromszögjára — hogy azt a várost látom magam előtt, a melyet az imént csak elhagytam. Mikor a két béka ismét a négy lábán állott, Tokiói az egyik elő-lábát bölcs homlokához emelve, ekkép szóla: ((Amennyiben ez az uj város, hajszálnyira hasonlít ahhoz a városhoz, a melyet nem rég elhagytam, tehát fölösleges dolog volna kivándorolni. Nézetem szerint legjobb lesz, ha ki-ki visszatér a kedves szülővárosába !c A szót tett követte. A két bajtárs igen barátságosan megrázta egymásnak a béka kezét és hazafelé siettek. Mert szórakozásukban — a tudósok mindig szórakozottak — egy csekélység kikerülte a figyelmüket. A béka szemek tudniillik ugy vannak a fejbe beillesztve, hogy ha tulajdonosuk a hátsó lábára áll, csakis hátrafelé nézhet velük. Azért tényleg a két tudós csak azt a várost látta, a melyből kiindulának. És mi a tanulság e történetben? Az, hogy a mi lelki szemünk se képes a jövőbe tekinteni. Némelyek törekednek a jövőt előttünk büen lefesteni — de csak is a múltból meríthetik a tudományukat- Mert hisz csak is a mult ismeretes előttük. Mit hoz a jövő, az ép oly ismeretten elöttök és azt oly kevésbé tudhatják, mint a béka, mikor a hátsó lábán áll... Gyopár.