Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-30 / 44. szám

MAGYAR PAIZS 1902. október 23. állattenyésztésről. Az okos életről s a magyar fajnak hátrább maradásáról. Bementünk Mágocs községbe. Dehogy mentünk. Már künn a határon, az országút árkáról lehetett látni, hogy itt valami szász eredetű nép lakik. Ha uagyobb diák lész, menj el az északmagvar országi szászokhoz, az úgynevezett Zipczerekhez: jámbor-becsületességet tanulsz tőlük; látogasd meg az erdélyi déli szászokat: munkás-szorgalmat és jólétet látsz nálok ; nézd meg a külföldi Szászországot is: csint, finumságot tapasztalsz s már az országutjáról azt Ítéled, hogy ez a világnak legtisztább népe, a tisztaságot leginkább szerető népe. Tanulj el tőlök minden jót. Rosszat ne tanulj. Mert amint mindenkiben, van bennök is valami rosz. Némelyikben. Aztán jöjj el ide Baranyába is, pl. Mágocsra. Mondom, hogy ennek is olyan szászeredetü népnek kell lenni. Magyarországnak országúti sánczaiban legtöbb helyen döglött állatok hevernek a bozotban, s egyéb hulladékoktól bűzös a levegő. A mágocsi határon takarmányt kaszálnak az ut árkából s tiszta a helye mint a brüsszeli kiállítás tere, s mint a billiárd asztal. Odább kövér marhák ugrálnak, verekednek szóles jó kedvökben a rét gyepén. A falu népének a boldogsága sugárzik ezeknek az állatoknak fényes fejér szőrén. Amott rakják a boglyát, s a fejérnép dalolva gereblyól . . . Bejutva a faluba, még jellegzetesebb oldalát látjuk a rendnek. Mintha minden házat ugyanegy ember készített volna. Ugy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Pipa alakban, téglával fedve, fejérre meszelve, tisztán tartva. Ilyen a mágocsi földművesek háza. Azt gondolnád, mi.id „urak" laknak itt, olyan szép házak ezek. Igaz, hogy urak ezek, de dolgos urak, földműveléssel foglalkozó munkás urak, vagyis derék parasztok. Aztán okosan tudnak gondolkozni. Nem ugy, mint a nyűvek, melyek beleülnek a sajtba, szalonnába, ki nem bújnak azokból, mig meg nem eszik 3 azután a szalonnával együtt magok is kimúlnak ez árnyék világból. Vagyis megdöglenek. Nem. A mágocsiak ugy tesznek, hogy ha a venyige nem terem, kivágják ós tűzre vetik, mint Krisztus urunk parancsolta s ültetnek helyébe almafát, körtefát, termelnek répát, Iuczernát, s ál latot tenyésztenek, s a kenyérgabonának a földjét mélyeiben megszántják. Ha lesz egy kis pénzed, végy egy hold földec fiam; az eltart tégedet, — ha te is gondot viselsz rá. — A mágocsiak megbecsülik a földet, az állatot és magokat. Összetartok. Szövetkeznek egymással jobb megélhetésökre. S okos emberek és önállóak ós függetlenek. Nem várják, hogy valamelyik tekintetes ur, vagy a főispán, vagy a pap vezesse őket. Ezek nélkül is szövetkeznek. A melyik ember és a melyik nép élni akar, az minden módot megpróbál. A ki nem próbál s még nem is akar próbálni: az elernyedt, vénülő, érzéketlen, zsibbadt — az nagyon hamar meg fog halni. A mágocsiak élni akarnak és szövetkeznek. Tudod, ki nem szövetkezik ós nem csoportosul V Még az állatok között is a vadabbak nem, mint a farkas éa a róka. S ne hidd, hogy csupán a gyengeség miatti szükség csoportosítja a szerves lényeket: a növényt, az állatot ós az embert. A giiiszti elég gyenge, mégsem törődik a szövetkezéssel. Az elefánt elég erős, mégis csoportosan jár. Okos és nemes állat. Megtanulhatod Apácza< encziklopediájából. És az emberek és a népek között tudod, kik nem szövetkeznek ? A pusztában nyargaló ősmagyarok és a sátoros czigányok. Ha szükség