Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-30 / 5. szám
1902. január 30. MAGYAR PAIZS 5 mely lelkének leginkább tetszik." — dr. Boros György Dárid Ferenczró'l, az unitáriusok első püspökéről ir, Váry Albert Szeutábrahámi Mihály püspökről, Köváry László Lázár István piispöklől, Id. Dániel Gábor Dániel Elek főgondnokról, Benczédy Gergely Petrichevieh Horváth Ferenczről, Ürmösi Kálmán Nágysolymo3Í Koncz Jánosi ól, Borbély György Aranyosrákosi Székely Sándorról (mai számunk tárczája), Gyöngyösi István Körmöczi János püspökről, Pap Mózes Bölöni Farkas Sándorról, B. Augustinovics Pálról, Rédiger Gézi Kriza Jánosról, Kelemen Albert Mikó Lőrinczről, Pálfi Márton Káli Nagy Elek, Berde Mózsa és Brácsái Sámuelről, Sz. Ferencz József mai püspökről. Az uj kollégium Írásban és képben, B. Gy. Pákei Lijo8 mai építőről, képpel, Fángh Erzsébet —Az unitárius kollégium diszlobogójáról két képpel. A lobogó felírásai: ,,Musis et virtutibus. 1901. szept. 22. A tudomány az élet kútfeje. A hit hegyeket mozdít. A lobogó szalagján: Az unitárius kollégium ifjúságának a magyar unitárius leánysk emlékül.'-A könyvet Tarcsafalvi Albert poétának Áld meg uram kezdetű költeménye zárja be. Az emlékezésbe vett nagyoknak az épületben relief-szobraik vannak s a könyv is Jközli képeiket. Az emlékkönyv ára egy korona Kolozsvárt. Különfélék. A vakokért. A vakok orsz. niagy. kir intézete igazgatósága Budapestről felhívást bociátott szét egyesekhez, hogy vagy legyenek tagjai az intézetnek vagy gyűjtsenek a vakok számára. Egy megható képet is közöl a felhívás: amint a vakok nagy csoportja kefekötéssel, szék- sepriiés kosárfonással foglalkozik. Ipartelepük Huugaria-körut 16 sz. A felhívásból közöljük a következőket : Mélyen tisztelt uram! Nagy a földi nyomor, az emberek ezrei külömböző körülmények között nyújtják felénk kezöket, alamizsnát, segedelmet kérve. E számtalan szerencsétlen" között azonban legszánandóbbak azok, kik megfosztva a látás gyönyörétől, — még koldulni sem mehetnek látó embertársaik segedelme nélkül; pedig gyakran nemcsak a saját, de többtagú családjaik kenyereért kellene könyörögniük. E vak embertársaink érdekében emelünk esdő szót és arra kérjük m. t. Czimedet, hogy e kérőiével eldobása előtt, cuak egy peiczig képzelje magát az örökös sötétségben, mindenkorra megfosztva szerettei és a természét szépségeinek szemlélésétől — ós meg vagyunk győződve, hogy segítségére lesz vak emsertársainak. E reményben kötelességünk megmondanunk, hogy vak embertársaink is a haza hasznos polgáraivá válhatnak, ha őket iparosokká kiképezve, módot nyujtuuk nekik arra, hogy saját és még látó korukban alapított családjuk kenyerét szorgalmas munkával megkereshessék. Hazánkban ez irányban a múltban a társadalom részéről kevés törté it; hatóságok és magánosok egyaránt belenyugodtak abba, hogy a sarkon ál'ó vak koldust éhen halni nem engedték. Már pedig ez többe kerül, mintha az «gy emberéleten át adandó alamizsnának egy kis részével őket kiképeztetve, módot nyujtunk nekik arra, hogy a koldusbotból kalapácsuyelet faragva, mindennapi kenyeiüket megkereshessék. Miért is arra kéljük m. f„ czimedet, hozza meg anyagi erejéhez mórt áldozatát (legyen az még oly csekély is) e czélra ós küldje be kegyes adományát a tisztelettel csatolt postautalványon a „Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézethez" a „Vakokat Gyámolító Országos Egylet" (VII., Hungária-köiut 16. szj javára; a csatolt árjegyzéket pedig kegyeskedjék szívesen fogadni ós odahatni, hogy nemcsak m. t. Czimed, de ismerősei is próbarendelés utján meggyőződjenek arról, hogy a vakok készítményei jók és olcsók, miért is nincs értelme annak, hogy a nagyközönség milliókat adjon a külföldnek kefe- ós kosárárukért, (mert sajnos, kereskedőink nagy része külföldi készítményt árusít) akkor, mikor azoknál jobb hazai készítményt kapha': és amellett irgalmasságot nem is gyakorolhat. Az egylet rendes tagjai évenként legalább 2 koronát, az alapító tagok pedig egyszersmindenkörra legalább 50 koronát fizetnek. Erös bizonyíték. Kecskemóthyről megint van egy ál-levél. Most Maros-Bogálról ir a szomszéd városba az orvosoknak, segélyt kérve, mert: »Kemény bottal lettem fejemen megütve.