kényszeríti az összetertásra; az okosabbak, a műveltebbek és nemesebbek szövetkeznek saját fajtájokkal; az oktalanok és műveletlenek ugy szövetkeznek, mint a tehén, a szarvas és a juh szövetkezett volt az oroszlánnal, hogy ennek négy szavazatja volt, azoknak pedig egy sem. Ezt megtanulhatod az Ézópus meséjéből. A mágocsiak saját magok között szövetkeznek. Tejszövetkezetet csináltak. Mint a hangyák, négy nap alatt összerakták a négyezer koronát a gépre s egy kalán tej sem megy kárba. A mi a gondatlan gazdasszony keze alatt kárba megy, nálok az havonként 20—30 koronát jövedelmez. De ha nem volnának is önál'ó gondolkozásuak a mágocsiak, akkor is jó szövetkezetök volna, mert a vezéreik előre vinnék őket ós nem hátra. Igy kettő* előnyük van. Mert Mágócson a pap és Baranyavármegyében a főispán nem ellensége a szövetkezéseknek, a nép megélhetésének ós a nép boldogulásának. Jó indulattal emlegetik itt Br. Fejérváry Imre főispánt, a ki nagybarátja a szövetkezeteknek. Hát akkor könnyű, ugy é, a mágócsiknak. ... Még aznap elmentünk Hugauff bácsival B.-szt.lőrine/re Gö't Ede bácsiékhoz ós Helesfára Herendy bácsihoz. Ezek már tiszta magyar emberek, de azéit nem szegények. Itt Baranyában talán egy ember sincs olyan szegény, mint Zalában. A/ért neked is azt mondom, végy egy hold földet, ha megnősz, s ha lesz pénzed. Műveld meg jól s az eltart tégedet. Örökségül kapod tőlem ezt a — tanácsot. Borbély György. ITST i 111 é r*Köszönetnyilvánitás. Mindazok, kik boldogult Bedő István megyei számtiszt temetése alkalmából megjelenésűk s részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, különösen Zalavármegye tiszti kara, és a kik a ravatalra koszorúkat helyeztek, ez uton is fogadják hálás köszönetünket. A gyászoló család. "Nyilatkozat.*) Alulírott ezennel kinyilatkoztatom, hogy a volt helvpénzbérlőknól mintegy 12 évig voltam országos vásárok alkalmával mint helypénzszedő alkalmazva, ezen idő alatt, mindennemű terhelt szekértől a káposztás szekereket sem véve ki, mindig csak 30 fillért fizettem. Zalaegerszeg, 1902. október hó 29. Ooldfinger Ferencz. "Válasz. Hoffmann Jakab helypénzbórlő által a ZalamegyeZalavármegyei hírlap -13-ik számában közzétett nyilatkozatra. Mindenekelőtt sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a helypénzbórlő ur Dombi Pál nyilatkozatával igyekszik való állításunkat megezáfolni, hisz ez is csak azt igazolja, mert Do mbi Pál, aki szolgálatunkban ált 8 aki soha a kocsiknál helypénzt nem szedett—csak a Kanizsa felől jövő káposztás szekereket említi — azt nem mondja, hogy a más oldalról jövő káposztás szekerek után is 50 fillért valamint a lóvásártéren lévő üres szekerek után 30 fillért ós 3 darabnál több, szekéren hozott sertésért többet vettünk mint 30 fillért mint az igen tisztelt helypénzbérlő ur. Tény az, hogy a Kiskanizsaiktól 50-50 fillért szedtünk de csak akkor mikor a káposztával megrakott szekéren néhány kosár paradicsomot vagy másféle zöldséget hoztak melyeket nékik a földre lerakni kellett, hogy eladhassák, ekkor a megegyezés folytán 50 fillért fizettek azonban ha csak csupán káposzta volt a szekéren avagy a kosarakat a földre nem rakták ugy mindenkor 30 fillért fizettek. Nem tudjuk elgondolni, hogy honnét meri azt állítani az igen t. Hoffman ur, hogy mi kik 20 évig fizettük a helypénz szedést, nem vagyunk tisztában a helypénz szabályzattal az ilyen állításokkal; kár az ön anyagi előnyeit keresni, mert hiszen a t. közönség nagyon is jól tudja, hogy mi külömség van ön és mi köztünk mint helypénzbérlök között, de ez meglátható nemcsak a heljpénzszedésnél hanem az ön által 1902. október 15-én kiadott s a tek. v. képviselőteriülethez czimzett magashangu beadványáról megküldött „helypénz díjszabályzattal" melyet a képviselő testülettel kér elfogadtatni. *) E rovat alatt közietekért nem vállal felelősséget a Szerk. Ezen tervezetről egyenlőre csak azt jegj ezztlk meg, hogy ön nagyon is tisztában van a helypénz díjszabályzattal, s hogy az indokolásban mézes madzagként felhozott .kedvezmény" szavakkal óhajtaná a t. v. képviselőtestűjet jó indulatát megnyerni arra nézve, hogy ön busás hasznot élvezne, s a városi adózók pedig a vidékiekkel majdnem teljesen egyforma helypénzfizetósre lennének kárhoztatva, mert miért nem kivánja a fél helypénzf a városiakra, az I. ós II. pont alattinál is ? miért kivánja csak a III. pont alattinál? erre adjon választ! ugyebár a két pont alattiak igy többet hoznak, mint ugy — mondhatjuk ez tzép kedvezmény lenne, erről különben többet másutt. Végül csak azt ajánljuk, hogy jó lesz ha megtekinti az eredeti díjszabást, valamint az ön által aláirt szerződóst ós az azokban előírtak szerint szedeti a hely pénzt, mert legyen meggyőződve, hogy a rend kedvéért még utána nézünk. Horváth Károly, Lakatos István, ifj. Schujfenhauer Frigyes. Felelős szerkesztő Z. Horváth Lajos. Lap kiadó tulajdonos az Alapító. Ad. 7264/tkv. 902. szám. ArVerési hirdetmény. A zalaegerszegi kir. törvényszék ra nt tkvi hatóság közhírré teszi, hogy a mezőgazdasági takarék és hitelbank r. tságnak végrehajtatónak dr. Szakács Manó és neje Oltai Ernesztin végrehajtást szenvedő elleni 5400 K — fillér tőkekövetelés es járulókai iránti végrehajtási ügyében a zala -egerszegi kir. tör>szók területén levő, a zalabéri 405 sz. tjkvben f 1167hrszám alatt dr, Szakáts Manó ós neje Oltai Ernesztin tulajdonául felvett ingatlanra 1530 kor. ezennel megállapított kikiáltási árban az árverés elrendeltetik és hogy a fentebb megjelölt ingatlanok az 1902. évi nov_ hó 13-ik napjának d. e. 10 órájakor Zalabérben a községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapitottkikiáltási áron alul is elfognak adatni. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10°/o-át vagyis 153 koronát készpénzben vagy óvadékképes értékpapirban a kiküldött kezéhez letenni, az 1881. LX. tc. 48. §-a alatt jelzett árfolyammal számított és'az 1881. évi nov. 1-én 3333. sz. a. kelt I. M. rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban kiküldött kezéhez letenni, vagy az ;1881. évi LX. tcz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál történt előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. A kir. tvszék mint tkvi hatóság. Zalaegerszegen, 1902. évi julius hó 30-án. Rutich kir. törvszéki bitó HIRDETÉSEK jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban. 26000 sz. vi 902. Pályázati hirdetmény. Zalavármegye törvényhatóságánál egy havi 160 koronával díjazott árvaszéki ideiglenes aljegyzői állás megüresedvén, ezen állásra pályázatot hirdetek 8 felhívom pályázni kívánókat hogy dr. Jankovich László gróf főispán ur Ő móltóságához czimzett s az 1883. évi I. tcz. által előirt minősítést igazoló okmányokkal felszerelt pályázati kérvényeiket hozzám folyó évi november hó 10-ig nyújtsák be. Az üresedésben levő árvaszéki ideiglenes aljegyzői-állás főispáni kinevezés utján fog betöltetni. Zalaegerszegen, 1902. évi október hó 23-án. Csertán Károly Zalavármegye alispánja.