« És az ilyen ál-leveleknek némely ember hiszen, még a P. Hirl. is Pedig ha vw egy csipetnyi eszünk, átláthatjuk, hogy Kecskemóthy nagy betyár lehet, milliókat lophat, de a ángyai' nyelvet Ivecskeméthy sem tudja igy megcsúfolni. Másfajta emberek írják az ilyen leveleket. A« alsólandvavidéki takarékpénztár részvénytárasága elküldte III. üzletévenek jelentését és zárószámadását az 1901. évről. Ili évi rendes közgyűlést február 15-én tartanak d. u. 2 órakor az intézet hivatalos helyiségében. Minden egyes rész énynek egy szavazata van, de 20 szavazatnál többet akár saját részvényei alapján, akár meghatalmazás utján senki sem gyakorolhat. — Az igazgatóság 10 tagból áll; a felügyelő bizottság Kiss Dénes elnök, Freyer Lipót és H.idrovics Elek tagokból. 111 részvényes tagnak van összesen 300 részvénye. A jelentés szerint 1901-ben 11,050.772 kor. s 18 fi'I. volt a forgalom. Jótékonyczélra fordítottak 180 kor. 25 filléit. A nyei'eméuy összeg eredménye az előbbi évekkel együtt 13.164 kor. 57 áll. Csupán ez évről is a tiszta nyereség : 12.305 kor. 66 fill. A bank elnöke Pefrik Gyula pénxtárnoka Simon Zsigmond, ügyv. igazgatója Kormos Ármin, könyvvezetője Vidóczy Ferencz. Heti piacz. mm. kor. fill Buza 15 80 tói 17 20 Rozs 13— 14 20 Árpa 12— 13 — Zab 12,80- 14 — Kukoricza . . ... 13 — Krumpli . 4 — A M P- olvasóit kérjük jelszzék, ha valamelyik lappéldány itt ott eltéved s nem jut a kezükhöz, — ha felesleges példányunk van, szívesen azonnal pótoljuk. Zalaegerszegi közp. fogj. és ért. szövetkezet. A szövetkezetekről. Iv. Egyről-másról, s Széchenyi Istvánról * (66. Folytatás.) V. Hogyan szervezzük a szövetkízeteket? Bízzunk magunkban, bízzunk erőnkben ; készületlenül azonban soha ne lépjünk síkra s erőnkkel Jobban gazdálkodjunk, mint eddigelé : mert hiába, nemzetnek regeneratlól működésében, hol minden s kivált az Idd oly drága és minden léptek anynylra gátolvák, vajmi többet mozdít a szerény méh, a munkás hangya, mint a sok szópompa, meg a sok lelkesedést zaj 1 Gr. Széchenyi István. Úgy a természetben, mint általában az életben az abszolút igazságok dirigálnak; ezek szerint pedig az okot mindig és kérlelhetetlenül követi az okozat. Helytelen alapon nyugvó oknak, végeredményében csak helytelen okozatja lehet. Gondoskodásunk legfőbb tárgya az legyen, hogy a szövetkezeteket lehetőleg legjobban szervezzük, vagyis más szóval: egészséges és életképes szövetkezeteket alkossunk; mert igaz az, hogy aki jól teszi fel a kérdést, azt félig már megoldá. Fentebb már felsoroltam az okokat, melyek az életképes szövetkezetek létrejöttét akadályozzák. Ezen okok részint önmagunkban, részint az ellentáborban vaunak. Hogy az ellentábor emberei oly nagyra nőttek, a magyarság elszegényedett, s a magyar bárkából most már nem az idegent dobják ki, hanem a magyart: annak jó részben az az oka, hogy nagy Széchenyink bölcs intelmeit erre a kérdésre vonatkozólag még utóbb sem szívlelték meg azok, kiknek azt megszívlelniük, s a magyarság jogos érdekeit megvédniök kellett volna. Érdekesnek találom nagy Széchenyiuknek a zsidók iránti törvényjavaslatról 1844. évi október 1-ső napján tartott beszédjét egész terjedelmében közölni, mely igazolja, hogy ebben a kérdésben is mily bölcs, előrelátó volt. Vajha egyebekben is Követnők bölcs intelmeit mindnyájan magyarok, mert csak igy teljesedbetik be nagy mondása, hogy „Magyarország nem volt, hanemlesz !" „Ha az ember tekinti, hogy Magyarországban ezen szerencsétlen és elnyomott népfaj egy idő óta mennyt ipart fejt ki, lehetetlen, hogy az ember valami sympathiát iránta ne érezzen; és hogy *Az előbbi cikkek után következtek a bélyegilletékröl s betiisoros illeték díjjegyzékéről szóié fejezetek ezeket azonban átugordva — folytatásul e jelen cikket vettük fel mint amely inkább érdekelheti az újságolvasó közönI séget. A bővebben érdeklődők megtalálhatják azokat is a könyvben. itt és más alkalommal is hallottam, miszerint érettök felszólalások történnek s hogy mélt. Zav Károly gróf őket*) minden jogokkal felruházni kívánja, felfogni tudom ; de másrészről megvallom, hogyha a nemzetiség dolgát igazán akarjuk pártolni, akkor nem tudom felfogni e tekintetben azon igen nagy engedékenységet.'.'. „Nem akarom azt most vitatni, hogy a nem* zetiség dolga mennyire érdekes, — meglehet, hogy nagy részben talán aberralión alapul meggyőződésem; hanem nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressió — nem kell. Err« álli'tok mindent, e nélkül, mondhatom, egy zagyvalék-nép leszünk, mely • nek talán több pénze lesz, — a dögbőröket'talán drágábban eladhatjuk stb., de ez engem néni mozdít ', mindenek előtt áll előttem hűség a faj« támhoz." ,Uj bizonyságát adja a magyar tágkeblüségének, miszerint néha bizony éppeü azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja as ágat és a nélkül, hogy észrevenné, vizbe esik és később megbánja a dolgot." „A magyar nemzetiség még nem régóta oly körülmények között volt, hogy bizony csuda, — és abban látom a legnagyobb garantiát a nemzetiség jövendője felett, — hogy t. i. annyi erővel és életszikrával birt oly közel a sirhoz, miszerint az élet felé fordult, ekkor ugyan intoleránsok voltunk, mi igen természetes, — de egyik tulságból a másikba menvén most az emberiséget a zsidókkal együtt szivünkhöz szorítjuk és most a legnagyobb liberálisták vagyunk; de helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké.'„Az angol nemzet ugyanis elibertálhatta a zsidófajt, mert ha például én egy palaczk tentát öntök egy nagy tóba, azórt a viz nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihatja a nagy angol elemben a zsidó transeát; ugyanez áll Fraucziaországra nézve is; de ha a magyar levesbe az ember egy palaczk tintát önt, megromlik a leves és azt meg nem eheti az ember." „De más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök és abban van gyermekem és más gyef» meke és ha a bárkába bejön a viz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket bent nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni; de biz én a magam gyermekét couserválom, és a másikat lökem ki. 1 , „E tekintetben tehát a liberalismus egyenesen a nemzetiség (magyar) rovására történik ; és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezós csorba a nemzetiségre (magyarra) nézve. Tehát annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most oly elemnek, melynek több intelligentiája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson." „Megvallom, hogy csak néhány évvel ezelőtt mindenféle tolerautiának a lehető legnagyobb ellensége voltam, mert nem akartam magammal következetlenségbe jönni, átlátván, hogy nemzetiségünk csak egy hajszálon függ, és valamint másra a magunk terhét lökni nem akartam, ugy mások terhét magamra sem kívántam, vállalni, de másrészről tapasztaljuk, hogy egy idő óta nemzetiségűnk szilárdabb alapon áll, és kivált azóta, hogy a fejedelmi szó és minden viszony mely nemzet és fejedelem között létez, magyar, — Mondhatom, hogy talán egy kissé tágult bárkánk, úgy hogy másokat is lehet abba beléptetni ámbár ebben is van veszély, mert ebben a bú;* tositék következtében az emberek ezentúl legalább a közdolgok magyarul fognak menni —» elalusznak, és azt hiszik, hogy megvan mentve a dolog, és igy házi köreikben nem fognak annyit tenni, mint akkor tettek, mielőtt ezen biztosíték létezett volna, De mindemellett nem vagyok ag ellen, ugy amint nemzetiségünk szilárdul, bárkán" kat'egy kissé tágítsuk és most például némelyekre nincs oly szükségünk, mint azelőtt; teszem azelőtt a világéit a sarkantyút le nem vettem roina a csizmáról, mert ebben is láttam a nemzetiségnek egy kis garantiáját; eddig a bajuszomat a világért le nem vettem volna ; most ha boszantja az orromat, meg lehet hogy leveszem; de mondom, ezelőtt le nem vettem volna, mert ebben is volt a magyarságnakegy kis symboluma." »Mindezeknél fogva vélekedésem az volna, hogy ne tegyünk hatralépest, de nagy előrelépést sem kívánok tenni és legjobban szeretném, lia azon nyomot követnők, melyet a mult ország*) T. i. a zsidókat
